Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24 / 95. szám
1999. április 24., szombat 9. oldal : v-:*; - 1 Vargáné Csűrös Klára tűzzománcai j^\.z alkotó tíz éve tagja a Nyírbátori Zománcműhelynek. Jóllehet nem rajztanár, ennek ellenére a természet elemeiből sajátos, zománcban megfogalmazott, szépen „átírt”, egyéni mikrovilágot tudott kialakítani. A technikát érzékenyen és tudatosan használja mondanivalója kifejezésére. Mitológia II. Elek Emil felvételei Virágtánc Hagyományőrzés MÚZSA Gabulya Pál verse Az angyali nő is... Az angyali nő is csak ember. Esendő, és boldog szeretne lenni. A maga módján. Miért várnád, hogy ő kárpótoljon mindenért. Délelőtti csönd. Hallgatom a ház hangjait. Ha a mai eszemmel újrakezdhetném... Más földben, más kertésszel? Történik bennünk a sors, mint a mosógépben a program. Egyre inkább kihagy magából a világ. De benne éltem-e valaha is? Bármilyen, ez az élet az otthonom. Vagy azzá lett volna egy másik is? Kit okoljak gyarlóságaimért? Egyéni megoldás sincs igazán, ha beteg a történelem. Rekkenö nyár Ülünk a Zöld Elefánt teraszán, árnyékos oldalon. Előttem sör, a kissárc előtt kóla. Fehér ruhában — melyen két kék-vörös sáv fut vállától a mellén át a combjáig — Anni jön a fák közt a sugárzó délutánban. Karcsú és fiatal, és kacag, mert bennünket észrevett. A presszó helyén most húsbolt van. (Gabulya Pál — nyíregyházi költő, műfordító — Kicsoda vagyok én, Uram? című verseskötete a napokban jelent meg. Szemelvényünket e könyvből választottuk.) Ezüst bőségszaru a tűzoltóknak A most 115 éves nyíregyházi tűzoltóság sikere 1896-ban, a millenáris ünnepségen Bene János Az 1884-ben alapított Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1896- ban vett részt először országos versenyen, a budapesti millenáris ünnepségek keretében, ugyanis tűzoltóverseny is szerepelt. Az Országos Tűzoltó Szövetség június 18-án küldte el a jelentkezésre vonatkozó felhívást, amelyre az egyesület igenlő választ adott, s a kiválasztott csapat július 19- től augusztus 10-ig nap mint nap gyakorlatozott a városháza udvarán lévő őrtanya előtt, s felkészültségüket az utolsó napon a Nyíregyháza közönségének is bemutatták. Nem volt könnyű dolguk, hiszen ezen a versenyen az eddig megszokott 9 méter magas mászótorony helyett 15 méteresen kellett a feladatokat végrehajtani, s nem kétkarú, hanem egyka- rú létrával. Üj versenyszabály jött a négykerekű mozdonyfecskendő szerelésére is. Volt tehát mit gyakorolni a csapatnak a gyorsan átépített mászótornyon az előírt létrákkal és újabb fortélyok ellesésére Oláh Géza szivattyús és Antal János mászó szakaszparancsnok Budapestre is elutaztak. A városi képviselő-testület 200 forint segély megszavazásával járult hozzá a budapesti szerepléshez. A 47 önkéntesből álló csapat 1896. augusztus 12-én indult el a fővárosba és a következő két napon a versenyteret, valamint az eszközöket szemlélték meg. A verseny augusztus 15-én kezdődött. A díszfelvonuláson mintegy 6000 tűzoltó vett részt, közöttük Oláh Géza parancsnoksága alatt a nyíregyházi csapat. A különböző versenyekre 49 egyesület 347 tagja nevezett be. Másnap került A győztes csapat a millenniumi versenydíjjal sor a négykerekű mozdonyfecskendő iskolaszerelési versenyére. E versenyszámban 39 nagyobb egyesület csapata indult. A gyakorlatot a nyíregyháziak kezdték Farkas Péter szakaszparancsnok vezényletével. A csapat nyugodt, katonás magatartása, a gyakorlat precíz végrehajtása mind a zsűri, mind a közönség tetszését elnyerte, s másnap Sztárek Ferenc, a nyíregyházi tűzoltók főparancsnoka vehette át e versenyszám I. díját. A kitűnően sikerült bemutatkozásról így számolt be a Nyírvidék: „A mi tűzoltóink az országos verseny küzdő teréről nagy diadalt nyerve tértek haza... Összesen nyolc versenyben vettek részt a mi tűzoltóink s mind e versenyekben tanúsított kiválóságuk eredményeként a különböző versenyekben győztesekül maradt tűzoltó egyletek versenyében részt vevén, a bíráló bizottság osztályozása szerint az összes hazai tűzoltó egyletek között, akik a versenyben részt vettek, a második helyet vívták ki maguknak. Elsők szavazótöbbséggel a váciak lettek... Mint már említettük, tűzoltóink a négykerekű mozdonyfecskendő iskolai szerelésénél az első díjat nyerték meg, a fővárosi hölgyek értékes ajánBoros György felvétele dékát egy vert ezüstből való bőségszarut ábrázoló ezüst billiko- mot. Ezenkívül Neubauer Lajos őrparancsnok, mint legkitűnőbb ugró, külön oklevél kitüntetést nyert.” Az I. díj tehát egy bőségszaru alakú fedeles ezüstserleg volt, melyet akantuszlevelekkel dúsan díszítettek és a fedelén öntött Hungária szobor áll pajzzsal, koszorúval. A kehely vésett felirata a következő: I. díj az ezredéves országos tűzoltói versenyen 1896. VIII. 15. E szép versenydíj volt a nyíregyházi tűzoltók első relikviája, melyet az idők folyamán még számos, értékes díjjal gyarapítottak. A KM VENDÉGE __________________________________________ Aki itt érzi otthon magat Bodnár Tibor Predrag Pavlovics vagy Pavlo- vics Predrag? Immáron csak ez a kérdés. Magyarán az, hogy a nyíregyházi férfi kosárcsapat legponterősebb játékosa megkapja-e a magyar állampolgárságot. Merthogy a kosaras körökben Pajának becézett szerb játékos hazánkban képzeli el jövőjét. Tagadja is, hogy csak azért szeretne magyar lenni, mert így több légiós szerepelhetne csapatában. Nem, itt egészen másról van szó. Pavlovics és családja megkedvelte hazánkat, megkedvelte Nyíregyházát. És, ha nem is mindenáron a szabolcsi megyeszékhelyen akar letelepedni, ő már Magyarországot tekinti a hazájának. A 35 esztendős kosaras amúgy Kulában látta meg a napvilágot, ott is nőtt fel. Nem volt olyan sportág, amiben gyerekként ne tartozott volna a legjobbak közé. Csibész volt, az iskolából hazafelé tartva a táskát eldobva gyakran sietett a kosár-, vagy focipályára. Egyikben sem vallott szégyent, ám végül mégis az előbbinél maradt. Hogy pontosan miért is, azt nem tudja megmondani. Első profi csapata a Növi Sad volt. Az újvidékiek a Vrbac együttesében pattogtató Pavlo- vicsra figyeltek fel. Küenc évet húzott le a jugoszláv első osztályban, ahol igazán veretes névsorral találta szemben, illetve azonos oldalon magát. Több éven keresztül volt tagja a plá- vik bővebb válogatott keretének, de igazán nagy lehetőséghez (kontinens- vagy világbajnoki szereplés) egyszer sem jutott. No, hiszen Petrovicsok, Radják, Kukocsok, Divacok, Paszpaljok és Djordjevicsek álltak előtte a sorban. 1994-ben érkezett el a nap, hogy Magyarországra tegye át a székhelyét. Nem tagadja, mert ma már lehet róla beszélni: a háború, a katonaság elől menekült. Akkoriban Horvátországban dúlt a harc, a behívó pedig Pavlovicshoz is megérkezett. Nem volt mit tenni, hívta egy Pesten élő ismerősét, akinél meg- húzta magát csakor csábítónak tűnt a sokszoros bajnok Honvéd invitálása. Igen ám, de a piros-fehéreknél egyetlen perc erejéig nem tudott a pályára lépni, egy makacs sérülés meggátolta ebben. Több mint fél év türelmes várakozás után aztán az egykori örök rivális MAFC- hoz szerződött, mígnem a nyíregyháziak figyeltek fel a játékára. Mint elmondta,' egyáltalán nem érzi magát öregnek a palánk alatt. Erre nincs is oka, hiszen egész évben ő Pavlovics Predrag Martyn Péter felvétele ládjával, majd nemsokára a szombathelyi Falco csapatánál találta magát. Hogy a vasi gárda nem „gittegylet”, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a napokban éppen a bajnoki címért mérkőzik. Paját azonban új kihívások vezérelték, és akvolt együttese legeredményesebb játékosa. A visszavonulásra még csak nem is gondolt. Szeretne még Magyarországon a legmagasabb osztályban kosarazni, ha lehet, akkor nyíregyházi színekben. Addig felesleges is a cipő szögre akasztására gondolnia, amíg pozitív visszajelzéseket hall a játékáról. Sőt, az sem titok: pár csapat kívánságlistáján még mindig szerepel a neve. A Pavlovics család (a hat- és négyesztendős kisfiúk már gyakran fogják a kezükbe a kosárlabdát) napjai amúgy békésen telnek. Ez nagy szó, hiszen „odaát” nap mint nap rakéták becsapódására ébrednek az emberek. Természetesen nekik is vannak Szerbiában rokonaik, Kulában él a család és Predrag szülei is. Maga a település nincs nagy veszélyben, de azért összeszorul a kosaras szíve, amikor a légitámadások hírét hallja. Telefonvonalhoz nagyon nehéz jutni, de amikor csak lehet, hívja a szülőket, barátokat, és eddig szerencsére rossz hírről nem tudtak beszámolni. — Borzasztó érzés arról hallani, hogy otthon nincs béke — mondta erről Predrag. — Féltem a szeretteimet, de tudom: nem eshet bántódásuk. Ha a televízióban a háborúról beszélnek, nem is hallgatom tovább, inkább más csatornát keresek. Nem magam, hanem a gyerekek miatt. Nekik már Magyarország a hazájuk, ők békében nőnek fel. Egyébként pedig egy percig nem jutott eszembe, hogy csatlakozva több jugoszláv sportoló felhívásához, bojkottálnám a bajnoki mécseseket. — Profinak érzem magam, és különben is: a légiósoknak az a dolguk, hogy az anyaország sportját reprezentálják. A Magyarországon játszó szerb kosarasokkal megbeszéltük a problémát, és úgy döntöttünk, ha törik, ha szakad, mi játszunk. Rám pedig különösen vonatkozik mindez, hiszen én már félig-meddig itt érzem magam otthon. Kelttt** HÉTVÉGE
