Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-24 / 95. szám
. 1999. április 24., szombat kim HÉTVÉGI 7. oldal KÖZELKÉP A műfordító tanár Bodnár István Volt egyszer egy diákfiú, aki levelezni kezdett egy cseh kislánnyal. A levelezésből barátság született. A két fiatal eleinte oroszul írt egymásnak, aztán a fiú gálánsán elkezdett csehül tanulni, hogy jobban szót tudjon váltani távoli barátnőjével. Később el is látogatott hozzá, több alkalommal is megkereste. Szerelem, házasság ugyan nem lett a dologból, a barátság viszont harminc év elteltével még ma is tart, igaz, csak ritkuló levelezés formájában. Elek Emil felvételei Mindennek a cseh irodalom vette leginkább hasznát. Gabulya Pál — történetünk szereplője — ugyanis elkezdett csekély cseh tudásával és egy szótár segítségével verseket fordítani. A csehszlovákiai utazgatások alkalmával a nyelvgyakorlás is jobban ment, és bizony sok cseh folyóirat és könyv került hazafelé a bőröndbe. Közben persze sok más minden történt. Gabulya Pál elvégezte a szegedi főiskolán a magyar-ének, a budapesti egyetemen pedig a magyar-történelem szakot. Tanári diplomájával előbb a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában, majd a Bánki Do- nát Ipari Szakközépiskolában okította a diákokat egy nemzedéken keresztül. Bizonyára nem is rosszul, hiszen évekig munkaközösségi vezető és középiskolai szaktanácsadó volt. A műfordító tanár három évvel ezelőtt ment nyugdíjba. Mint mondja, a tanári pályája során mindig igyekezett a tankönyvben található anyagnál többet, színesebbet adni a diákoknak, megpróbálva így az irodalmat megszerettetni. Gabulya Pálnak a tanítás mellett ugyanis az irodalom volt az egyik legfontosabb dolog az életében. Már középiskolás korában elkezdett verseket írni. Szakdolgozatát a nagy példaképnek, Nagy Lászlónak a ritmikájából írta. írásai közül mégis a fordításaiból közöltek először, nem is akárhol, a Tiszatáj című folyóirat egyik 1983-as számában. Ezt követően többször jelentek meg versfordításai a Nagyvüágban, de másutt is. Lapunk, a Kelet-Magyarország, a Szabolcs-szatmári Szemle és a Kelet Felől rendszeresen közölt fordításaiból és más írásaiból. Nagy elismerésnek számított, hogy az Európa Könyvkiadó Franti- sek Halas kötetének a műfordítói közé válogatta be a nyíregyházi tanárt. Saját versei is megjelentek olykor, de az igazsághoz tartozik: ezeket inkább csak viFRANTISEK HALAS VERSEI déki lapok közölték. A költő sokoldalúságát jellemzi, hogy tanulmányokat is írogat, amelyek közül a Nagyvilágban, a Pedagógiai Műhelyben is jelent meg néhány. Versparódiáját az Élet és Irodalom közölte. Gabulya Pál nagy szomorúságára, az ígéretek ellenére a versfordításaiból eddig még nem jelent meg önálló kiadvány, pedig akár három kötetnyi anyagot is össze tudna állítani. Kárpótlás viszont, hogy néhány hete megjelent a saját verseiből összeállított önálló kötet, Kicsoda vagyok én, Uram? címmel. A kiadványt a költészet napján mutatta be Katona Béla, az irodalmi presszó műsorában. Menekülők a tiszai hullámsírban Kováts Dénes Meglehetősen gyakran adunk hírt határsértésekről, a jelek és tapasztalatok azt mutatják, sokan próbálják meg külföldön keresni boldogulásukat. Egyesek politikai okokra hivatkozva hagyják el hazájukat, mások kalandvágytól hajtva. Van, akiknek sikerűi nem kevés summát áldozva, embercsempészek közvetítésével illegálisan átjutni több ország (zöld)határán, de nagyon sokan lebuknak, többségük sorsa a visszatoloncolás. Olykor tragédiába torkollik a próbálkozás, hiszen hallottunk már teherautókban, vasúti kocsikban megfulladtakról, a legutóbbi, megyénkbeli eset is igen szívbe markoló: a jelek szerint négy gyermek és nyolc felnőtt veszett a Tiszába a határsértés közben. Mint arról hírt adtunk, két csónakkal szerencsésen értek át afgán és pakisztáni határsértők Ukrajnából a Tiszán, a harmadik forduló azonban tragikus lett, mert 13 utassal vízbe fordult Sodrásban A nagy vízsodrás és a hordalékkal teli folyó nehézségeket okozhatott a túlélésben, s okoz a keresésben is, derült ki Tarnóczy Ákos főhadnagy, a vízirendőrök parancsnoka szavaiból. Úgy vélekedett, hogy ha a Tiszába fulladtak a menekültek, akkor egy hét is eltelhet, mig felveti tetemüket a viz. Az is elképzelhető a sodrás miatt, hogy valahol Vásárosna- mény térségében történik majd ez. Odaveszett egyetlen gyermekünk! A szerző felvételei a csónak, s csak egy férfi tudott kiúszni. Ködben, szakadó esőben, hatalmas szélben kockáztatták életüket, tucatnyi menekültnek vélhetően ez volt a végső útja. Napokon át hiába kerestek túlélőket vagy holtakat a határőrök, vízirendőrök, civilek. A menekültek elbeszéléséből kiderült, hogy többségük még Afganisztánban fizetett az embercsempészeknek, az angolul jól beszélő, így beszélgetéseinkkor a tolmács szerepét vállaló Ramin 2500 dollárt. Hetek óta voltak már úton — derült ki a sikeresen átjutottak szavaiból —, volt idő, hogy napokig „pihentették” őket egy házban, álarcos-maszkos fegyveresek vigyázták őket. A fenyegetés sem maradt el: amennyiben bármit is elmondanak útjukról, kísérőikről, halállal lakóinak. KéCsempésztarifa dollárban A csempészek tarifája a hallottak szerint különböző, 2-4 ezer dollárról beszéltek a határsértők. Más forrásokból úgy tudjuk, a 4-5 ezer dolláros csempészigény sem ritka, s előfordul, hogy ezen felül még egy ezrest kell fizetni a folyón átkelésért. A lelkiismeretlen csempészbandák azonban sokszor hagyják sorsukra a menekülőket, ezért is gyakori lebukásuk. Akik sikeresen átjutottak — bal oldalt Basher, aki ki tudott úszni sőbb teherautókkal, majd gyalog folytatták útjukat, egyes vélekedések szerint hatvanan, mások szerint százan is vártak az átkelésre az ukrán oldalon, afgánok, pakisztániak, indiaiak, kínaiak, bangladesiek. Napok óta nem ettek, nem ittak, igen elgyötörtén érkeztek a Tiszához, ráadásul a zuhogó eső, az orkánszerű szél további szenvedések forrása volt. — Azért vállaltuk — foglalta össze többek véleményét Ramin —, mert otthon lehetetlenné teszik életünket a tamilok, zaklatnak, indokolatlanul gyilkolják le rokonainkat, ismerőseinket. Nem volt konkrét úticélunk, olyan országba készültünk, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, ahol emberhez méltó körülmények, viszonyok között élhetünk. Basher az egyetlen, aki az eddigi ismeretek szerint ki tudott úszni a Tisza közepéről: — Félelmetes volt, amikor felborult a csónak — idézte a borzalom perceit. — Nekem sikerült a part felé úszni, közben hallottam a segélykiáltásokat, de nem tudtam segíteni. Tudomásom szerint többen ültek olyanok a csónakban, akik nem tudtak úszni. Egyik-másikuk fel-felbukkant még a vízből, ketten egy ideig még tudtak kapaszkodni a csónakban, de aztán abbamaradt kiáltozásuk. Nekem talán az volt a szerencsém, hogy a boruláskor nem alá, hanem mellé zuhantam, gyorsan sikerült kibújni a kabátomból is. — Valószínűleg hétfőn hajnalban, 12 perccel éjfél után történt a tragédia — tudtam meg Bánhegyi János ezredestől, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság parancsnokhelyettesétől —, ennyit mutatott a túlélő megállt karórája. Folyamatos figyelőszolgálatot tartottunk a töltésen, de mivel nekünk nincs megfelelő vízijárművünk, s könnyebb csónakokkal veszélyes lenne vízre szállni, a folyón egyedül a vásá- rosnaményi vízirendőrök pásztáztak. A jovorol Információink szerint a határsértők benyújtották a menekült státus iránti kérelmüket, amit a menekültügyi hivatal bírál majd el. Vagy kiutasítják őket, vagy ideiglenes befogadásukra kerül sor, vagy megkapják a menekült státust. A döntésig a nyírbátori közösségi szálláson helyezték el őket. Értékeink Nyírtelek községben ritkán áll meg a turista, pedig a Des- sewffy-kúria megyénk történelmileg is értékes épülete. A települést a XIV. században alapították Királytelek néven. Ma már kevesen tudják, hogy a tokaji várhoz tartozott. Később a Dessewffy család tulajdona, akik a XVIII. században legelőként bérbe adták, majd majorságot építettek rajta. A kúriát is a Dessewffy-család építette 1820-ban, a meglévő barokk épület felhasználásával és bővítésével klasszicista stílusban. Eredetileg szép nagy park övezte, melyet a Tokaji úttal kövezett, gesztenyefasorral szegélyezett út kötött össze Elek Emil felvétele
