Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-17 / 89. szám

1999. április 17., szombat Kelet«» HÁTTÉR 3. oldal Presztízscsata vesztesekkel A szerződés aláírása, a háttérben Iván László százados, szóvivő • A szerző felvétele Tapolca-Szabolcs veresmart (V. P.) — A dunántúli tapolcai kiképző központ parancsnoksá­ga és Szabolcsveresmart község önkormányzata, a község lakos­sága az 1998. november 6-13. kö­zött a tiszai árvíz mentési mun­kálatai során olyan baráti kap­csolatot alakított ki egymással, amelyet a jövőben is tovább kí­ván ápolni a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében. A hi­vatalos együttműködési szerző­déssel tettek tanúbizonyságot ar­ról, hogy a Magyar Honvédség katonái és a polgári lakosság ké­pes egymással vállvetve küzdeni a honért, és osztozni a békés hét­köznapok örömeiben. A megálla­podást a napokban Tapolcán irta alá Radios Sándor alezredes, a kiképző központ parancsnoka és Nagy Béla, Szabolcsveresmart polgármestere. Angyal SAndor I I írértéke valójában nem volna annak, hogy egy miniszter találkozni és tárgyalni óhajt a kormányfővel, hiszen az a dolguk, hogy rendszeresen megbeszéljék a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kér­déseket. Ott vannak a menetrend szerinti kormányülések, ahol ki sem kerülhetik egy­mást. Ám abban, hogy bejelentették, legké­sőbb a jövő héten Torgyán József személye­sen kíván tárgyalni Orbán Viktorral, ezúttal találunk nóvumot. A földművelési és vidékfejlesztési minisz­ter legutóbb a televízió képernyőjén sem rejtette véka alá azokat az — enyhén szólva — koalíciós súrlódásokat, amelyek a két kor­mányzó párt között keletkeztek a sportléte­sítmények, a felsőoktatási integráció, a jövő évi költségvetés ügyében. Nyugtatgattak már számtalanszor bennünket, elvetemült gyanakvókat, hogy minden a legnagyobb rendben van a kormányzó pártok vezetői között. Aztán egyszercsak kiderül: ismétlő­dik a történelem. Nem volt mentes a fe­szültségektől az első demokratikus kormány, az Antall-éra, a Horn-korszakban pedig szin­te az első pillanattól naponta elláttak ben­nünket a koalíciós pártok a kisebb-nagyobb összecsapásokról szóló hírekkel. Most meg ugye, itt vannak a nagy nemzeti ügyek, a focipályák tulajdonlása, illetve, hogy kihez tartozzék ez vagy az a felsőoktatási intéz­mény, ami mellett az istennek sem akar el­menni szó nélkül a kisebbik koalíciós párt. Olyannyira nem, hogy még a függetlenségi nyilatkozat debreceni ülésétől is távol ma­radt a kisgazda vezérkar. Hanem számunkra, itt a keleti végeken igazi hírértéke a mostani bejelentésnek ab­ban van, hogy Torgyán föl kívánja vetni Or­bánnak: új kormányhatározatra van szük­ség a hátrányos helyzetű térségek felzárkóz­tatása érdekében. Ennek lényege, hogy a különböző tárcákhoz szétforgácsolt progra­mokat és pénzeket Torgyán szeretné saját tárcájához átcsoportosítani, mondván, ők is­merik leginkább a magyar vidéket. Nem tudni mi lesz a végkifejlet, az sem jósolható meg, hogy mit szólnak a milliárdokban nem bővelkedő tárcák egy újabb pénzelszívás­hoz. Az viszont bizton állítható, innen a vé­gekről, hogy a presztizscsatáknak legtöbb­ször mi vagyunk a vesztesei. —it---------t———a Fontosabb telefonszámok Ferter János rajza Katonák és civilek Ma délelőtt tiz órától elkezdő­dik az irodalmi napok legfonto­sabb eseménye: a vers- és próza­mondó verseny országos döntő­je. A huszonegy finalista bemu­tatkozása délután két órától foly­tatódik; délután négy órakor megemlékezés és koszorúzás lesz a káliói temetőben Ratkó József kopjafájánál. Nagy kalló (KM — K. J.) — A tíz éve elhunyt Ratkó József nevé­vel fémjelzett irodalmi napok rendezvénysorozata tegnap el­kezdődött Nagykállóban. A délelőtt folyamán zajlott le író-olvasó találkozó Lázár Ervinnel. Délután levetítették az Egy ágyon, egy kenyéren című, Ratkó József pályáját bemutató portréfilmet. Ezt követően volt lehetőség beszélgetni irodalmi életünk jeles képviselőivel, vala­mint a negyedik alkalommal életre hívott országos vers- és prózamondó verseny előadóival és a felkészítő tanárokkal. A gimnázium kamaratermében es­te a KFG drámatagozatos diákjai szerepeltek. ELETKEPEi Dráma fél órában Györke László______________________ Tudjuk, hogy édesapámat már nem tudja senki vissza­hozni. A tragédiát inkább má­sok okulására szeretném még­is nyilvánosságra hozni — mondja a fiatalasszony. Ma is összeszorul a szíve, elpáráso- dik a szeme, mikor arról a végzetes napról beszél. — Édesapám hirtelen rosz- szul lett. Telefonáltunk a men­tőknek. Teltek a percek. Újra telefon. Akkor a naményiak közölték velünk, hogy a fehér- gyarmatiak már úton vannak. Kerestük a háziorvosunkat, kiderült, hogy a másik faluba ment beteghez. Telefonon nem lehetett elérni. Valakinek eszébe jutott, hogy mivel ép­pen véradás van a községhá­zán, hívjuk azt az orvost. Nem jött. Mire a mentők kiértek, édesapámat már nem lehetett megmenteni. Az édesapa élt 59 évet. Az infarktus gyorsan végzett ve­le. Feleségének, gyermekeinek az fáj a legjobban, hogy az esélyt sem kapta meg az élet­ben maradáshoz. A véradást végző orvost még ma is felzaklatja az eset. — Mikor berohant egy fia­talember, s elmondta, mi tör­tént, többen is feküdtek kar­jukban a tűvel. Szaladtam vol­na, hiszen azért vagyok orvos. Az orvosi táska mindig velem van, bárhová is utazom. Csak­hogy — s ezt nyilván sokan nemigen tudhatják — míg fo­lyamatban van a véradás, az orvos 'egy pillanatra sem hagyhatja magáira a donort. Kértem, próbálják meg behoz­ni a beteget. Azt mondták, nem lehet szállítani. A vérellátó főorvosa: — Az orvos nem hagyhatja magáira a véradót, amíg a pro­cedúra be nem fejeződik, sőt, még utána sem egy rövid ide­ig, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy minden rendben van, hiszen olyan komplikáci­ók léphetnek fel, melyek azon­nali orvosi beavatkozást igé­nyelnek. Azt már soha nem tudhat­juk meg, életben marad-e az édesapa, ha valaki azonnal — szakszerűen — elsősegélyt nyújt. Az viszont biztos: a vé­geken ugyancsak kiszolgálta­tott az ember. Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Népbe­tegség volt valamikor, aztán megszűnni látszott, s mikor mindenki azt hitte, elfelejt­hetjük végre, újra támadás­ba lendült. Dr. Winkler Ilona, megyei pulmonológus szakfőorvos vizsgálat közben Mindez azt bizonyítja, hogy a tbc elleni küzdelem soha nem szüne­telhet. Még akkor sem, ha vi­szonylagos jólétben él egy or­szág, s benne lakosai. Megyénk a szomorú lista lege­lején tanyázott sokáig, most megfordulni látszik a helyzet. — Számokkal tudjuk bizonyí­tani, hogy Szabolcs-Szatmár-Be- reg a korábbi rendkívül rossz helyzetből kilábalni látszik. — mondja dr. Winkler Ilona, me­gyei pulmonológus szakfőorvos. Amíg 1996-ban 429 új tbc-s bete­get fedeztünk fel, az elmúlt esz­tendőben ez a szám 342-re csök­kent. Miközben a fertőző beteg­ségek 1996-ban 198 embert tá­madtak meg, 1998-ban 141 volt a számuk. A statisztika is bizo­nyltja tehát, hogy a fertőző és nem fertőző tbc-k aránya az el­múlt két év alatt igen kedvezően alakult. Mielőtt azonban sikerről beszélnénk, rögtön hozzá kell tennünk, hogy a fáradságos munkával elért javulással csak önmagunkhoz képest lettünk jobbak, az országos átlaghoz kö­zeledik a megyei statisztikánk. Eltérő a helyzet megyén belül is, hiszen változatlanul a keleti rész, Csenger és térsége a legfer­tőzöttebb terület. Megyei sajátos­ság az is, hogy a 14 éven aluliak között az országosnál kevesebb a megbetegedések száma, de nincs változás abban sem, hogy a 30 és 50 év közötti korosztály közül kerül ki a legtöbb beteg. Feltűnő­en több a tbc-s férfi mint a nő, amit egyértelműen a dohányzás­sal, illetve az alkoholfogyasztás­sal magyarázhatunk. Hozzá kell rögtön tennem, hogy a különb­ség csökken. S hogy mi mindennek köszön­hető a pozitív változás? A szakfő­orvos szerint annak, hogy emel­kedett a szűrővizsgálatokon megjelentek száma, s ezzel együtt a vizsgálatokon kiszűrt betegek aránya is. 1989-ben már a lakosság 80 százaléka vette a Elek Emil felvétele fáradságot, hogy megjelenjen tü­dőszűrő vizsgálaton, miközben 1995-ben még csak ötven százalé­kuk. Része van a sikerben annak is, hogy nemcsak a szemlélet változott, de javultak a technikai feltételek, s hogy az országos és a megyei kórház diagnosztikus és terápiás ajánlásait a szakem­berek igyekeztek maradéktala­nul megvalósítani. További javu­lás azonban csakis akkor várha­tó, ha az intézeti gyógykezelést, a tüdőgondozók, illetve a házior­vosok munkáját sikerül összeh­angolni. Dr. Winkler Ilona meg van győződve arról, hogy a házi­orvosok rendkívül sokat segít­hetnének a pulmonológusoknak. A technikai feltételek jelentős javulását hozta a tüdőgondozói hálózat átszervezése, illetve fej­lesztése. A tüdőgondozók és pul- monológiai osztályok mellett szűrőbuszok járják a megyét. Újonnan felfedezett TBC-s és fertőző TBC-s betegek száma Szabolcs-Szatmár-Borcg megyében- újonnan fclfctfcxctt TIK'** twtoRok- íiitiitttiin fVITÁiln*■ i hiHáiii I Hf,« tu<l«ttvk í/dnu □ Szépítök A 3 Szombat országos közterü­letszépítő versenyre Nyíregyháza is beneve­zett, s április 17-én 9 és 13 óra között várják a segítőkész embereket a Hősök temetőjé­ben (Kertváros, Jókai tér). Szerszámot vi­gyen, aki tud. □ Regionális tanácskozás A Mozgás- korlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége regionális tanácskozást tart ma Nyír­egyházán a Start Vállalat székházában. A Borsod, Hajdú, Heves és Nógrád megyéből érkező, mintegy száz résztvevő többek kö­zött megbeszélést folytat a tavaly december­ben megalakult Országos Fogyatékosügyi Tanács tevékenységéről és részletes prog­ramjáról. Véradás Nyíregyháza (KM) - A Vö­röskereszt Megyei Szerveze­te április 17-én, szombaton Nyíregyházán, a görög kato­likus egyházközség véradá­sát szervezi meg a jósaváro- si parókia mögötti Közösségi Házban 9-től 17 óráig. Ratkó-napok Nagykállóban Ok a ci és az alkohol Csökken a tbc-s betegek száma, de*a javulás csak önmagunkhoz képest látványos

Next

/
Oldalképek
Tartalom