Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-13 / 85. szám

1999. április 13., kedd 3. oldal Szűke Judit A ember lánya-fia átveszi a családi pótlé­kot, elballag vele egy sarokkal arrébb, és teljes egészében (esetleg kiegészítve) befize­ti, mondjuk egy vagy több szolgáltatónak, vízre, fűtésre, miegymásra. A fizetés mara­dékából pedig eltartja, ahogy tudja, a gye­reket, a gyerekeket, vagy ha cinikus akar­nék lenni, azt írnám, hogy akár még a nyugdíjas nagyszülőket is kisegíti. Mert más­kor meg ők adnak, ha tudnak. A nagycsaládosok nem túl népes táborá­nak van egy elenyészően kis része, amely toplistás (évi tízmilliós nagyságrendekről szólnak a hírek) a jövedelmek extraságát il­letően. Na, ők ma a legvékonyabb, de leg­szerencsésebb réteg. Azt mondják a hoz­záértők: azon túl, hogy a jelenlegi reálbér- csökkenés egyedül őket nem érintette meg, a jövő évi adótörvénytervezetben is ugyanők az adókulcsok kedvezményezett­jei, őket pártfogolják majd a leginkább. Átlag állampolgár persze nincs, de ha mégis van, akkor fizetése egy újgazdag cse­mete havi zsebpénzét sem igen éri el. Az át­lagember tetten érhető bérből és fizetésből él, míg a megbecsülésre méltók — hiszen ezek szerint ők látszanak értékeseknek — egy egészen eredeti tőkefelhalmozás lovag­jai. Joggal fölényeskedhetnek: bolond, aki tisztességes! Miközben a propaganda a családpolitiká­ról harsog már több kormány óta, míg a politikusok acsarkodnak, az árat a gazdaság — benne az egyre növekvő számú csóró családdal — fizeti meg. Addig a szándékig még csak-csak eljutottak, hogy minél több gyerek szülessen, de az már nemigen érde­kel senkit sem, hogy mi van utána — főleg azokkal, akiket nem „olyan" kéményen pottyantott be a gólya. Ki hogyan neveli a gyerekeit, nem egé­szen magánügy. Ezért cserébe legalább annyi elvárható lenne, hogy egy hónappal előre tudjuk, miből fogunk élni. De a mai famíliák estében a tervezhetőséghez képest a pilótajáték biztos, kiszámítható üzletme­net. Nyilván igy vannak ezzel szegény gaz­dagék is... A legfiatalabb kormányfő (III. Magyar karikatúraművészeti feszti­vál) Ferter János rajza □ Angol oktatók. Az Egészségügyi Főis­kola negyedéves szociális munkás szakos hallgatóit ezen a héten két angol vendégta­nár oktatja változásmenedzselésre. □ Levéltári esték A Szabolcs-Szatmár-Be- reg Megyei Önkormányzat Levéltára április 15-én, csütörtökön 17.30 órától a Levéltári esték utolsó előadását tartja. Ezen Riczu Zoltán és Nagy Ferenc előadásait hallgathat­ják meg az érdeklődők a levéltár kutatóter­mében. □ Rendszerváltás A Pedagógiai Intézet Búza utcai épületének II. emeleti előadóter­mében Pozsgay Imre tart előadást a rend­szerváltásról április 14-én 11 órától. Csempészbenzin az árvédekezésben Beszélgetés Lupkovics György vámparancsnokkal az elkobzott áruk sorsáról Kováts Dénes Debrecen, Nyíregyháza (KM) — Többször felvetődött már: valamiképpen hasznosítani kellene a vámosok által el­kobzott áruk egy részét. De lehet-e, s miképp? Egyebek között erről a témáról is beszélgettünk Lupkovics György alezredessel, a Vám- és Pénzügyőrség Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Parancsnoksága vezetőjével, aki az elkobzott áruk sorsán túl szólt a határátkelők építéséről, s az akciócsoport működéséről is. Segítséget adtak — Az elmúlt időszakban több al­kalommal is volt példa arra, hogy ruhaneműket és lábbeliket adtunk át karitativ szervezetek­nek a szegényeket, rászorultakat segítendő. Az ár- és belvíz elleni védekezéskor a szivattyúk mű­ködtetésére több ezer liter üzem­anyagot bocsátottunk a polgári védelem rendelkezésére, ez a mi kezdeményezésünk volt, később az országos parancsnok más me­gyében is hasonlóképpen intéz­kedett — kezdte a tájékoztatását Lupkovics György. — Általában azonban az az alapelv, hogy a vámszabálysértőktől és csempé­szektől lefoglalt árukat meg kell semmisíteni, vonatkozik ez a ha­mis márkajelzéssel forgalomba kerülő termékekre is. □ Mondana példákat a meg­semmisítés módozataira? Horgászni csak ott lehet, ahol hal is van... Lupkovics György Dancshazi András nyomozo őrmester lefoglalt áruk között az egyik raktárban — A gyorsan romló elkobzott élelmiszer gyakorta segíti az ál­latkertek élelmezését, úgy a nyír­egyházi állatparkét, mint a deb­receniét. A cigarettát, ha egy-egy nagyobb mennyiség összegyűlik, bedaráljuk, a szeszes italt újra fi­nomítással semmisítik meg erre kijelölt cégek, például a gépjár­művek ablakmosó folyadékában jelenik meg újra. Az üzemanyag esetében előfordul, hogy a tűzol­tók égetik el gyakorlatok során. A megsemmisítést szigorúan do­kumentálni kell, alkalomszerű­en ellenőrizzük is, ha nem mi vé­gezzük. □ Többen, s gyakran felvetik, hogy szerencsésebb volna forga­A szerző felvételei lomba hozni, vagy felhasználni az elkobzott árukat. Miért nem lehet ebből egy megfelelő rend­szert kialakítani? Fejlesztik Záhonyt — Bizonyos esetekben — mint elmlítettem —, volt rá példa. De igen költséges lenne például a szeszes italok vagy az üzema­nyag bevizsgálása, egyszerűen nem éri meg. A cigarettánál is hasonló a helyzet, sokba kerülne ellátni azokat adójeggyel. Hiszen tudni kell, a jövedéki termékek­re igen magas, és sokféle adótar­talom rakódik, ami állami bevé­tel, ezért is kell küzdeni e termé­kek illegális behozatala ellen. Összességében azt kell monda­nom, nem üzlet a vám- és pénz­ügyőrségnek a megsemmisítés, inkább kiadást, mint bevételt je­lent. □ Mi a helyzet a határátkelők rekonstrukciójával? — Sajnos a csengersimai átke­lőé késik, bár már nagyon vár­juk, hogy elkezdődjön. Phare- pénzből — 650-650 millió forint­ból — folytatódik viszont a záho­nyi és az ártándi átkelő rekonst­rukciója. Nemzetközi összefogás □ Egy időben működött az úgy­nevezett akciócsoport mindkét megyében. Ez az ellenőrzési fo­lyamat folytatódik-e? — Sajnos arra nincs létszám- keretünk, hogy állandó jelleggel működjön egy mozgékony kom­mandó, ad hoc jelleggel viszont a nyomozó- és vámhivatalok mun­katársai „összeverbuválódnak” egy-egy akcióra, megjelennek pi­acokon, határvámhivatalokon, gyakorta eredményesek ezek a rajtaütések. — Hozzá kell tennem, ez a me­gyei csapat nem azonos a főváro­si vámkommandóval, amelyik olykor ugyancsak megjelenik e két megyében. El kell mondanom, hogy a fel­derítések számát tekintve kie­melkedőt produkál ez a régió, fo­lyamatosan, s nagy számban de­rítünk fel jogsértéseket. Ez saj­nos azt is mutatja, hogy van kit, s mit leleplezni. □ Akkor azt is mondhatjuk, némi iróniával, hogy könnyű a dolguk... — Horgászni csak ott lehet, ahol hal is van — élt a hasonlat­tal Lupkovics György. — Bizo­nyos jogsértések felderítésében már nagy gyakorlatra tettünk szert, az eredményesség termé­szetesen a külföldi társszervek­kel fennálló információcserének is köszönhető, így derítünk fényt például alulszámlázásokra, de más jogsértésekre is. Metszeni csak pontosan... Bodnár István-A-ldott jó ember a távol élő Laci bátyám, nincs is vele semmi baj, csak akkor, ha metszőollót lát. Olyankor az­tán nem lehet vele bírni. A műit héten amikor megláto­gatott és szétnézett a három- szilvafás birodalmomban, rög­tön láttam, hogy baj lesz. A parányi kis kertecskémben tett séta során ugyanis egyre csak hümmögött, és a fejét rázta. Ezek után mélyen a sze­membe nézett, és megkérdez­te: mi lesz, ha jön majd a bi­zottság. (Laci bátyám ugyanis mérnök ember, és bizony sok bizottság bírálta már el élete során a terveit, munkáit. Sza­vaiból gyakran kitűnik, tart a bizottságoktól). Miféle bizott­ság? — passzoltam vissza a labdát az ő térfelére, a válasz azonban már készen állt: hát a metszési bizottság, amelyik ha esetleg errefelé jár majd, ko­moly gondjai lesznek a két őszibarackfáddal. (Meg kell je­gyezni, hogy előző nap már alapos munkát végeztem, egy szakkönyv útmutatásai alap­ján úgy megmetszettem az alig négyéves fácskákat, hogy alig maradt mutatóba belő­lük). Ám Laci bátyám nem teke­tóriázott, ezek után a metsző­ollót kérte, és kíséretemben azonnal munkának látott effé­le szöveg kíséretében. — Ez egy nagyon elhanyagolt ág, legjobb lesz, ha egyharmadára visszavágjuk, hogy a követke­ző évben megpendüljön. Azzal hipp-hopp egyharmadára visz­szavágta a szerinte csökevé- nyes ágat. Nem volt kímélete­sebb a szebb részekkel sem. — Ez egy ígéretes ág, ebből még lehet valami! De csak jö­vőre! — emelte fel a mutatóuj­ját, azzal már hullott lefelé az ágacska tekintélyes része. Igaz, ami igaz, Laci bátyám rendkívül ügyesen kezeli a metszőollót, valahogy úgy, mint Rodolfó használta a bű­vészpálcáját. Egy pillanat, né­mi figyelemelterelő kísérőszö­veg, és három ággal máris sze­gényebb lettem. A legszomorúbb az volt, hogy éppen virágzott a két őszibarackfa. Nem biztatott ugyan nagy terméssel, de úgy számoltam, hogy augusztus­ban azért szorgos munkám gyümölcseként öt-hat kiló őszibarackot az asztalra te­szek. Ám reményeim alig tíz perc alatt porba hullottak. A földön fekvő virágokat must­rálva szomorúan állapítottam meg, hogy legalább három ki­ló baracknak máris befelleg­zett. A vendégem viszont annál elégedettebbnek látszott. Ke­zét dörzsölgette: — meglátott jövőre hatalmas termésed lesz — biztatott. Laci bátyám ezek után az ollóval a meggyfák fe­lé vette az irányt. Ez volt az a pont, hogy a pincéből sietve előhoztam a legfinomabb to­kaji boromat, és a konyha felé terelgettem a szorgos vendég­kertészemet. Tőlem aztán jöhet a meggy­fák miatt bármiféle bizott­ság! Gálaest a hallgatókért Nyíregyháza (KM — K. J.) — A Rászoruló Hallgatókért Köz- alapítványt megyeszékhe­lyünk ökormányzata hozta létre 1996-ban. A cél az volt, hogy anyagilag tá­mogassák szűkebb pátriánk — szociális helyzetüknél fogva ráu­talt — egyetemi-főiskolai hallga­tóit; azokat, akik tanulmányi eredményeik alapján kiérdemel­ték a pénzbeli segítséget. Az alapítvány kuratóriumá­nak elnöke, Jeney István mondta: — A kezdetek óta eltelt időszak­ban mintegy kétszázötven hall­gatót tudtak egyszeri támogatás­ban részesíteni. — A pénzalap növelése céljából — tette hozzá — a kuratórium jótékonysági hangversenyt szervez április 15- én, este hat órától a tanárképző főiskola nagyelőadójában. A nosztalgiaesten közreműködnek: Csiky Edit, Szarka Tibor (ének), Molnár István (zongora), a SLIP Tánc-Sport Klub. Oktatóbázis A jövő szakközép és szakmunkás tanulói­nak egyik fontos oktatóbázisa Kisvárdán a Vár étterem. Az is­kola Rákóczi-napján szakmai elméleti és házi gyakorlati ver­senyt rendeztek. Képünkön a szakácsok munka közben Vincze Péter felvétele éf^vfrTű»li<Í’i*Ui ‘ i Csalár(d) politika Kelet« HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom