Kelet-Magyarország, 1999. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-12 / 84. szám

1999. április 12., hétfő Kdei« HÁTTÉR 3. oldal Eltartottak vagyunk Balogh József_________________________________________ Budapest tartja el az ország felét. A fővá­rosban fizetik be az adók hatvan százalékát, itt termelik meg a nemzeti össztermék negy­ven százalékát. Demszky Gábor nyilatkozta ezt három napja egy országos napilapban annak ürügyén, hogy az elsőfokú bíróság érvényesnek mondta ki az állam és a fővá­ros közti, a 4-es metróról szóló szerződést. Szóval eltartottak vagyunk, a főváros el­tartottjai. Nyilván ránk, az ország keleti felé­re gondolt a főpolgármester, hiszen a fejlett nyugati rész — e logika szerint — képes az önfenntartásra, bennünket azonban a pesti ember tart el. Jó nekünk. Nem igaz? Mi itt csak dolgo­zunk, dolgozgatunk — ha van hol —, hogy megkeressük azt a havi húsz-negyvenezret, amiből aztán adózni is alig kell, ott meg a pályakezdők sem állnak szóba a munkálta­tóval, ha nem hatjegyű a beígért fizetés ugyanazért a munkáért, így aztán persze nagyobb lesz a befizetett adó összege is. Nem sok értelme lenne sorolni mi min­denről kellett nekünk, eltartottaknak lemon­dani, hogy a nagy vízfej, a főváros tovább gazdagodjék, s eljusson oda, ahol ma tart, de ezt ott fenn aligha tartja bárki is nyílván. Pedig egyszer érdemes lenne egy leltárt ké­szíteni, mennyi áldozatot hozott a — Demszky március 15-i ünnepi beszéde sze­rinti — magyar ugar a fővárosért. Eszembe jut, mennyire akarta az ország nagyobbik fele a világkiállítást, pedig igazá­ból azon is csak a főváros nyert volna mara­dandó értékeket, ám a főpolgármester párt­ja mindent megtett azért, hogy elmarad­jon. Elfogadjuk, fontos lehet a fővárosnak a 4-es metró. De most a vidék gondjai feszí­tőbbek. Itt pusztított, s ha nem változta­tunk, pusztít az ár- és a belvíz, ha nem épül­nek meg az autópályák, ha nem korszerű­södik a vasút, soha nem jutnak ide azok a beruházók, akik hozzásegíthetnek bennün­ket, hogy mi is nagyobb mértékben járul­junk hozzá a nemzeti össztermékhez. És ne legyünk Demszky szerint sem a fő­város eltartottjai. Mese No, mit tud nekem mesélni az én kis Lórikám, míg távol voltam? Ferter János rajza □ Fogadóóra Villás István rendőr alezre­des, a kisvárdai rendőrkapitányság vezetője április 12-én 9-12 óráig fogadóórát tart hi­vatali helyiségében. □ Kaktuszok barátai Április 14-én délu­tán ötre várják a nyíregyházi Váci Mihály Mű­velődési Központba a kaktuszbarát klub tag­jait. A foglalkozást Novodonszki Györgyné vezeti. □ Véradás Kálmánházán Április 12-én 9-14 óráig Kálmánházán, az általános isko­lában, 9.30-13 óráig Olcsván, az egészség­házban várják a véradókat. Négyszer fordul meg a tányér Hideg ebéd, rövid vacsora • A napi fejadag nettó nyersanyagára 265 forint Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — A betegek jelentős része elé­gedetlen a koszttal a Sóstói úti kórházban — derül ki a legutóbbi felmérésből. Őry László, a Jósa András me­gyei kórház műszaki igazgatója arról tájékoztatta szerkesztősé­günket, hogy két évvel ezelőtt a konyhák működtetését egy bu­dapesti szakcégre (Sodexho Kft.) bízták. A francia anyacég Euró­pában a legelismertebb tömeg- és kórházi étkeztetést ellátó vál­lalat. Évente két alkalommal készí­tenek felmérést a betegek köré­ben az étkeztetés minőségéről és mennyiségéről. Bár összességé­ben megfelelőnek tartották, ez nem zárja ki, hogy egy-egy étela­dag egyik-másik betegnek vala­mi miatt nem tetszik. A panaszt kezelni — teszi hozzá Őry László — csak úgy tudják, ha azon nyomban jelez a beteg az osztály főnővérének, vagy kezelőorvosá­nak. Ilyen reklamáció esetében a szolgáltató cég azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket. A kórház dietetikai szolgálata a kalóriatartalmat naponta ellen­őrzi, ám az nem minden esetben egyezik meg azzal a vélt szükség­lettel, amit a beteg elképzel. A megkérdezettek 41 százalé­ka értékelte az ebéd hőfokát 1-es és 2-es osztályzattal, és csak 36 százalékuk találta megfelelőnek. Az ételeket sokan tartják egy­hangúnak főleg a korét miatt, ami többnyire rizs vagy burgo­nya; ritkán (vagy kevés) kapnak gyümölcsöt, kompótot, savanyú­ságot, egyesek gyakrabban sze­retnének főzeléket, meleg vacso­rát enni. A leves többnyire Izte­Munkában Kiss Jánosné főszaká len, egyforma, a főétel hideg, túl lisztes a főzelék. A megkérdezet­tek többsége kevesli a vacsora mennyiségét, a folyadékot a reg­gelihez. A betegek egy része az ételt osztó személyzetet udvari­atlannak tartja. Soltné Fördős Ágnestől, a Sós­tói úti kórház élelmezésvezetőjé­től a helyszínen megtudtuk: csak a betegeknek napi 630-650 ada­got készítenek, melyből 230 a nem diétás. A „normál” betegek napi fejadagjának áfa nélküli nyersanyagára 265 (reggeli 66, ebéd 133, vacsora 66), a diétáso­ké 309 (77-155-77) forint. A hús jelenleg olcsó, így egy szelet 10 deka (másutt 6-7), a tej(termék), a gyümölcs, a zöldség viszont drága. — Az még nemigen fordult elő, hogy kevesebb lett volna a kalóriatartalom — mondja az élelmezésvezető. — Más kérdés, hogy a beteg, főleg, ha súlyfölös- lege van, úgy érzi, kicsi az adag. Kéthetes a forgóétlap, tehát két héten belül ugyanaz a menü (elvileg) nem fordulhat elő. Kint- jártunk napján, április 7-én reg­gelire rizses lecsót (diétások pá­rizsit, cukrosok korpás zsemlét, 3 dl tejet), tejeskávét, kenyeret kaptak, ebédre húsleves, főtt ser­téshús volt krumplival, paradi­csommártással (vagy gyümölcs­mártással), vacsorára pedig tea, kenyér, sertésmájkrém (vagy tolnai sovány sajt). De vajon miért hideg az ebéd? Ennek több oka is van. Az egyik: nincs edénymelegítőjük (a régi­ek tönkrementek), kevés a tá­nyér — négyszer fordul egy ebéd alatt, ráadásul szovjet mosogató­gépük legalább húszéves —, hő­szigetelő rátéteik sincsenek, így mire a konyhától eljut a betegig a főtt étel, menthetetlenül kihűl. Negyed tizenkettőkor kezdik a tálalást, s mire befejezik, egy óra is elmúlik. Sokan tartják udvariatlannak az ételosztó személyzetet. Ezzel kapcsolatban Soltné Fördős Ág­nes elmondta: a májustól esedé­kes béremeléssel együtt beveze­tik a mozgóbéres rendszert. Ma­gyarán fogalmazva: a bér a mun­kavégzés minőségétől is függ majd. Egyedül a gyerekekkel Oláh Gábor A fiam mérnök lett, két éve végzett, meg is nősült, évfo­lyamtársát vette el, Pesten él­nek elfogadható körülmények között. Lányom közgazdász, szeptemberben kezdett, bank­nál dolgozik, megbecsülik, megfizetik. Egyedül neveltem őket, az apjuk korán meghalt. Halálos ágyán kért, ha meg­hal, menjek férjhez, a gyere­keknek apa kell. De én nem mentem, megfogadtam, ezután már csak a gyerekeknek élek, felnevelem őket tisztességgel. Ettől kezdve rám szakadt ne­velésük minden gondja. Ezzel még nem is lett volna különö­sebb baj, mert szófogadó, ren­des gyerekek voltak, mintha érezték volna, hogy nekik ta­nulniuk kell, mert nekem úgy szereznek örömet. Mindig osz­tályelsők voltak. Apjuk emlé­ke is sarkallta őket, hiszen ra­jongásig szerették őt. A gond csak a megélhetéssel volt. A kis tisztviselői fizetésből élni hármunknak nagyon nehéz volt. Igyekeztem hát, hogy semmiben se szenvedjenek hi­ányt. Nagyon takarékosan él­tünk, minden fillért megfog­tunk, de nekik a legszüksége­sebb mindig megvolt. Pedig hányszor kuncogott a krajcár. Anyu neked is kellene egy tás­ka, egy cipő — mondogatták —, de mindig elhárítottam magamtól a csábítást, még a gondolatot is. így maradtak legtöbbször a kirakatok, ahol vágyakozva csodáltam a diva­tos holmikat. Egy-egy új dara­bot, karácsonykor, vagy szüle­tésnapomra, névnapomra kap­tam gyermekeimtől. Hogy pó­toljam a fizetésem, éjszakákon keresztül dolgozatokat és egyebeket gépeltem, á németet jól beszélem, magántanítvá­nyaim is voltak mindig. Aztán végül egymást is segítve még­is csak végeztek. Én meg köz­ben elmúltam ötvenéves. Né­ha, amikor a tükör előtt né­zem őszülő tincseimet, a sze­mem alatt a szemzugban a las­san mélyülő ráncokat, homlo­komon a szarkalábakat, vagy amikor reggelente a zuhany alatt feltérképezem magam, el kellene keserednem, mégsem teszem. Mert nehéz volt, na­gyon nehéz, de én végtelenül boldog vagyok. Ha az apjuk megérhette volna. Ülünk a parkban a pádon, nézem és hallgatom. Nincs igaza, erősen túlzott, mert a szeme még mindig szép ködös kékségével, melyet bűvös szép borongó karika gyűrűz. Az őszülő tincset pedig akár fest­hették is volna szépen ápolt hajkoronájára. Ruhája alatt érett nő teste feszül. Húsvét előtt a kilósban vet­tem ezt a tavaszi kabátot. Újra nem telik ez meg olyan mint­ha új volna. Jönnek haza ba­rátaikkal a gyerekek, ne szé­gyenkezzenek miattam. A munkahelyemen megjegyzése­ket tettek, összesúgtak a há­tam mögött a kolléganők. Mi­ből futja? Van valakije? Nem nagy dolog, az egészet észre sem kellene venni, csak az fáj, hogy amíg a két gyereket egyedül neveltem, senkinek sem jutott eszébe, hogy meg­kérdezzen, hogyan bírom, van-e valamire szükségem. Ma mindenki rohan, nem né­zünk se jobbra, se balra. S ha mégis megszólal a lelkiismere­tünk, próbáljuk magunkat mentegetni, hogy nekünk is megvan a magunk baja. Ha­zugságerdő vesz körül ben­nünket. P icike szél surrant lábunk előtt a száraz avarba, s mint láthatatlan gyíkocska, mege­melte a finom rajzú leveleket. Adalékkal a földekre Újfehértó (KM - Ny. Zs.j — Az összes hazai gázolajfogyasz­tásból 40 százalékot tesz ki a mezőgazdasági felhaszná­lás. E témát érintve szervezett a gaz­dálkodók számára bemutatót a Közép- és Kelet-Európai Környe­zetfejlesztési Intézet valamint a MÁV-KO Kft. a közelmúltban, az újfehértói kutatóállomás terüle­tén. A Kowax néven ismert adalék­anyagot tavaly már kipróbálták megyénkben: a novemberi árvíz idején a mentesítési munkála­toknál bevetett szivattyúk, üze­meltetéséhez (pontosan 100 ezer liter gázolaj felhasználásához) szükséges mennyiséget adtak át a Felső-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóságnak. A korábbi kísérletekbe bevont gazdálkodók elmondták: az üze­manyagfogyasztás 6,5 százalék­kal csökkent, s legalább ilyen ör­vendetes tény a káros anyagok kibocsátásának jelentős mértékű visszaszorítása — hangsúlyozta a rendezvényt szervező Tóth András országgyűlési képviselő, a parlament mezőgazdasági bi­zottságának tagja. Tükröződés Tavaszi tükröződésben a kisvárdai vár Vincze Péter felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom