Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-05 / 54. szám

1999. március 5., péntek lAim MEGYEI TÜKÖR 5. oldal Rosszabb is lehet Porcsalma (KM) — Szerettünk volna be­szélni a falu polgármesterével, ám nem ta­láltuk hivatalában. — Budapestre utazott egy tanácskozás­ra, amit nem halaszthatott el — tájékozta­tott Csehi Kálmánná jegyző. — Estére jön vissza, akkor átveszi az irányítást. — Az új telepen lakók egy részének sem­mi oka nem volt arra, hogy elhagyja a la­kását — folytatta. — Az sem felel meg a va­lóságnak, hogy nem menekítettük őket. Ze- torral és traktorral segítettünk. Egy vese­beteget traktorral hoztunk ki, hogy a men­tő dialízisre vihesse. 250 embert fogadtunk be a művelődési házba, éjszakára. Szerda este megkértem azokat is, akiknek van lo­vasfogatuk, segítsenek a szállításban. — Azt a vizet, ami az említett területen áll, homokzsákokkal már nem lehet visszaszorítani — folytatta. — Az új lakó­telepi rész két év alatt épült fel, az önkor­mányzat még nem tudta kiépíteni itt az infrasturktúrát, megszervezni a védeke­zést. Bízunk benne, az említett 26 házon kívül a lakásokat meg tudjuk óvni a víz betöré­sétől. Attól tartunk, rosszabbodni fog a helyzet, a belvíz végigvonul a falun. Porcsalmán a víz az úr — mutatja Talpas Imre Háborús körülmények Paprikás krumpli volt az ebéd Porcsalma (KM) — A polgármesteri hiva­tal mintegy 250 embert szállásolt el ideigle­nesen a művelődési házban és az öregek otthonában. Az épületbe belépve háborús körülmé­nyek fogadnak bennünket. A roma csalá­dok apraja nagyja a földön matracokon hú­zódott meg. Volt aki szunyókálással töltöt­te a koradélutánt, ám annál többen várták a kései ebédet, ami fél kettőkor végre meg­érkezett. Az előző napok izgalma nem vetette vissza az emberek étvágyát. Jóízűen fala­tozták a paprikás krumplit, amit kol­básszal javított fel az önkormányzat szaká­csa. — Köszönjük az önkormányzatnak, hogy törődnek velünk. Szállást és étkezést biztosítanak ebben a nehéz helyzetben — mondja ifj. Horváth Géza, aki feleségével és három gyerekével érkezett a kényszerű „vendégségbe”. — Napközben hazanéztünk, de semmi jóra nem számíthatunk, ha elvonul a bel­víz — kapcsolódik a beszélgetésbe Tóth József, aki harmadmagával menekült az ideiglenes szállásra. Hiába kétéves a lakás, a víz nagy kárt tesz benne. Átázott a pad­lózat is, ősz lesz, mire kiszárad. Az oldalt készítették: Balázs Attila, Cser­vényük Katalin, Fullajtár András. Katasztrófahelyzet a Kraszna mentén Porcsalma egyharmada víz alatt Porcsalma (KM) — Csütörtök délutára Porcsalma egyhar- mad részét elárasztotta a belvíz. Közvetlenül 400 la­kóház és kétezer ember ke­rült vészhelyzetbe. Mindezt magunk is tapasztaltuk a helyszínen, ám a pontos szám­adatokat Magyar János polgár- védelmi alezredes, kirendeltség­vezetőtől kaptuk. — Eddig 26 lakóháznál a bel­víz meghaladta a padlószint ma­gasságát, így azok lakhatatlanná váltak. Az ott lakók közül 250 főt a helyi művelődési házban és az öregek otthonában helyeztünk el ideiglenesen, míg 80 ember a ro­konoknál talált menedéket. To­vábbi 210 lakóházat homokzsá­kokkal próbálunk megvédeni. Az elfolyás meggyorsítása érde­kében folyamatos az átereszek tisztítása és megnyitása. A véde­kezésben a lakosság is igen aktí­van kiveszi a részét, mintegy négyszáz fő szorgoskodik a men­tőalakulatokkal együtt. A településen várható helyzet­ről így beszélt az alezredes: je­lenleg a belvíz egyes településré­szeken apad, vagy nem változik. Más területeken további növeke­dés észlelhető. A víz mennyisé­ge és lefolyáslassúsága alapján tartós belvédekezésre kell számí­tani és berendezkedni. Porcsalmán csütörtök estig a védekezés során felmerült költ­ségek és a becsült károk együt­tes összege 8 millió forint. Készültség Mátészalka (KM) — Az ön- kormányzatok védekezési feladataira hívta fel a fi­gyelmet Radványi Ildikó, a vízügyi igazgatóság sza­kaszmérnöke: kérte, az érintett települések polgár- mestereit, rendeljék el a ké­szültséget. Rendelet szabá­lyozza, mi az önkormányza­tok feladata. A vízügyesek szakmai segítséget nyújta­nak, térítésért pedig zsákot, fáklyát adnak. Korlátozott mértékben szivattyút is. Tőle tudtuk meg: Gacsály és Csegöld között csütörtök­re átvágták az utat, hogy a víz le tudjon folyni. Mentjük, amit lehet... Nagyecsed (KM) — Ekkora bel­vízre nem emlékszem, pedig már betöltöttem a hetvenedik éve­met, sőt ilyen mennyiségű vizet még a 70-es árvíz idején sem lát­tam — halljuk Bartha Jánosnét Nagyecseden, aki a Bem József utca végén lakik. — Szerda este még papucsban jöttem ki a kis­kaput bezárni, reggel már gumi­csizmában is alig tudtam kilépni az udvarra. — A szembe szomszédaim már megkezdték az értékek men­tését, ezt teszem én is. Mit tehe­tünk? Mentjük, ami menthető, aztán majd csak jobbra fordul minden. Ettől szegényebbek már úgysem leszünk. Ősszel a víz mi­att nem tudtuk a termést betaka­rítani rendesen, most meg vetni nem lehet. Nyár közepe lesz, mi­re a földekre rá lehet menni. A jószág meg ott pusztul el a vizes ólban. Mondja mi lesz velünk?... — csuklik sírásba a hangja. A városnak ezen a részén a belvíz eléri a fél métert, és a la­kások küszöbét nyaldossa. Az udvarokra ki sem lehet menni. A jószág is magára maradt, me­nekülnének, de nincs hova... Süllyednek a válaszfalak Porcsalma (KM) — Porcsalma főutcáján szinte minden ház kö­rül homokzsákok. Itt még iste­nes a helyzet, néhány száz mé­terrel odébb viszont már derékig ér a víz. Vagy harminc ház épült ide — egytől egyig szocpolból. Cigány- családok laknak bennük. Illés Bálint, Gáti Lajos, Tóth Miklós kétségbeesetten latolgatja az esé­lyeket: már megsüllyedtek a vá­laszfalak, kérdés, mennyit bír­nak a főfalak. — Hiába telefonálunk napok óta, hogy legalább kenyeret hoz­zanak ki — folytatja Tóth Géza. — Kellene homok és zsák. Nem hoznak, nem akarják, hogy meg- védjük a házunkat. — írja csak meg: a faluból en­gedték ránk a vizet. Bevezették a csatornába, az öntött el minket — teszi hozzá a felesége. Tengerré vált a patak Nagyecsed (KM) — A Nagy­ecsed felé vezető utat lezárták. Cső keresztezi: szívatják a vizet a Krasznába. A gát most gátol — nem engedi lefolyni a belvizet. A Kraszna magas vízállása miatt zárva a zsilip is. — Két hete folyamatosan szí­vatjuk a vizet, az elején, a fagy­ban léket is vágtunk, mert tud­tuk, baj lesz — mondja Szűcs Gusztáv polgármester, s aggódva figyeli az árokban hömpölygő, fogyni nem akaró víztömeget. — Száz lakás van közvetlen ve­szélyben. Arra is felkészültünk, ha súlyosabbá válik a helyzet, ki kell költöztetni a lakókat, el tud­juk helyezni őket a tornaterem­ben, illetve a két szolgálati la­kásban. Az egész várost körülöleli a víz — ha egyáltalán helyénvaló most ezt ölelésnek nevezni. A legnagyobb veszedelem a vályog­házakat fenyegeti: szívják ma­gukba a vizet, mint a szivacs. A 7500 lelkes településen az önkéntesekkel együtt ezren vesz­nek részt a védekezésben. Itt vannak a vízügyesek, a tűzoltók, a polgári védelem. Tíz kis és négy nagy teljesítményű szivaty- tyú megállás nélkül okádja a vi­zet a gáton túlra. Mindhiába. A Batthyány, a Damjanich, a Bem, a Kinizsi, a Zrínyi Ilona utca víz alatt. Tengerré változott a Bód- vaj-patak mente is. Most nem érnek rá számolni, mibe került eddig a védekezés. Hét vagy 15 millió? Inkább az utóbbi. Eddig... Vízben állnak Az ólakban rekedt állatoknak csak egy részét tudták kimenekíteni Balogh Sándorék is Félelem és tehetetlen düh Nagyecsed (KM) — Kocsin­kat a cső túloldalán hagyjuk, s átszállunk Darabán János autójába. Járműve a városban azon kevesek közé tartozik, ame­lyik dacolni képes az utakon hömpölygő áradattal. Némedi Lajos Gamesz-vezető azt mondja, már kedden látszott, hogy baj lesz. Ahogy haladunk előre az utcában, egyre mélyebben ha­sítják a vizet a kocsi kerekei. Útnak nyoma sincs. Kerítés­től kerítésig tartó folyammá változott. Mindenki a kapuban. Azon a talpalatnyi földön, ami még nincs víz alatt. Az arcokon fé­lelem és düh. A kertek végé­ben húzódó árok hátulról tá­mad. , * — Az ól is víz alatt — pana­szolja Patály Sándörné — egy vemhes kocát tudtunk csak kimenteni. A többivel nem tudom mi lesz. Jónáséknál kiöntött a szennyvízakna, s egyenesen befolyt az ólakba. Patály Júliáék udvarán viszont a kút készül „kitörni”. A fiatal- asszony vödörszámra hordja el a vizet a ház mellől — csak azt nem tudja már, hová önt­se... — Négy éve vettük a házat — mondja elkeseredetten. — Tavaly tettük rendbe. Ha elvi­szi a víz, azt sem tudom, hová megyünk. Szabó Imre szerda éjjel ti­zenegykor arra ébredt, hogy összedőlt a nyári konyha. Most attól retteg, mi lesz a házzal. Mutatja a repedéseket a tűzfalon... Polgár stráfkocsival mentette a romákat Porcsalma (KM) — A porcsal- mai Marozsán Viktor Polgár nevű lova történelmet csi­nált a településen. Ugyanis gazdájával együtt két napon át mentette a romákat az elázott lakásaikból és vitte őket biztonságos helyre. Mi több, a „lelkes paripa” húzta stráfkocsival tudtuk csak meg­közelíteni a belvíz sújtotta Lehel közi lakótelepet, ahol a két éve felépült szocpolos lakásokat ki­vétel nélkül elöntötte a víz. A nem éppen versenyló ki­nézetű igavonót hálásan simo­gatták meg a telepen rekedtek, amikor átértünk a veszélyes zó­A lelkes mentöcsapat, élén Polgárral nába. Gazdája viccesen megje­gyezte: a polgármester kiutalhat­na neki jutalmul egy vedér zabot. — Ha ez az állat és még három lovasfogat nem segít rajtunk, ak­kor többen itt töltötték volna az éjszakát — mondja Tóth Ferenc, Talagos Gábor és Horuth Ferenc, akik sok más társukkal együtt segítették a mentést, amikor kri­tikussá vált a helyzet. Az emberek a menedékhelye­ken már biztonságban vannak, de a legnagyobb gondjuk, hogy a jószágaikat nem tudták kimene­kíteni. Volt, aki a lovat, sertést és aprójószágot a lakásba terelte, hogy életüket megvédje... Magyar János térkép segítségé­vel határozza meg a legsürgő­sebb feladatokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom