Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-05 / 54. szám

1999. március 5., péntek 3. oldal Kelet« HÁTTÉR A forma reformja? Mán László IVIegint egy tavasz, újra reménykedés, hogy végre megváltozik, hogy végre-vala- hára dicső lesz régi, szép híréhez. Ez a ki­kelet azonban másnak ígérkezik, hiszen a kormány változtatni akar. A terv az, hogy karakteresen váljék szét a profi és amatőr labdarúgás, a profi élvonal csökkenjen, a színvonal emelkedjen, azaz a cirkusz nívó- sabbá váljék. Ez a terv, amelyet a szövetség közgyűlése hamarosan elfogad, vagy megvétóz. Ami vi­szont tény: valóban nagyon beteg a honi foci, a gyógyulást csak drasztikus terápia hozhatja meg. Ez persze mellékhatásokkal, áldozatokkal jár és érdekeket sérthet. Amennyiben igent mondanak a kormány­tervre, akkor sorsdöntő időszak elé nézünk. Részleteiben nem vagyok ismerője a kon­cepciónak, ám az biztos, a magyar labdarú­gás rákfenéje nem a tizennyolc csapatos él­vonal, és a felemelkedés záloga a fiatalok­ban leledzik. Ez nem új idea, miként az sem: bőven van pénz a labdarúgásunkban! Milliárdok, amelyeket sajnos rosszul oszta­nak el, mégpedig minden szinten. Mert amíg a profi focisták, a sztárok havi százez­reket tesznek zsebbe, az utánpótlásnak nincs megfelelő számú füves pályája, nem a legképzettebb szakemberek (tisztelet a ki­vételnek) okítják a jövő zálogait. Sorolhat­nánk még, hiszen amíg a megyei első osz­tályú sztárok a létminimum bérének több­szörösét teszik zsebre, a kiscsapatoknál gyatrák a pályák, az öltözők, a villanyfény­ről pedig még álmodni sem mernek, pedig az nem is lenne utópisztikus. Lépjünk még vissza a jövőképhez! Amennyiben beszűkülne a profi élmezőny (12 csapat) az a magyar tendencia alapján azt jelentené: fociban is mélyülne a szaka­dék a Dunán inneni és túli rész között, a szponzori pénzből csak éppenhogy csurog­na errefelé. Pedig a mi fiaink, a szparisok — akik holnap már itthon lépnek pályára — példamutatóan bizonyították, hogy a baj­ban össze lehet és kell fogni. Nem rohan­gáltak ügyvédhez, nem pereskedtek és nem sztrájkoltak, amikor késtek a kifizetésekkel. Csak hát ez még kevés a focireformhoz... Kedvenc Bocsi! De most már Gabika a kedvenc... Ferter János rajza----------------------..................--—^-----------------------------------------------------­□ Közéleti terefere Az MSZP városi szer­vezete ma délután 16.30 órától kezdődő ha­gyományos péntek délutáni közéleti terefe- réjén (MSZP-székház, Nyíregyháza, Jókai tér 4. sz.) dr. Pásztor Miklós városi rendőrkapi­tánnyal lehet eszmecserét folytatni Nyíregy­háza közbiztonságáról. □ Gazdaköri találkozó Vásárosnamény- ban a Petőfi Sándor ÁMK Gazdaköre március 9-én, délután öt órától tartja következő fog­lalkozását a kultúrházban. A téma: naprafor­gószerződések, növényvédőszer-ismertető. □ Jándi hadifoglyok Csütörtök délután huszonhárom, a II. világháborúban harcolt jándi katona és hadifogoly vett át oklevelet és emlékérmet vitéz Géczy Istvántól, a Ma­gyarországi Vitézi Rend priorjától. A haszon nem a kertben terem Az agrártámogatási rendszer a termelők önkéntes szövetkezését ösztönzi Eke István Fehérgyarmaton miniszteri oklevelet adott át Józsa Béla növényvédő felügyelőnek A szerző felvétele Nyéki Zsolt Fehérgyarmat (KM) — A szak­mai felkészülés mellett a gyümölcstermesztők szemlé­letváltását is sürgette fehér- gyarmati előadásában a szakminisztérium főosztály- vezetője. Lassan végéhez ér az a téli képzé­si program, amely januártól a megye öt városában illetve tele­pülésén az integrált gyümölcster­mesztést népszerűsíti a gazdálko­dók körében. A kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált, a he­tente változó témakörök előadóit rendre négy-ötszáz kerttulajdo­nos hallgatta meg. Többek között Eke Istvánt, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Növényvédelmi és Agrár-környe­zetgazdálkodási Főosztályának vezetőjét is megkülönböztetett fi­gyelemmel fogadták. — Jó lenne végleg megszüntet­ni azt a szemléletet, mely szerint az almafáról ládába leszedett gyümölcsnél véget ér a termesz­tő felelőssége. Ilyen elveket kö­vetve a minőségi termelésben nem érdekelt a termelő, más­részt jól tudjuk: a profit nem kertben, hanem a hűtőházban és a feldolgozóüzemekben képző­dik, ahol tárolják, kiszerelik az árut — utalt régen feltárt hiá­nyosságokra Eke István. Hozzá­tette: az egész hazai zöldség- és gyümölcstermesztésben a legna­gyobb gond, hogy a haszon kelet­kezése a termelőtől elszakított, önálló érdekeltségű egységekben megvalósuló folyamat. Hogy a végtermék magas árá­nak minél nagyobb részét tartsa a saját zsebében a termesztő, kö­zös tulajdonú hűtőházakat kell üzemeltetniük. Ezekhez a beru­házásokhoz az Európai Unióban jelentős segítséget nyújtanak a brüsszeli források, mert a vidék- fejlesztés részeként értékelik az ilyen infrastruktúrák kialakítá­sát. A jelenlegi magyar agrártá­mogatási rendszer is tartalmaz ilyen elemeket, amelyekkel a termelők értékesítő szövetkeze­teinek (TÉSZ-eknek) igyekszik kedvezőbb közgazdasági feltéte­leket teremteni. Lassan tíz éve válaszra vár a nagy kérdés: kinek kell megten­nie ebben az első lépést? A főosz­tályvezető szerint a termelői gondolkodás megváltoztatásával egy időben kell olyan ültetvényt létrehozni, amely minőségi és mennyiségi termelésre alkal­mas. Az ehhez szükséges techno­lógiai feltételek kialakítása sem egyszerű feladat, különösen Sza­bolcsban nem az. Szélsőséges időjárás és környezeti viszonyok mellett a tőkeszegénység állít ál­landó gátat a korszerűsítési kez­deményezések elé. Mégis el kell indulni végre, meg kell teremte­ni a feldolgozói kapacitásokat, és meg kell tanulni kereskedni is. Minderre együtt, párhuzamosan van szükség, térségi szemlélettel vezényelve — fejtette ki vélemé­nyét Eke István. Mentősök és rendőrök Közös gyakorlatokat Nyíregyháza (KM) — Ignácz István dandártábornok, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, valamint Manga Mihály, a Köz­ponti Különleges Mentőszolgálat mentési vezetője március 3-án együttműködési megállapodást írt alá. A megállapodás szerint a men­tőszolgálat a megye területén be­következett rendkívüli esemé­hajtanak végre nyék során a speciális életmen­tési, veszélyelhárítási, holttest- és bűnjelkutatási feladatokat lát­ja el soron kívül. A főkapitány­ság pedig vállalja megyénk terü­letén a mentőszolgálat támogatá­sát szakmai ismereteivel és tech­nikai eszközeivel. A hatéko­nyabb együttműködés érdeké­ben közös gyakorlatokat hajta­nak végre és évenként értékelik a tapasztalatokat. Nyílt vízen, egyedül Szilvási Csaba Tavaly nyáron az Adrián töltöttem pár napot a csalá­dommal. Egy kis strandon vol­tunk éppen, négy-öt kilomé­terre Pulától, ahol néhány éve kempingeztem egy barátom­mal. Nosztalgiázásként egye­dül akartam eljutni a félsziget csúcsán lévő város part menti fürdőhelyére. Úgy gondoltam, gumimatraccal megyek. A kiruccanás nem úgy sike­rült, ahogy elképzeltem. Kide­rült ugyanis, hogy a tenger csak a part mentén méltósá- gos és egyszerű. Bent a nyílt vízen kemény a légmozgás és óriásiak a hullámok. A szél és az áramlás elsodort. A száraz­föld, ahová igyekeztem, egyre távolodott tőlem. Akkor kezd­tem el evezni hatalmas erővel, amikor megéreztem, hogy el­tévedtem. Minden lábnyi vizet görcsös erőfeszítéssel nyom­tam magam mögé. Egy-két óra múlva kiértem a szárazföldre. A tenger tükre itt sima volt. Jódillata volt a víznek. Kide­rült, hogy ez csak egy ismeret­len sziget, mint ahogy a követ­kező is, ahol kikötöttem. Már csak egy görcs voltam, a kétségbeesés görcse. Fogal­mam sem volt, hogy hol va­gyok. Végre újabb szárazföl­det pillantottam meg. Autókat láttam. Úgy gondoltam, ez már a part. A több órás eve­zéstől már eléggé kimerült voltam. Nudista lányok fogad­tak, ők irányítottak el a kikö­tő irányába. Mert az csak ké­sőbb derült ki, hogy egy szige­ten vagyok. Hatalmas szállodák, vadas­kertek mellett futottam öreg szandálomban a leeresztett gumimatraccal a hónom alatt. Őzek, szarvasok vettek körül. Szerencsém volt egy hajóval, még jegyet sem kértek, de hiá­ba is kértek volna, mert egy garas sem volt nálam, fél hét­re átértem a partra. Onnan már csak egy órát kellett fut­nom a strandig, ahol a csalá­dom várt kétségbeesve. A tenger méltóságos, hatal­mas és csodálatos. De akkor megállapítottam, hogy mégis csak szebb a ficfás Tisza-part, a diófásokkal, a tornyos kis fa­lucskákkal. Az ember Tiva­darnál ráfekszik a vízre, és hallgatva a parti madárcsiri- pelést, békésen és nyugodtan lecsurog nyolc-tíz kilométert. Mert a Tisza, bármeddig is visz, mindig haza, csak haza­visz. És a folyó tükre mindig sima. Sima, mint a boldogság. Állatok kórháza Tízmilliós korszerűsítésen esett át a nyíregyházi Állatorvosi Klinika és Rendelő, amelyet Vonza András megyei főállatorvos avatott. Képünkön Tamás László kutyusa, Pamacs kacérkodik a műcsirkével Balázs Attila felvétele Mesegyűjtemény Pálcán Versenyt rendeznek Tornyospálca (KM — K. J.) — A tornyospálcai Szabolcs ve­zér Általános Iskolában az immár hagyományosnak szá­mító meseversenyt ma délu­tán, fél háromtól rendezik meg. A megméretésre — melyet a kis- várdai körzet tanodái számára hirdettek meg — alsó tagozatos tanulók eredeti meséi érkeztek a zsűrihez. A nem mindennapi ve­télkedőn a tanulók három kate­góriában — tündér-, modem-, és természetről szóló mese — pá­lyázhattak; a döntőben műveiket maguk adják elő. — Tornyospálca községben — tájékoztatta lapunkat Agárdy az alkotásokból Sándor iskolaigazgató — hagyo­mánya van a mesemondásnak, -szerzésnek és -gyűjtésnek. 1925- ből maradt fenn az a kéziratos népmese, babona és népdalgyűj­temény, melyben Rusznák Imre, egykori kántortanító szervező- munkájának köszönhetően tizen­kilenc eredeti mese olvasható — gyermekek lejegyzésében. A tornyospálcai iskola a jövő tanévtől megyei szintűvé kíván­ja bővíteni rendezvényét, melyet évről évre a Felső-szabolcsi Isko­laszövetség anyagilag is támo­gat. Tervezi az iskola, hogy a több év alatt összegyűlt, a gyer­meki fantázia szülte meséket a későbbiekben kötetben jelenteti meg. tikiüeoo!

Next

/
Oldalképek
Tartalom