Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-24 / 69. szám

1999. március 24., szerda Kelet« hátiér 3. oldal Hangulat legyen CSERVENYÁK KATALIN Egyre inkább úgy érzem, jó volna már végre megtanulni felnőttesen, méltóságtel­jesen, jókedvűen ünnepelni. Megadni a tiszteletet, ami az alkalomnak jár. Nem akarom én most a legutóbbi márci­us 15-e után kialakult vitát feléleszteni (hisz még mindig nem ültek el a hullámai), pláne nem állást foglalni. Egész egyszerűen csak azt szeretném, ha az ünnepnapok rangjuk­nak megfelelő helyre kerülnének, és senki nem távozna rossz szájízzel, sértődötten egy rendezvényről. Szerintem az a legna­gyobb baj, hogy mi mindig okosan akarunk ünnepelni, nem pedig felszabadultan. Életemben kétszer jártam eddig nyugati határainkon túl, abból egyszer Spanyolor­szágban. Május volt, sütött a nap és már fü- rödtek az óceánban. De nem is ez a lé­nyeg. Kőrútunkon nem tudtunk olyan hely­re megérkezni, ahol aznap este épp ne fies­ta lett volna. Természetesen tűzijátékkal. (Nálunk az augusztus 20-i pesti tűzijáték már májusban vita tárgya.) Egyik helyen a hét elejét, a másikon a hét végét, a harma­dikon a június közeledtét ünnepelték. Lam­pionokkal díszítették fel a városok határá­ban külön erre kialakított parkokat, közben tömegével érkeztek a fiatalok és idősek. Senkinek nem küldtek névre szóló meghí­vót, senki nem tartott beszédet, nem volt dísztribün, mégis mindenki kitűnően szóra­kozott. Még a külföldi is, aki pedig egy mukkot sem értett abból, mit beszélnek. De azt értette, ha táncba hívták, elvette a lufit, ha felé nyújtották és mosolyra fakadt, ha valaki rákacagott. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy minden ünnepet így kell rendezni. Csak arra gondolok: nem azt kellene szá­molni, ki, miért jött vagy nem jött el, in­kább az volna a lényeg, hogy aki ott van, jól érezze magát. Erről szól az ünnep. Le­gyen az esküvő, szalagavató, iskolabál vagy éppen március 15-e. Feszültség Milosevics veszélyes játé­ka Ferter János rajza □ Idősekre gondolnak Az idősek nem­zetközi évének megyei megnyitóját március 25-én 9.30-tól tartják a megyei ön kormány­zat dísztermében. Ünnepi beszédet mond Zi­lahi József, az önkormányzat elnöke. A nem­zetközi év feladatait ismerteti Gyúró Imre. O Környezetvédelmi vetélkedő Az orosi Herman Ottó Általános Iskola nyílt he­tén március 24-én, környezetvédelmi vetél­kedőn mérhetik össze tudásukat a város kü­lönböző iskoláiból érkező csapatok. □ Csoportgyülés A Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesülete Tiszadobon az Öregek Napközi Otthonában március 25-én 9 órától tart helyi csoportgyűlést. □ Gyermekvédelem Március 26-án 9 órá­tól Nyíregyházán, a szakszervezetek házá­ban a gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek számára szervez képzést a Szo- cio East Egyesület. Ezen a gyermekvédelmi szolgálattal kapcsolatos feladatokról tartanak előadásokat. A csatornákat benőtte a gaz Az egyedüli megoldás a földtulajdonosoknak, hogy társulatot hozzanak létre Galambos Béla Ibrány (KM) — Folyóinkon év­százados árvízszintek dőlnek meg, a belvízi elöntések ha­sonlóan rekordméreteket ér­tek el. A természet tehát lé­pett, most az embereken a sor. A megye egyik legmélyebben fekvő körzetében dolgozó ibrá- nyi falugazdász Csongrádi Zoltán az egyforma gondokkal küzdő települések lakóit önszer­veződésre szólítja fel: „Alakít­sunk vízgazdálkodási társula­tot!” Bokrok és fák — Területünkön a belvízelvezető rendszer jól kiépített, csak a kö­zel egy évtizedes szárazság ide­jén elfelejtettük azt karbantarta­ni. A csatornákat benőtte a vízi­növényzet, több helyen a bokrok fákká cseperedtek, gátolják a víz lefolyását, a megépített átemelő szivattyúk nem üzemelnek. Ha­sonlóan elhanyagolt a földutak állapota — vázolja a földhaszná­lattal együtt járó kötelmek elha­nyagolása miatt kialakult hely­zetet a falugazdász. Ebben a helyzetben sürgetően vetődik fel a kérdés, kinek a kö­telessége e munkák elvégzése? Hol húzódik a határ egyéni és közfeladat között? — A földtulajdonosok és föld­használók elvitathatatlan érde­ke, egyben kötelessége ezeknek a munkáknak az elvégzése vagy el­végeztetése költségtérítésért. Ez mindig így volt, amióta léteznek közcélú csatornák, utak. Termé­szetesen erre most is vannak élő jogszabályok, csak a rendezetlen tulajdonviszonyok miatt nem lettek egyértelműen tudatosítva az érdekeltekkel akkor, amikor megtörtént a föld birtokba adá­Van mit bepótolni a csatornák rendbe tételében sa. A száraz évjáratok miatt so­kan nem is gondoltak erre a kö­telességre. — Az egyedüli megoldás ne­künk földtulajdonosoknak, hogy e kötelezettségünk teljesítésére társulatot hozzunk létre. Egy ilyen — a feladatot helyettünk szakszerűen elvégző — társulat megalakítására soha alkalma­sabb időpont nem volt, mint most. Ezt kezdeményezni és ko­ordinálni a települési önkor­mányzatoknak lenne célszerű. Jog és kötelesség — Nem gondolok én valami nagy szervezetre, mint amüyen például a Kisvárdán működő Felső-szabolcsi Vízgazdálkodási Társulat, melynek jelenleg az ér­dekeltségi területéhez tartozunk. Ekkora méret mellett ugyanis a mi gondjainknak csak egy részét tudja felválallni: az úgynevezett közcélú, több települést érintő, nem az állam kezelésében lévő belvízcsatornák fenntartását. Amilyen megalakítandó társu­latról én beszélek, az átvehetné a területen lévő ilyen közcélú csa­tornák üzemeltetését is. Ezzel jo­got szerezne a jelenleg működő társulat vagyonához valamüyen arányban, egyúttal jogosult len­ne az érdekeltségi területre eső Vízügyi Alap juttatásból való ré­szesedésre is. — Tekintettel arra, hogy a lét­rehozandó társulat feladatköré­be az üzemi művek és földutak karbantartása és üzemeltetése beletartozik, a tagjai számára a terület egységre jutó érdekeltsé­gi hozzájárulás magasabb lenne, mint jelenleg. — Elképzelésem szerint Gáva- vencsellő, Balsa, Tiszabercel, Pa- szab, Búj, Kótaj, Ibrány, Tiszate- lek, Nagyhalász, Kemecse, Tisza­Balázs Attila felvétele rád, Vasmegyer, Beszterec lehet­nének ebben a szerveződésben érdekeltek. E településeken a 80- as években történtek melioráci­ós beruházások, adottságaik és lehetőségeik majdnem azonosak. Nem lenne célszerű bővíteni ezt a kört, de nagyon szűkíteni sem, mert egy jó eredményre vezető technológia megvalósításához ennyi területre szükség van, és a speciális karbantartó gépek ka­pacitását is jó színvonalon lehet­ne kihasználni. Szövetkezeti telep — Telephelyként szóba jöhetne bármelyik volt szövetkezeti gép­telep, ami a gépek tárolására, ja­vítására lehetőséget nyújt. Ha ez az elképzelés felkelti valakinek a figyelmét, csatlakozzon a gondo­lathoz, és segítse környezetében megvalósítását — fejezte be Csongrádi Zoltán.---------3-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­.....í&líAidáét Temetői kisfasirató SzilvAsi Csaba A két fácska, a fürtös fűz és a dió a temető szélén állt. Egyikük egy papírvékony hé­jú müotai „tökös dióból” sar­jadt. Ha Szatmárban marad, néhány év múlva ő maga is termést hoz, később pedig ta­lán bútorlemez, fejfa, koporsó vagy tűzifa vált volna belőle. Öt azonban más szerepre szánta a sors. A kis fa hajszál­gyökereivel a tápláló szatmári televény egy vele együtt kie­melt darabjába ágyazódva kö­zel félezer kilométert utazott, mire úticéljához, a dunántúli dombos sírkertbe megérke­zett. Azért hozták ide, hogy pár esztendő múlva majd árnyé­kot adjon az alatta nyugvó lé­leknek, aki rövid élete egy ré­szét ugyanott töltötte, ahon­nan ő, a kis diófa származott. A fűz a közelben született. A temető földje egyformán be­fogadta, és tápanyaggal is bő­ségesen ellátta mindkettőjü­ket. Törékeny lényüket az idén már két évgyűrű karja óvta, féltő, vigyázó szorítással. A fürtös fűz az elmúlt év­ben annyit fejlődött, hogy már jóval a fehér márvány sírkő fölé nőtt ágaival. Ebben az év­ben talán már fehér pehely- csomó bárányfelhőket is só­hajtott volna az ég felé. A dió­fa is szépen gyarapodott. Ben­nük cellulóz, gyanta, zsír-, olaj-, csersav és más ásványi anyagok csodás kevercsiben már boldog tavaszi nedvek bi­zseregtek. Kövér rügyeik új ágacskák, fényes, illatos leve­lek ígéretét hordozták. A kis lények minden bizonnyal érezték ültetőik és gondozóik feléjük áradó szeretetét. Bájo­sak, kedvesek voltak. Senki­nek nem voltak útjában. Vagy mégis? Egy napon a szomszédos sírban nyugvó nénihez végleg megérkezett élete párja is. He­lyet kellett neki szorítani. A sírásók, a temetkezési vállalat emberei, szórhatták volna a sír túlsó oldalára vagy a kerí­tés irányába is a földet. Ők azonban a kisfák felőli oldalt választották. Az a negyed köb­méter föld így is elfért volna, de ők úgy látszik idegesítették őket, kitörték a kis gyűrűfü­zet, a diófát pedig gyökerestül kiszakították a földből. Most mindketten ott feksze­nek „holtan”, meggyalázva, a sárba tiporva. A látogató csak áll döbben­ten. Arra gondol, hogy a fák­nak tömör sejtekből, sejtnya­lábokból álló halmaz voltuk­ban — lelkűk is van. Bényei József Csontváry című versé­nek kezdő sora „A fának em­berarca van” jut eszébe. Em­ber-faarccal nézi a vandál pusztítást. Arra gondol, hogy ő homo­kozó vödörben vagy akár gyű- szűben el- és visszahordta vol­na a földet, csak a kisfák meg­maradtak volna.-Néz, száraz szemekkel és fa­gyos lélekkel. Aztán megeny­hül. Érzelmesség csöppje csor­dul a jégcsap hegyén. Észreve­szi, hogy a síron minden bi­zonnyal az ősszel az erdőből hozott földben megbújt hóvi­rág hagymákból a kultúrvirá- gok közöft kidugta zöldjét és némi gyógyírként a fájdalom­ra gyönyörű fehér harangot bontott az elpusztíthatatlan, diadalmas élet. Egy óriási színpadi díszlet is lehetne ez az építmény, de nem az. Nyíregyházán, a Lililom és az István utca sarkán épülő áruház zajfogó fala látható Elek Emil felvétele Lomtalanítás Kisvárdán Kisvárda (KM - K. B.) — Hús- véthoz közeledvén, e hét végén három napon át (péntektől va­sárnapig) lomtalanítási akciót szervez a kisvárdai polgármeste­ri hivatal. A városi nagytakarítás során a Lom-Speed Kft. által kihelye­zett nyitott konténerekbe lehet majd belerakni a háztartások­ban feleslegessé vált, egykor szebb napokat látott különféle holmit. Mint a szervezőktől hal­lottuk, a cég járművei a lomtala­nítási hosszú hétvégén igyekez­nek folyamatosan elszállítani az időközben megtelt konténereket. Lényeges, hogy ezúttal a na­gyobb kacatokat — régi bútoro­kat — lehet és szabad lesz majd a nyitott, illetve a zárt szemetes konténerek mellé is tenni. Napirenden a munkaügy Nyíregyháza (N. L.) — A Me­gyei Munkaügyi Központ egy szakmai konferencia keretében keresi március 26-án Nyíregyhá­zán azokat az együttműködési le­hetőségeket, amelyek segítségé­vel a munkaerőpiacon hátrá­nyos helyzetben lévő rétegek le­hetőséget kaphatnak helyzetük javításához. Kilenc órakor Re- zsőfi István, a munkaügyi köz­pont igazgatója nyitja meg a konferenciát, majd Fábián Ger­gely, az egészségügyi főiskola ad­junktusa tart előadást. Munkaügyi, szociális és kari­tativ témákban előadást tart még Deme Dóra, a nyíregyházi szociális iroda vezetője, Mes­ter András Márokpapi polgár- mestere, Harasztosi Éva, a mun­kaügyi központ pszichológiai szakszolgálatának vezetője, dr. Hadházy Antal református lel­kész, dr. Jeney István főorvos, dr. Gere Ilona, a Munkaügyi Ku­tatóintézet munkatársa, Balogh Zoltán, a Start Vállalat vezéri­gazgatója és Rácz Sándor peda­gógus.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom