Kelet-Magyarország, 1999. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-13 / 61. szám
1999. március 13., szombat 9. oldal így szólították: Szabóné, közvitéz! Szabolcsi nők hősi helytállása a szabadságharcban • Regénybe illő történet Gróf Teleki Blanka átadja a zászlót Vasvárinak KM-reprodukció Tóth SAndor* 1998 nyarán Nyíregyháza szabadtéri színpadán a kolozsvári színház előadásában nagy sikerrel mutatták be a Mária főhadnagy című Husz- ka-operettet. Témáját illetően igen időszerű volt, hiszen szabadságküzdelmünk egy jeles és egyben kivételes szereplője Lebstück Mária huszár főhadnagy története képezte annak valóságos alapját. Téma- és szinházválasztásukkal elismerésre méltóan járultak hozzá a 150. évforduló érzelmileg is felemelő megünnepléséhez a szervezők. Akkor még nem gondolhattam arra, hogy egy évvel később még az évforduló jegyében hasonló, de szabolcsi és szatmári illetőségű hősökről, a függetlenségi és egyben önvédelmi harc amazonjairól e lap hasábjain számolhatok be. Erre csak az azóta feltárt ismeretek után kerülhetett sor. Dicső idők neves alakja Szabadságharcunkban a honvédségbe önként beállt, toborzott és sorozott Szabolcs megyei honvédtisztek, altisztek és közvitézek száma 7-8000 közé tehető. Eddig nem volt tudomásunk arról, hogy egyes férfinevek mögött a fakanalat fegyverre, az anyaságot honvédő szerepre cserélő lányok és asszonyok álltak. Pedig Szabolcsnak és Szatmár- nak is megvoltak a Mária főhadnagyai: Zsuzsannának hívták mindkettőjüket. Egyikük, akiről keveset tudunk, Szalóky Zsuzsanna volt Szováth településről. Őt Gál La* A szerző a korszak kutatója, honvéd őrnagy jós közvitézként lajstromozta valamelyik honvéd zászlóalj segédtisztje. Élettörténetét nem ismerjük, nem tudjuk hogyan élte át a megtorlás nehéz éveit. Azt azonban tudjuk, hogy a Szabolcs megyei Honvédegylet még 1886-ban is a mesésen szép és dicső idők egyik neves alakjaként tartott számon, s méltónak arra, hogy megyénk közvéleménye a sajtó útján is megismerje. Másik jeles személy, aki szintén méltó az utódok emlékezetére, a szabadságharc egyik bátor lelkű sza- bolcs-szatmári asszonya Feöldi Doby Zsuzsanna nevet kapta a keresztségben. Kossuth hívó szavára, vagy az országgyűlés újon- cozási törvényére a veszélyben levő haza védelmére bizony fegyvert fogott ez a törékeny, a gyereksorból még alig kinőtt, de már ez időszakban férjezett, 15 éves ifjú asszony, aki férje, Szabó Antal oldalán küzdötte végig Bem alatt az erdélyi hadjáratot. Róla nem tudjuk, hogyan szólította parancsnoka, Szabóné közvitéz, avagy más néven. Hazájáért fegyvert fogott Azt azonban tudjuk, hogy férje Nagyszeben bevételénél, ő maga a híres piski csatában kapott súlyos sebet. Sérülése miatt kórházi ápolásra szorult. Felgyógyulása illetve járóképes felépülése a brassói kórházban két hónapot vett igénybe. A szabadságharc leverése után, a megtorlás, a volt honvédek üldöztetése időszakában emberpróbáló lehetett az az út is, melyet Brassótól Vit- káig, szülőföldjéig meg kellett tennie. E fiatal és törékeny, sebesüléséből alig felépülő, lábadozó, üldözött, de a hazájáért fegyvert fogó hős asszony gyalog téve meg a nagy távolságot, elcsigázva, lerongyolódva került haza. Amikor megérkezett, a falu népe alig ismerte meg. Regénybe illő történetét nem ismerjük. Azt tudjuk róla, hogy viszonylag hosszú élete során másodszor is házasságot kötött, s Vitéz Antalnéként viselt ismeretlen ideig özvegyi fátyolt. Őrizzük szép emléküket Halála napja a véletlen folytán is a szabadságharc egy tragikus napjához kötődik. Doby Zsuzsanna, a későbbi Szabóné, Vitézné Petneházán 1902. október 6-án hunyta le szemét, s tért meg azokhoz a vértanúkhoz, akik 1849. október 6-án halálukkal írták be nevüket örökre a magyar nép leikébe. Őrizzük meg mi is e hős, szabolcsi Zsuzsannákat szívünkben és emlékezetünkben. Vajda János: Egy honvéd naplójából Petőflről meg van írva, hogy rossz színész volt, de azt talán kevesebben tudják, vagy hiszik, hogy mint szónok sokkal szerencsésebb volt és ha isten megtartja és a dolgok más fordulatot vesznek, hatalmas, izgató népszónok vált volna belőle. Röviden s ritkán beszélt, de a tömeget mindig megragadta szavai eredetisége és nézetei szélső határozottságával. Jól állt neki a beszéd, s az a különös s ritka sajátsága volt, hogy a meglázítóbb szavakat a legteljesebb külső nyugalommal mondta el, minden hadonászás, heveskedés nélkül, mint ez többnyire az izgató szónokoknál látható. De hangján a legvalódibb meggyőződés, a belső tűz volt érezhető; látszott, hogy az embernek a forradalom olyan sajátlagos természete, mint a Vezúvnak az olykor tűzhányás, mely elborítja a mezőt, míg a hegy maga nyugodtan áll. Szegény Petőfi! A hazára nézve számíthatatlan veszteség — talán a legnagyobb — az ő halála any- nyi dicső halála között, de őrá nézve bizonnyal istennek különös kegye volt, hogy elesett, mert csak ki e rendkívüli ember természetét ismerte, tudhatja, hogy itt csak a legszörnyűbb vég: az öngyilkosság vagy megőrülés várt volna rája!... Petőfi érezte nagyságát, mély meggyőződések s dicsvágy képezték lelkének legerősebb rugóit, de magánemberi jellemének mégis legkiválóbb vonása volt: a hízelgés, a szolgaság, a képmutatás iránti lángoló gyűlölet, megvetés, vagy tán helyesebben, az attóli undorodás. E corioláni vonás sok üres, hiú nagyságot bőszített föl ellene, kik azon elég alattomos, ravaszok voltak ezt nem mutatni, de azonban — hallgatásuk lön a felelet. Azzal, hogy valódi római jellem volt, egyáltalán nincs sok mondva. Amely elveket vallotta, azokat az életben is követte és azokhoz hű maradt. Emlékek Az 1848-49-es szabadságharc emlékei a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeumban Elek Emil felvétele Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés! 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát és a censura eltörlését. 2. Felelős ministeriu- mot Budapesten. 3. Évenkinti országgyűlést Pesten. 4. Törvényelőtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. 6. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8. Esküttszék, képviselet egyenlőség alapján. 9. Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk! 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség. Pest, 1848. Kossuth Lajos levele Elek Emil reprodukciói Értékes Kossuth-levéllel dicsekedhet a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium. Az iskola akkori igazgatói tanácsa 1890-ben levélben kérte a turini száműzetésben élő idős politikust, engedélyezze, hogy az iskolai alapítványt az ő nevéről nevezzék el. Erre a felkérésre Kossuth Lajos saját kezűleg írt szép levelében hozzájárult, hogy nevét viselje a Kossuth Emlékalapítvány, amelynek kamataiból — ma is minden évben — a diákok által a pályázatra írt legjobb műveket jutalmazzák. SM«» NEMZETI ÜNNEPÜNK Petőfi Sándor Ismét magyar lett a magyar... Ismét magyar lett a magyar, Mert ekkorig nem volt a, Hogy is lett volna? szolga volt, S nem magyar, aki szolga! Ismét magyar lett a magyar, Bilincsét összetörte, Mint ősszel a száraz levél, Csörögve hull a földre! Ismét magyar lett a magyar, Kardot ragad kezébe, Kardján a napsugár ragyog S a bátorság szemébe’! Ismét magyar lett a magyar, Lángol, piroslik arca, Kitűzött zászló mindenik, Amely jelt ád a harcra! Ismét magyar lett a magyar, Egy szív miijók keblében, És dobbanása rémület Az ellenség fülében! Ismét magyar lett a magyar, A síkra állt vitézül, És a világ, a nagyvilág Csodákat látni készül! Ismét magyar lett a magyar, S világvégéig az lesz, Vagy iszonyúan és dicsőn Mind, mind egy szálig elvesz! Pest, 1848, július
