Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-07 / 5. szám
1999. január 7., csütörtök Kétett* HÁTTÉR 3. oldal Ismét negyvenezer közelében van a regisztrált munkanélküliek száma Szabolcs-Szatmár- Beregben — hangzott el tegnap a munkaügyi központ szokásos hó eleji tájékoztatóján. A tények lapunk más oldalán olvashatók; a tudósítás kivált némi megjegyzést is. A munkanélküliség állapota fájdalmas. Legfőképpen annak, aki megéli ezt a helyzetet — ide értve a szűkebb családi környezetet is. Persze fel lehet fogni lazán, mert főképpen falun, sok minden kikerül a kertből, a baromfiudvarból. Az élethez legszükségesebb vásárlásokra pedig szűkösen elég lehet a segély rendszeresen érkező pár ezer forintja. Nem mindenki alkalmazkodik azonban ilyen könnyen, hanem belegondol: a társadalomnak már fiatalon sincs szüksége ' rá, s aki nem talál értelmes elfoglaltságot, hamar eltorzult személyiséggé, megkeseredett emberré válhat. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy a már évtizedek óta nem szűnő munkanélküliség hatása tovagyűrűződik. Újabb generációk nőnek fel olyan családokban, ahol a szülők évtizedek óta csupán különféle segélyekből, pótlékokból élnek. Gyermekeiknek már ez szolgál mintául — ez lesz a természetes. Előfordul, hogy a „Munkát kínál" közlemények a munkanélküliség ellenére is hatástalanok, mert az érintettek egybevetik a különböző címeken „kapható" forintokat az állást kínálók által kilátásba helyezett (gyakran minimális) összegekkel és kész a konklúzió: azért a kis különbségért nem érdemes egész nap robotolni, lám az „öregek" is jól megvoltak. Ezért is fontos a köz- és a közhasznú munka, a megye és a települések vezetőinek igyekezete munkalehetőségek teremtéséért. Fura fintora a sorsnak, hogy minél színvonalasabb gyárak, üzemek telepednek meg a megyében, annál kevesebb — viszont jól képezett, aligha munkanélküli családból kikerülő — munkást igényelnek. A helyzet érezhető javulása nemigen lesz napjaink sikerélménye. Ám a beletörődés ennek ellenére rossz tanácsadó. Rém A francba veled, hogy mindig januárban bújsz elő Ferter János karikatúrája □ Tűzifa a rászorulóknak A mátészalkai testület legutóbbi ülésén döntött arról, hogy a cigány kisebbségi önkormányzat felügyelete mellett, a szociálisan rászoruló családok részére természetbeni juttatásként tűzifát biztosítanak. A családoknak maguknak kell gondoskodniuk a fa elszállításáról. □ Programok a hölgyeknek Új civil szervezet alakult Gávavencsellőn. A nőszövetség helyi alapszervezet olyan nőknek szeretne programot biztosítani, akiknek nincs egyébként kikapcsolódási lehetőségük. A programok között kirándulások és hasznos előadások is szerepelnek. □ Véradás a tűzoltóknál Életmentő véradásra várják az önkéntes adakozókat a mátészalkai városi tűzoltó-parancsnokságon csütörtökön 9-15 óra között. m Mégiscsak van AB-bébink! A nővérek pezsgőzni készültek • Lázasan szülinapozott Brigitta már nem karon-, de néha még ölbe ülő gyermek A szerző felvétele Lefler György Nyírbátor (KM) — Nincs ÁB- bébi a megyénkben — adtuk hírül újévi első számunkban. Mi, persze már akkor tudtuk, ez így részben igaz, merthogy valójában mégis van — csak már nagyobbacska. Az 1981. január 1-jén, 0 óra 10 perckor született aranyos csöppség, a nyírbátori Szalai Brigitta időközben felcseperedett, most végzős diák a helyi Báthory István Gimnáziumban. Vele és édesanyjával, Szalai Józsefnéve 1 a Hunyadi utcai lakótelep egyszobás, ám szépen berendezett, tiptopp lakásában beszélgettünk. Brigi édesanyja a nyírbátori Ruggeri cipőgyár tűzőnője, a papa a nyíregyházi Villkisz Kft. villanyszerelője. — Akkor még az anyósomék- nál laktunk, Penészleken — emlékezett vissza Ilona asszony a 18 évvel ezelőtt történtekre —. A szülés biztonsága érdekében már napokkal korábban befeküdtem a nyírbátori szülőotthonba. Penészleken akkoriban akkora sár volt, hogy az utcára a mentőautó egyébként sem tudott volna bejutni. Szilveszter este még nem gondoltam, hogy egy két óra múlva már anya leszek. A nővérek éjfél tájt a pezsgőzéshez készültek, amit mi ketten — mutat huncutkásan a nem kevésbé huncut mosolyú, mellette ülő Brigittára — bizony alaposan meghiúsítottunk. A szülést dr. Balogh Bálint szülészorvos vezette le. Brigi kereken 3 kilóval, 50 centivel, gyönyörű fekete hajjal jött a világra, 0 óra 10 perckor. Úgy hajnali négy óra tájban a nővérek örömkifakadása, gratulációi és csókjai közepette értesültem arról a szerencsés hírről, hogy a kislányunk ÁB-bébi lett. Dél körül az Állami Biztosító akkori megyei igazgatója, Fehér László ajándékcsomaggal és szép csokor virággal köszöntött bennünket. A férjem csak késő délután érkezett Penészlekről Bátorba, ő már csak a kettős jó hírt hallhatta. Brigi egyébként teljesen az apja lánya, egy a hajuk, a szemük színe. Brigi megmaradt egykének, s eleven, talpraesett lány lett. Az apjával együtt reméljük, hogy továbbra is sikeres lesz az élete. — Minden újévkor drukkolunk, hogy legyen szabolcsi ÁB- bébi — veszi át a szót Brigitta. — Azt a mama is hiányolta, hogy a 18. évüket betöltőkről már nem esik szó, csak az újszülöttekről. Most a barátaimmal búcsúztattuk az óévet, s mindenki gratulált a szülinapomhoz is. Sajnos, megfázva, kicsit lázasan ünnepeltem, de 18 éves csak egyszer vagyok, ületve voltam — mondta Brigitta, aki a kereskedői pálya felé kacsingat, Budapesten szeretné folytatni tanulmányait. Őt és édesanyját holnap Boros Gábor, az ÁB Aegon nyírbátori ügyfélszolgálati iroda vezetője kíséri el Budapestre, ahol a biztosító székházában ünnepélyes keretek között veheti át az egykor 20 ezer forintról szóló ingyenes biztosítás — időközben — 100 ezer forintra növekedett összegét. Szalai Brigitta ÁB-bébi társa a budakeszi Freund Szilvia — tudtuk meg dr. Kanyuk Jánostól, az ÁB Aegon Biztosító Rt. területi igazgatójától. Brigitta a 100 ezer forintot nem akarja elkótyavetyélni, takarékba rakja. Jól jöhet bármikor. Egyesület a vasútért Záhony (N. L.) — Záhony térségében a következő hónapokban, években jelentős műszaki fejlesztésre lehet számítani, s ezt segítheti az egyesület. Hatékonyabb előadásokkal, jobb propagandával csökkenhet a közúti balesetek száma. Többek közt ez hangzott el január 5-én Záhonyban a Közlekedéstudományi Egyesület Megyei Szervezetének elnökségi ülésén. Dr. Kádár András, a vas- út-igazgatóság vezetője, a műszaki tudományok kandidátusa, a megyei szervezet elnöke beszámolt arról, hogy a közelmúltban Záhonyban a rendőrök megalakították a közlekedési, rendészeti szakcsoportot, ezzel megyénkben hétre növekedett a szakcsoportok száma. Ojtozi János tiszteletbeli elnök hangsúlyozta: Záhonyban a logisztikai központ létrehozásához, ü- letve fejlesztéséhez segítséget nyújt a megyei szervezet. Tamás György Lajos, a nyíregyházi közlekedésbiztonsági szakcsoport elnöke beszámolójában elmondta, hogy tavaly megyénkben a halálos közúti balesetek száma nem nőtt, de a súlyos közlekedési balesetek száma majdnem hét százalékkal növekedett. Bejelentette, hogy április elején Nyíregyházán rendezik meg az országos rendőrnapot közjogi méltóságok és külföldi vendégek jelenlétében. A Közlekedéstudományi Egyesület január második felében Budapesten tartja az országos tisztújító közgyűlését. A közgyűlésre küldöttnek választották Bátyi Ferencet, a záhonyi vas- út-igazgatóság osztályvezetőjét és Vattamány Andrást, a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési alosztályvezetőjét. A síkos oldalon A embernek a mindennapjai során kialakulnak a szokásai, melyeket akkor is követ, amikor minden észérv az ellenkezőjét sugallja. Utána kap a kedvenc szipkájának, még ha az a forrásban lévő vízbe is esik bele. Ilyenkor sziszegve szidja a saját hülyeségét, miközben hideg vízben áztatja a kézfejét és sürgeti a feleségét, hogy kerítse elő valahonnan azt a nyavalyás Irix permetet. Közben arra is gondol, hogy visszatér a pipázáshoz, vagy a füstszűrösekhez, de szipkát soha többé, még ha maga faragta is a kiválasztott meggyfaágból. Az eszébe sem jut, hogy ezentúl nem kapkod minden leeső tárgy után, vagy, hogy lemond a dohányzásról. Ez a lecke kevés ahhoz, hogy leszokjon a kapkodásról, pedig egy pincér ismerőse is azt mondta, hogy ha valami leesik, hadd essen, úgy kevesebb lesz a kár. Tudom, az is csak egy szokás nálam, hogy a városba menet mindig a bal oldali járdán megyek végig. Az utca északi oldalán. Igaz, hogy itt ismerek minden kutyát, és van amelyik már meg sem ugat, amikor elmegyek mellette sőt, barátságosan csóválja a farkát és rám néz azokkal a barna gülü szemeivel. Tudom, hogy kinek elég csak köszönni, kinek kell meghallgatnom az emlékeit és kivel kell megbeszélnem a városban történteket. Ezeknek az idilli sétáknak véget kellene vetnem, és áttérnem az utca másik oldalára, mert már itt van a tél és ott száraz a járda, míg ezen az északi oldalon vastagon áll ajég. De én nem és nem. Okát nem adható makacssággal, szisztematikusan a nyaktörő síkos oldalon kell mindig végigmennem. Lelki szemeimmel szinte látom magam, hogy milyen óvatosan araszolgatok az egyik háztól a másikig. Már tudom, hogy hol van felszórva és azt is, hogy mivel. Ahol szénnel fűtik a kályhákat és a kitakarított salak apraját a járda jegére teregetik, ott biztos talajt érzek a lábam alatt. Még a fahamu is megteszi, csak ott már jobban a lábam alá kell néznem. Ahol a gazda már előre készült a télre, amit a kutya köztudottan nem eszik meg, ott láthatóan száraz homokkal hintették be a jeget. Ezért a tulajnak adok gondolatban egy piros pontot. De fekete pont jár annak, aki csak éppen lesöpörte a hó tetejét és az ott maradt réteg a járdán jéggé fagyott. Itt a kerítés közelében, hogy bármikor megragadhassam, lépdelek előre és véleményemet elfojtandó, számba veszek egy rágcsálni való gumicukrot. SSfiESDH Családminta Marik Sándor Kutatószoba A természetvédelem, a biológia iránt érdeklődő gyerekek számára a nagyecsedi Füvészkert Társaság és a helyi általános iskola közösen működtet természetbúvár szakkört. A kutatószoba állandó látogatottságnak örvend. Felvételünk a metszetvizsgálás pillanatát örökítette meg Szűcs Róbert felvétele
