Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-20 / 16. szám

1999. január 20., szerda Kelet*« HÁTTÉR 3. oldal A kultúra napja közeleg, a magyaré, a mienké. Kölcsey Himnusza a nemzeti össze­tartozás jelképévé nemesült, jóllehet a vers­szakok közül jobb esetben csak az elsőt ké­pes citálni az átlagpolgár. Pedig, ha gyak­rabban elővenné a könnyen hozzáférhetőt, a kötetet, túljuthatna a „balsors"-on, ami — áltassuk magunkat, hogy már nem —, ré­gen és folyamatosan tép mindannyiunkat. Olvasni kellene! Többet, értőbben, mint eddig. Guttenberg János találmányát az ép­pen elköszönni készülő évezred maradandó vívmányai között emlegetik. Méltán. Plebe- jusabb, populárisabb, megfizethetőbb volt a maga korában, mint napjainkban az in­ternetes világsztráda gyönyöre. Ma, amikor a nyomtatott kiadványok ára az eget me­szeli, még mindig a papirosra írott szó a leghozzáférhetőbb mindenki számára. Csakhogy, az elérhetőség meghiúsulhat a technikán. Na, nem a nyomdagépekén, inkább az olvasóén. Merthogy a funkcioná­lis analfabéták száma kicsiny kis hazánkban kb. egymillió. Iszonyatos mutató! Ráébreszt néhány „apróságra". Egyebek között: az iskolai okta­tásban kapja vissza régi tekintélyét az írás­olvasás elsajátíttatásának a területe! Ne a bravúrok uralják a mezőnyt, hanem a tény­leges teljesítmény. Jelesül: aki csak a betű­ket látja, ne haladhasson előre. Más fontosság: ha értő módon megy a silabizálás, akkor pediglen ne kiskegyedez- zünk, júliázzunk! Kapjuk kézbe inkább Jó­kait, Móriczot, Mórát, Nádast, Esterházyt, Mészölyt — magyarjainkat! Ők még segít­hetnek rajtunk! Legalább nyelvileg... Szöveg nélkül Ferter János karikatúrája □ Ökumenikus imahét Szerdán este hat­kor az evangélikus nagytemplomban a szer­tartást a görögkatolikus Szabó Viktor paró- kus lelkész végzi, igét hirdet Gyurkó József metodista lelkész. Közreműködik a római ka­tolikus templom kórusa Tárcái Zoltán vezény­letével. □ Az alapoktól Megkezdődtek a TIT Nyelviskolában a jelentkezések a január vé­gén induló hatvanórás angol, német, eszpe­rantó nyelvtanfolyamokra. Az alapfoktól a középfokú nyelvvizsgára felkészítő tanfolya­mokra szintfelmérés alapján sorolják be a je­lentkezőket. Az órákat heti két alkalommal tartják. Egy kurzus időtartama tíz hét. □ Várják a véradókat A Magyar Vörös- kereszt megyei szervezete várja az önkéntes véradókat Nagyhalászon, a művelődési ház­ba délelőtt kilenc és délután három óra kö­zött. Panyolán, az orvosi rendelőben 8-12 között lehet segíteni bajba jutott embertár­sainkon. Jól eladni, amit megtermeltünk Tengernyi hasznos, gazdákat segítő feladat vár a most felállt falugazdász-hálózatra Galambos Béla Nyíregyháza '(KM) — Sokrétű a feladatot kell végrehajtani a falugazdászként munkába állt negyven agrárszakem­bernek, akiknek a segítségé­re továbbra is rászorul a me­gye gazdatársadalma. A most megújítva felállt, terme­lőt segítő szakemberhálózat ve­zetője, Rácz Ferenc fő falugaz­dász a kormányrendeletben is rögzített feladataikat sorolja: — A hivatalnak a falugazdász­hálózat bevonásával folyamato­san tájékoztatnia kell a gazdál­» ........................ Tudom, a ma­gyar ember fél az adatszolgál­tatástól, de most nincs mi­től tartania. Rácz Ferenc kodókat a kormányzati dönté­sekről, a támogatási lehetőségek­ről. Az egyes mezőgazdasági te­vékenységekhez kapcsolódó tá­mogatásokat igazolni, elszámol­ni és ellenőrizni szükséges. Fo­lyamatosan gyűjteni és elemezni kell a területi tapasztalatokat. Közre kell működni az agrárpia­ci szabályozással összefüggő feladatok elvégzésében, a terme­lők értékesítő szervezeteinek a megalakításában, működésében. □ Úgy tudni, a termelés-el­lenőrzésre is nagyobb súlyt fektet­nek az eddigieknél. — Ez így van, hiszen el kell végezni a mezőgazdasági terme­lők nyilvántartásba vételét, létre hozva a termelői adatbázist. Kertben, földeken egyaránt elkel Emellett folyamatosan figyelem­mel kell kísérnünk a mezőgazda- sági termelők által igénybe vett agrártámogatásokat. Részt ve­szünk a térségfejlesztési, vízgaz­dálkodási és környezetvédelmi feladatok ellátásában. A telepü­lések önkormányzataival együtt­működve figyelemmel kell kísér­nünk az ott lévő mezőgazdasági utak állapotát, a termőföldre elő­írt hasznosítási, illetve termőké­pesség-fenntartási kötelezettség betartását, s minderről a telepü­lés jegyzőjét folyamatosan tájé­koztatnunk kell. — Mindezen túlmenően pedig a falugazdászok ellátják a ter­mésbecsléssel, állapotminősítés­sel és az elemi károk felmérésé­majd a segítség a gazdáknak vei s ezek nyilvántartásával összefüggő feladatokat. □ Derekas lista, és még nem is említette a megye 117 ezer őster­melői igazolványának érvényesí­tését. — Ha már az aktualitásokról esik szó, hadd hívjam fel a fi­gyelmet először is egy támoga­tásigénylésre. A termelők által tavaly felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítéshez a számlákkal meg kell keresni a falugazdászt, aki a kitöltött igénylő nyomtatványon szereplő adatok valódiságát igazolja, s így juttatja el azokat a Vám- és Pénz­ügyőrséghez legkésőbb február 15-ig. — Vadonatúj feladat a terme­Balázs Attila felvétele lök március 31-én jogvesztő ha­táridejű regisztrációja. Aki a leg­csekélyebb mértékű támogatásra is igényt tart, annak ezen túl kell esnie. Tudom, a magyar em­ber fél az adatszolgáltatástól, kü­lönösen ha még alá is kell imia. Ügy gondolja, az ilyesminek ma­gasabb adó lesz a következmé­nye. Állíthatom, ettől nem kell tartani! A nyilvántartásba vétel azért szükséges az agrár-irányí­tásnak, hogy megismerhesse azt a sok kis tételből összetevődő árualapot, amit a számos gazdál­kodó termel, s így segíteni tud­jon az értékesítésében. Azt hi­szem, ezzel a mezőgazdaság leg­nagyobb gondján lehet majd eny­híteni. Gábor, a svéd IVIost, hogy lejáróban van ez az évszázad, gyakran meditál- gatok rajta: mit művelt velünk, akik a húszas években szület­tünk, így mindenestül a gyer­mekeinek tekinthetjük magun­kat. Néha úgy érzem, többün­ket nyomorított meg, tett cso­dabogárrá, mint ahányat közü­lünk sima pályára helyezett. Köztünk például, akik a hábo­rúvesztéskor az ungvári gimná­zium padsorait koptattuk, ala­posan szétcsapott a történe­lem. Csak írmagnak maradtunk néhányan iskolavárosunkban, a zöme elmenekült, ki csak a szomszédos országokba, ki messze földre vándorolt, talán nincs is ma a földnek olyan zu­ga, ahová ne jutott volna belő­lük. Gábor, a mérnök, akiről most írni akarok, eredetileg nem került távolra: szlovákiai szülővárosában telepedett meg, egy olyan járási székhe­lyen, ahol csak kevés magyar élt, s a háború után éles ma­gyarellenes légkörben jutott neki bőven bántalom, megaláztatás. Azután jött az al­kalom: svédországi turistaút. Kinn maradt. Gyorsan megta­nulta a nyelvet. Biztos egzisz­tenciát teremtett és magas beosztás után most szép nyug­díjat élvez. Mikor megbukott a csehszlovák pártállam, már nem számított bűnnek egykori disszidálása, s a szíve vissza húzta ifjúsága városába, most az év egy részét ott tölti a haj­dani szülői házban. Nemrég engem is meghí­vott, látogassam meg. Öröm­mel mentem. Nemcsak azért, mert találkozhatom a régi ba­ráttal. Azért is, mert valaha há­rom évet én is éltem abban a városkában, s most jó volt vi­szontlátni. Nos megérkeztem, s miközben az autóbusz-állomás­ról az otthona felé tartottunk, a barátom panaszkodott, bármi édes is néhány hónapot a ha­zai földön tölteni, azért sok benne a keserűség is. Most már csak két-három családnyi ma­gyar maradt a városban, és bi­zony, itt igen fagyos körülöttük a légkör. Nem is tudja, miért jár haza. Itt szorongással vannak teli a napjai, és fellélegzik, mi­kor visszatér Malmőbe. Megérkezünk. Az ajtaján svéd nyelvű névtábla, kis svéd zászlócska. Fricska azoknak, akik rossz szemmel nézik, mint magyar. „Én szabad svéd ál­lampolgár vagyok, fütyülök rá­tok!" Ilyen furcsán, svédül jut­tatja kifejezésre a magyarsá­gát. De odabent, az előszobá­ban már őszintébb: a falon ott függ apjának, az egykori királyi közjegyzőnek az ovális zomán­cozott hivatali táblája, középütt a koronás magyar címerrel. A temetőbe is kivisz. Szülei­nek sírkövén latin felirat. Ma­gyarul nem lehetett, a hivata­los rv, elven nem akarták. Elve­zetett ! saját előre elkészített sírjához is. Itt persze svédül szerepel minden, ott van a szü­letési és a halálozási dátum is: 1926-2011. Ha kell, majd kiigazítják. Nyolcvanöt évet jó­sol magának. Hát igen, a bará­tom egy kissé csodabogár. Ez abból is látszik, hogy az ajtaján a svéd nyelvű névtáblán és a skandináv ország zászlócskáján kívül oda van erősítve egy pat­kó is (ez érthető) és rácsavaroz­va fogaival fölfelé egy fésű. — Ez mit jelent itt? — Ez semmit. Csak azért van ott, hogy kérdezzék, ez mi­től jó. Pályázat iskolásoknak Nyíregyháza — A Nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipari és Víz­ügyi Szakközépiskola fennállás­nak harmincadik évfordulója, valamint a Viz Világnapja alkal­mából pályázatot hirdetett a Fel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság az iskola tanulóinak. Tizen­egy témakörben várják a dolgo­zatokat, többek között a tavalyi árvíz tapasztalatairól, a szenny­vízcsatornák vizsgálatairól, a víztisztítás technológiai kérdé­seiről. Szakmai gyakorlaton Kisvárda (V. P.) Az elmúlt év áprilisától üzemel Kisvárdán a Vár szomszédságában a Vár étte­rem. Az éttermet és a szállodát az önkormányzat döntése alap­ján, a n. Rákóczi Ferenc Szakkö­zép- és Szakiskola működteti, itt folyik a szakközépiskolai és az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) szerinti szakács és pincér tanu­lók gyakorlati oktatása is. Jelen­leg az étteremnek 13 szakács és a 12 pincér tanulója van, de itt tör­ténik a 31 fős szakközépiskolás (vendéglátó- és idegenforgalmi szakos) szakmai gyakorlata is. A 11/1 vendéglátós szakközépiskolások főzési gyakorlaton vesz­nek részt Vincze Péter felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom