Kelet-Magyarország, 1999. január (56. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-16 / 13. szám
1999. január 16., szombat Keletű HÉTVÉGE 8. oldal A pap költő Bodnár István Közel harminc évvel ezelőtt szentelték pappá, tizenhét éve látja el a szolgálatát Cselényi István Gábor görögkatolikus pap a nyírszölösi parókián. Cselényi István Gábor Sokoldalú, felkészült ember. Rendszeresen publikál különböző szaklapokban. Két évtizede tanít alapvető hittant, szociológiát és filozófiát a nyíregyházi Szent Athanáz Hittudományi Főiskolán. De az utóbbi években már a a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán és az egészségügyi főiskolán is oktat. Nem ismeretlen tudományos közéleti tevé- kenysége sem, több éve már a Magyar Tudományos Akadémia Sza- bolcs-Szat- már-Bereg megyei Tudományos Testületének titkára. 1990-től a Vasvári Pál Társaság országos elnöke. Előadóként több alkalommal külföldre is meghívták; kiemelkedő a Rómában, New Orleansban és a Cambridge-ban tartott előadása. A papi hivatása mellett legközelebb mégis a költészet áll hozzá. Első verse 14 éves korában épp” a Kelet-Magyarországban jelent meg. Aztán más lapok, folyóiratok következtek. Később pedig négy verses kötete látott napvilágot. — A költészet az élet esszenciája, az élet lényegét sűríti össze. Nemcsak fogalmakban és képletekben fejezi ki magát, hanem képekben és a nyelv zenéjében. Amit prózában hosszasan vagy bonyolult prédikációban fogalmaz meg az ember, azt a vers néhány sorban képes a szívet megérintve elmondani. A versírás is — a liturgiavégzéshez hasonlóan — kegyelmi állapot — vallja. Cselényi István egyik előadói estjén egyszer valaki megjegyezte: úgy érezte magát, mintha egy liturgián vett volna részt. Martyn Péter felvételei — Elgondolkoztam ezen. Végül is dicséretként könyveltem el a kijelentést, hiszen a liturgia és a költészet is végsősoron a lét titkairól és Istenről szól. A liturgiában és a költészetben is a megjelenítés eszköze az ige, a szó. Tudvalevő, hogy a szentirás az egyik legtökéletesebb irodalmi alkotás, a költői műfajok sem ritkák benne. Ezért a lelkészek, a papok is szívesen élnek a poé- zis eszközeivel. Másrészt azokhoz is tudok szólni a verseimmel, akiket más módon nem tudok elérni, akik nem templombajá- rók. Mostanában azonban ritkábban vesz a kezébe tollat, hogy versírásra szánja el magát. Ennek oka: érdeklődési területe sokoldalú, sokféle tevékenységet végez. A különböző főiskolákon oktatás rendszeres és sokoldalú felkészülést igényel. Az irodalom területén a múlt esztendő mégis sikeresnek mondható számára, hiszen két kötete is napvilágot látott. A Bús napok második kötetében Vasvári Pál „történelmi beszélyeit’’ dolgozta fel, A Hozzánk lehajtó Isten című könyvében a keleti teológia kincseiből merített. Cselényi Istvántól nem áll távol a zene sem. Ha teheti, szívesen ül orgona mellé, és zeneelmélettel is foglalkozik. A keleti egyház zenéjéről több alkalommal jelent meg értekezése különböző kiadványokban. Fél szemmel mindent látni CSERVENYÁK KATALIN Fiatal vagy, még előtted az élet — mondhatnánk egy huszonéves fiatalembernek. A 24 éves László (kérésére vezetéknevét nem közöljük) azonban erre csak szomorúan legyint. Négy éve üzemi balesetben elveszítette a fél szeme világát, s azóta nem találja a helyét. Egészen pontosan 1994. szeptember 28-án történt. A fiatalember — szakmája szerint vízvezetékszerelő — segédmunkásként dolgozott egy vállalkozónál. Régi vezetékeket cseréltek újakra egy intézményben. Aknákat készítettek, s azon a reggelen éppen a zsaluk kiszedéséhez fogtak. — A munkatársam kiadta az aknából a zsalut, én pedig hozzáláttam a szétszedéséhez. Fogtam a vésőt, ráütöttem a kalapáccsal, s abban a pillanatban egy vasszilánk repült a szemembe. Fájdalom nélkül — A vésőre gyanakodtam, de végül az orvosi jegyzőkönyvbe az került — mert én is azt mondtam — valószínű, hogy a szegről pattant le a szüánk... Az intézmény védőnője megvizsgált, s azt mondta, azonnal kórházba kell vinni. Mivel semmi fájdalmat nem éreztem, a főnököm előbb hazavitt átöltözni, aztán az SZTK-ba. Nem tudtam, hogy balesettel soron kívül be lehet menni, ezért sorszámot kértem, és vártam. Még aznap megműtötték. Nem sokkal később begyulladt a szeme, szürkehályog képződött rajta. Két hétig Nyíregyházán kezelték, majd — a jobb műszerezettség miatt — Debrecenbe utazott, kivizsgálásra. A szükséges két műtétet már ott végezték el. A szürkehályog eltávolítása rendben ment, a retinaműtét azonban nem sikerült. Fél szemére teljesen megvakult. Sebe nehezen gyógyult, hónapokig táppénzen volt. Majd mikor korábbi munkahelyén ismét jelentkezett, főnöke rábeszélte: közös megegyezéssel bontsák fel a munkaviszonyát, menjen el munkanélküli-segélyre, ő pedig feketén alkalmazza. A megállapodásnak természetesen csak az első fele teljesült. A munkaadó örült, hogy megszabadult egy dolgozótól. Rokkantként — Kértem a leszázalékolásomat. Első majd másodfokon is elutasítottak, végül 35 százalékot állapítottak meg, ami alapján jogosulttá váltam baleseti járulék címén a havi bérem 10 százalékára. Az akkor 1600 forint volt. A törvény szerint ugyanis akkor lehetnék 50 százalékos rokkant, ha teljesen elveszítem a szememet. Volt főnököm akkor még annyit segített, hogy elvitt az Balázs Attila illusztrációi ság megállapította, hogy senki nem volt vétkes a balesetben mert a munkavédelmi szabályzatban előírnak eleget tettünk. Vétkesnek nyilvánítottak azért, mert a véső nem volt lecsiszolva. A munkaadómat pedig azért, mert nem kötelezett arra, hogy tartsuk karban a szerszámokat. Az állam magára vállalta a perköltséget, nekem kell viszont megfizetnem a munkaadóm ügyvédi költségeit. Január végén lesz a következő tárgyalás. — Azon viszonylag hamar túltettem magam, hogy az egyik szememre megvakultam. Megtanultam egy szemmel látni, közlekedni. Kontaktkagylót viselek napközben, így nem látszik, mi zajlik mögötte. Nem szép látvány... Bármikor üvegszem — Debrecenben megállapították, hogy folyamatosan zsugorodik a szemem. Egyre gyakrabban kínoz fejfájás, ami ennek következménye. Ha felgyorsul a folyamat, teljesen elveszítem a szememet. Semmivel nem bíztatnak, bármikor bekövetkezhet, és akkor üvegszemem lesz. Szüleim egyedüli gyereke vagyok. Édesapám két éve meghalt, édesanyám rokkantnyugdíjas. Jövedelme tízezer forint, én kétezret kapok. Sokáig nem sikerült elhelyezkednem, hányódtam ide-oda, de most találtam egy jó munkahelyet, ahol megértőek, megbecsülnek. A barátaim elfogadnak, de a lányokkal nem tudok kapcsolatot teremteni. Nem merek odamenni hozzájuk, hisz akármennyire jól sikerült a kontaktkagyló, csak látszik az, hogy az egyik szemem műanyag. Pedig jó lenne már megállapodni... ügyvédjéhez, fizette a fellebbezés költségeit is. A tárgyalásról azonban nem kaptam se értesítést, se határozatot. A munkáltatóm viszont ott volt, s előadta: szép dolog, hogy még el sem mentem... Ezek után pert indítottam, kértem, állapítsák meg a munkaadó felelősségét az üzemi balesetért, továbbá igényt tartottam egymillió forint nem vagyoni kártérítésre. Első fokon itt is vesztettem. Munkáltatóm bemutatta azt a jegyzőkönyvet, mely szerint minden hónapban balesetvédelmi oktatáson vettem részt. Ami persze nem igaz, de ott volt az aláírásom. Ilyenkor derül ki: müyen könnyedén, sokszor gondolkodás nélkül aláírunk mindent, amit elénk tesznek... Tavaly októberben ismét elutasították a keresetemet. A bíróA műtőben Értékeink Megyénk több történelmi településsel dicsekedhet. Közéjük tartozik Kállósemjén is. Ha Kállósemjénre gondolunk, elsősorban a híres Kállay-csa- lád, és a régi Kállay-kastély jut eszünkbe. Tudjuk aZt is, hogy I. Rákóczi György 1644- ben itt szállt meg, amikor a kállói várat ostrom alá vették. Érdemes megtekinteni viszont egy másik épületet is. Fenyőfák ölelésében télen is szép látvány Kállósemjében a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Pszichiátriai Szakkórház kihelyzett részlegének épülete, amely a Kossuth utca 137. szám alatt található. Régen ez is a Kállay-családé volt, a szá- zadfordulótáján került a Gyulaházi családhoz. Elek Emil felvétele
