Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-31 / 305. szám
9. oldal 1998. december 31., csütörtök Teriik László zenei szerkesztő Kovács Éva Nyírbátor (KM) — Az indíttatást a Nyírbátori Zenei Napok adta. Terdik László tősgyökeres nyírbátoriként a zenei rendezvényeken, általános iskolásként kezdte a rádiózást: naponta bemondta a hangosbeszélöbe, mi lesz az aznapi program, hol játszanak, mit játszanak a zenekarok. Nyírbátor után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ütő tanszaka következett, ahol már együttest is alakított, melynek — mint nevetve mondja — külföldön nagyobb sikere volt, mint itthon. A miskolci évek arra is jók voltak, hogy megtanulja a rendet, amiért elsősorban Vrana József professzornak mond ma is hálás köszönetét. A Debreceni Zeneművészeti Főiskolán már többre vágyott, mint amit az iskola adni tudott. Felvette a fúvószenekari karmester szakot, éjféli koncerteket szervezett. Terdik László A szerző felvétele — Imádtam az ottani éveket, hiszen azt csinálhattam, amit leginkább szeretek. Zenét tanultam, zenéltem, s közben szerveztem, intéztem a zenével kapcsolatos ügyeket. Ezután a Zeneakadémiára kerültem, ahol a rádió zenei szerkesztő szakot hirdetett. A legmagasabb ponttal jutottam be az akadémiára, de nemcsak tanultam, egy általános iskolában tanítottam is. Közben egyfajta segédmunkás lettem a Magyar Rádióban, aminek azért örülök nagyon, mert lehetőségem nyílt arra, hogy megtanuljam a munkafázisokat. Terdik László életében az igazi kiugrást egy debreceni kórusfesztivál adta, ahová váratlanul őt küldték le zenei rendezőnek. — Rettentően izgultam, hiszen élő adást még soha nem vezettem addig. A feladat olyan gyönyörűséget adott, amely alól ma sem igen tudok szabadulni. Akkor és ott a rádiózás valamennyi vállfáját kipróbálhattam. Ezután jött a rendszerváltozás, s vele a Eurorádió. Harmincnyolc ország tartozik tagjai sorába, székhelye Genf. A legnagyobb elismerés és megtiszteltetés, hogy ezen szervezet nyolctagú zenei munkacsoportjába nemrég Terdik Lászlót is beválasztották. — S hogy mit is jelent az Eurorádió? Rendkívüli szabadságot, s rendkívüli választékot is. A szervezet tagjai egymás kínálatából válogathatnak, tetszésük, ízlésük szerint. Magyarország igazán komoly sikerekkel büszkélkedhet. Mítoszok a zenében című összeállításunkat például nemrég összesen harminchat ország rádiója sugározta, nem kis ismeretséget szerezve ezzel a magyar zenekultúrának és előadóművészeknek. Komoly feladat vár ránk 1999-ben is. Az Énekeljenek a népek című fesztivál fő eseményét a Magyar Rádió márványterméből élőben sugározzák majd, s itt bírálja el a műveket a zsűri is. Az az előkészítő bizottság, melynek legnagyobb boldogságomra tagja lehetek, már a 2002-es zenei évadot tervezi. — Az Eurorádió élő adásainak rendkívül nagy a varázsa. Nálunk hallhatók az Eurorádió élő koncertjei, a Metropoliten Operaszezon elő adásai, az Európa hangversenytermeiből sorozat, s évente kétszer a különleges zenei csemegéket kínáló napok is. — Élvezem amit csinálok, szinte lubickolok a feladatokban. Ha kell, New Yorkban a Metropoliten előadását hallgatom, ha az a feladat, akkor Zürichben egy koncerten vagyok. Ha tehetem, a világ városait járva úgynevezett hangzó képeslapokat készítek, melyeken nem csak a város nevezetességeit, de a zenei kötődéseit is igyekszem feltüntetni, s a rádióhallgatóknak bemutatni. Több mint ezer tanterem Körlevelekkel nem lehet eredményeket elérni — mondja a kitüntetett Kuknyó János Balázs Attila felvétele Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Kuknyó János .Alapítványi Díja "-s Tiszabercelen született hatvanhárom évvel ezelőtt. Bessenyei Györgynek, a magyar felvilágosodás programadójának, művelődésszervezőjének a falujában. Gyerekként semmit sem érzékelt ebből a szellemi örökségből. Később, amikor már a megyei tanácson dolgozott, olykor eszébe jutott, de igazából sohasem motiválta. — Nyíregyházán jártam középiskolába, onnan az egri tanárképzőbe kerültem, majd a szegedi egyetemre. Újfehértón kezdtem a tanítást Végh AntaUal egy tantestületben. A tanárképző főiskolán 1966-tól 1974-ig dolgoztam. Amikor a földrajz tanszék megalakult, szinte rögtön odakerültem. Ott tanultam meg a kutatás metodikáját, ismertem meg a Kárpát-medencét. A megyei tanács művelődési osztályát tizenegy évig irányítottam. Számomra nem a kultúra eredményei jelentették a legnagyobb sikert ebben az időben, hanem az oktatásban elért fejlődés. Mindig arra törekedtem, hogy jól képzett szakemberek kerüljenek olyan helyzetbe, hogy tudjanak dolgozni. A nyolcvanas évek második felében már inkább az volt a probléma, hogy nem volt elegendő képzett szakember. Végeztek ugyan pártiskolát, de Kuknyó János nem voll vezetési ismeretük, nem tudtak idegen nyelveket, nem volt lehetőség arra, hogy az alkalmas pedagógusok kiváljanak. □ A megyei irányítási rendszer megváltozott a rendszerváltással. Azt mondják, hogy ezzel sokat veszített az oktatás színvonala. — Sokan ezt szovjet modellként próbálják beállítani, pedig a francia, a német oktatás ma is ilyen, és ráadásul sokkal keményebben dolgozik, mint a miénk annak idején. Pedig Franciaországban sohasem volt szocializmus. Nincs okom a megyei tanácson töltött évek miatt szégyenkezni, hiszen felépült több mint ezer tanterem, színház és művelődési központ, szinte megszűntek a képesítés nélküli pedagógusok, eljutottunk odáig, hogy tizenhárom gyerekre jutott egy pedagógus. Igaz, egy tanterv volt meg központi irányítás. Építettük a szocializmust. De ki nem? □ Tizenegy év után kikerült a tanácsi apparátusból. Mi volt ennek az oka? — A nyolcvanas években már lehetett érezni, hogy az oktatás- irányítással gondok vannak, a centralizmus nem vezet igazán eredményre. Szolgáltatás jellegű tevékenységre van szükség. Amikor több eszközt, tankönyveket, választási lehetőségeket kínálunk a pedagógusoknak. Mindig azt mondtam, hogy körlevelekkel nem lehet eredményeket elérni. Akkor elhatároztam, hogy megpróbálok valami mást. így jött létre az a Pedagógiai Intézet, amely egyedül az országban, kialakította a maga szolgáltatási jellegét. Tankönyvtárat, kiadványokat jelentettünk meg, taneszköz-javítóbázist hoztunk létre. A tapasztalatokból könyvet is írtam, ami megjelent angol nyelven Rotterdamban. Kiderült, hogy a mi elképzeléseink illeszkednek a legmodernebb törekvésekhez. □ Két éve ment nyugdíjba. Hogyan telnek mostanában a napjai? — Nem állt meg az élet. Számos munka félbemaradt, ezeket be kellett fejezni. A megyei monográfia tíz év alatt került tető alá. Most a magyar oktatás ezer esztendejének az adatbázisát gyűjtjük. A Műegyetemnek van egy kihelyezett vezetőképző tagozata, azt irányítom, s tanárként is tartok órákat. Közben írom a pedagógiai intézetek történetét. □ Van valami, ami fájdalmas hiányként marad meg Önben? — Az alma történetét nem írtam meg. 1972-ben megjelent egy könyvem a megyei almatermesztésről, amire azóta is gyakran hivatkoznak. Meg szerettem volna írni az alma monográfiáját, felfelé ívelő karrierjét és szomorú bukását. Ez már nem születik meg, s ezt végtelenül sajnálom. Az alma olyan kultúra volt a megyében, amely megtanította az itteni embereket másképpen gondolkodni, kikényszerítette egy sor új ismeret elsajátítását. Kéményseprőt látok Aki az első rókatorkon átkúszott, az megmaradt a szakmában Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Jujj, nincs a ruhámon gomb! — sikítanak fel olykor a lányok, ha fekete ruhába öltözött férfiak akadnak az útjukba. Rosszra azért nem kell gondolni, hiszen csak arról van szó: a „kéményseprőt látok" babonája ma is él. Patkó, négylevelű lóhere, malac és kéményseprő — nem nehéz kitalálni, hogy újévi jókívánságok jelképeinek listája ez. Ezért ha máskor nem is, évente legalább egyszer a figyelem, az érdeklődés középpontjába kerülnek a kémények tisztítói. Ősi mesterség, amely — mint annyi más szakma — csak nyomokban őrzi a hagyományokat. A ruha például a régi: a fekete kabát és a fehér kendő elmaradhatatlan kellék, mint ahogy a golyós acélsodrony vagy a rugós apparát (s nem kefe!) is a mai napig forgatott szerszám. De van már speciális elektromos készülék is, ami a gázvisszaáramlást méri — ja kérem, egyre kevesebb helyen ropog már fával gyújtott tűz. — A megyében három cég foglalkozik kéménysepréssel, összesen mintegy hatvan embert foglalkoztatva — mutatja be a szakmát Valkó László, a Viva Bt. ügyvezetője. Társasága (amely Nyíregyháza és Tiszalök városokban illetve vonzáskörzetében tevékenykedik) a megye és az érintett települések önkormányzataitól kapja a megbízást, s így jut munkához a Thermoszol Kft. (Nyírbátor, Mátészalka), valamint a Carbon-Szaksz Bt. (Kis- várda, Vásárosnamény, Fehér- gyarmat) is. Egy rendelet szerint csak olyan vállalkozás végezhet kéményseprést, amely 25 ezer kéményenként legalább egy kéményseprő mesterrel rendelkezik. A Viva mintegy 80 ezer kémény tisztaságát felügyeli, gáztüzelésű lakásokba évente egyszer kopognak be, ahol pedig hagyományos módon (szénnel, fával) fűtenek, ott két alkalommal kell ellenőrizniük a jó „huzatot”. Ez vagyon- és életvédelmi szolgáltatás, ezért a lakástulajdonosok kötelesek beengedni a kéményseprőket. Akadnak azonban problémák, különösen ha a díj befizetésére kerül sor. — Valamikor nem tudtunk úgy eljönni egy-egy háztól, hogy ne adtak volna kóstolót anélkül, hogy kértük volna. Gyakran együtt kellett ebédelnünk a családdal, különben megsértődtek volna a háziak — említi a lassan feledésbe merülő hőskorszakot Csörsz József. A legtapasztaltabb mesterek egyike 1966-tól sok kéménybe kukkantott be, régebben nem csodálkozott, ha kolbászfű- zérekbe akadt az acélsodrony rágós vége. Az érdekes eseteket firtató kérdésekre csak egy mosoly- lyal válaszol: nem illik azokról beszélni — intézi el csendesen az ügyet. Inkább a szakmáról mesél, miközben a háztetőn arca elé köti a fehér kendőt: valamikor a rókatorok volt a kezdők próbája. Ez nagyobb üzemek kazánjait összekötő vízszintes kémény, aki ezen munka közben átkúszott, az később is megmaradt a szakmánál. Bár maga is a szerencse szimbóluma, Fortuna különösebben nem mosolygott még rá. Igaz, van munkája, s ez is valami. Otthon a végeken Zsarolyáh (M. K.) — Kisszekeres, Nemesbor- zova. Nagyszekeres és Zsarolyán önkormányzatai az első perctől kezdve kötelességüknek érezték, hogy működtessék a zsarolyáni szociális otthont. Nagy Zsigmondné intézményvezető elmondta, az épület ugyan a zsarolyánia- ké, de a működtetés közös. , Az állami kvótát a szükségessel mindig kiegészítették, igy nagyon szerény körülmények között, de működik az otthon munkaalkalmat adva néhány térségbelinek. A dolgozók megszerezték a munkakör betöltéséhez szükséges szakmai képzettséget. Természetesen szünet nélkül dolgoznak, helyet adva Zsarolyán és a társközségek rászorultjainak, de más «szatmári településekről jelentkezőknek is Tiszakóródtól Panyolá- igA húsz hely mindegyike foglalt s év közben sem nagyon fordult elő, hogy kihasználatlan lett volna a hely. Egy gondozott éves fejkvótája 292 ezer forint volt 1998-ban. Az otthon lakóinak átlag- életkora 80 év, a legidősebb lakó 96 éves. Mivel a szűkített önköltség közel 21 ezer forint, így szinte mindenkitől levonják a nyugdíja 80 százalékát. A közelmúltban a villanykályhákat vezetékes gáz váltotta fel. A település családorvosa rendszeresen látogatja az otthon lakóit. Az ünnepeken, de az év más időszakában is látogatják a hozzátartozók az időseket. A vívások nyolcvanezer kéményének egyike mellett Csörsz József és Torna Árpád Martyn Péter felvétele jAf ÉVVÉGE
