Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-28 / 302. szám

1998. december 28., hétfő 7. oldal ^ ^ ^ ^ J □ Mindenki fája A mindenki karácsonyfá­ja a polgármesteri hivatal udvarán ékeske­dik, amelyet Kiss József önkormányzati testü­leti tag segítségével állítottak fel. Karácsonyi csomagokra az idén sem tellett, ám a rendkí­vüli segélyt kérők nem távoztak üres kézzel a hivatalból. □ Átkelés a Tiszán Az ünnepek előtt és alatt már közlekedett a tsz-lejáróhoz közeli komp, a tervek szerint addig üzemel, amíg az időjárás engedi. Q Marad a félpálya Tavaszig marad a fél­pályás útlezárás Balsa és Vencsellő között. Az eddigiek szerint nem szükséges az úttest alatti talajcsere. Múltidéző Balsa nevével a XIII. század végén találko­zunk először Írásban. Eredetéről pontos adatok nincsenek, csupán feltételezhető, hogy Bulcsu vezér nevéből származik. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy Árpád fejedelem Bulcsúnak adományozta hajdan Balsát. A másik feltételezés szerint a sze­mélynév a bal melléknév származéka, eset­leg a Balázs kicsinyítő-becéző képzős alak­ja. A régi oklevelek mint átkelő- és vámhe­lyet említik. 1291-től vétel útján a Szente- Mágócs nemzetség szabolcsi ágának tulaj­dona e terület, 1411-ben a falu részbirtoko­sai között szerepel többek között a Petne- házi család is. Mohács előtt az egri kápta­lan a birtokos, majd 1648-ban a sárospata­ki Rákóczi-uradalomhoz tartozik jobbágy­faluja. 1720-ban a kincstár rutén lakossá­got telepít be. Ekkor Balsán mintegy hat- vanan laknak, s a település kincstári tulaj­don egészen 1836-ig. Ez az év meghatározó a falu életében, hisz ettől kezdve a Des- sewffy család birtokába kerül, s tűzvész­ben csaknem teljesen elpusztul. Balsa 1910-ben hitelesített pecsétlenyo­matán gabonakéve, fölötte kasza, gereblye és sarló látható, két oldalt az 1864-es év­szám. A körirat: „Balsa helység pecsétje”. Az 1908-as évszámot mutató pecsétrajzon clmerpajzsban vörös mezőben aranyszínű gabonakéve, melyből ezüstszínű kasza, ge­reblye és sarló nyúlik ki. Gyermekzsivaj A harmadikosok Ottjártunkkor a gyerekek már a sza­badság, a téli szünet mámorát ízlel­gették. A takaros iskola folyosója, tantermei a nevelömunka tükreiként csillogtak vissza az idegenre. A legfontosabb Balsán, Balsának talán az, hogy él ez a gyerekzsivaly, amely nem lár­ma, nem süketítő, éppenséggel kellemes a fülnek. Erről beszélt nekünk Soltész Jánosné igazgatónő is, aki 11 kollégájával 87 gyere­ket oktat. A kisiskola legfőbb előnyét e gyerekek talán fel sem tudják mérni, azt, hogy rájuk jóval több idő jut, mint a na­gyobb iskolákban a kortársaikra. A falu pedig él, a kis nebulók az első számú köz­szereplők az ünnepi eseményeken. Az iskola 1991-ben új épületegységgel — három tanteremmel, tornaszobával, szer­tárral és vizesblokkal — bővült. A tovább­tanulás százszázalékos. Az oldalt írta, szerkesztette és a felvé­teleket készítette: Györke László és Lefler György. Az önállóság mellett döntöttek A messzire látó református templom, és a kis képen dr. Mátyás László polgármester például a környéken — Ibrány — Alapvetően a kistelepülé­sek sorsát éli meg Balsa, s benne mindennapjaikban a község lakói — mondta mintegy bevezetésként dr. Mátyás László polgármester, aki a falu állatorvosa is. — A hetvenes évek derekán még 1500 lelkes falu 1990-re 1076 főt számlált, ma pedig 970-en lakják. A népességfogyás egyértelmű­en a munkahely hiányának tud­ható be, a mezőgazdasági terme­lőszövetkezet felbomlásával meg­szűnt a szinte egyetlen kereseti forrás a faluban. A rendszervál­tozáskor reménytelibb volt a helyzet, mint akár ma, ezt az ak­kor először megválasztott pol­gármester is így értékeli, s ha­sonlóan gondolhatták-érezhették a balsaiak is. Hogyne, amikor 1990-ben egyetlen ház sem árvál­kodott üresen, a megyeszékhely­ről, s messze földről érkeztek hétvégi nyaralók, lakásvásárlók a Tisza-parti településre. A falu vezetése minden újdon­ságra az elsők között lépett. így gesztorságával — hamar kiépült a gázvezeték. Ma a lakásokban telefon cseng, több utca szilárd burkolatot, járdát kapott, s legu­tóbb lefektették a szennyvízveze­téket és a szomszédos települé­sekkel együtt hulladéktelepet avathattak. A falu lakosságát en­nek hasznosságáról lehetett a legnehezebben meggyőzni, de már sokan elismeréssel szólnak az addig ellenzők táborából is. A teljes infrastruktúrából már csak a kábeltelevízió hiányzik, de eljön majd annak is az ideje. Az idei választáson a falu is­mét a volt polgármesterének sza­vazott bizalmat, aki ezzel a har­madik ciklusát kezdte meg. Azt már ő is látja, hogy korábban több támogatás jutott az önkor­mányzat munkájára, a mai hely­zetben már szó sem lehet önkor­mányzati gazdálkodásról. A falu­ban 20 százalékos a munkanél­küliség, harminchármán jövede­lempótló támogatásban részesül­tek, jelenleg e címen öten köz- tisztasági feladatot látnak el. Ha­vonta több mint egymillió forin­tot fordítanak különböző segé­lyezésekre. Mindezzel együtt az önkor­mányzati testület bizakodó, s úgy gondolják, helyesen döntött a falu, amikor a szomszédos Gá- vavencsellővel kötött házasságot 1990-ben felbontották, s az önál­lóság útjára léptek. Balsa, a világ közepe Herterich Katalin Herterich (Soltész) Katalin 1960- ban ment férjhez Nyugat-Néme- tországba egy német orvoshoz. Rá négy évre Svédországba köl­töztek, azóta is ott élnek. Katalin magyar-német szakos tanár, aki a Svédországban élő magyarta­nárok továbbképzésének „min­denese”. Édesanyjához jött most haza Balsára már két hónapja, mert a mama, sajnos, gyengélke­dik. — Kerüljek bárhová, nekem Balsa mindig a legkedvesebb hely marad, hisz itt születtem, itt kerekítettem szemet a világ­ra, s itt él édesanyám. Gyerme­keim — két lányom és a fiam — jól beszélnek magyarul. Kötődé­sünket Balsához szerintem igen jól illusztrálja az alábbi eset. Na­gyobbik lányom tízéves volt, s hazafelé tartottunk, éppen a Ba­latonnál jártunk, amikor meg­kérdezte, mikor érünk már Ma­gyarországra. Hát már ott va­gyunk, válaszoltam. Nem, ez még nem Magyarország, mondta kislányom. Megértettem: számá­ra Balsa jelentette Magyarorszá­got, ahol mami lakik. A legnagyobb elismerés az volt számára, amikor a Magya­rok Világszövetsége Bárczi Géza- emlékéremmel ismerte el a di­aszpórában élő magyarságért végzett munkáját. Az esemény ezért is kedves számára, mert a kitüntetést Lőrincze Lajostól ve­hette át. Évente legalább kétszer haza­látogat, s örül annak, hogy Bal­sán újra van iskola. Mert az a te­lepülés, ahol nincs, menthetetle­nül elsorvad. A búza becsülete Vattamány Zoltán A valamikori balsai téeszte- lep egy részét Vattamány Zoltán vállalkozó tudja a ma­gáénak. A timári születésű, 38 éves vállalkozó annak idején a Balsával szomszédos Ven- csellőre nősült, és az ottani termelőszövetkezetben talált megélhetést. 1979-től a ven- csellői sertéstelep vezetője­ként dolgozott, majd a nagy változások idején a saját ere­jét próbálhatta ki azzal, hogy megvásárolta a balsai telep­részt, ahol többek között ser­téstenyésztéssel és -tartással foglalkozik. Az 1998-as esztendő felejthe­tő mezőgazdasági év volt, mondja, bár ő nem panaszko­dik. Az idén a sertéstenyész­tés kevésbé, a takarmányfel­vásárlás annál jobban megér­te. Az elmúlt évet 3 millió nyereséggel zárta. Jelenleg 95 tenyészkoca, 6 tenyészkan és ezek szaporulatai képezik az állományt. Az állatokat malac és süldőként értékesíti, több­nyire a debreceni DEKA-HYB Kft-nél. Mindemellett két sa­ját tápboltot is üzemeltet, Bal­sán és Gávavencsellő vencsel- lői részén, illetve egyet bérle­ményként Gáván. A 600-700 forintos kukori­caárat ő maga is megalázóan kevésnek tartja, miként a bú­záét is. Jóslata szerint jövőre lesz ára mindkettőnek, külö­nösen aki búzát tett a földbe. Már aki a mostoha időjárás, az elemi kár miatt ezt el tudta végezni. H etvenhárom éves vagyok, itt éltem le a javát, mert ugyan Pa- szabon születtem, öt­venkét éve már, hogy megnősültem, azóta Balsa az én falum. Hál’ Istennek az egészségem is jól szolgál, így csak azt mondhatom, hogy jól érzem magam eb­ben a csendes kis falu­ban. Kilencéves korom óta művelem a földet, közben dolgoztam az építőiparban is, de a szívem visszahúzott. Jóformán az egész falut ismerem, ha kell, bár­mikor szívesen részt veszek közös munkák­ban. Szerintem az ön- kormányzat mindent megtesz, hogy komfor­tosabb legyen a falu. Németh János nyugdíjas A cipőiparban dol­goztam, míg le nem százalékosak. Érdekes a kötődésem Balsához, hiszen Timáron voltam gyermek, miután férj­hez mentem, laktunk Vencsellőn, tizennyolc éve költöztünk ebbe a csendes kis faluba, ahol egyre jobban ér­zem magam. Az embe­rek itt nagyon kedve­sek, segítőkészek, ba­rátságosak. Jobban ér­zik, hogy egymásra vannak utalva. Balsa fejlődéséről sokat elá­rul az a tény, hogy már van szennyvízcsator­nánk, a népfőiskolának pedig alapító tagja va­gyok, a kulturális élet is kezd pezsgőbbé vál­ni. Kiss Józsefné háziasszony ^Taponta találkozom az egész faluval, jól is­merem gondjaikat-baja- ikat, örömeiket. Ötven­három éve lakom itt, megszerettem az itt élő embereket, akikkel együtt lélegzem. Sok a nyugdíjas, a nyugdíj vi­szont kevés. Az idős emberek között elég so­kan szorulnak rendsze­res gyógyszerfogyasz­tásra, ezért aztán na­gyon fontosnak tartom, hogy itt helyben nyitot­tak patikát. Ahhoz ké­pest, hogy mekkora Balsa, szerintem min­den van itt, ami fontos. Csak pénz lenne több, vagyis munkalehető­ség. Ez, persze, tudom, nem is olyan egysze­rű. Tóth Béláné .postás Hogy érezheti magát az, akinek van munká­ja? Mert szerintem ma ez a legfontosabb. Asz­talos a tanult szak­mám, karbantartó va­gyok a polgármesteri hivatalnál, és a köz­hasznú munkások bri­gádját vezetem. Nagyon szeretem ezt a tájat, a szelíd dombokat, külö­nösen nyáron igen von­zó a Tisza-part. Két ikertestvérem van, akik már önállóak, én még a szüleimmel la­kom. Mint nőtlen fia­talembernek legfeljebb annyi megjegyzésem van, hogy nincs hely­ben szórakozási lehető­ség. De hát ez nem is csoda egy ilyen kis fa­luban. Bányai Sándor asztalos Fájdalmas arány Ez év elején 994-en laktak Balsán, amelyből 195-en a legfiatalabb generációt kép­viselik, azaz 17 év alattiak; 151 a számuk a 20-30 éve­seknek, 387 a 30-60 évesek­nek, és 261 az idős ember, azaz a 60 év feletti. Balsán 437 lakóház található. 1998- ban hét kisgyermek szüle­tett, három házasság kötte­tett, s húszán távoztak az élők sorából. Fájdalmas arány. Szilveszteri összejövetel A két éve működő, harminc tagot számláló Balsai Nép­főiskolái Egyesület szilvesz­teri zenés összejövetelt tart december 31-én, este hét órától a művelődési ház­ban. A falu egyetlen civil szervezete a közelmúltban 100 ezer forintot nyert a Művészeti és Szabadműve­lődési Alapítvány pályáza­tán, amelyet számítógép-vá­sárlásra fordítanak majd — tudtuk meg Farkas Csabá- nétól. :m BflLSfl ÚJDONSÁGAI _______ ÖU, 1(00*/ Éki'AÍ Mi\ (.íA’V :JAL'JÁ Oí ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom