Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
1998. december 24., csütörtök Kelet« KARÁCSONY '98 5. oldal Tüzzománcmunkák Nyírbátorból Az általános iskolásoktól a középiskolásokon át a felnőtt korcsoportig sokan tevékenykednek a nyírbátori képzőművészeti stúdióban. A vizuális kultúra közvetítőiéként elsősorban tűzzománc-alkotásokat hoznak létre, de ősztől grafikai szakkör is működik a stúdióban. Nagy kihívás volt számukra a Nyírbátor várossá válásának 25. évfordulójára kiírt pályázat. Ebből az anyagból látványos kiállítást rendeztek az alkotóház kiállítótermében, valamint a városháza kerengőjében. Két külföldi bemutatkozásra is sor került ebben az évben, hét felnőtt alkotó munkái eljutottak Prágába, a magyar kulturális intézetbe, valamint Zlata Koruna gótikus kolostortemplomába. Az alkotások között gyakran szerepel bibliai, a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódó tűzzománcmunka. Ezekből készült összeállításunk. Elek Emil felvételei HÍREK □ Ingyenkonyha Záhonyban és Mándo- kon idén is ingyenkonyha üzemeltetését szervezte meg a karácsonyi ünnepek idejére a görögkatolikus „Cerkov" Alapítvány. Az egyházközség december 25-26-27-én meleg étellel és az azt felszolgáló személyzettel fordul az éhezők felé. A rászorultak a támogatást a záhonyi városközpontban lévő régi óvoda épületében vehetik igénybe a jelzett napokon 14 és 16 óra között. □ Segélykoncert Karácsonykor is válthatók jegyek a „Nincs határ" Segélykoncertre, amelyet december 27-én tartanak a hazai zenei élet kiválóságai Kárpátalja és Kelet-Ma- gyarország árvízkárosultjaiért a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény helyén délelőtt 10 órától 24-én 15 óráig, 26-án 18 óráig és a koncert napján végig nyitva tart a jegypénztár. A pápa testőre voltam II. János Pál köszöni a védelmet Amatőr felvétel Szőke Judit A szolgálati autó rádióadóján rejtélyes szavak, számok, kódolt üzenetek — ő mindezt értette. Otthona barátságos, nem a nehézfiúk jellegzetes tárgyai veszik körül. A vitrinben emlékek, olvasó, ázsiai miniparaván — köszönömként kapta nagyon fontos emberektől. Fö helyen A Gitár. Daliás alkat, edzett test, acélos idegek, pszichológiai és intellektuális megfelelés — szemüveggel, előítélettel rendelkezők kizárva. És persze feltétel a felsőfokú szakmai végzettség és az idegen nyelv ismerete. A személyvédelemmel foglalkozó biztonsági tisztek egyike a harminchét éves Balogh László, aki Tiszalökön született, Nyíregyházán járt a Vasvári Pál Gimnáziumba, majd a Testnevelési Főiskolát elvégezve, két év tanítás után, maradék katonaidejét letöltve — ha szívfájdalommal is, részben családi okok miatt, de hátat fordított eredeti hivatásának és Budapestre költözött. 1987-től dolgozik a Köztársasági Őrezred állományában. 1996- ban léptették elő alezredessé — a pápa pannonhalmi látogatásakor vívta ki felettesei elismerését. Jelenleg alosztályvezető. Ennélfogva külföldi védett személy magyarországi látogatása esetén a köztársasági elnök és a miniszterelnök „az övé”. Balogh alezredes kisfiú korában (alacsony volt és filigrán, igazi tornászaikat), arról volt nevezetes az iskolában, hogy helyből, azaz nekifutás nélkül csinálta a hátra szaltót (is). Artistaképzőbe szánták. Óvatosan vezettem fel ezt a témát a most 180 centi magas, komoly férfinak. A válasz egy mosoly és egy huncut körbepillantás a parkolóban: itt bizonyítsam be, hogy még meg tudom csinálni? Didergés téli napon találkoztunk. Mi jut eszébe a nyárról? — Először az örökösen visszatérő és kihagyhatatlan Tisza. És életem egyik legforróbb nyara az USA-ban. Kétszer voltam ott an- titerrorista kiképzésen. — Az egyik alkalommal egy szubtrópusi bázison, 50 fok átlagon, képeztek öt hétig. Egész nap golyóálló mellényben kellett lenni. ... A munka során a legidegőrlőbb szakasz a két program közötti, mérhetetlen hosszúnak tűnő várakozási idő. Havonta gyakorolnak minden fázist. A lövészet, a közelharc, a tesztek, a diplomáciai ismeretek, a tárgyalástechnika, a helyzettréning a munkaidő részei. Legfeljebb egyszer lehet tévedni, a testőrök szótárában nem szerepel az a szó, hogy „utólag”. Munkája a gyanakvás, a bizalmatlanság. Meg a mérhetetlen tapintat és kontaktusteremtő készség. Hiszen egy közjogi méltóság, egy Valaki védelméről kell úgy gondoskodnia, hogy azért az ő, azaz az óvó akarata érvényesüljön. Nem is gondolná az ember, hogy a láthatatlan és látható kísérők koordinálása milyen hosszas, bonyolult előkészítő tevékenységet igényel. Nem beszélve arról, mikor eljön a nap... — Hazajárni jó. Különösen édesanyámhoz, aki örökké fáradhatatlanul vár engem... Szeretem mindazokat látni, akikkel ritkán van módom találkozni, de hozzátartoztak az életemhez. A munkám és az indíttatás szerencsésen találkoztak, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök várossá avatta a szülőhelyemet. Szerettem azt a feladatot. Jól éreztem magam, többszörösen büszke voltam. Az az érzelem, mely a gyökerekhez köti az embert, soha el nem múló. A szülőhely szeretete olyan, mint a hűséges házőrző. Mindig ott ül a küszöbön. Ez adja az én lelki biztonságomat. A Göncz csalad karácsonya Lefler György Nyíregyháza (KM) — Milyen lehet a karácsony az ország legnagyobb közjogi méltóságánál, Göncz Árpád köztársasági elnöknél? A négy gyermek közül a másodszülöttet, Göncz Benedeket kérdeztük. Göncz Benedek vízépítő mérnökkel két éve ismerkedtem meg a nagyeésedi szivattyútelep átadási ceremóniáján, ahol hivatalból, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízkárelhárítási főosztálya képviseletében vett részt. Most telefonon érdeklődtem a Göncz család számára is aZ ünnepek legjelesebbikéről, a karácsonyról. — A szentestét a legszűkebb családi körben töltjük, s ugyanúgy az otthonában, családja társaságában gyújt gyertyát Kinga nővérem, a húgom, Annamária, s az öcsém, Dániel. Kinga és Dániel egyaránt orvos-pszichiáter, míg Annamária kertépítő mérnök. Atyáméknak hat unokájuk van, a legidősebb 23, a legfiatalabb 14 éves. A feleségem Szabados Ildikó, mindkét gyermekünk A Göncz család albumából egyetemista, Borbála 21, Gáspár 19 éves. Mivel atyámék könnyebben mozognak, így karácsony vigíliáján ők keresik fel a gyermekeiket. Hárman Budán lakunk, egy testvérünk Pesten, szűk négyszöget alkotva, igy aztán hamar bejárható. Persze, az együttlétre több időt szeretnénk legalább e napon, ők is, mi is. Másnap dél tájban az elnöki rezidencián találkozunk valamennyien, az ünnepi asztalt ilyenkor a kiterjedtebb rokonság tagjai, s a régi barátok ülik körül. Például apósomék is vendégek Békéscsabáról. Az ajándékozás az ünnepi ebéd előtt történik. Atyám ajándékának kiválasztása mindig komoly fejtörést jelent. Igyekszünk személyre szólót nyújtani neki, mondjuk, ami az elnöki létére utal. Ez lehet egy könyv, zene, szóval ilyen dolgok. Az ajándék kiötlője rendszerint a feleségem, részben azért, mert e tekintetben (is) nagyon jó érzékkel megáldott, másrészt, ahogyan ezt mondani szokták, mert ő a nő. Az ünnepi menü: (a finom valamennyi fogás jelzője) húsleves, főtt hús, köretek, az elmaradhatatlan töltött káposzta, tészták, gyümölcsök. Az nem titok, hogy nem anyám főz, de így is nagyon ízletes az ebéd. Az én gyerekkori kedvenc ételem anyám főztje- ként a spenót krumplival, húspogácsával. Sajnos, ez a mai napig sem tartozik a karácsonyi étkek sorába. Visszagondolva, voltak azért másféle karácsonyaink is, amikor atyánk nélkül álltuk körül a szegényes fácskát. Amikor Göncz Árpád másodrendű állampolgára lehetett csak e hazának, amikor nyilvántartották, mindenünnen kipiszkálták, nem engedték dolgozni-élni. Éppen emiatt, mi úgy nőttünk fel, hogy nekünk, valamennyiünknek többet kell teljesíteni. Szép, komoly dac volt! Bennünket, gyerekeket már felnőtt fejjel ért ez a gyönyörű meglepetés, a mi életformánkat már nem befolyásolta, hogy ő köztársasági elnök lett. De őt magát sem változtatta meg, puritán család a miénk. Várjuk a karácsonyt! Vízaggatta fenyődíszek Györke László November 11-e óta meg-megvil- lan előttem egy kép, amit az árvíz sújtotta Mezőváriban láttam. A község Palaj nevű részének utcáin akkor már több, mint 250 lakóház roskadt össze. A méteres vízben csak nagy járművel lehetett közlekedni, traktorok vontatta pótkocsikon hordták ki a még menthető, valamire való holmit. Az egyik kertben az összeomlott házból a víz a kiskert fáihoz sodorta a karácsonyfára való díszeket. Miután a víz valamelyest apadt, a fák ágain maradtak a díszek, mintha valaki odaaggatta volna... Később — november 19-e és december 10-e között tizenhat gyermek Mezőváriból Nyíregyházán, a Jókai Mór Református Általános Iskola, illetve a befogadó családok vendégei voltak. Közöttük volt a kis elsős, Erdei Béla is, az ő házuk a tévékamera „szeme láttára” omlott össze. A megdöbbentő felvétel akkoriban alighanem bejárta a világot. Sipos Kund Kötönyné, az iskola igazgatója sok szeretettel beszél a kárpátaljai gyerekekről, akikben nem volt könnyű feloldani a nyomasztó élményt. — Nagyon sokat segített, hogy a befogadó családokban meleg otthonra találtak a gyerekek. Közös programokat szerveztünk nekik, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy később már mosolyogni is tudtak. December 10-én délben indultak vissza. Magukkal vittek egy emlékkönyvet, amit visszanézve, reméljük, olyan szeretettel gondolnak ránk, mint ahogyan mi emlegetjük őket. Nagy Edina még Nyíregyházán írta a Jókai Lapok számára: „Engem mostani osztálytársam, Gere Anita 7. b osztályos tanuló és családja fogadott be. Apukája, anyukája és nővére szeretettel fogadott. Ancsa szobáját átrendezték, itt lakom most. Nagyon kedvesek hozzám, szeretek is náluk lenni... Nemsokára hazamegyünk...” Erdei Erika: „Sok új barátnőm lett itt, Nyíregyházán: Ilus, Betti, Orsi, Eszter, Niki, Móni stb... Remélem, az itteni barátok megmaradnak azután is, miután visszamegyünk Váriba és egyszer mi is vendégül láthatjuk a nyíregyháziakat, akik befogadtak minket.” A gyerekek útra valója egy-egy degeszre tömött tarisznya — vagy inkább zsák — volt, benne: ruha, élelmiszer, játék. A gyülekezet ajándéka. Nagy Melinda a búcsú pülanataiban csendesen megjegyezte: otthon biztos nem lesz karácsonyfa... Vagy lehet, hogy mégis? Nemrég ugyanis Hollandiából hatmillió forintot érő tartós élelmiszer érkezett Váriba a református egyház közreműködésével éppen azokhoz a családokhoz, akiknek gyermekei barátokra leltek Nyíregyházán.
