Kelet-Magyarország, 1998. december (55. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-14 / 292. szám

1998. december 14., hétfő 7. oldal A település nevét Deda (honfoglaló vezér) személynévből kapta magyar névadással. A Váradi Regestrumban 1214-ben Deda né­ven található. Ilyen formában szerepel a Pannonhalmi Szent Benedek rend történe­tében is. 1251-ben IV. Béla királyunk által aláírt okiratban viszont már Dada. A második világháborúban felrobban­tott temploma 1241-ben épült. Rápolti Pap Mihály református lelkipásztor 1664-ben Dadára menekült híveivel a törökök-tatá- rok elől, és itt töltik a telet; a mocsaras vi­dék biztos menedéknek jelentett a környe­ző lakosság számára. Dada feltehetően királyi birtok volt, er­re utal a település pecsétlenyomatának másolata 1710-ből, melyen kardot tartó ágaskodó oroszlán látható. (Az oroszlán mint címerállat a királyi pecséteken talál­ható.) A község királyi adószedő település volt: az Alföld rossz közlekedése miatt a beszer­zett terményadót a tél beálltával itt tárol­ták vermekben. (A mai napjg fedeznek fel vermeket egy-egy építkezés alkalmával.) A közigazgatásban fontos szerepet töltött be, hiszen a megye egykori járásai közül az egyiket „Dadai alsójárásnak”, a másikat pedig „Dadai felsőjárásnak” nevezték. A megkülönböztető Tisza- előtagot a ki­egyezés utáni közigazgatási rendezéskor kapta a település. Az évszázadok folyamán lakói halászat­ból, pákászatból, kosárkötésből és jószág- tartósból éltek. □ Nincs helyi adó A vállalkozókedv élén­kítése érdekében a tiszadadai önkormányzat nem vet ki helyi iparűzési adót. □ Állandó állatorvos A tiszadadaiak még ma is több mint 250 szarvasmarhát, ezernél is több sertést tartanak, ezért az ön- kormányzat indokoltnak látja, hogy szerző­déssel állandó állatorvost foglalkoztasson. □ Közhasznú foglalkoztatás Évente 120-130 jövedelempótlósnak adnak mun­kát köz- illetve közhasznú foglalkoztatás ke­retében, akik a község csinosításából, közé­pületek felújításából veszik ki részüket. Múltidéző Teljes beiskolázás A kívül-belül modem iskolaépület a köz­ség arculatát színesíti. Két évvel ezelőtt ké­szült el az új számyrész az aulával, ezáltal hat tanteremmel, vizesblokkal, számítás- technikai teremmel bővült az oktatási in­tézmény. A mindennapokról Sándor György né igazgatónőt kérdeztük. Az általános iskola — Tizenhat tanulócsoportban 280 gye­rek tanul az általános iskolában, de az in­tézet irányítása alá tartozik az óvoda is. Az utóbbibáh hat óvónőt és három dajkát fog­lalkoztat az önkormányzat, míg az iskolá­ban 23 nevelő dolgozik. Az idén két első osztályunk van. A végzős diákok jó eséllyel indulhatnak tovább, a választásukat megkönnyíti, hogy a környező települések középiskolái jó be­járási és képzési lehetőséget nyújtanak. Ti- szavasvári, Tiszalök és Tiszadob a legtöbb­jük következő állomáshelye. Az iskolánk tárgyi felszereltsége jó, a működés zavarta­lan, az elmúlt évben például kétszer is mód nyílott nevelői jutalmazásra. Az iskola az első és hetedik osztályban vezette be a NAT-ot, míg helyi tantervként az úgynevezett Nyíregyházi tantervcsalá­dot alkalmazza. A cigánygyerekek 38 szá­zalékos aránya pedig szükségessé teszi a felzárkóztató etnikai programot. Komfortosodik és szépül Dada Manapság már inkább az a meg­lepő, ha valahol nincs cirkusz. Mint például az őszi polgármes­terváltás Tiszadadán. Gedeon Árpádot nem „leváltotta” a la­kosság, hiszen nyolcéves „műkö­désével” nagyon is elégedettek voltak. Egyszerűen nem jelöltet­te magát; mert úgy érezte: gyógyszerészként a továbbiak­ban már nem vállalhatja az egész embert követelő polgár- mesteri tisztséget. » ................................ A pályáza­tokhoz szük­séges saját erő megvan. Haraszin Gyula V — Bár a községet, az önkor­mányzat belső dolgait jól ismer­tem — mondja Haraszin Gyula, az utód —, hiszen képviselő vol­tam az előző ciklusban, három évig pedig műszakis, mégis ko­moly kihívás számomra az új szerepkör. Tiszadadán lényegében ugyan­az az ellentmondásos helyzet ala­kult ki, mint országszerte. Mi­közben munkahelyek szűntek meg (jelenleg kétszáznál is több a' munkanélküli a 2620 lelkes te­lepülésen), új iskolát építettek, felújították a községházát, átépí­tették a ravatalozót. És akkor a nagy infrastrukturális beruházá­sokat még nem is említettük. Ott, ahol egy két évtizede még sártenger volt, ma minden utca szilárd burkolatú. Sőt, mintegy 3,5 kilométer hosszon (a belterü­leti úthálózat 18 kilométer) a szennyvízhálózat is megépült egy kis kapacitású tisztítóval. — Tulajdonképpen az egyik nagy beruházás a szennyvízháló­zat teljes körű kiépítése lenne. Azért mondom ezt ilyen bizony­talanul, mert Tiszadobbal közö­sen szeretnénk megvalósítani, s addig nem lehet biztosra venni, mig nem nyer a pályázat. Fontos faladat még a napközi konyhájá­nak a felújítása, az idősek ottho­Az idén felújított községháza nának a létrehozása. Ez utóbbit csak pályázati pénzzel tudjuk megvalósítani. A két létesítmény egyébként egy épületben lesz. Ezenkívül el kell végezni a szol­gálati lakások külső tatarozását, s az óvoda bővítése sem tűr ha­lasztást. A pályázatokhoz szük­séges saját erő megvan, ezen te­hát semmi nem múlik. És akkor még itt van a szilárd hulladékle­rakó problémája, a munkahely- teremtés gondja. Lesz tehát mi­vel foglalkozni amellett, hogy biztosítani keb az intézmények zavartalan működését. Ki a Tisza vizét itta... — ...vágyik annak szíve vissza! — rímel rá Tamás György Lajos rendőr ezredes, a Megyei Rend­őr-főkapitányság közbiztonsági igazgatója, főkapitány-helyettes. Tamás György Lajos Nem véletlen e gyors válasz, hi­szen maga is a Tisza partján nőtt fel, a dadai szülői ház pedig a fo­lyóhoz közeli. — Édesapám ácsmester, a fa­luban csak elvétve akad olyan ház, amely fölé ne ő emelte vol­na a tetőt. A szüleim jó egészség­nek örvendnek, ez évben, het­venöt évesen apám készítette a ravatalozó tetőszerkezetét. Nem is akárhogyan! A család első­szülöttjeként, nagyapámtól örö­költem a György, apámtól a La­jos nevet. Ötthon aztán hol így, hol úgy hívnak, én megértem mindkettőt, csak győzzem kap­kodni a fejem. Végül is nem áÜt meg velem a gyermekáldás, még négy testvérem született. Sajnos, egy öcsém már meghalt. A feleségem szintén dadai, gyakori hát a faluban a jelenlé­tünk. A Tiszán van egy ladikom, nagyon Szeretek horgászni, víz­közeiben lenni — már ha tehe­tem. Nagyon sokat számít, ha az ember a folytonos feszültségből tud magának egy nyugodt szige­tet. Nekem ez Tiszadada! A szü­lőfalum, ahol mindenki ismerős, ahol a kézfogást jó szó kíséri. Örömmel fogadom a teniszparti­ra, kövér-sovány focimeccsre szóló invitálásokat. Szívesen gondolok az iskolára, a tanárok­ra, köztük is Somogyi Józsefre, Bacsó Gyulára., s minden elisme­résem a volt polgármesternek, Gedeon Árpádnak, aki csodát tett e faluval. Soha nem adja fel Pucsok Barna Pucsok Barna úgy kezdte pe­dagógusi pályafutását Kál- vinházán, hogy kis híján oda­veszett a kigyulladt szolgálati lakásban. — Este 11 petróleumlámpa mellett javítottam a füzeteket — emlékszik vissza az 1950 ja­nuárjában történt eseményre. — Borzasztó hideg volt, lefek­vés előtt jól megtömtem a kályhát poros szénnel. Kint kegyetlenül süvített a szél, be­csapott a kéményen át a kály­hába, egy szikra kipattant a lepedőre. Arra ébredtem, hogy jól melegíti valami a há­tamat, izzott fejem alatt a pár­na. A füst harminc centimé­terre volt az orromtól. Aztán a szomszédok segítettek elol­tani a tüzet. Akkor megfogad­tam, hogy önkéntes tűzoltó le­szek. Még ma is én vagyok a helybeli egyesület vezetője. Barna bácsi a kálvinházi „kaland” után egy évvel ott­hon, Tiszadadán folytatta a pályát egészen az 1988-as nyugdíjazásáig. — Sose gondoltam arra, hogy elmegyek Dadáról, hiszen ide­kötött a család, beteg szüléi­mét nem hagyhattam maguk­ra. Sosem adtam fel, bár min­dig is alulfizettek bennünket. Jókor jött a rendszerváltás, visszakaptam a földet, har­minc hektárom van, ebből hu­szonnégy szántó, amelyet ma is megművelek, búzát, tenge­rit, árpát, napraforgót ter­mesztek, sertést nevelek. Az idén nagy kárt okozott a víz, de nem adom fel: hiába, a vé­remben van a gazdálkodás. ÖN HOGY ÉRZI MAGÁT TISZADADÁN? Az oldalt írta, fényképezte és szer­kesztette: Györke László és Lefler György. Szombathelyen jár­tam főiskolára, így né­mi rálátásom van az ottani és az itteni em­berek nyitottságára. Nos, úgy tapasztaltam, hogy a Tiszadadán élők sokkal közvetlenebbek egymással, de az ide­gennel is, nincs az a fajta falba ütközés, mint a nyugati ország­részen. Egyébként a családom tősgyökeres dadai, s most abban az általános iskolában ta­nítok, ahol egykor kis­diákként a padot kop­tattam. Jó szívvel jöt­tem haza, s itt hasonló módon fogadtak. Iga­zán megszépült ez a fa­lu. Tatár Enikő tanárnő "LJgy voltam dadai, hogy fél életem a szom­szédos Tiszalökön töl- . töttem, a Vegyesipari Szövetkezet műszaki vezetője, majd elnöke­ként. Sokszor próbál­tak helyváltoztatással győzködni, de nem áll­tam rá. Öt éve, amióta nyugdíjas vagyok, már meg sem említik az is­merősök, hisz itt érzem jól magam, itt laknak a barátaim, szóval min­den ideköt. A lányom és családja Tiszalökön él, így oda is gyakran járok. Dada rendkívül sokat fejlődött, s csu­pán egyetlen dolog ke­serít: a parkettaüzem halódása. Diószegi Sándor nyugdíjas elnök IN/Iásodik ciklusban vagyok a helyi Cigány Kisebbségi Önkor­mányzat elnöke. Az ál­talános iskolában a ta­nulók 38 százaléka ci­gány. Mint az önkor­mányzat szociális asszisztense, a felzár­kóztató etnikai prog­ram keretében segítem az iskola munkáját. Rendszeresek a család- látogatások, a nevelő- testülettel együtt azon vagyunk, hogy ne ma­radjanak el a cigány- gyerekek a tanulásban. Szeretnek iskolába jár­ni, ott nincs is gond, ahol a szülők iskolázot­tak. Általában sok tá­madás ér. Lakatos József né szociális asszisztens A családban öten va­gyunk gyógyszerészek. Édesapám Budapestről érkezett Tiszadadára, 1951-ben. Itt gyerekes- kedtem, s a fővárosi középiskolás, majd az egyetemi évek után visszajöttem magam is. Két cikluson át voltam Tiszadada polgármeste­re, a legutóbbin már nem indultam. Korban odaértem, hogy nyu­godt lelkiismerettel egy feladatot tudok ellátni, s ez a patikusság. Jó szívvel hallom vissza az itt lakótól és az ide betérőtől, hogy Dada megszépült, s a békes­ség faluja. Gedeon Árpád a megyei gyógyszerész­kamara elnöke Foglalkoztatás Jelenleg Tiszadadán a legna­gyobb foglalkoztató az önkor­mányzat, melynek intézményei­ben, hivatalában összesen nyolc- vanan dolgoznak. A legtöbb dadai a gazdálkodásból próbál megélni, 25-30 család műveli 20-50 hektáros földjét. Nagyobb mezőgazdasági vállalkozó mind­össze három van. Ezenkívül két varroda foglalkoztat összesen 40-50 embert, egy folyton változó létszámú és tulajdonú faipari cégnél dolgoznak néhányan. Az önkormányzat munkahelyterem­tő törekvései között szerepel egy mezőgazdasági feldolgozóüzem támogatása, egy bőrdíszműves műhelynek helyet biztosítanak a volt mozi épületében, ahol a Start Rehabilitációs Vállalat fog­lalkoztatna 40-50 helybelit. Ki fizet? Tizennégy munkanélkülit szo­ciális gondozóként foglalkoztat az önkormányzat, akinek egy­éves szerződésük március 31-éig érvényes. Amikor ezt a jellegű foglalkoztatást a néhai Munka­ügyi Minisztérium lehetővé tet­te, nem egész vére biztosította annak támogatását, csupán de­cember 31-éig. Márpedig ha nem lesz állami forrás a maradék há­rom hónapra, akkor mindez az önkormányzatnak 1,5 milliójába fog kerülni. KTMW TISZADADA ÚIDOHSflGM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom