Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-25 / 276. szám

1998. november 25., szerda KeM*» HIT VILÁGA 9. oldal Templomnézőben Az újkenézi református templom Archív felvétel Otthonok — fagypont alatt Magyar József Mostanság két kitűnő egyházfő — II. János Pál és f,ékai László — egy-egy gondolata foglalkoztat. Péter utóda, a pápa, még az ún. emberarcú szocializmus idején fölhív­ta figyelmünket: — a magyar családok lel­ke kisebesedett. Társadalmunk égető prob­lémáját egyetlen mondatba tömörítette, ami teljesen érthető, hiszen a pápai állam feje költő és drámairó egyszemélyben. De sajnos az említett egy mondattól csa­ládjaink pusztulásának folyamata nem állt meg, sőt, új fordulatot vett az „ami nem ti­los, szabad” jelszavának tocz értelmezésé­vel. Ebben az országban lassan már a gye­rek is statisztikával bizonyíthatja, hogy közvetlen környezetében mennyi az alko­holista, a drogos, mennyi a válások és a kukába hajított magzatok száma, hogy a brutális családi tragédiákról már ne is be­széljünk. S a felsoroltak természetes vég­összege a romba dőlt és fagypont alá der­medt otthon. A demokratikus intézményekről hama­rosan kiderült, hogy csak szavalnak, ígér­getnek és aktáznak. A pénz és a politika hatalmával bíróknak pedig eszébe se jut, hogy felelősek a magyarság anyagi, szelle­mi és erkölcsi leromlásáért. Uraink és tör­vényhozóink egyszerűen nem látják vagy nem akarják látni: klasszikus értelemben vett család már régen nincs, tehát a társa­dalom maradék alapját is kivédhetetlen­nek tűnő kór emészti. Szomorú, de a Vati­kán első emberének diagnózisa, ha nem történik gyors intézkedés, még sokáig ér­vényes marad. Szorosan a témához tartozik Lékai bíbo­ros humánus és gyakorlati keretek között mozgó elképzelése is. A katolikus egyház törekvése — mondotta a néhai egyházfő —, hogy minden magyar családnak legyen egy fűtött szobája és naponta egyszer me­leg étele. Vajon hányán nélkülözik ezt a polgári­nak egyáltalán nem mondható ellátást? Százezren? Millióan? Komoly, minden tele­pülésre lebontott szociológiai fölmérés tudtommal erről nincs. Adatok röpködnek például arról, hogy 800 ezer gyermek él a létminimum alatt. Gondolom, a szüleik se élnek fölötte. Kérdés: akik a létminimum fölött bukdácsolnak egy centivel, azok már jól élnek? Belőlük lesznek a polgárok? Eddig csak evésről és hajlékról beszél­tem. Könyvről, zenéről, filmről, egyszóval kultúráról, ami tényleg a polgárosodás elő­mozdítója, egy árva hangot se szorítottam ki magamból. Ezért tanácsolom: a meleg étel elfogyasztása után a szegények vegyék elő esténként a Bibliát, hogy legyen biztos vigaszuk és támaszuk. Talán csoda is tör­ténhet, ha Krisztus velünk van. Követni az erkölcsi törvényeket Beszélgetés Medgyessy Máriával, a Szent Imre Gimnázium és Kollégium igazgatójával Nyíregyháza (KM) — Hat éve hozták létre Nyíregyházán a Szent Imre Katolikus Gimná­ziumot. Az intézmény híre, ismertsége azóta átlépte a megyehatárokat. Medgyessy Mária igazgatónővel az el­múlt évekről beszéltünk.-— Iskolánkat az a szándék hozta létre, hogy a katolikus keresz­tény családok gyermekei számá­ra lehetővé váljon az ismeretek keresztény világlátás szerinti el­sajátítása, amely hitünk szerint elvezet a világ mélyebb igazsága­inak a megértéséhez. Mint a ke­reszténység történetében mindig is jellemző volt, az egyházak ok­tatási intézményei törekedtek az igényes és sokoldalú tudás áta­dására, a természet- és társada­lomtudományok, valamint a mű­vészeti nevelés terén is. Ennek a szolgálatában áll — az elmúlt évek tapasztalatai is ezt bizonyít­ják — a néha túl szigorúnak tar­tott követelményrendszerünk. E tudásnak az elsajátítására esélyt adunk nemcsak a legjobbaknak, hanem mindazoknak, akik elé­rik azt a szintet, ahonnan elvárá­saink szerint képesek továbbfej­lődni. ■ Vannak szép számmal tehetsé­ges tanulóink is, akik közül töb­ben megyei és országos verse­nyeken szép eredményt értek el. Mindent megteszünk azért, hogy jó adottságú diákjaink a jövőben is kibontakoztathassák képessé­geiket. Az is keresztény világné­zetünkből következik, hogy arra törekszünk: tanítványaink, ki­lépve az életbe, a keresztény ta­nításban megfogalmazott örök erkölcsi törvényeket kövessék. Ebben a hazánk történelmében sorsfordító időszakban fontos, hogy ifjúságunk újra felfedezze azokat az értékeket, amelyek év­századokon át megtartották a ményessége a most aktuális pél­da. Komolyan törekszünk arra, hogy az osztályok és a kollégiu­mi csoportok, szobák jó közös­séggé váljanak, ahol a másik em­ber elfogadása, tisztelete és a se­gíteni akaró szeretet az alaptör­vény. Jó hangulatú vidám isko­lát szeretnénk létrehozni, amennyire ezt a magyar közok­tatás őrületesen felsrófolt köve­telményei lehetővé teszik. Az iskola minőségét lelki és szellemi vonatkozásban a tantes­tület minősége határozza meg legalapvetőbben. Úgy gondolom, hogy az eltelt hat év alatt egy te­hetséges, lelkes egyre inkább együttgondolkodó és együttmű­ködő tanári gárda alakult ki gimnáziumunkban, amely nagy reményekre jogosít fel. Angolóra előtti szünet a Szent Imrében magyarságot, a hit, a kisebb és nagyobb közösségekért való áldo­zathozatal a krisztusi szeretet je­gyében, és a tisztaság, a magán- és a közélet minden területén. Ezek fontosságát hangsúlyoz­za iskolánk jelmondata: István hitével, Gizella szeretetével, Im­re tisztaságával. Ezekhez az eré­nyekhez az út a mindennapok szabályainak a betartásán ke­resztül vezet. Megköveteljük a pontosságot, megbízhatóságot, az értelmes fegyelmet, a belső rendezettséget kifejezésre juttató külsőt. Hogy szigorúbbak a sza­bályaink? Ez viszonylagos. Úgy gondoljuk, hogy ezek az alkal­mas életkorban elsajátított jó szokások megtartó erőt jelente­nek majd diákjaink számára. A vallási nevelés színterei a „hétköznapi hittanórák”, a reg­geli és a tanítás utáni imák, a kéthetenkénti reggeli évfolyam­misék és évente három-négy al­kalommal iskolamise, valamint olyan ünnepélyek az iskolai élet­ben, iskolánk történetében jelen­tős alkalmakkor, mint pl. az is­kola- vagy a kápolnaszentelés, a nyíregyházi katolikus gimnázi­um megalapításának 75. évfordu­lója, az évenkénti Szent Imre­Martyn Péter felvétele nap, és olyan lelkigyakorlatok, amelyeken tanulóink megérez- hetik Isten titokzatos és felemelő jelenvalóságát, életünket alakító erejét, hozzánk közelítő szerete- tét. De talán mindennél nagyobb nevelő erő az elkötelezett vallá­sos tanárok egy-egy félmondta, véleménynyilvánítása az élet hétköznapi dolgairól, keresztény nézőpontból. A tettekben megnyilvánuló „kereszténységre” az árvízkáro­sultak javára meghirdetett gyűj­tés számunkra is meglepő ered­Igyekszünk tehetséges diákja­inknak személyre szabott lehető­ségeket adni. Az elmúlt tanévben végzett tanulóink közül tíz an­gol-német, illetve francia nyelv­tanárnak készül, hét bölcsész egyetemi karokon szeretné foly­tatni tanulmányait. Ezt szolgálja majd a most épülő, a legmoder­nebb követelményeknek is meg­felelj számítógépes nyelvi labor. Az arány: 83 A továbbtanulás aránya a leg­igényesebb számítási mód sze­rint sem kevesebb 83 százalék­nál. Nem bizonyult zsákutcá­nak az iskola egyik profilját jelentő matematika-számítás­technika emelt szintű képzés. A diákok e két tárgyból jó né­hány versenyen szép helyezé­seket értek el, de sikeresen szerepeltek kémia-biológia versenyeken is. Ugyanakkor az iskola történetében legelő­százalék kelőbb helyezés — országos ti­zenharmadik hely — magyar irodalomból született. Az ide­gen nyelvek vonatkozásában bőven van új szín a palettán. Ősztől indul a kilencedik évfo­lyamon az angol és német spe­ciális, valamint — kezdők szá­mára — az emelt szintű angol képzés mellett a haladó angol csoport, hogy azok is kapja­nak esélyt, akik már nem kez­dőként tanulják a nyelvet. Halálfélelem és világvége Evekkel ezelőtt egy középko­rú hölgy azt mondta nekem, hogy ő azért nem szeret jár­ni a templomba, mert ö ott fél. S amikor megkérdeztem, hogy mitől azt válaszolta: neki ott mindig a halál és a világvége jut az eszébe. A világvége kérdése nemcsak a Jézus korabeli embereket érde­kelte, de napjaink emberét még inkább izgatja, mert most nem­csak egy évszázadot, de egy évez­redet is magunk mögött ha­gyunk. Ez a felfokozott érdeklő­dés abból fakad, hogy sokan rendkívüli, félelmetes eseménye­ket tulajdonltnak és várnak ezektől a kerek számoktól. Pedig tudjuk, hogy Isten nem ruházta fel őket semmi különlegesebb erővel, mint bármely más napot vagy évet. Napjainkban sok szekta van, amely a közeli világ­vég várásával és annak fanati­kus hirdetésével emberek ezreit tartja félelemben és ezáltal erő­teljesen manipulálhatóvá teszi őket. Gondoljunk csak az elmúlt egy-két év tömeges öngyilkossá­gi borzalmaira. Miért a félelem? Fel kell tennünk a kérdést: miért van ez a világvég-várástól való félelem? Először is azért, mert a világvége fogalma szoros össze­függésben van az ember halálá­val és az azt követő lét túlnyúlik az emberi tapasztalás végső ha­tárán. Ezért a teljes megsemmi­sülés, valamint a túlvilági életle­hetőségének feszültségében kü­lönböző elgondolások kavarog­nak az emberek fejében. Mivel sokan nem hisznek a halál utáni életben, rettegéssel, szorongással gondolnak arra, amikor már nem lesz módjuk beszélni, gon­dolkodni, szeretni, mert a teljes megsemmisülés vár rájuk. A vallások is beszélnek egy új, egy másik világról, amely az em­ber földi életének befejezésekor kezdődik el. Mivel ennek idő­pontja bizonytalan, sokan nem szívesen gondolnak erre a napra, mert ott számot kell adnia min­denkinek földi élete dolgairól. Jézus is beszél az utolsó napról, a világ végéről, amikor nemcsak az emberiség, de az egész koz­mosz is megszűnik mai formájá­ban és Isten ereje által átválto­zik, újjáalakul, amelynek idő­pontja ugyanúgy kiszámíthatat­lan, mint egyéni életünk végórá­ja. Mégis — mint ahogy a most idézett evangéliumi szakaszból hallhattuk —, bizonyos jelek fog­ják megelőzni Jézus dicsőséges második eljövetelét. Ilyen többek között, hogy katasztrófák lesz­nek a természetben, az emberek életében. Fáznak és éheznek Ezekben a napokban a megyén­ket veszélyeztető és Kárpátalján a főleg magyar lakosságot való­ban súlyosan megkárosító árvíz elgondolkodtatásra kell, hogy in­dítson bennünket. Azok az embe­rek, akiknek a víz mindenüket elvitte, megsemmisítette, régi szóval élve földönfutóvá, koldus­sá váltak egyik napról a másik­ra. Évtizedek avagy egy egész élet munkája, verejtéke semmi­sült meg egyik pillanatról a má­sikra. Fáznak és éheznek, nincs gyógyszer és tiszta víz sem arra, hogy szomjukat olthassák. Igen nehéz helyzetben vannak. Mégis e nehéz helyzetben emberek ez­rei mozdulnak meg, hogy mun­kájukkal elhárítsák a nagyobb bajt, és adományaikkal enyhít­sék a legnehezebb helyzetben lé­vőket. Plébániánkról is eljuttat­ták a munkácsi római katolikus püspökségre a Kelet Káritász szervezésében azt a kb. félmillió forint értékű élelmiszerekből, gyógyszerekből és ruhákból álló szállítmányt, amit Majnek Antal püspök úr nagy hálával és szere­tettel köszönt meg az ottani rá­szorulók nevében. E konkrét természeti csapás is érzékeltette velünk: semmi sem Memline: Az utolsó ítélet (részlet) maradandó ezen a földön. Ha a halálunkra vagy a világvégére gondolunk, akkor mindaz, amit oly fontosnak tartottunk: ház, kutya, kocsi, pázsit és fogadások, nyelvvizsga, és karrier, minden eltörpül amellett a nagy kérdés mellett, hogy mit viszek magam­mal, odaát mi fog engem gazdagí­tani? Van-e hitem, amely itt a földön Istenhez kapcsol és egész életemben a lelkemet gazdagítja? Van-e bennem remény, amely minden nehézség legyőzésére, felvállalásra segít még akkor is, ha gúny, nevetség tárgya vagyok a környezetemben? Szeretet tettekben És végül, van-e bennem Isten és embertársaim iránt érzett és nemcsak szavakban, de tettek­ben, életvitelben is megmutatko­zó igaz szeretet? De ne feledjük Jézus szavát: „Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. Állhatatossággal őrzitek meg lel­teteket.” Ha tehát egész életünk­ben állhatatosak maradunk e há­rom isteni erényben, akkor az Is­ten megvédelmez minket. Nem lesz a félelem osztályrészünk, nem félünk a haláltól, sem a vi­lág végétől, mert tudjuk, hogy úgy is bekövetkezik. Ezért igyek­szünk felkészülten várni azt a napot és az órát, amely remélhe­tőleg Isten dicsőségébe juttat bennünket. Juhász Imre JÓ szó m — ■■ mm m m es torodes Napkor (DM) — Új kamilli- ánus családot avattak no­vember 8-án Napkoron. A közösség Lázár István plé­bános segítségével végzi munkáját. Vállalták, hogy látogatják a rászoruló idős embereket, testi és lelki gondozást, jó szót, törődést visznek az otthonukba. Az avatásra a vasárnapi szent­misében került sor, ahol P. dr. Anton Gots kamilliánus házfőnök mondott prédiká­ciót. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy a jó szándé­kú emberek képesek segíte­ni társaiknak, akik így ta­pasztalhatják, nincsenek egyedül a bajukban, problé­máikban. A család vezetője Molnár Béláné lett, az ő fel­adata, hogy összefogja és irányítsa a tagok tevékeny­ségét, biztosítsa azt, hogy a tenni akarók összehangolt­an cselekedjenek Szent Ka­mill szellemében. Szent Kamill a betegek és ápolók égi pártfogója, a ka- milliánusok példaképe és védőszentje. A Kamilliánus Rend Magyarországon 1995- ben telepedett le Nyíregy- háza-Borbányán. A rend se­gítői a kamilliánus csalá­dok, civil emberek, akik ke­resztény szellemben, öku­menikus nyitottsággal tevé­kenykednek kórházakban, szociális otthonokban, de végeznek lelki gondozást magánházakban, sőt ha szükséges, tűzifát vágnak. Magyarországon ma 48 ka- milliánus család működik több mint 700 családtaggal. Novemberben Debrecenben újabb kamilliánus családot avatnak — tájékoztatta szerkesztőségünket Molnár Péter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom