Kelet-Magyarország, 1998. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-09 / 262. szám

1998. november 9., hétfő 7. oldal □ Régi tárgyak Folyamatban van a köz­ségháza mögötti régi épületben a helytörté­neti gyűjtemény kialakítása. Itt fogják elhe­lyezni a település múltját idéző tárgyi emlé­keket. □ Informatikát tanulnak Pályázaton je­lentős támogatást nyert a számítástechnikai eszközök fejlesztésére az iskola. A következő cél: csatlakozni a Sulinet-programhoz és az Internetre. □ Tánc az oviban A mozgásra, a táncta­nulásra talán a legkisebbek a legfogéko­nyabbak — nem véletlen tehát, hogy jazz- balettet is tanulnak az eszlári ovisok. □ Megvan a komfort Minden egyes la­kás ellátott vezetékes ivóvízzel és gázzal, minden harmadikban van telefon. A burkolt, pormentes utak aránya 40 százalék. Múltidéző Török eredetű a falu neve, s már a X. században létezhetett. Először a Váradi Regestrumban említik, 1220-ban. A tatártámadások miatt a XVI. század vé­gére teljesen elnéptelenedett faluba Bocs­kai szabad hajdúkat telepített. Az ófalu közvetlen a Tisza partján épült, gáttal tel­jesen körülvéve. Előbb az 1744-es, majd az 1888-as árvíz azonban teljesen elvitte az ófalut, melynek helyét kőkereszt jelzi. A lakosság az újfaluban keresett és talált me­nedéket. A Tótfalu községrészt hírhedtté az ott lé­vő zsinagóga és az eszlári zsidóság tragi­kus, szomorú eseménye tette, mely legin­kább a tiszaészlári vérvád néven vált is­mertté, elsősorban Krúdy: A tiszaészlári Solymosi Eszter című regénye nyomán. A kései rokonok az 1990-es évek elején emel­tek síremléket a tragikus körülmények kö­zött meghalt lánynak. A faluban az árvíz miatt műemlék nincs, viszont látványossá­ga a bashalmi Pongrácz-kastély, amelyet még a Kállay-család építtetett. Egyedül nem megy Juhász Ferenc a térség országgyűlési képviselője, a parlament honvédelmi bizottságának alelnöke személyes okok miatt, tekintve, hogy gyermek­korát töltötte itt, szíve csücskének tartja Tiszaeszlárt. Úgy véli, ma egy települési önkormányzat önmaga kevés ahhoz, hogy megtartsa pozí­cióját. Ráadásul a község földrajzi helyzete sem kedvező. A megtartó képesség a kis­térségi együttműködésen múlik, annál is inkább, mivel a szétszórtság a lakosság komfortérzetéhez szükséges infrastruktú­raköltségeket emeli. A képviselő jó cél­programokra biztatja a falut — amihez persze kell egy jól taktikázó, a hátrányos helyzetű, a különösen nehéz helyzetben lé­vő falvakat támogató vidékfejlesztés is. Ehhez ő is hozzá fog járulni, s épp a közeli napokban tervez konzultációt a falu veze­tőivel. Éjjel járőröznek Az egy éve alakult, 170 tagot számláló pol­gárőrségnek nagyon jó a kapcsolata a rendőrség körzeti megbízottaival. Egy baj van, hogy kevés a mások éjszakai nyugal­mának felvigyázására vállalkozó fiatal. A polgármesteri hivataltól kaptak rádióadót. Ezzel felszerelve gyalog járja — ügyeleti rendszerben — a csapat este tíztől hajnali kettőig, háromig a falu utcáit. Nemcsak az üzletek, hanem a családi házak környékén is nyitott szemmel és füllel járnak. Volt már több komolyabb eredménye, sikere (szakmailag szólva fogása, tettenérése) is a polgárőrök járőrözésének. Az oldalt összeállította és a fotókat ké­szítette: Cservenyák Katalin és Szőke Judit. Munkahely az elvándorlás ellen Nagyon sok idős, illetve be­teg, csökkent munkaképes­ségű lakója van a falunak, akiknek ellátásáról gondos­kodni kell. Magas a munkanélküliek, pálya­kezdő munkanélküliek aránya is — tudtuk meg Juhász Imre pol­gármestertől —, akiken úgy pró­bálnak segíteni, hogy közhasznú munkásként foglalkoztatják őket. Megoldást az jelentene, ha munkahelyeket tudnának terem­teni számukra. A munkaképes korúak, fiatalok nagy része ép­pen azért kénytelen elköltözni a faluból, mert nincs meg a hátte­re helyben a megélhetésnek. Nyíregyházán, a Kertvárosban például egész utca van, ahol ti- szaeszláriak élnek. Örökös probléma az úthálózat állapota. Korszerűsítése a szennyvízhálózat megépítésével párhuzamosan célravezető. Ko­moly akadályt jelent azonban a szennyvízprogram megvalósítá­sánál a település lakosságának vagyoni helyzete — fel kell mér­ni, mennyire terhelhetők a csalá­dok, hogyan lehet a lehető legke­vesebb lakossági hozzájárulásból megvalósítani a környezetvédel­mi szempontból elengedhetetlen beruházást. Az is tény viszont: a csatornázás, útépítés munkale­hetőséget nyújtana a helybéliek­nek. Fokozott figyelmet kell fordí­tani a felnövekvő nemzedékre, ugyanis nagyon sok a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyer­mek. A meglévő szociális feszültsé­geket tovább fokozza, hogy több család költözik borsodi települé­sekről a rokonokhoz, nem tud­nak beilleszkedni, viszont ellátá­sukról gondoskodni kell. Feladatának tekinti a polgár- mester, hogy az önkormányzat munkájáról folyamatosan tájé­koztatást kapjon a lakosság. Sze­retné azt is, ha nyitottabbá vál­na a település, hallasson magá­ról, de azt is, hogy közös ren­dezvényekkel, ünnepségekkel még erősebb közösséggé formá­lódjon. Kiváló lehetőség erre a sport: a bashalmival együtt három foci­csapata is van a falunak. Az is­kolában karateoktatás folyik, rendszeresen hordják be a gyere­keket Nyíregyházára, úszótanfo­lyamra. Nagy sikert arat a gyere­kek körében az a koncertsoro­zat, melynek első fellépője idén az Igrice táncegyüttes volt. Sze­retnék ugyanezt megszervezni a felnőtteknek is. Most fogynak a vitaminok Egy napon belül be tudják szerezni a szükséges gyógy­szert, ha nem lenne készleten — tudtam meg az írisz Gyógy­szertár tulajdonosától Gribov- szky Károlynétól, aki már 13. éve egy asszisztenssel áll a betegek rendelkezésére. Az ellátottak érdekeit jól szolgál­ja a felnőtt körzeti orvossal kia­lakított jó kontaktus. A gyógy­szerésznő nem lakik a patikától messze, ha kell, éjszaka is ren­delkezésre áll. Az eszláriak fogékonyak a gyógyszer- és gyógytermékrek- lámra, az újdonságot már más­nap keresik, ugyanakkor azon­ban hallgatnak a pénztárcájukra és a jó tanácsokra is. A kiszolgá­lás közbeni kis beszélgetés arra is jó, hogy megosszák bújukat, bajukat, örömüket azzal, aki egészségüket védi. A láz- és fájdalomcsillapítók fogynak a legjobban, és ahogy közeleg a hideg, a vitaminospolc is egyre jobban üresedik. Elég nagy nyugtatófogyasztók a hely­beliek — jegyzi meg sajnálkozva a gyógyszerésznő, aki nem híve a mesterséges csillapítóknak, óvatosságból vényre sem szíve­sen adja ki még a gyengébb sze­reket sem. Ha van alternatíva, akkor az orvos és ő is, igyekszik a borsoá helyett az ugyanolyan hatásos, de olcsóbb orvosságot ajánlani. Ez a személyesség az, ami iga­zán megkülönbözteti az embe­rekkel foglalkozó falusiakat a városiaktól — az előbbiek elő­nyére. Suliálom A megkezdett beruházások befejezése elengedhetetlen: épül a gyermekorvosi ren­delő; folytatni kell a hat­tantermes általános iskola építését. Összesen 300 körül ingadozik az általános isko­lások száma, az oktatás most a könyvtárban és a száz éve épült volt egyházi ingatlanokban folyik. Jövő augusztus végére már állni fog az új iskola. Szántanak, ha kell Parkot rendeznek, közterüle­tet takarítanak, ravatalozót építenek, zetorral szántják fel a rászoruló idősek föld­jét, vetőmagvat osztanak a romáknak, de vannak, akik ebédet szállítanak és szociá­lis munkát végeznek. Hullámzó a közmunkások száma — tavaly volt olyan időszak, amikor százan voltak, jelenleg 56-an részesülnek ebben a típusú „mentőövellátásban”. Mindez igen látványos hatással van a közbiztonságra. Egyre javul a közmunkások között a munkafe­gyelem, hiszen rájöttek az embe­rek, hogy családjuk megélheté­sét biztosítják, ha elvállalják a felkínált munkát. Sándor István közmunkavezető arra törekszik, miközben örömét fejezi ki a pol­gármesteri hivatallal és a tisza- vasvári munkaügyi kirendelt­séggel kialakult jó viszonnyal kapcsolatban, hogy lehetőleg mindenki a lakóhelyén dolgoz­hasson. Így ugyanis hazajárhat­nak ebédelni és nem kell az időt tölteni az utazással. Az is előfor­dul egyre gyakrabban, hogy jön­nek munkát kérni. A segédmun­kát végzők 23, a szakmun­kás végzettséggel rendelkezők 28 ezer forintot visznek haza, bár nemigen látni őket zsebre dugott kézzel. Tigriskenyér is van Szociális bolt — ez áll az üzlet bejárata fölötti táb­lán. S hogy mitől szociá­lis? A két éve működő üzletben egy éve dolgozó Gazdag Fe- rencné szerint attól, hogy amíg ez a bolt meg nem nyílt, a faluban égig értek az árak. Azóta kialakult egy árver­seny, ami a vásárlók szem­pontjából kedvező: a keres­kedők törekszenek olcsób­ban adni portékáikat. Itt egyébként — rászorultság­tól függetlenül — bárki vásá­rolhat. Az áruskála meglepően szé­les: az alapvető élelmiszere­ken, tisztítószereken kívül a macskaeledeltől a ruházati cikkekig minden kapható. Gyönyörű és friss árut szál­lít a helyi pékség, ahol még csíkos hátú (s innen kapta a nevét) tigriskenyeret is süt­nek. Tiszaeszláron egyébként ez az egyetlen üzlet, ahová dél­ben is be lehet térni, ugyanis itt nem tartanak ebédszüne­tet. HOGY ÉRZI MAGÁT TISZAESZLÁRON? Idevalósi vagyok az egész családommal, sze­retünk itt élni vala­mennyien. A mindenna­pos ellátás adott, nem kell futkározni sem­miért. A közbiztonság hagy kívánni valót maga után, de szerintem leg­alább ilyen fontos fela­dat lenne a munkahelyte­remtés is, hiszen az min­dennek az alapja. Örü­lök annak, hogy a gyere­keim, az unokám is itt eresztettek gyökeret. Még csak rábeszélni sem kellett őket a mara­dásra. Id. Dunaveczki Ferenc autó-motor szerelő Szeretem ezt a falut, a családom is itt él, mióta az eszemet tudom; a fér­jemnek itt van munkahe­lye, én is négy órában dolgozom. Mindennel elé­gedett vagyok — ami hi­ányzik, az főleg a szóra­kozás. Jó lenne, ha mozi működne. Három gyere­kemnek és az egész csa­ládnak helyben mindent meg tudok vásárolni, amire szükség van. Még műszaki cikkek is besze­rezhetők — ha a piacon is, de nem kell érte mész- sze utazni, ami nyilván tetemes költség lenne. Juhász Tiborné takarítónő En nyolcvannyolc éves vagyok s úgy tu­dom, még a nagyapám is eszlári volt. Sokkal fejlettebb lett a falu, mint volt, az biztos, csak a fiatalokkal nem vagyok megelégedve, sze­metelnék, rendetlenek, meg a várost nem szere­tem, mert itt szoktam meg. Jó itt az ellátás, nem kell nekünk már semmi. A bolt itt van mellettünk, a templom a szomszédban. Nézzük a tévét, nekünk annyi. Csak magunkra kell vi­gyázni. Gerják Pál nyugdíjas Jó itt, bár sokkal csen­desebb falun az élet, mint Pesten, ahol har­minc évig laktam, és megszoktam a nyüzsgést. De ide jöttem férjhez, itt építkeztünk és itt szüle­tett három gyermekünk is. A férjem rendőr. Sze­rintem a legnagyobb gondot az utak állapota jelenti. Rossz a közleke­dési lehetőség a közeli településekre: Nyíregy­házára hamarabb eljutok — mert oda menetrend- szerű buszjárat közleke­dik -—, mint Tiszavasvá- riba. Szabó Jánosné főállású anya IVIikulásra várjuk az első babát, az orvosok azt mondják, kisfiú lesz. Majd kiderül! Ha-fiú lesz, Bencének fogjuk hívni. A férjem talán jobban iz­gul, mint én. Egyébként a szakmám bőrdíszmű­ves, de a varrodában dol­goztam — másik szak­mámban, ugyanis sza­bász-varrónő vagyok. Szerintem is az utak álla­potának javítása a legé­getőbb feladat — hisz itt még vonat sincs —, no meg a közbiztonság javí­tása, nagyon sok a lopás. Gyulainé Forgács Margit Katalin bőrdíszműves 11 HÍ TISZflESZLÁB ÚJDOHSftCfll A tervek — egyelőre még papíron

Next

/
Oldalképek
Tartalom