Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17 / 244. szám

1998. október 17., szombat 15. oldal Kirándulás Szatmárba Kedves találkozás színhelye volt október 3- án a Városmajori Közösségi Ház, ahol az egyébként itt működő Évszakváltás klub meghívására jöttek el a százhalombattai Életmód klub vidám tagjai dr. Teremi Fe­renc főorvos szervezésében és vezetésével, aki a klub szakmai vézetője. A találkozás, a beszélgetés fő célja a tapasztalatok átadá­sa volt. A vendégek megtekintették dr. Papp Károly adjunktus kalauzolásában a rendelőintézetet és a korházat. így a látot­tak alapján már volt összehasonlítási alap­juk. A végeredmény: mi is tanultunk tőlük és ők is tőlünk. A következő napon a két klub közösen szabolcsi-szatmári körútra indult. Elsőnek a máriapócsi kegytemplomot tekintettük meg, melyről a vendégek már sokat hallot­tak. Ezután a nyírbátori református temp­lom gyönyörű csipkézett mennyezetét és a rendkívüli akusztikáját csodálhattuk meg, ahol éppen istentisztelet zajlott. Majd Tur- istvándiban a vízimalom történetével is­merkedtünk, láthattuk beindítva a hatal­mas lapátok működését. Szatmárcsekén az egyedülálló kopjafás temetőben megkoszo­rúztuk Kölcsey síremlékét és ezáltal a ven­dégek régi vágya teljesült, láthatták e ne­vezetességet. A kilencven résztvevő meg- hatottan énekelte a Himnuszt. Tákos következett, a gyönyörű kazettás paraszttemplom, végül a vajai vármúze­um, melynek falai között még ma is törté­nelmi hangulat uralkodik. A nap befejezé­seként még megálltunk a baktai erdőszé­len és a friss levegőn gyógytornászunk biz­tatására és vezetésével tornagyakorlatokat végeztünk, mely a klubnak egyik fontos te­vékenysége, így a kirándulás jó hangulat­ban telt él és ért véget. Pokrovenszki Józsefné klubtag Sors Az öregkornak is sok szépsége van, de akad akinek a rosszból jutott a több... Balázs Attila felvétele Nyugdíjas­kezdeményezés Orosz Tiborné, a Nyugdíjasok Képviseleté­nek megyei vezetője: — Nem a képviselet vezetői, s főképp nem az MSZP kezdeményezte az aláírás­gyűjtést, a tiltakozást a kormány tervezett differenciált nyugdíjemelése ellen, hanem maguk az érintettek érezték úgy: a szer­zett jogokat meg kell védeni. Érthetetlen számunkra, ha a tandíj eltörlése, a családi pótlék alanyi jog, ha van kétszer annyi pénz a sportra, akkor miért gond a 30 ezer forint fölötti nyugdíj? Miért hánynak fittyet arra az alapigazságra, hogy aki több járulékot fizetett, annak magasabb nyug­díj jár? Egyenrangú partnerkent A nyugdíjasok nem nézhetik tétlenül, miként csorbítják tovább jogaikat Gyorke LAszló Nyíregyháza (KM) — Történel­mi időket élünk — mondta a mi­nap egy nyíregyházi sajtótájé­koztatón Gyúró Imre, a Megyei Nyugdíjas Szövetség elnöke —, hiszen arra még nem volt példa Magyarországon, hogy a nyugdí­jasok szervezetten álljanak ki ér­dekeikért. De hát ezt kell ten­nünk. mert amióta a költségve­tés elnyeli a járulékot, azóta a nyugdíjasok teljesen kiszolgálta­tott helyzetben vannak. Tudomá­sul kellene venni ma is, hogy a nyugdíj nem kegy, nem működ­het maradékelven. Egyként tilta­kozik mindkét országos szerve­zet a szerzett jogok megnyirbálá­sa, a kormány által tervezett dif­ferenciált nyugdíjemelés ellen, hiszen az lényegesen alacso­nyabb — 13-14 százalék — mér­tékben óhajtja emelni a nyugdí­jakat, mint a húsz százalék, ami­ről az Érdekegyeztető Tanács­ban született megállapodás. Eszerint 2001-ig a nyugdíjemelés mértéke nem lehet parlamenti vitatéma, hanem törvény. És most ezt akarja a kormány fel­rúgni. Nem a kisnyugdíjak na­gyobb mértékű emelése ellen til­takozunk — azokat a költségve­tés terhére korrigálhatják —, ha­nem az ellen, hogy az elképzelé­süket ne a nagytöbbség rovására hajtsák végre. — Azt sem nézhetjük tétlenül, hogy például a Postabank defi­citjét nekünk kelljen megfizetni. A sértettség, a megbántottság, a kitaszítottság késztet bennünket a szervezett megmozdulásra. Nem akarunk az utcára vonulni, de ha kell, a végsőkig elme­gyünk — akár a polgári engedet­lenségig — annak érdekében, hogy rákényszerítsük a kor­mányt: üljön le velünk tárgyal­ni. — Kijelentem: nem vagyunk sem rendszer-, sem kormányel­lenesek, de jobban szeretjük azt a hatalmat, amelyik egyenrangú partnerként tárgyal velünk. Tu­domásul kell végre venni: há­rommillió ember nem kerülhető meg. Bármilyen nehéz, de ki kell mondani: elég volt! A mozgalom végén majd bizonyítványt állíta­nak ki magukról a döntéshozók. Eger, napsütésben Kirándulásra indultak szep­tember 10-én a vásárosna- ményi Gondozási Központ gondozottal. Úticéljuk Eger volt, gyönyörű szikrázó napsütéses őszi nap. éppen kirándulásra való idő. Elhatároztuk, hogy meg­nézzük a város nevezetessé­geit, így első utunk a várba vezetett, ahol bebarangol­tuk a vár egész területét, tisztelettel adóztunk Gárdo­nyi Géza sírjánál. Megnéz­tük a minaretet, a székes- egyházat. E város cukrász­dájában megkóstoltuk a kü­lönlegesen finom karamel­lás fagylaltot. Ebédelni a Szépasszony Völgyébe men­tünk, ahol ki-ki a maga ízlé­se szerint választhatott me­nüt a Kulacs csárdában, ahol udvarias kiszolgálásba volt részünk. Ebéd után meglátogattuk az egyik he­lyi bortermelő pincéjét, ahol mindenkit megkínál­tak egy pohár borral. A bor­ból mértékkel fogyasztva jó­kedvvel, vidáman indul­tunk haza, de útközben még a nagycserkesziek által ter­melt finom dinnyét is meg­kóstoltuk. Dalolva, kelleme­sen elfáradva érkeztünk ha­za. Szabó Istvánná Gondozási Központ-vezető Aranylakodalom Hegyes Sándor és neje immár fél évszázada él­nek együtt jóban, rossz­ban. A nyírbogdányi há­zaspárt aranylakodalmuk alkalmából az idősek világnapján ünnepelték és köszöntötték gyerme­keik, unokáik, barátaik, s kívántak mindkettőjük­nek jó egészséget, boldog, békés nyugdíjaséveket­Harasztosi Pál felvétele Mennyi is lesz az annyi? Sokat hallani mostanában ar­ról, hogy a nyugdíjemelés terve­zett mértékének csökkentése igen hátrányosan érinti az időse­ket. A Megyei Nyugdíjas Szövetség által készített alábbi számítás ar­ra keresi a választ, hogyan ala­kulnak a nyugdíjak, mennyi is lesz az annyi? Az országos nyugdíjátlag ma 27 000 forint. Ha az emelés 20 százalékos lenne, átlagosan 5000 forinttal vihetne többet a címzet­teknek a postás, míg 12-13 száza­lékos emelés esetén 3500 forint­tal nőne az összeg. Ebben az eset­ben már a 18 000 forintos nyug­díjnál a veszteség 100 forint, a 11 százalékos emelés pedig nem fe­dezi az inflációt, tehát a reálérté­ket a nyugdíj nem őrzi meg, mert a fogyasztói árváltozás 27 százalékát az élelmiszer, 8 száza­lékát a háztartási energia, 26 szá­zalékát a szolgáltatás teszi ki. Ez pedig összesen 61 százalék, és eb­ben még nincs benne a gyógy­szer fogyasztási és ártámogatási rendszere. Nagyjából a nyugdíjas fo­gyasztói kosárnak ez a jellemző­je. A csökkent nyugdíjemelés hosszú távon 6-7 százalék veszte­séget jelent, magyarán: 1989- 1994-ig a nyugdíjak 35 százalékot vesztettek értékükből. Jellemző tendencia: 1989-1994 között a nyugdíjak 3,2 szeresére, az élelmiszerárak 5,6, a háztartá­si energia 9,5-szeresére emelke­dett. Torz a kormány által bemu­tatott családmodell is, hiszen 1,7 millió lakásban egyszemélyes háztartás van, ebből 1,2 millió az egyedül élő nyugdíjas. A bemu­tatott új bér- és nyugdíjrendszer tervezettel a lakosságnak csak megközelítően 20 százaléka jár jól, vagy kedvezőbben. Hol itt a társadalmi igazságosság? Mondják, nincs pénz nyugdíj­ra. Érthetetlen. A befizetést a költségvetés használta fel, az ál­lam pedig átvállalta a garanciát. Kérdezzük tehát: ha a nyug­díj húszszázalékos emelése inflációs tényező, a másoknak megígért 18 százalék miért nem az? A szív még fiatal, a test már nem a régi lása az iskola megszüntetésétől számítható. Bár az óvoda még működik, van egy kisebb üzem, bolt és kocsma. A legtöbben munkanélküliek, elsősorban napszámból élnek. Egyetlen szó­rakozásuknak a helyi futballcsa­pat mérkőzéseit tartják. — Idős és fiatal egyaránt egész héten keményen dolgozik, jól esik tehát egy kis kikapcsolódás — erősíti meg Bajusz Andrásáé. — Sajnos itt is sok az egyedül ál­ló özvegy — komorodik el, majd hozzáteszi — érdemes eljönni a rendezvényekre, hisz addig sincs magában az ember. Lassan megtelik a kis terem, nyolcvan nagyapa és nagymama szorul össze. Nagy sikere van a főtt virslinek és a kólának. S amikor Csinószki József „egy­személyes” zenekara ráhúzza, hamar összeverődnek a bokák. Egy rövid időre mindenki elfelej­ti testi és lelki bajait. Mulatnak, s közben felelevenítik a régi idő­ket, az egykori bálokat, fosztó- kat, dörzsölőket. De szép is volt, amikor még fiatalok voltak! Per­sze azért szó esik a klub jövőjé­ről is: még több pénzt szeretné­nek az önkormányzattól, télen, amikor nincs munka többször összejönnének, s terveznek egy kirándulást is Egerbe. Hazafelé aztán már nehezeb­ben visz a láb. Sóhajtások, apró jajok jelzik, azért ha a szív fiatal is, a test már nem a régi... Szombat este. Belegrád, a távoli tanyatelepülés éli megszokott napjait. A fények azonban messzire jelzik, valami készül a „kultúrházban”. Idős emberek gyülekeznek. Halk beszélgeté­sük, ünneplő ruhájuk sejtett va­lamit. — Öt éve kezdeményeztük először egy nyugdíjasklub létre­hozását — fogad Orosz János, az est egyik szervezője. — Kisebb-nagyobb sikerrel működött is a közösség, amíg be­teg nem lett a vezetőnk. Azóta minden megállt. Most meghív­tuk újra az embereket egy be­szélgetésre. Eljött a polgármes­ter is, szeretnénk, ha szó esne a jövőnkről. Kaptunk az önkor­mányzattól tízezer forintot és egy vállalkozó is segített. A Nyírtelek és Nagycserkesz között lévő település távol esik a sűrűn lakott helyektől. A három­száz körüli lakosából százhúsz a nyugdíjas (ennek fele rokkant nyugdíjas). A „bennszülöttek” szerint az egykoron a Dessewffy- birtokhoz tartozó tanya hanyat­A vendégek egy csoportja Dankó Mihály felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom