Kelet-Magyarország, 1998. október (55. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17 / 244. szám
1998. október 17., szombat 3. oldal Angyal Sándor A hír, ami felkavarta a társadalmat (annak is a diplomás részét) arról szólt, hogy több év után derült ki: a Postabank gazdasági igazgatójának csupán nyolc általánosa van, a fizetése pedig akkora, hogy játszi könnyedséggel fel tudott építeni magának egy 210 négyzetméteres házat Budán, potom 50 millióért, hozzá Tihanyban ugyanennyiért egy nyaralót. (Igaz a nyolcelemis diri ezt némileg cáfolta, mondván, úgy helyes a dolog, ha beszámítjuk: a házhoz 6 millió forint hitelt is felvett, természetesen a Postabanktól.) Valójában őrá nem is haragszanak azok, akik ilyen karrierről álmodozni sem mernek akadémikusként sem, hiszen N. Gy., a 8 elemis igazgató sofőrként kezdte, majd gépjármű-csoportvezető volt, s maga sem értette, miért őt választotta a Postabank elhíresült vezére a gazdasági igazgatói posztra, annak ellenére, hogy ö bevallotta, még érettségije sincs. Most, hogy rapid gyorsasággal kirúgták (a Blikk cikke nyomán) az is kiderült, hogy az igazgató felesége viszont a nagyhatalmú vezérigazgató titkárnője volt (ő is csak így múltidőben). Úgy tűnik, a személyzeti politika valahol mindig rendszersemleges. Emlékezhetünk mi egy másik sofőrre is, aki végül a tévé elnöki székben kötött ki. Mindezek után persze korántsem hihetjük: a diploma minden esetben garancia arra, hogy valaki okos, tehetséges, hiszen arról is lehetnek értesüléseink, hogy jó néhányan miként vásároltak doktori címet. Mégis: a bevezetőben említett és nemcsak a papír miatt diplomásnak nevezhető tízezrek a megmondhatói, hányatott sorsú kis hazánkban több évtizede szinte megszégyenítik az anyagi elismerésnél azt, aki tanult. Ja, és még valamit! A vezércserét követően is maradhatott némely ideig a Postabank magas posztján a most menesztett igazgató, mert velük is hiába közölte, hogy ö csupa olyan embert irányít, aki okosabb nála. No Bözsi, engem aztán most sem fog megelőzni senki az urnánál... Ferter János rajza □ Orgonakoncert a templomban Lélekemelő orgonakoncertre várják a zene barátait Nyíregyházán október 18-án a nyíregyházi Kossuth téri római katolikus templomban. Közreműködik Ács Ildikó (ének). Sajgó Ildikó (hegedű) és Péceli István (orgona). A műsor vasárnap este 19 órakor kezdődik. Q Gyermekek lehetőségei Az autista- és autisztikus gyermekek fejlesztési lehetőségei az óvodában címmel tart előadást Prekop Csilla Nyíregyházán az ÉFOÉSZ Vécsey köz 4. szám alatti központjában október !9-én 14.30-tól. □ Tárlatnyitás Az Árnyékkötő művészcsoport alkotóinak műveiből nyílt kiállítás a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban. A tíz éve Budapesten működő társaságnak négy tagja közül kettő — Saxon Szász János és Tenke István —, a gimnázium egykori növendéke volt. Az elektronikus eszközökkel — fénymásolókkal és számítógéppel — készült grafikák az iskola aulájában tekinthetők meg. Önbecsülés közmunkával Az erdő az ország egyik legnagyobb kincse A szerző felvétele Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — A rendszerváltást követő években sok minden megváltozott az országban. Az erdők táján is forrt a víz, és nagyon sokan aggódtak. Féltették az állami erdőt a privatizációtól. Szerencsére félelmük alaptalannak bizonyult, az állami erdők maradtak kincstári kezelésben. A mi vidékünkön a NYÍRERDŐ Részvénytársaság a gazda. Sza- bolcs-Szatmár-Beregben és Haj- dú-Biharban mintegy 15Ö ezer hektár erdőt találunk, ennek negyven százaléka a kincstáré. Hazánknak tizennyolc százalékát borítják erdők, a Tiszántúl északi részének viszont csak tizenkét százalékát. Ám ez is nagy kincs, ápolása, óvása, gondozása nagy felelősség. A gazdaság történetében először tavaly közmunkások is ápolták az erdőket. Ugyan némi fenntartással fogadták a központi ötletet, de mint Juhász Lajos vezérigazgató-helyettes elmondta, nagyon jó tapasztalatokat szereztek, és hasonlókat mondhatnak el az idei pályázatról is. — A napokban, pontosabban szeptember derekán fejeződött be a Nyírerdő közmunkaprogramja, és azt hiszem, minden érintett megelégedéssel nyugtázhatja a történteket— fogalmaz Juhász Lajos vezérigazgatóhelyettes. — Az idei pályázatunkkal ötszázötven ember foglalkoztatását céloztuk meg hat hónapra, saját forrás felhasználásával. Százötvenmillió forint állt a rendelkezésünkre, igyekeztünk a legésszerűbben felhasználni. Mire volt elég a szóban forgó összeg? Egyebek mellett el tudtak végezni kétezer hektár erdőápolást, hétszázötven hektár törzsnyesést, s mindez kiegészült kétszázötven hektár úgynevezett nevelővágással. A gazdasági hasznon túl azonban voltak más eredményei is a közmunkaprogramnak. A fel esztendő során a félezer munkanélküli visszaszerezte az önbecsülését, megbizonyosodhatott arról, hogy szükség van még a munkájára. Ráadásul olyan szakismereteket sajátíthatott el az erdőápolás közben, melyek később segíthetik az önállósodásában, esetleg a vállalkozóvá válásában. Kongresszus Nyíregyháza (KM) — Rangos, nemzetközi tanácskozás színhelye lesz október 19-én a DOTE nyíregyházi egészségügyi főiskolai kara. Magyar, amerikai, mexikói, német és lengyel tudósok folytatnak eszmecserét egy kettős évforduló (80 éves a debreceni orvosképzés. 100 éves a szociális munkás képzés) apropóján a bevándorlás, a kulturális integráció és a helyi szociális ellátó rendszerek összefüggéseiről. A kongresszuson, melyen három nyíregyházi kutató is tart majd előadást, szó lesz egyebek mellett a lengyelországi cigányok helyzetéről, és a magyar külterületi lakott helyek problematikájáról. Emlékünnep Nyíregyháza (KM — K. J.) — Halálának tizedik évfordulója alkalmából Danes Lajos főiskolai tanárra emlékeztek tegnap délután Nyíregyházán, az Északi temetőben, a jeles népzenekutató sírjánál. A tisztelgő eseményen koszorút helyeztek el az egy évtizede elhunyt zenetörténész me- mentójánál. Emlékbeszédet mondott Tárcái Zoltán, nyugalmazott tanszékvezető. Az emlékműsorban közreműködtek a tanárképző főiskola hallgatói. Örvény szélén a Banchieri énekegyüttes Vágyakozva nézték, amint egy másik hajó kapitánya a hullámok közé vágtatott Nyíregyháza-Tokió (KM) — A Japánban turnézó Banchieri kamarakórus nemcsak kiválóan énekel, hanem szorgalmas levélíró is, hiszen immár harmadik írásukat küldték meg lapunkban, hogy beszámolhassanak élményeikről. íme a levél: „Japán turnénk első felét magunk mögött hagytuk, immáron Tokióból jelentkezünk. A napok ugyanolyan „szürkén” és „eseménytelenül” telnek legutóbbi híradásunk óta is, mint azelőtt. Koncert, siker, autogram-osztogatás, fényképeszkedés a rajongók tömegeivel, fejedelmi vacsorák pazar éttermekben, szóval „nyomorúságos” a helyzetünk. Nem is tudjuk, meddig fogjuk még elviselni ezt a rengeteg kényelmetlenséget. A viccet'félretéve, tényleg minden pompás, a fantasztikus ellátást és a szerete- tet, amit a japán emberektől kapunk, nem lehet leírni. Igaz, a sok csoda ellenére egyre többet gondolunk haza. Zsolt valószínűleg ferdén nézhetett valakire, s azóta úgy maradt, ugyanis az egyik szeme valami miatt bepirosodott. Japán szemorvosok egész serege próbálta kideríteni a rejtélye« kor okát. Egyelőre javulás nem tapasztalható, de Zsolti „fél szemmel” is csábosán pillog a japán rajongókra. Tokushimában egy félelmetes hajóúton vettünk részt a Naruto (Zajos kapu) nevezetű híd környékén. Itt láthatóak a világ legnagyobb tengeri örvényei. Sajnos, csak egy „nyugdíjas hajón” kaptunk helyet, így meglehetősen távolról szemlélhettük ezeket a természeti csodákat, s csak vágyakozva nézhettük, amint egy másik hajó vakmerő kapitánya halált megvető bátorsággal az örvények közé vágtatott. Tokióban az első koncertünkön olyan prominens személyek is megjelentek, mint Wakamatsu Masashi, a japán népdalfeldolgozásaink szerzője, Botka Valéria, a közismert karvezető, valamint a japán-magyar nagykövetség munkatársai. Végül hadd szóljunk a sziget- ország általános állapotáról is. A shinkanzenek errefelé olyan időközönként indulnak, mint nálunk a 8-as busz. Volt is alkalmunk kipróbálni, úgy mentünk, mint a távirat. Egy óra alatt 250 kilométert utaztunk. Üdvözlettel: a Banchieri minden *agja" Ollókaland ^Jllók garmadája áll rendelkezésemre, mert anyám hagyatékában a Singer varrógéppel együtt az ollókat is megörököltem. Van abban a 25 centis szabászollótól a kicsiny igazító ollóig szinte mindenféle. Csak az a baj velük, hogy körömvágásra abszolút alkalmatlanok, mivel szégyentelenül elhanyagolt állapotban vannak. Ezért azután amikor a körmeimet rendbe akarom tenni, kilesem, hogy a feleségem eléggé elfoglalt-e, és elcsenem a manikűrkészletét. Van benne két bőrvágó olló, egy hajlított és egy hegyes. A hajlítottal tényleg csak bőrt lehet vágni, azért azt méla undorral félre is teszem. De a hegyessel, főleg ha elég ügyesen forgatom, akkor még a hüvelykujjam vastag körömlemezét is le tudom vágni. Illetve csak tudtam, mert valamelyik nap rakoncátlankodni kezdett, majd bemondta az unalmast. Már az előző körömvágásnál is kajláskodott hol jobbra, hol balra, de most eljutott odáig, hogy szemérmetlenül elsiklott a köröm felületén, ahelyett, hogy belevágott volna. Elővettem hát egy kisméretű csavarhúzót, hogy a szárakat összefogó csavart megszorítsam. Erre az azt mondta, hogy reccs és az olló darabjaira hullott. Ahol a napszemüvegemet és az esernyőmet javíttattam, ott ollót és kést is élesítenek, és talán javítanak is. A körömolló darabjait betettem a tárcámba, beszóltam a feleségemnek, hogy dolgom van a városban, majd jövök. Mivel sokszor tényleg van dolgom és nem csak lófrálni megyek, így nem firtatta. Bent a műhelyben mondtam a mesternek, ha már a napszemüvegemet olyan jól megcsinálta, hogy úgy nézek ki benne, mint egy maffiózó, főleg amikor a roncsaiból föltámasztott esernyőm alól pislogok ki a nagyvilágra, akkor most ezt az ollót is tegye rendbe. Rábólintott és azt mondta, másnap jöhetek érte. És tényleg kész volt. Kért érte egy ötvenest. Pedig még ki is polírozta, hogy ragyogjon. Nábrádi Lajos felvétele Műhely A szakolyi szociális otthont nemcsak felújították, egy takácsmúhelyt is létrehoztak a lakók foglalkoztatására Igazgató, elemivel Elfelejtett meghívók szomorúság a lakosságot. Mi idősebbek — akiknek hozzátartozója szerepel az elesettek között — szomorúan vettük tudomásul, hogy nem vonták be az egész községet a rendezvénybe. Napjainkban annyi szórólap, prospektus kerül a postaládákban, talán egy meghívót érdemes lett volna kiküldeni az érintetteknek. Az idősebb korosztály szívesen el ment volna, hogy elhelyezze hozzátartozója neve alá az emlékezés virágait. Nyírbogát lakói A nyírbogáti általános iskola tanulói október 6-án ünnepséget tartottak a település első és második világháborús emlékművénél. A gyerekek kis műsorral emlékeztek meg az aradi vértanúk évfordulójáról és megkoszorúzták a két háborúban elhunyt magyar és zsidó áldozatok tiszteletére emelt emlékhelyet. Szerencsére a diákok már csak könyvből ismerhetik e szomorú eseményeket, a kőtömbre vésett nevek nem sokat mondanak nekik. Nagyon szép esemény volt, azért mégis érte egy kis
