Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-03 / 206. szám

1998. szeptember 3., csütörtök 8. oldal Özönvíz évente (Bálintné Kis Beáta tudósítása a Kelet-Ma- gyarországnak Pápua Új-Guineából.) Mikor a nap május táján átvonul az északi féltekére, s Magyarországon is el­kezdődik a várva várt nyár, akkor hoz­zánk itt Lae-ben beköszönt a tél. S még mi­előtt bárki elképzelné, hogyan öltjük ma­gunkra a hócipőt, gyorsan hozzáteszem: ne felejtsük el, hogy az ötödik szélességi kö­rön, az egyenlítőtől mintegy ezer kilomé­terre vagyunk. Tehát itt, most, ebben a jú­liusi télben rövidnadrágban, pólóban, me­zítláb írok. S jóllehet, valamivel hűvöseb­bek a napok, mint a szörnyű decemberi nyárban, csak annyi a különbség, hogy most még éppen kibírható a meleg. Lae-ben és környékén az éves átlagos csapadékmennyiség ötezer milliméter. Ez a legmagasabb értékek kategóriájába tar­tozik a földön. Májustól szeptemberig tart az ún. esős évszak, aminek most lassan a vége felé közeledünk. Ez az időszak, mikor itt tanyáznak a fejünk fölött a monszuné-' sők, bizony sokszor nem tréfa dolog. Nin­csenek viharok, mennydörgés, villámlás, csak a nehéz függönyként lezúduló felhő- szakadás. S mikor már 24 órája szünet és enyhülés nélkül ömlik féktelenül, az em­ber aggódva néz ki: Vajon vége lesz egy­szer? Nappal ordítva értjük csak egymás szavát, éjszaka pedig álmatlanul forgoló­dunk az ágyban, mert a hullámlemez tetőn Az esős évszakban mindennapos ese­mény, hogy a képen látható „hidakon" kell átkelni. A kevésbé merész sofőrök órákat, esetleg napokat várhatnak, míg elvonul az áradat. A merészek kocsiját vi­szont gyakran elsodorja a víz úgy hangzik, mintha gyorsvonat robogna a fejünk felett. A múlt héten egyik éjszaka 208 millimé­ter eső esett le. Az egész város egy szeny- nyes áradat volt. Házunk — úgy mint a legtöbb ház errefelé —, bölcs előrelátással magas cölöpökre épült De a ház alatti te­rület részben be van már építve, tárolóhe­lyiségekkel, és ott van az irodánk is. Eze­ket természetesen elöntötte a bokáig érő víz. A rosszul épített hidak és utak pedig sorra esnek áldozatul az árnak. Van még egy nem nagyon kellemes jel­legzetessége az esős évszaknak: a nedves levegőben megállíthatatlanul fejlődő pe­nész. Ez nem kíméli a ruhákat, cipőket, könyveket, de még a számítógépet, video­magnót sem. Egyetlen védekezési mód lé­tezik, s ezt alkalmazzuk. Minden egyes szekrényben kis hősugárzó működik éjjel­nappal, hogy szárazon tartsa a levegőt. Mindent a világon a fűtött szekrényekben kell tartanunk, az elektromos eszközöket pedig naponta bekapcsoljuk önszárítás cél­jából. A ház falainak mosása ilyenkor min­dennapos tevékenység. Az időjárás olyas­mi, amire mindig mindenütt lehet panasz­kodni. Nincs ez másként itt sem. Mert ha visszagondolok itt töltött két évünkre, nem emlékszem egyetlen napra, amire azt mondhatnánk: Ma igen kellemes idő volt. A kaktusz virága. Kisvárdán. a Mátyás király u. 45. alatt, Barkóczi Gábor udvarában kapta lencsevégre a gyönyörű virágot Vincze Péter felvétele 445 fok árnyékban Madrid (MTI) — Pokoli volt a meleg. így összegezhetné vélemé­nyét az idei nyárról, akit a sorsa arra kényszerített, hogy kilépjen az árnyékból. De ki tudhatja, hogy valójában mit mutatnak a hőmérők a pokolban? Spanyolor­szágban ezt tudni vélik. Santiago de Compostela egyetemén ugyanis a kánikula tombolása idején kiszámították a kutatók és közölték a világgal, hogy az örök tűzre ítéltek 445 fokos hő­ségtől szenvednek. Mira Perez fi­zikus asszony ehhez a Bibliát la­pozta fel, s a Jelenések könyvé­ben lévő utalást vette alapul. „A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok a lánggal égő kénköves tóba kerül­nek.” Minthogy a kén 445 fokon forr, nos, ez a pokoli hőség... Derrick flegmája Berlin (MZI) — Derrick felügye­lő a határozottságának és követ­kezetességének köszönhetően túlélte azt a merényletet, ame­lyet látványos módon terveztek ellene. Miután sikeresen megol­dott 281 bűnügyet — és erről a világ több, mint száz televíziójá­nak nézői személyesen is meggyőződhettek — az utolsó epizódban meg kellett volna hal­nia. „Nem végeznek velem, nem zárulhat így az életem!” — nyi­latkozta abból az alkalomból, hogy Münchenben hivatalosan is bejelentették: Horst Tappert befejezte a tévészereplést. Nos, ezt az alkalmat akarták felhasz­nálni az utolsó forgatókönyv ké­szítői, a felügyelőnek meg kellett volna halnia. Derrick-Tappert a világszerte ismert flegmájával így zárta le az ügyet: „Ha bele­egyeztem volna, nem lennék az, aki mindig is voltam. Amilyen­nek megismertek...” HIRDETÉS Rendőrmotorosok és rendőrautósok országos versenye volt Nyíregyhá­zán Elek Emil fotóetűdje

Next

/
Oldalképek
Tartalom