Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

1998. szeptember 5., szombat 3. oldal ÍVlert megyénkben, mert választott tudo­mányának ismert személyisége, s mert im­máron az országgyűlés Alkotmányügyi Bi­zottságának elnöke, megkülönböztetett fi­gyelemmel kisérjük innen, az ország keleti feléből Pokol Béla professzor közszereplé­sét, véleményét, állásfoglalásait. Kétségte­len, hogy az elmúlt néhány évben nemcsak a politikatudományban, hanem a gyakorlati politizálásban is figyelemre méltó munkás­sága, még akkor is, ha többek vitatják állás­pontját. A sajtó világában dolgozók már csak azért is boncolják (olykor ízekre szedik) elképzeléseit, mert a megyénkből indult szakember elkötelezett híve az egyenlő esély megteremtésének a médiában, a saj­tóban. Tájékozottsága vitathatatlan, még akkor is, ha egyik javaslatát (pl. azt, hogy miként kellene a nagy hirdetési bevételeket átirányítani a veszteséges lapok asztalára) abszurdnak kiáltották ki s talán nem is ok nélkül. Bizonyára legújabb javaslata is nagy viharokat kavar. Önálló képviselői indít­ványt nyújtott be ugyanis a polgári tör­vénykönyv módosítására azzal a céllal, hogy terjesszék ki a sajtó-helyreigazítás le­hetőségét. Jelenleg az a helyzet — így Pokol —, hogy a média csak akkor kötelezhető sajtó­helyreigazításra, ha valótlan tényeket közöl. Véleménnyilvánítás és értékelés esetén azonban erre nincs lehetőség, erre törvény nem kötelezi a sajtót. Ez utóbbiban kétség­kívül igaza van Pokol Bélának, hiszen a je­lenleg érvényben lévő törvény csak a té­nyekre koncentrál, s a gyakorlatban való­ban nincs lehetőség a vélemény- és az érté­kelés törvényes megkérdőjelezésére, illetve annak korrigálására. Abban sem téved sokat a javaslat benyúj­tója, hogy „összehangolt sajtókampányok­kal a közvélemény átalakításával nagymér­tékben lehet befolyásolni a politikai erővi­szonyokat". Mondom, sokat nem téved, de egy keveset igen, hiszen, ha igaz, hogy a legutóbbi választást megelőzően milyen nagy hátrányokat szenvedett az akkori el­lenzék a sajtó részéről, akkor aligha követ­kezett volna be a hatalomváltás: De bekö­vetkezett, a sajtó legnagyobb erőfeszítése ■ ellenére is. Erről ennyit. Jó volna pontosan ismerni a javaslat hite­les szövegét (erre sor kerülhet az őszi ülés­szakon), de már most el kell gondolkod­nunk ä javaslat veszélye fölött is. Tudniillik, egy valamire való sajtóorgánum bírósági kötelezés nélkül is helyt ad az ellenvéle­ménynek, a másféle értékelésnek, mert a nyilvános vita egyik éltető forrása az elekt­romos és az írott sajtónak. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyik lap így jár el, de nem az elhallgatás az általános. Viszont ha tör­vénnyel fenyegetik a jövőben a véle- ménnyílvánítást a sajtóban, akkor a demok­rácián ejtenek igen nagy sebet, hiszen a szabad véleménnyilvánítást már másfél száz évvel ezelőtt első pontként követelték a márciusi ifjak. Ezért is tekintünk kíváncsian a javaslat sorsára, azzal a reménnyel, hogy sikerül megtalálni azt a megoldást, amelyik még gondolatban sem veszélyes a demok­rácia egyik alappillérére. De Pistike! Nem kell az első egyesnél í mindjárt világgá menni Feiner János karikatúrája Ha szűkösen is, de megélünk Balogh Géza Császló (KM) — Vannak falvak, amelyek csak a legritkább eset­ben hallatnak magukról. Ilyen a kis szatmári falu. Császló, ame­lyik úgy bújik meg a nagy záró­gát tövében, mint akire ráijesz­tettek. Amúgy kimondottan csinos kis falu. Sok árvizes, és sok, a ré­gi időkre emlékező házzal. És rengeteg gyümölcsfával. A főutca nagy kanyarjában egy ház előtt tábla, rajta krétával írt betűk: szilva 10 Ft/kg. Sok ez vagy kevés? — Sok...?! — hökken meg a tábla mellett egy hatvan körüli férfi. — Gondoljanak bele. egy mázsáért ezer forintot kapnak a szegény szatmáriak. Mit adnak ma ezer forintért? Másfél kiló húst. De rá vannak utalva az em­berek erre a kis pénzre is. mert nem nagyon van más jövedelem- forrásuk. Tóth László zsörtölődik így, aki a feleségével veszi át a szil­vát egy vállalkozás megbízásá­ból Császlőn. Nem a vállalkozást korholja persze, hanem a vilá­got, amelyik ilyen szegénységet hozott a falura. Nem mintha vigasztalná a ma­iakat, de volt azért ennél kímé­letlenebb világ is errefelé. Van­nak. akik még emlékeznek rá. > Nem is kell messzire mennünk, csak át a szomszédba, Badar Benjáminhoz. Amúgy Tóth Lász­lónak az apósa és nyolcvanhat éves. Kisszekeresen született ugyan, de nyolcvan éve él Csász- lón. Még a szüleivel jött át Szeke­resről. a Vécseyeknél. meg a Ráczoknál szolgáltak. 1921-ben történt mindez.... úgy hogy nem Tóth László és Badar Benjámin nagyon van ember, aki nála job­ban ismerné a falut. — Ó. micsoda szegénység volt itt a mi fiatalkorunkban! — mondja. — Aztán kicsit jobbra fordult az élet, de most megint megbolondult a világ. Akárhová nézek, mindenütt csak a panasz, a sok munkanélküli. Tudják mi­csoda csorda járt ki innen vala­mikor a legelőre? Most meg tíz tehén ha van a faluban. Se csar­nok, se legelő. A csarnok bezárt, a legelőt meg feldarabolták a föl­dosztáskor. A munkanélküliség a legna­gyobb gond mások szerint is a faluban. Valamikor hatszáznál is többen éltek itt, ma négyszá­zan sincsenek. Az elvándor­lás manapság mintha megállni látszana, de ez korántsem az it­teni virágzással magyarázható. Sokkal inkább azzal, hogy nincs hová elvándorolni. Mert más­hol se sokkal jobb, vagy ha jobb­nak is ígérkezik az élet. sem­mi nélkül semmire sem lehet jutni. Császló nem a világ közepe, de vannak, akik még rosszabb hely­ről jöttek. A templomot övező köves- út országúttól távolabbi felén kis vegyesbolt, benne fiatalasz- szony. Jó boltoshoz illően ismer mindenkit, pedig nem ideva­ló. Romániából költöztek át Harasztosi Pál felvétele nyolc éve, és Császlőn teleped­tek le. — Én hazajöttem — nevet a fi­atal boltosasszony, Erdei Enikő. — Nagyanyám innen ment férj­hez Szatmárnémeti mellé, Daróc- ra, csak közben lezárták a ha­tárt. A szüleim, meg persze én is Romániában születtünk, s nyolc éve lett elegünk az ottani világ­ból. Itt se sokkal könnyebb, plá­ne manapság, de megélünk. Örö­költünk négy hektár földet, meg egy házat, s a férjemnek is van munkája. A'szomszedban, a cse- göldi konzervgyárban dolgozik. Szóval megélünk a három gyer­mekkel. Még ha szűkösen is, de megélünk. Nyitás Európára Várják a tanárok, vállalkozók jelentkezését Nyíregyháza (KM) — Rangos vendéget, Gérard Bokanowskit. az Európa Unió igazgatóját vár­ják a nyíregyházi tanárképző fő­iskola által szervezett Európai Tanulmányok Központjának szeptember 11-én tartandó meg­nyitójára. A fontos esemény a fő­iskola nagyelőadójában pénteken 11 órakor kezdődik. A megnyitó beszédet Gordos Árpád, a Külügy­minisztérium főosztályvezetője tartja. Az Európai Tanulmányok Köz­pontja —■ amelyet a Phare-támo- gatás keretében hoztak létre —, nemcsak főiskolai hallgatók szá­mára szervez oktatást, hanem vállalkozók, köztisztviselők, jogá­szok, tanárok és médiaszakértők részére is. A felsorolt szakmai csoportoknak tartandó, ingyenes tanfolyamokra — melyen többek között az EU gazdasági integráci­ója. felépítése és működése, és adatbáziskezelése, a magyar és európai kultúra a téma — tovább­ra is várják a jelentkezőket. Kápolnaszentelés Nyíregyháza (KM — B. I.) — Kedves ünnepség színhelye lesz szombaton a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimná­zium és Kollégium: az iskola évnyitóján szentelik fel ugyanis a díszterem-kápolnát. A szentelést szeptember 5- én 15 órakor kezdődő szentmi­se keretében Karl-Josef Räu­ber nuncius végzi. A modern, csarnok-bazilikára emlékezte­tő építmény Kulcsár Attila Ybl-díjas építész tervei szerint készült. A gimnázium egy használaton kívüli, belső ud­var beépítésével hozta létre a kápolnát, amely egyúttal Jó- saváros római katolikus misé­ző helye is lesz. Az emeletráépítéssel létre­jött tetőtérben 6 új tanterem, természettudományos szake­lőadó. és számítógépes nyelvi laboratórium létesül a követ­kező évben. Az évről évre bő­vülő gimnáziumban jelenleg 12 osztály van; négy év múlva, a nyolcosztályos képzési for­ma teljessé válásával 16 lesz. /\ vadgesztenyefa fényes, sö­tétbarna, dédelgetett kincse ott koppan Gábornak a lába előtt. Majdhogy fejbe nem veri. Lehaj- l^na érte, de nem engedi a fá­jós derék. Az unoka biztosan örülne neki. Végül csak meg- roggyantja a térdét, s úgy eresz­kedik le. így meg a felállás ne­héz. Begyűjt még néhányat a kora ősz ajándékából a terebé­lyes gesztenyefák alól, melyek emberemlékezet óta ott díszle­nek a templomkertben, szem­ben Szent Flórián mini szobrá­val, jelezve, hogy tűz is pusztí­tott valamikor a településen. Virítanak az őszirózsák. Csu­pán ezek maradtak meg a lán­goló nyárból, mindent mege­mésztett a hőség. A lakótelep égig érő házait elhagyva, átha­ladva a kibetonozott patakme­der hídján, egyszerre szembeta­lálja magát a főtér emlékművé­vel. A fenyőfák megnőttek kö­rötte, csupán néhány foghíj mutatja, hogy a karácsonyi fe­nyőfát egyesek innen szerezték be, lenyakazva őket még gyer­mekkorukban. Az így bejövő fé­nyek az utókornak is megmara­dó jelképre esnek, Árpád vezé­rünk pár éve készült bronzkard­jára, mely mint valami hatalmas szerszám tör ki ősanyagából, hogy megtermékenyítse a leve­gőt, a földet, mintegy ingerelve a lakosság fantáziáját. Gábor egy pillanatig döbben­ten áll, s ahogy ráröppen egy veréb a hegyére, próbál egyen­súlyozni, mint ama légy, amely­nek a szárnyát letépik és körö­ket ró, végül lepingálja, s tova­röppen. Kitör Gáborból a neve­tés. Ö még emlékszik az elődje körüli vitára. Annak is közel ne­gyedszázada. Egyszerű kő, két puszta évszámmal. Többen Szent Flóriánt akarták ide ültet­ni, mert emlékezetükben a kite­lepítés legalább ennyivel ért fel. De a vébé döntött: nincsenek hősök, szentek sincsenek, a ki- ebrudaltakról meg hallgatott mindenki. Eljött a nap. Újra döntés elé került a falu. Pályázatok, művé­szi fantázia és a szerszám, aka­rom mondani a kard. Mert a testület bölcs, szent van elegen­dő, a templom vakító sárgára festve ott trónol a dombon, es­ténként megvilágítva. Hősi em­lékmű kettő is van, nehogy összevesszenek ki a nagyobb hős, aki először vesztette el a hazát, vagy aki másodszor nem nyerte meg az ütközetet, egy percig sem kételkedve a bakák hősiességében, és az elesettek­re való megrendült emlékezés­ben: Ezzel a szerszámmal már biz­tosan nem lehet elveszíteni a hazát. Reszkessenek a nőnemű lények, ha ezzel csatába indul valaki, mert ez Árpád atyánké, honfoglaláskori. Legalábbis a testület úgy gondolta, bízva benne, hogy nem kell többet háborúzni, legfeljebb a női ne­met meghódítani. Gabor zsebét feszítik a geszte­nyék, s eszébe jut, hogy egy gesztenyefát jobb lett volna ide ültetni, mert az senkinek sem indítja el a fantáziáját, s ősho­nos ezen a vidéken. Terméséből gyógyszert lehet készíteni, gye­rekjátékok tömkelegét variáltak valamikor Gáborék is. Kevesebb a munka- nélküli Nyíregyháza (KM) — Au­gusztusban tovább mérsék­lődött a munkanélküliség megyénkben. A csökkenés 1400, ez háromszorosa a jú­liusinak. Szeptember első napjaiban így már „csak” 35 076 munkanélkülit tar­tott nyilván megyénk mun­kaügyi szervezete — ez hangzott el csütörtökön Nyíregyházán azon a tájé­koztatón, amelyet a Megyei Munkaügyi Központ tar­tott. Az idény jellegű feldol­gozó ipar augusztusban újabb 820 dolgozót keresett, megyénk munkaadói így összesen 5700 betöltetlen munkahelyre vártak jelent­kezőket. Csenger, Baktaló- rántháza, Fehérgyarmat és Nyírbátor térségében külö­nösen javult a statisztika a korábbi hónapokhoz ké­pest, Nagykálló környékén viszont nem mutatható ki javulás. Il»r....., ” ■ ~~ .. V Ü! Í T © % if 'íív' -/í ■ v Alappillér Angyal Sándor ~T~” "*V* ' V Á y ' VTT-; VÁM ' i.' :.í i ’ A í A Vadgesztenyék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom