Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-29 / 228. szám

1998. szeptember 29., kedd 5. oldal O Az óvoda 104 személyes, ahová jelen­leg 130 gyermek jár. Az igényfelmérés sze­rint legalább 150 férőhelyet kellene biztosí­tani. Éppen ezért a közeljövőben egy cso­port- és tanulószobával bővítik az óvodát. ü A lakosság egyharmada nyugdíjas. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elöregedett a település. A nyugdíjasok fele ugyanis kor­kedvezményes, illetve rokkantnyugdíjas. O Szociális feladatokra az önkormányzat közel harmincmillió forintot fordít. Mintegy háromszázan részesültnek közgyógyellátás­ban, közel kétszázan jövedelempótló támo­gatásban, mintegy félszáz munkanélkülinek biztosítanak ideiglenes munkalehetőséget. U Ingyenes az óvodás és iskoláskorú gye­rekek tízóraija, a menzás és a napközis ellá­tásban jövedelemtől függően 30-50 százalé­kos kedvezményt biztosít az önkormányzat. Múltidéző Porcsalma neve személynévi eredetű. A XIV. század utolsó harmadában Csaholyi Sebestyén alapította a Kaplony nemzetség Sályi nevű birtoka határán. Maksai Fe­renc „A középkori Szatmár megye” című tanulmányában azt írja, hogy a helyén Ete- tyukodja birtok volt és a telepítése 1377. előtt történt. A XIV. század végén a Csaho­lyi, a Domahidi és a Vetési család perelte. 1423-ban Báthori István és András, 1449- ben pedig a Domahidi család kapott rá ki­rályi adományt, és végül ez utóbbi birtoka maradt. A XVI-XVII. század folyamán a Báthori-részt a Rákócziak vették át. A szat­mári béke után, 1717-ben a tatárok pusztí­tották, és a Rákóczi-birtokkal együtt Káro­lyi Sándor szerezte meg. Közben a XVI-XVII. században több köznemesi csa­lád is szerzett itt kisebb-nagyobb részt. A Károlyi-birtokrészt Antal 1758-ban Szap- lonczay Kristófnak engedte át, aki a pusz- tulóban lévő birtokot román és kárpát­orosz (ruszin) jobbágyokkal népesítette be. 1809-ben az eredeti magyar és református törzsnépesség 380 lélek volt. 1847-ben földes- urai a Károlyi és Szuhányi családok voltak. Műemlék értékű református temploma feltehetően a XV. század második felében épült. A torony ma látható alakjában 1795-97 között készült. Jövőre kilencedik Az iskola a névadó szobrával Két év alatt nagyot változott a világ a Kiss Áron Általános Iskolában (ahová jelenleg mintegy 350 tanuló jár), hiszen összesen tíz tanteremmel bővült, amelyet az idén szep­tember 1-jén teljes egészében birtokba ve­hettek a nebulók. A térségi szerepű tanin­tézet — a terveknek megfelelően — jövőre már indítja a 9. osztályt. A későbbiekben tízosztályos iskolában szakirányú képzés — tartósítóipar és informatika (ehhez csak az idén hat új számítógépet kaptak) — is lesz. Aki viszont érettségizni akar, a tize­dik osztály elvégzése után a gimnázium 3. osztályában folytathatja tanulmányait. Nemcsak a tárgyi feltételek változtak meg az utóbbi időben. Emelt szinten folyik például a német nyelvoktatás: a 3-4. osz­tályban 3-3, az 5-8. osztályban pedig heti 5-5 órában. Két német szakos tanárjuk van, akik nemrég tanulmányúton jártak Ausztriában. Az informatikát az ötödik osztálytól oktatják. Az iskolabővítés 50 milliós beruházását, azaz az első öt tanterem építését saját erő­vel kezdték, céltámogatást csak a második ütemben kaptak. TEKI-támogatást is nyer­tek, csakhogy a gyakorlatban a pénz (13 és fél millió forint) még mindig nem érkezett meg az önkormányzat számlájára. Az oldalt összeállította és a fénykép- felvételeket készítette: Györke László A városi rangot is kiérdemli Porcsalma földrajzi fekvése sze­rencsésnek mondható, hiszen Csengersima felől a 49-es főúton az első nagyobb település azok számára, akik a határról az or­szág belseje felé igyekeznek. Ez magában hordozza a fejlődés le­hetőségét. Persze az önkormány­zat, a lakosság jelentős része sem tétlenkedett, hiszen nem sok szatmári községben mondhatják el, ahol gyakorlatilag teljes egé­szében kiépült az infrastruktúra. A legutóbbi nagy beruházás, a szennyvízcsatorna és -tisztító is elkészült, s nem mellékes szem­pont az sem, hogy a porták 65 százaléka kötött rá a hálózatra. Az is ritkaság, hogy a szennyvíz- beruházást önállóan valósították meg, a tisztító viszont közös lesz Tyúkoddal, ha ott is kiépül a csa­tornarendszer. Mintegy har­mincmillió forint hitelt vettek fel nyolcéves futamidőre, a többi pénzt pályázati úton nyerték el. — Azért döntöttünk a hitel mellett, hogy a lakosságot ne ter­helje közműfejlesztési hozzájáru­lás — mondja Fehér Zoltán pol­gármester. Porcsalma központja a református templommal Az önkormányzati intézmé- gi szerepű idősek klubja. A tár- nyek közül a legfiatalabb a térsé- gyi feltételeket már megterem­tették huszonöt idős ember bent­lakásos ellátásához. Csak éppen a személyzet béralapja hiányzik még. Ebben az elmúlt évek beru­házásai, a hitelfelvétel is közre­játszott. Ettől függetlenül még az idén szeretnék benépesíteni, hi­szen igény van rá. Ezekben a napokban szállítják ki a kukákat, október 1-jétől in­dul ugyanis a szervezett kommu­nális hulladékgyűjtés és szállí­tás. Az önkormányzat a költsé­gek 50 százalékát állja, a nyugdí­jasok további kedvezményt kap­nak. Ezzel, valamint az utak, a gáz- és vízvezeték teljes mértékű kiépítésével — már csak mint­egy 300 méter hiányzik — való­ban összkomfortossá válik Por­csalma. Akárcsak egy város. Porcsalmán még működik a GAMESZ, ami költségkímélő in­tézmény a polgármester szerint, hiszen éves szinte legalább egy­millió forintot megspórolnak, hi­szen az intézményekben nem tartanak technikai személyzetet (a takarítónők kivételével). — Ennyivel többet tudtunk fejlesztésre fordítani Gyümölcs exportra Az épülő hűtöház, melynek szomszédságában lesz a kereskedelmi és szolgáltatóház Kállai Attila és Szász László, a Max-Méva-Ker Kft. vezetői nagy fába vágták a fejszéjüket: keres­kedelmi és szolgáltató központot, valamint egy hűtőházat építenek Porcsalmán a főút mentén. A hu­szonöt vagonos hűtőház, mely az exportra szánt zöldség és gyü­mölcs szakszerű tárolására lesz alkalmas, a tervek szerint no­vember 1-jére készül el. Jelenleg is teljes erővel folynak a munká­latok. A kereskedelmi és szolgáltató központ építése a napokban kez­dődik, már csak néhány részlet­kérdést kell tisztázni a kivitele­zővel. Előreláthatólag jövő nyá­ron nyitnak. A szolgáltatóház mellett élelmiszerüzlet, étterem, gazdabolt, mezőgazdasági és ház­tartási műszaki bolt is helyet kap. Sőt, a későbbiekben vasud­var is. Az igényfelmérés során bebi­zonyosodott, hogy a két város között (Csenger és Mátészalka) fekvő Porcsalmának — és a kör­nyező községeknek — szüksége van erre a beruházásra, amely jó néhány helybelinek teremt mun­kalehetőséget is. Négy évtized Dr. Végh János bár Szamos- angyaloson született, féléves korától Porcsalmán nevelke­dett. Debrecenben szerzett ag­rármérnöki diplomát, néhány évvel később pedig ugyanitt doktorált. Négy évtized alatt, egészen 1991-es nyugdíjazásá­ig mindössze két munkahelye volt: egy Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei állami gazdaság­ban 23, a csengeri szövetke­zetben 17 évet dolgozott. Vé­gigment a szamárlétrán: bri­gádvezetőként kezdte, de volt igazgatóhelyettes is. Jelentős esemény volt éle­tében 1963., ekkor nősült. Por- csalmai lányt vett feleségül, nem véletlen tehát, hogy a borsodi kitérő után hazaköl­töztek. Mindkét fiuk agrár- mérnöki diplomát szerzett. Nem a szakmában helyezked­tek azonban el, ebben aligha­nem közrejátszott a rendszer- váltás is. Végh János nyugdíjazása után sem vált meg a földtől: Dr. Végh János kárpótlásként 38 hektár föld­höz jutott, amelyet ma is meg­művel. Hál’ istennek jó egész­ségnek örvend, ha kell ma is felül a traktorra. — Tudja, vezető koromban is az volt az elvem, hogy gya­log kell bejárni a határt, hogy pontosan tudjam, mi a hely­zet. Most egy kicsit érzem a lábamban a sok gyalogolást, de ma sem csinálnám más­ként. Tervek és álmok Porcsalma központjának városiasodni kell — vélik a település vezetői. Ezért az önkormányzat véleménye­zése nélkül senki nem épít­kezhet a központban. Az el­következendő évek feladata a 49-es főúton a település központjában egy csomó­pont kiépítése. A megnövekedett forga­lom miatt ugyanis életve­szélyessé vált a főút és há­rom bekötőút kereszteződé­se. Ez azért is sürgető fel­adat, mert várhatóan jövő­re beindul a teherforgalom a csengersimai határállo­máson. A tervekben szerepel az úthálózat korszerűsítése, sok ugyanis a keskeny, há­rom méter széles út, amit négyre akarnak bővíteni. Ugyancsak ráfér a járdák egy részére is a felújítás. Régi óhaj a rendőrőrs visszaállatása. Dédelgetett tervük még egy művelődési és szabadidőközpont torna- csarnokkal, esetleg uszodá­val. De ez már a jövő zené­je... — Nyugdíjazásomig a konzervgyárban dolgoz­tam, öt gyermekem van, három lány, két fiú, s már, hál’ isten­nek, nyolc unokám és egy dédunokám. Én itt születtem, nem is kí­vánkoztam sose másho­vá. Ki vagyok egyezve a helyzetünkkel, mert a község vezetői amit csak lehet, mindent megtesznek azért, hogy itt nekünk jobb legyen. Van gáz, víz, járda, csa­torna, kerékpárút! Hát mit kívánhat még a magamfajta hetvenkét éves. Legfeljebb azt, hogy egészséges legyen. Boros András, nyugdíjas — Tyúkodon, a szomszéd faluban születtem, ott is nőttem fel. Amikor férj­hez mentem, akkor köl­töztem Porcsalmára, és már tizenegyedik éve itt lakom. Mit mondjak, nem bántam meg, mert megszerettem ezt a falut, az embereket, akik, ahogy mondani szokták, hasonló cipőben járnak, vagyis hát hasonló gon­dokkal küszködnek. Az ABC-ben dolgozom, mint eladó. Hogy mit kíván­nék? Hát lehetne valami­vel több a keresetünk. Két gyermeket nevelünk, már mind a kettő isko­lás, sok a kiadás. Demeter Istvánná, elárusító — Édesanyámmal élek egy háztartásban, ter­mészetesen szeretem a szülőfalumat. Huszon­egy éves vagyok, a kon­zervgyárban dolgozom, de már nem sokáig, mert hamarosan bevo­nulok. Ha leszerelek, jelentkezem majd egy vagyonőrképző tanfo­lyamra. Két idősebb testvérem már önálló családot alapított. Egyetlen gondom van csak Porcsalmával, hogy nincs helyben szó­rakozási lehetősége a fi ataloknak, ezért aztán minden héten eljárunk Mátészalkára. Sándor Zoltán, konzervgyári dolgozó — Érdekesen alakult a mi sorsunk, hiszen sem én, sem a féljem nem idevalósi. Én szamosan- gyalosi, ő meg nyír­meggyese Úgy kerül­tünk ide, hogy a férjem­nek itt volt a munkahe­lye. Gondoltuk, ideköltö­zünk, itt építettünk nyolcvanötben családi házat. Négy gyermeket szültem, akik már na­gyok. Megszerettük ezt a falut, ahol már minden közmű megvan. Már csak azt szeretném, hogy állandó munkahelyem lenne, mert most csak ideiglenesen ad munkát a polgármesteri hivatal. Kovács Jánosné, munkanélküli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom