Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26 / 226. szám
1998. szeptember 26., szombat 15. oldal Otthon kell megélni életünket Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban nemzetközi tanácskozást rendeztek Nyíregyházán a Páneurópa mozgalom szerepe, feladatai Közép-Kelet-Európában címmel. A rendezvényen szót kapott Horkai László református püspök, aki Kárpátaljáról érkezett. A szünetben rövid nyilatkozatra kértük. 3 Előadásában drámai képest festett azokról a körülményekről, amelyek között dolgozniuk kell. — Mindig azt tesszük, ami a kötelességünk. Ha elcsüggednénk, akkor kár lenne belekezdeni. A történelem során sohasem volt könnyű. Isten segítségével azonban mindig újra tudtuk kezdeni a munkát. A magyar népnek van egy olyan ösztönös ellenálló képessége, hogy eljut a szakadék szélére, ott megtorpan, s aztán megtesz mindent azért, hogy az élet folytatható legyen. Meg fog erősödni a gazdaság Kárpátalján is, csak szülessenek gyerekek, tele kell szülni ezt az országot. Nekem is van négy gyerekem, de mindig ajándéknak tekintettem őket. Most olyan elkeseredés, csüggedés tapasztalható, amilyenre a háború után sem volt példa. 3 A reformátusság sem lehet meg iskolák nélkül. Milyen a helvzet ebből a szempontból? — Egy iskolához csak egy jó tanár és egy jó tanuló kell. Nem a berendezés a legfontosabb. A nagydobronyi gimnáziumban is csak egy szék volt az igazgatói szobában, mégis megkezdtük a munkát 1995 szeptember elsején. Most a negyedik évfolyam indul. Ma már könyveink is vannak, a diákok erkölcsi tartása jó, mert híre ment, hogy az egyházi iskolában többet nyújtanak. mint a világiak. Áz első gimnázium a nagyberegi volt, azt követte Tivadarfalván. 1992-ben harminc gyerekkel kísérleti jelleggel Csenger- ben beindult egy osztály. A tanulók közül azóta már többen dolgoznak vagy tanulnak. 3 Nagydobronyban létesült egy korszerű gyermekotthon. — Mi nem tudtuk volna létrehozni. Holland vendégek jártak Kárpátalján, akik egy árvaházat is meglátogattak. Elhatározták. hogy hazatérve elmondják a tapasztalataikat. Gyűjtést szerveztek, s aztán nagy nehézségek árán megvalósult a létesítmény, amelyben jelenleg ötvenhárom gyermek él. 3 Van-e utánpótlása a papi hivatásnak? — Hála istennek, igen. Öt teológián öt- venketten tanulnak. Ha hazajönnek, talán enyhül a lelkészhiány, de akkor sem jut mindenhová, mert kilencvenkilenc gyülekezet van. Ráadásul van olyan hely, ahová két lelkész is kellene. Sajnos, az alapszerződés nem sokat változtatott a helyzeten, inkább csak megnőtt a bürokrácia. Nem kapjuk meg időben az adományokat. Tavaly karácsonykor a kecskeméti gyerekek ajándékokat gyűjtöttek. A határon vámzárral látták el a csomagokat, csak májusban jutottunk hozzájuk, de akkorra már az adományok jelentős része megromlott, és meg kellett semmisíteni. 3 A tanulmányok folytatásához tankönyvekre van szükség. Sikerül beszerezni ezeket? — Egy gimnáziumnak évente háromszázezer forintba kerülnek a tankönyvek. A biztosításuk éppen ezért nagyon nehéz feladat. Talán sikerül Magyarországon segítséget szerezni. Szeretnénk helyreállítani az iskolai és az egyházi könyvtárakat is. Annak szívből örülünk, ha minél több diákunk jut el a magyarországi főiskolákra, de nagyon fontos, hogy visszajöjjenek Kárpátaljára. mert nekünk otthon kell megélni az életünket. Búcsún ünnepelték a lónyaiak templo- I műk felszentelésének hatvanadik évfordulóját Pénzes József felvétele Kegytárgyak Máriapócsról Évforduló Kántorjánosiban Szeptember 12-én ünnepelte a kántorjánosi görögkatolikus egyházközség temploma felszentelésének 250 évfordulóját. Ezen ünnepélyes alkalomhoz kapcsolódva állítottunk új ikonosztáziont, melyet dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök szentelt meg. Az ikonosztáziont Gergely József mátészalkai tanár és Zolcsák Miklós ke- nézlői paróchus készítette. Az évforduló megünnepléséhez, a templombúcsú megtartásához a faluban élők — görögkatolikusok, reformátusok — közös összefogással segítséget nyújtottak. A görögkatolikus papokon kívül részt vettek a helyi és az őri református egyház gyülekezet lelkészei, megtisztelte az ünnepet dr. Zilahi József dr. Simon Miklós. Kozma Péter országgyűlési képviselő, a falu polgármestere. Váradi Lajos. A görögkatolikus hívek között ültek római katolikusok és református testvérek is. Úgy érezzük a görögkatolikus egyház ünnepe egy kicsit az egész falué volt. Ez bizonyítja a polgármesteri hivatal, az iskola, az óvoda, az öregotthon dolgozóinak segítsége és a faluban élő nem görögkatolikus hívek támogatása, ami az előkészületben nyilvánult meg. Zolcsák István görögkatolikus paróchus Az utóbbi időben többször adtunk hirt arról, hogy II. János Pál boldoggá avatott valakit. Többen kérdezték: ki a boldog, s ki a szent? A római keresztény katolikus egyház álláspontja szerint azokat a meghalt személyeket nevezzük szenteknek vagy boldogoknak, akik életükben hősi fokon gyakorolták a természetfölötti erényeket, főként a hitet, reményt és szeretetet, s akiket ezért Isten életükben vagy haláluk után csodákkal is kitüntetett. Amennyiben ezt a hősi erénygyakorlást és az illető közbenjárására történt csodát a hivatalos eljárás keretében bizonyítani lehet, a katolikus egyház az Isten e kiváló szolgáját boldognak vagy magasabb fokon, másodfokon szentnek nyilvánítja. Ami annyit jelent, hogy engedélyezi nyilvános tiszteletét. Vagyis mindazokat, akikről az egyház csalhatatlan tanító hivatala kijelenti, hogy a mennyországba jutott, vallásos tisztelet illeti meg. Ez a tisztelet az imádás- tól lényegesen különbözik, mert csupán hódolat, hiszen imádni az egyház tanítása szerint csak Istent szabad és lehet. A szentek tisztelete a vértanúk tiszteletével kezdődött az ősegyházban. Erről a II. század közepén írt Martyrium Polycarpi tanúskodik, amely elmondja, hogy a szmirnaiak szent püspökük halálának évfordulóját meg szokták ünnepelni. A nem vértanúként meghalt szentéletü keresztények tisztelete a keresztényüldözések megszűnése után, a IV. századtól kezdődött, emlékükre templomokat, kápolnákat építettek. Hogy napjainkban kit tekintünk boldognak vagy szentnek? Akit a pápa szentté avat, vagy akit hivatalosan boldognak nyilvánítanak. A szentté avatás tehát a római pápának az az ünnepélyes és csalatkozhatatlan (ex cathedra) kijelentése, amellyel valakiről megállapítja, hogy Az egyik „legfiatalabb' boldog, Apor Vilmos a megdicsőültek között van. s tiszteletét az egyház számára előírja. A boldoggá avatás rendes vagy rendkívüli úton történhet. A rendkívülinek alapja az emberemlékezetet meghaladó, annál régebbre visszatekintő tisztelet, amelyben az illető részesül, s amely tiszteletet a boldoggá avatás hivatalosan is jóváhagy. A rendes boldoggá avatást hosszú és szigorú eljárásnak kell megelőznie. Ez a vizsgálódás kiterjed a jelölt életére, erényeire, a vele foglalkozó írott emlékekre. iratokra, szentségi hírére, esetleg a hitéért elszenvedett vértanúságának körülményeire. Ha a vizsgálatok a jelölt számára kedvező eredményt hoznak, tiszteletreméltó jelzővel illethető. Ez azonban még nem jelenti a nyilvános tisztelet engedélyét. A boldoggá avatáshoz szükséges még, hogy a jelölt hősi fokon gyakorolja az erényeket, és legkevesebb két olyan csodát igazoljanak. amely az ö közbenjárására történt. A boldoggá avatást a római Szent Peter-bazilikában kell hivatalosan kihirdetni, mégpedig a boldoggá avató bréve felolvasásával. A bréve a pápai határozatnak kevéssé ünnepélyes kiállítású formája, amely a pápa nevével kezdődik. A boldogok nyilvános tisztelete a szentekéhez képest csak bizonyos korlátokkal megengedett. Például templomot nem lehet róluk elnevezni. A szentté avatás is úgy folyik, mint a boldoggá avatás, azzal a különbséggel, hogy ehhez már négy bizonyított, igazolt csoda kell, s szertartása sokkal ünnepélyesebb, mint a boldoggá avatásé. Kihirdetés bullában történik, s ezt magának a pápának személyesen kell kihirdetnie a Szent Péter-bazilikában. A bulla ünnepélyesen díszesen kiállított pápai oklevél, pergamenre, latinul 1878-ig cikornyás írással készült. A cikornyás Írást ez időtől XIII. Leó pápa megszüntette. A szentté avatási bullát a pápának személyesen kell aláírnia, pecsétje vörös színű. A szentté avatott dicsfénnyel (glóriával) ábrázolható, s tisztelete mindenütt megengedett. Emlékére, tiszteletére templomok építhetők, oltárok emelhetők stb. Kezdetben a vértanúkat tekintették szenteknek. Később azoknak a nevét is felvették a szentek listájára, akik ugyan nem haltak bele a kínzásokba, de azok hősies elviselésével vallották meg hitüket. A listát vagy jegyzéket can- non-nak nevezték, ezért nevezik ma is a szentté avatást canonisa- tio-nak, amely 1170 óta a pápa kizárólagos joga, addig püspökök is kanonizálhattak. A boldoggá és szentté avatási perekben fontos szerepe van a promotor fidei nevet viselő ügyvédnek; feladata, hogy minden lehetséges érvvel megakadályozza a boldoggá és szentté avatást, így válik az eljárás igazán alapossá. Ezért a népnyelv a promotor fideit „advocatus diaboli”- nak, magyarul az ördög ügyvédjének nevezi. Vele szemben áll az advocatus Dei, vagyis az Isten ügyvédje, aki viszont a boldoggá és szentté avatást hivatott előmozdítani. Ki a boldog, ki a szent?
