Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-18 / 219. szám
1998. szeptember 18., péntek 3. oldal Marik Sándor ÍVIegint visszatérni látszik a májusi választási kampányidőszak egyik (akkori ellenzéki) rossz frázisa a magyar gazdaság rossz állapotáról. A kormányváltás után kiderült: nem is volt annyira rossz állapotban, mert akkor az új kormány ötven nap alatt hogyan is ért volna el olyan eredményeket, amelyek alapján a társadalom szinte minden rétegének pluszpénzt, juttatást ígérhet. Most persze, amikor a több földrészen végigfutó pénzügyi válság hirtelen megle- gyintette hazánkat is — tehát ilyenkor természetes, hogy felelősségteljes ember nem ígérhet többleteket reálisan — megint előkerül az „előző", mint bűnbak. Egyre-másra hallom az újonnan állami tisztségbe került politikai vezetők nyilatkozataiban, hogy az előző kormány ezt-azt-amazt rosszul csinált. Lassanként talán abba kellene ezt hagyni, mert visszájára fordul. Ha az emberek — választópolgárok — egy idő után unos-un- talan azt látják, hallják, hogy némely látványos személycserék után az új vezetés prominensei még mindig hátrafelé mutogatnak, legyintenek: „ezek" is csak szavakban csiszoltabbak. Majd ha lesz valódi eredmény, és saját intézkedéseik hatásával kell szembenézni (amikor már nem lehet másra hivatkozni) az lesz az igazi férfias cselekedet. Mindez azért jutott eszembe, mert a héten talán először hallottam vezető minisztériumi politikust elismeréssel nyilatkozni elődeiről. Mint egy sajtótájékoztatón elhangzott: a Sulinet program megvalósítása — az iskolák széles körű számítógépes ellátása — olyan jó és sikeres munka volt, ami kiállja az idők próbáját, amelyre lehet építkezni. És ettől az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárának tekintélye előttem nem csorbult. Ellenkezőleg: nőtt, mert nem az ütközést, hanem a folyamatos építkezés elkövetkező eredményét láttatta. Jó lenne több ilyen megnyilvánulást hallani, természetesen az ellenzék részéről is. Kezdjük már megszokni a pártok váltógazdálkodását is, a Fidesz-Magyar Polgári Párt kormányra kerülése már messze nem hatott olyan meglepetésként, mint nyolc éve a Magyar Demokrata Fórumé. Természetesen nem húzható egyenlőségjel a két hatalomváltás között, pusztán azt szeretném érzékeltetni, a választópolgárok a harmadik ciklusra tényleg hittek abban, amit éppen a mai vezető kormánypárt hirdetett a kampányban: van reális választási lehetőség. Ez egyben a fő következtetés is: nem a múltban kell matatni, hanem élni a megkapott bizalommal és lehetőséggel. Mert ezt a kiváló szlogent kitalálói már nem alkalmazhatják még egyszer. Jegyezd meg fiam! Az új anyukát magamnak hozíam Ferter János karikatúrája Aknaszedő a sólyatéren Ismét van hol hajót, kompokat és pontonhidakat készíteni, felújítani A szerző felvétele Nyéki Zsolt Tiszalök (KM) — Lassan egy éve, hogy gazdára talált a ti- szalöki hajógyár, ahol már rég nem a hajótestek vaslemezei, hanem az üzemcsarnokok kongtak az ürességtől. Most ismét van munka, megrendelés, pezseg az élet a sólyatéren. Talán már csak a nagy vizek villát szorongató istene, Neptunus csodatévő erejében bíztak azok, akik valaha jártak a Tisza partján egykor szebb napokat is látó üzemben. Tengert ugyan az istenség sem igen tud nekünk varázsolni, de folyóinkon, csatornáinkon, ki- sebb-nagyobb tavainkon is szükség van hajóra, s még számos vízi szerkezetre. Ezek gyártására, felújítására rendezkedtek be 1964-ben Tiszalökön, ahol eleinte közösen látták el a vízlépcsővel és a hajójavítással kapcsolatos feladatokat. Ekkoriban 170 ember talált itt munkát, de a történelmi változások viharában a cég léket kapott: 1992-ben különvált a duzzasztómű, s egy maroknyira apadt gárda tartotta a javítóbázist 1994-ig. Ekkor lakat került a kapura, s ahogy a nagykönyvben meg van írva: a gyom, a rozsda és a vandalizmus lett az úr. 'S Szerencsére csak három évig, mert 1997 októberében gazdára talált a gyár, s a régi szakemberekből néhányan ismét munka- és bizonyítási lehetőséget kaptak — vezet körbe Nagy Tibor, a Corvette ’97 Kft. nevet viselő gyár igazgatója. Megmutatja az úszótestek kiemelésére alkalmas darut, a csarnokhoz csatlakozó és gépi csörlőkkel felszerelt sólyateret, ahol pillanatnyilag 80 méter hosszú, 250 tonna önsúlyú vízijárművet tudnak partra vonni vagy éppen legyártani és vízre bocsátani. Nem kis erőfeszítésbe került ezt egy év ilyen szintre jutni, hiszen a vasreszeléktől kezdve az alapvető műszereken át a szállítójárművekig a teljes eszközparkot be kellett szerezni. A „munkazaj” azonban mesz- szire hallatszott, s egymás után érkeztek a megrendelések a legkülönbözőbb igényekkel. A bakon például egy aknaszedő hajó vár átalakításra, mely új köntösbe bújva a Balatonon lesz kirándulóhajó. Komoly szakmai elismerés, hogy a kiskörei vízierőmű berendezéseinek felújítását is a tiszalökiekre bízták, a Corvette egy hónapja kezdte meg a munkát, s novemberben már végeznek. Ezzel párhuzamosan Olcsvaapáti kompja is itt szépül és erősödik meg, a település ugyanis ezzel szeretné megteremteni a feltételeket a teherforgalomhoz. Ezek az aktuális munkák, de az üzem (amelyhez hasonló a Tiszán legközelebb Szegeden van) adottságai lehetővé teszik személy és motoros hajók, uszály-, teher-, lakó- és tanyahajók, kompok és ,pontonhidak, hidrome- chanizációs úszókotrók, munkagépek gyártását is. Erre, illetve az első év lendületére alapozó tervek szerint a dolgozói létszámot. év végéig 26-ról 50-re növelik, a régi szakembergárdából ennyien jutnak ismét kereseti lehetőséghez. A keresetek Nyíregyháza (KSH - Mala- kucziné Póka Mária) — A KSH által évközben megfigyelt gazdasági szervezetek munkaügyi adatai alapján — 1997-hez hasonlóan, a korábbiakkal ellentétben — a foglalkoztatás 1998 első fél évében nem csökkent. Az előző év azonos időszakához képest szerény mértékű (0,8 százalékot kitevő) emelkedést regisztráltunk. Ezen belül a második negyedévben már 1,8 százalékos volt a növekedés. A megfigyelt megyei gazdasági szervezetek — 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozások és nonprofit szervezetek, valamint költségvetési szervek — körében a havi bruttó átlagkereset 1998 első fél évében az azonos körre számított országosnak mindössze 74 százaléka, 49 113 forint volt. Ezen felül a fizikai és szellemi foglalkozásúak bruttó keresete között 1,8-szeres az eltérés, aminél a nettó kereseteké lényegesen kisebb (1,6 szeres). A fizikai foglalkozásúak átlagosan havi nettó 28 345 forintot, a szellemiek pedig 44 101 forintot kerestek. így a megyei havi nettó keresetek átlaga a vizsgált körben 35 197 forint volt. A nettó keresetek növekedési üteme mindkét állománycsoportnál hasonlóan alakult, együttesen 18,2 százalékot tett ki. Tekintettel a fogyasztói árak ugyanezen időszakra jellemző 16,2 százalékos emelkedésére, reálértékük 1,7 százalékkal lett több. Ez lényegesen kevesebb, mint az 1997. évi reál- kereseti index növekedése (4,8 százalék), de a hosszú évek óta tartó csökkenés után az előző évi növekedés folytatódását jelzi. Szociális péntek Nyíregyháza (KM) — Az idén is lesz a megyeszékhelyen szociális nap, méghozzá ma. A négy helyszínen, a Jósavárosban, a Huszár telepen, az Örökösfóldön és a sétálóutcában különböző témájú utcai kísérőprogramok is színezik a szakmai eseményeket. Az egész napos rendezvény — melyre immár második ízben kerül sor — minden színhelyén a polgármesteri hivatal szociális irdodájának munkatársai ügyfél- szolgálatot tartanak. Bemutatkoznak Nyíregyháza szociális, egészségügyi és karitatív szervezetei, lesz beszélgetés a szenvedélybetegségekről és sor kerül a városrészekben lakossági fórumokra. A Huszár-telepen például 15.30-kor ilyen formában a közmunka program értékelésére kerül sor. A Móra Ferenc Általános Iskolában 16 órától 18 óráig lehet közérdekű kérdéseket feltenni. A Tas utcai Segítő-Társban 10 órától lesz társadalombiztosítási és szociális tanácsadás. A Zrínyi Ilona u. 2. szám alatt 11 órakor Karitász bolt nyílik. Karbantartás Az autók jelentős részének nem megfelelő a műszaki állapota. Ezért kell nagyobb figyelmet fordítani járműveinkre, vallja Füleki János au tószerelő mester Martyn Péter felvétele Piócát tessék A öregember csak a piócában bízott. Valamikor réges rég az segített az anyján, az apján, valamennyi ősén. Őt nem érdeklik az orvosok tanácsai, szerezzenek neki piócát. A fia már bejárta a megyét, de nem talált olyan vállalkozóra, aki piócával foglalkozott volna. Végre valamelyik Tisza menti kis faluban hallott az öreg révészről, aki talán foglalkozik ilyesmivel. De későn érkezett, néhány hete az öreg révész jobblétre szenderült, azóta már őt vitte át a révész a másik partra. Akárhányszor látogatták meg az idős embert, mindig az volt az első kérdése: „És hoztatok piócát?" De a fia a szokások szerint csak széttárta a karját és füllentett valamit egy ismerőséről, aki megígérte, a lábát lejárja, de megszerzi a piócákat. Már arra is gondolt. felad egy hirdetést a lapokban: „Gyógypiócát vennék, sürgős jeligére", aztán meggondolta, nem akarja kinevettetni magát a középkori szöveggel. De az öreg sürgetése, s persze a testi panaszai nem csökkentek. Az orvos által felírt gyógyszereket nem vette be, kórházba nem volt hajlandó bevonulni. Minden trükköt bevetett a fia, hátha mégis meggondolja magát az öreg, de hiába. Ijesztgetéssel is próbálkozott, bizony a piócák csípése nagyon fájdalmas, nem mindenki bírja elviselni. De az apja ügyet sem vetett rá. Még jól emlékszik rá, hogy gyermekkorában az apját ugyanezzel a bajjal a piócák mentették meg, érvelt az öreg ember. Ő pedig nem fél a csípésektől. A fél országot járta a fia mint üzletkötő, sok helyen mosolyogva' azzal fogadták, tudjuk, piócát vennél az apádnak, de sajnos nincs. De a véletlen mégis segített, az egyik délmagyarországi faluban rátalált a piócás emberre, aki ezzel egészíti ki csekélyke nyugdíját. Eleinte, mint újságolta a messziről érkezett vevőnek, nem valami fényesen indult az üzlet. Inkább megmosolyogták, amikor a piócáit piacra dobta, aztán fordult a kocka. Talán a népi gyógymódok újjáéledésének is köszönhetően egyre többen vitték a piócát. Darabontként ötszáz forintot kért a vérszívó állatokért a piócás ember, de a távolról érkezett vendég nem sajnálta a pénzt, vett is vagy húszat. Na apám, nézze csak mit hoztam, kiabált már messziről az öregnek. Az apja elég rossz állapotban volt, úgy tűnt, nem is örült annyira a gyógyító ajándéknak. Csak annyit mondott, jól van fiam, hagyd itt, majd meglátom. Aztán néhány mondatban továbbadta a piócás ember tanácsait, miként is kell munkára, azaz vérszívásra fogni az egykor nélkülözhetetlen állatkákat. Megnyugodva indult haza. Másnap újra kocsiba ült, hogy megnézze az öreget, aki egykedvűen üldögélt a verandán, láthatóan jobb állapotban. Na, a piócák megtették a dolgukat, gondolta a fia. De az öreg hamar lehűtötte a lelkesedését, ezek a mai piócák olyan kényesek, nem hajlandók szívni a vért. Úgyhogy mégis bemegy a kórházba. Később egy újsághírből kiderült, csaló piócakereskedőt lepleztek le egy délmagyarországi faluban, az illető nem is piócát árult, hanem valami más, hasonló lényt. De a hiszékeny emberek vitték, mint a cukrot. Az öreg a kórházban hallott az esetről, és már ott kigondolta, ha még egyszer gyötörni fogja a betegség, csak hozat valahonnan piócát. De igazit. Csak szabaduljon meg egyszer az orvosoktól. Merre is mutogatunk?
