Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-12 / 214. szám
Aranyszájú Szent János Még a nem vallásos emberek is szokták néha emlegetni Aranyszájú Szent János nevét, de hogy ki is volt ő, azt kevesebben tudják. Hogy most gazdag életéből néhány részletet idézünk, az azért van, mert holnap, szeptember 13-án lesz az ünnepe. János a kozmopolita Antióchiából származott jómódú családból. Atyja magas rangú tiszt, fiatalon halt meg, a gyermeket anyja nevelte, aki húszéves fejjel lemondott az új házasságáról, hogy teljesen fiának szentelhesse magát. János 18 éves korában vette fel a keresztséget.. s retorikai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Sokat ígérő pályáról mondott le, hogy felvehesse a kisebb papi rendeket. A pusztába szándékozott vonulni, de anyja kérésére a város közelében maradt, ott akart nyugalmat és békességet találni, hogy aszkézisre és a Biblia tanulmányozására adhassa magát. Híres teológustól tanult bibliamagyarázatot, s legjobban Szent Pál tanítása töltötte el csodálattal. Később anyja akarata ellenére mégis a hegyekbe vonult, hogy böjttel és virrasztással teli szigorú életet éljen. Volt missziós, diákónús. csak negyvenéves korában kapta meg a papi rendet. Ettől kezdve a prédikációs tevékenységnek szentese magát, s tizenkét éven át hirdette a Bibliát, de a papság gyengéit és hibáit is szóvá tette. Született szónok, ugyanakkor moralista is volt. aki a szívek titkait élesel- méjűen és nagy lélektani hozzáértéssel tudta vizsgálni. Jellemrajzaiban és főként a bűnös szenvedélyek leírásában kérlelhetetlen realizmussal nyilatkozott meg. Hírneve csakhamar túlterjedt Antióchia határain. s 397-ben a főváros püspökévé nevezték ki. Nemsokára nyilvánvalóvá lett, hogy ő szerzetes és lelkipásztor, s ezzel megkezdődött megpróbáltatásának ideje, amely magányban és száműzetésben végződött. Egy kaukázusi városba vitték, ahol egészsége megrendült, de szeretete mindent elviselt. Tovább hirdette az evangéliumot amerre járt. A halál zarándoklás közben érte. Életében aszkézise miatt sok kritika érte. halála után azonban általános és egyhangú elismerésben részesült. Az összes egyházatya közül ő az, akinek beszédei az idők folyamán legkevesebbet veszítettek üdeségükből és hatásukból. 1998. szeptember 12., szombat 15. oldal Szárszói találkozások Balatonszárszó kicsiny üdülőhely, mégis hetven éve sokszor halljuk a nevét. Itt hozták létre ugyanis 1928-ban az S.D.G. mozgalom konferenciatelepét, elindítva a benne zajló találkozások sorát. A rövidítés Kálvin jelmondatát rejti: Soli Deo Gloria! — Egyedül Istené a Dicsőség. Nyaranta jöttek össze ide elsősorban protestáns értelmiségiek, eleinte Szabó Dezső, Áprily Lajos, Németh László, Karácsony Sándor és mások szerepeltek az előadók között, azóta inkább református püspökök, lelkészek, világi értelmiségiek. Megszakadt e folyamat 1952-ben államosítás révén. Augusztus 21-23. volt az a három nap, amelyre tíz református püspök volt hivatalos előadói minőségben is. Néhányan meghívóval érkeztünk, de a Reformátusok Lapja meghirdette, hogy minden érdeklődőt szívesen látnak. így jöttünk össze mintegy 350-en a feszített programú együttlétre. Elsőként dr. Bölcskei Gusztáv, megyénk szülötte, debreceni püspök tartotta meg A magyar reformátusság önazonossága című előadását. Hangsúlyozta, hogy mi sohasem mondtunk le az egyetemes egyház megújításáról. A társadalom számára Isten dicsőségét hirdeti az egyház, helye nem Isten és a világ között van, különbözik ugyan a világtól, de jelen van benne. Szerepe nem közvetítői, hanem minist- ránsi (szolgálói): csenget, jelez hallhatóan. Erdélyből Csiha Kálmán püspök volt köztünk. Még az első napon adott helyzetértékelést dr., Mészáros István Tiszán inneni püspök (Miskolc), másnap pedig Erdélyi Géza nemrég megválasztott szlovákiai püspök ismertette azt a szívós küzdelmet, amit a Felvidéken folytatnak az egyházak a magyar kisebbség hátraté- telei miatt. Hasonló sanyarú sorsról adott tájékoztatást a jugoszláviai püspök, Csete Szemesi István. A horvátországi és szlavóniai egyházi vezetőnk távollétében egyik nőtestvérünk számolt be a háború dúlta országokban élő reformátusok szomorú helyzetéről, itt nem a kisebbségi politika a panaszok okozója. Kárpátaljáról a nemrég nyugalomba vonult Gulácsy Lajos püspök sorolta el a fnég fennálló súlyos problémákat, többek között a még vissza nem kapott parókiák magas számáról szólt. Az egyes előadásokat hozzászólások követték. Eme lehetőséggel ketten éltünk a megyéből. Frenczel Bertalan nyírparasz- nyai lelkész a Mátészalka környékén végzett gazdasági és irodalmi munkásságáról szólt, melyet régóta végez. Magam a szárszói szellemet első ízben megismerve köszöntöttem a hallgatóságot hevenyészett időmértékes verssel. Nyelvőri munkámból ismertettem röviden a televízió nyelvi bizottságában végzett tevékenységemet a legsúlyosabb nyelvi hibák felemlítésével, melyek akut problémaként állnak előttünk is feladatként. Rámutattam, hogy megyénkben igazából mindenki nyelvőr, ha nem is aktív, írogató, vitázó módon, hanem passzívan, hiszen szép anyanyelvűnket helyesen és tájszólási zamattal gazdagítva beszéljük a legkisebb tanyán is. A tévénézéssel egyre terjedő nyelvrontás ellen ez is küzdelem, s elsősorban pedagógusok és lelkészek feladata, hogy az oktatás és hittanórák területén fokozottan óvjuk ifjainkat a kozmopolita és affektáló divatok térhódításától. Minthogy az előadók hitet tettek arról, hogy református és magyar voltunk megbonthatatlan egységet képez, egyik sincs alárendelve a másiknak, hangoztattam, hogy magyarságunkat most nem a „harc mezején” (Petőfi szavai) kell bizonyítanunk, hanem Arany János nyelvének védelmében, olykor a sebeket is vállalva a romboló erőktől. Keresztessy Attila lelkész, Ofehértó Lélekharang-szentelés Tiszakerecsenyben Nemrég adták át Tiszakerecsenyben a Temető út jobb oldalán lévő járdát, és máris megkezdték a temető rendbetételének munkálatait. A temető szebbé tételéhez tartozik egy harangláb elkészítése és annak felállítása a lélekharanggal együtt. Ugyanis vasárnap ökumenikus istentisztelet keretében avatták fel azt a haranglábat, amely a falu szülötte, az ügyes kezű fafaragó Péter Béla kezemunkáját dicséri. A harangláb formai megjelenítésével, faragott mintázatával, az életfa vonalelemeinek, az ék- és rovásfaragás motívumainak idézésével a jelen, a múlt és jövő szimbolikus üzeneteit hordozza. Avató beszédet Pécsi László polgármester mondott. Hálaadó beszédet Bokross Ödön református lelkész tartott, majd Marossy József római katolikus plébános megszentelte a lélekharangot. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel és a Himnusz eléneklé- sével ért véget. Pénzes József A harangláb és a lélekharang felszentelése A szerző felvétele Zászlóadományozás Olcsvaapátinak A zászló jelkép, szimbólum. Jelképe egy közösség összetartozásának, jelképe a hűségnek. A zászló lexikális meghatározása: meghatározott színű, esetleg ábrával díszített, nyélhez erősített szabályos alakú kelmedarab. Ezt a kelmedarabot csak a lélek teszi zászlóvá, különben Kosztolányi szavaival élve: „csak bot és vászon.” Eredetileg a zászló hadijelvény volt és mint ilyet, használták évezredekkel ezelőtt is. A Bibliában Mózes IV. könyvének második része második versében olvasható: „Az Izráel fiai ki-ki az ő zászlaja alatt, az ő atyáinak há- zanépével, jeleivel járjon tábort.” A honfoglaló magyarok zászlaja vörös volt, fekete turulmadárral. Az Árpádoké piros-fehér csíkos. A piros-fehér-zöld színek először az Aranybulla pecséttartó zsinórján fordultak elő, ettől kezdve gyakran felbukkantak még a Habsburg-korban is, de törvénybe csak 1848-ban iktatták be és azóta népünknek, szabadság iránti szeretetünknek szimbóluma. A Nemzeti Társas Kör a Cum Deo Pro Patria parancsát teljesítve meghonosított egy régi szép hagyományt, zászlókat adományoznak templomoknak. Dr. Drippeyné Szűcs Katalin elnökasszony elmondta: ebben az évben a sóskúti Szűz Mária születése templomba, a miskolci belvárosi református templomba, a tokaji, Vizsolyi, gárdonyi, debreceni nagytemplomnak adományoztak zászlót. Augusztus 16-án Szatmár egyik legkisebb települése, Olcs- vaapáti kapott zászlót a Nemzeti Társas Körtől, mely a huszonnyolcadik volt a sorban. A zászlóadományozás alkalmából Tisza Tibor református lelkész hirdette az igét, majd vitéz, lovag Erdős László honvéd ezredes, zászlóadományozó zászlaját Gubán György ötvösmester, zászlóvivő, Borza Katalin közgazdász. zászlókísérő, Szolnoki Klára keramikus-művész, zászlóanya kíséretében a zászlót elhelyezték az Olcsvaapáti református templomban. Ünnepi beszédet mondott a zászlóadományozó Erdős László, a Himnuszt és a Szózatot Csabai János színművész szavalta el. Tisza Tibor lelkész megáldotta a zászlót. A zászlóadományozó küldöttség tagja volt még Csuthy György ötvösművész. Az ünnepi istentiszteleten részt vett Balogh Tihamér esperes, Szalai László lelkész, a kér- semjéni gyülekezettel, valamint Halász Csaba a község polgár- mestere. A nemzeti Társas Kör ebben az évben zászlót adományoz még Vámosújfalunak, Göncruszká- nak, Tiszalucnak. Templom Jósavárosnak Új római katolikus templomot kapott Nyíregyházán Jósaváros lakossága. A kápolna elsősorban a Szent Imre Katolikus Gimnázium és Kollégium tanulóinak ad helyet szertartásokra, csendes imákra, ám vasárnap óta itt hallgathatnak szentmisét a jósavárosiak és természetesen mindenki, aki ide betér. Felvételinkön dr. Karl-Jozef Rauben pápai nuncius szenteli fel a többnyire adományokból épült kápolnát. Ezért Zubály Lajos, az iskola lelki vezetője köszönetét fejezi ki mindenkinek, aki hozzájárult a képolna építéséhez, berendezéséhez Martyn Péter felvétele Naptár Szeptember 13., vasárnap A mi Urunk, Jézus Krisztus föltámadása templomának fölszentelése 335-ben történt. Kornél százados a palesztinai Cezáreában lakott. Péter apostol 43-ban házanépével együtt megkeresztelte (Ap Csel 10), a hagyomány szerint így ő lett az első pogány, akit az egyházba fölvettek. Cezárea püspöke lett, ahol vértanúságot is szenvedett. 14., hétfő Az életadó drága Szent Kereszt világraszóló fölmagasztalása a hagyomány szerint 335-ben történt, miután Szt. Ilona császárné megtalálta azt. Szt. Makariosz jeruzsále- mi pátriárka végezte: folytonos „Uram, ir- galmazz!” éneklése közben. 628-ban a perzsák által elrabolt Kereszt visszaszerzése után másodszor is megtörtént a felmagasz- talás. Azóta ünnep e nap. 15., kedd Nikétász nagyvértanú gót katona volt. A gótok a Duna partján megégették 330-ban. 16., szerda Eufémia nagyvértanúnő Diocletianus császár idején élt szüzességben és tűzben szenvedett vértanúságot Kalkedonban 307-ben. 17., csütörtök Zsófia vértanúnő és lányai: Hit. Remény és Szeretet itáliai eredetűek lehettek. A lányok vértanúságot szenvedtek Rómában 137-ben. Anyjuk búslakodásában halt meg a sírjuknál. — Eulámp (Ünnep: február 10.) — Az egyiptomi 100 és palesztinai 50 vértanú 310 körül szenvedett. 18., péntek Eumén A Kréta szigetén lévő Gortine püspöke volt a 7. sz.-ban. Sok csodát művelt. Ariadne Hadrianus császár alatt szenvedett vértanúságot Frigiában. 19., szombat Trófim, Szabbász és Doriméd vértanúk 277- ben lettek lefejezve a pizidiai Antiochiában.
