Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

1998. szeptember 12., szombat 3. oldal Polgár­mesterek mérlege Angyal Sándor IVIegyénk 17 városának polgármestere készített mérleget lapunk hasábjain az el­múlt hetekben az utóbbi négy esztendőről. Arról vallottak, miként alakult az élet a sző­kébb pátriában, milyen gondot sikerül fel­számolni és milyen újabb igények jelentkez­nek az önkormányzatok előtt. A ma véget érő sorozatból egyértelműen az csengett ki: a lakosság jelentős részét magába foglaló 17 urbánus település számottevő sikert tud felmutatni, annak ellenére, hogy az ország gazdasági állapota az utóbbi esztendőkben nem éppen volt rózsás. Ilyeneket olvashattunk a véleményekben: „Eredményes kétszer négy esztendő... Tele­pülésünk kellemes kisváros... Évtizedes álom valósulhat meg... Arányos fejlesztés a városrészekben... Kiváló a város egészség­ügye..." Nincs okunk kételkedni a települések első embereinek szavahihetőségében, hiszen egyetlen ellentmondó reagálás sem érke­zett szerkesztőségünkbe. Ez azt mutatja, hogy a nyilatkozók reális képet alkottak, nem vett erőt rajtuk a hurráoptimizmus és megfontoltan tekintenek a jövőbe. Máris hallom a reagálást: minden okuk megvan rá, hogy így szóljanak, hiszen szinte vala­mennyien újra indulnak posztjaikért. Bizo­nyára ebben is sok igazság van, ami azon­ban mit sem változtat a tényen: a megyénk­ben városok önkormányzatainak nincs sok szégyenkezni valója az elmúlt nehéz eszten­dők után sem. Legfeljebb azon gondolkodik el az em­ber, miként lehetséges ez a kettősség a mi világunkban: 1. az ország lakossága levál­totta a korábbi kormánykoalíciót, mert elé­gedetlen volt a közállapotokkal (ellenkező esetben bizalmat adott volna neki újra); 2. a kisebb települések ugyanakkor pozitív mérleget zárnak. Lehetséges ilyen ellent­mondás? — tehetjük fel joggal a kérdést. Jól végiggondolva a tényeket, igennel vála­szolhatunk. Tudniillik, amíg országos szin­ten folyt a tocsikolás (sicc,,), az aránytalan privatizálás, súlyos milliárdok feláldozása a bankvilág oltárán stb., addig egy-egy kiste­lepülés szűkösen mért forintjait mindenkor vigyázó szemek pásztázták s bizony ilyen szinten az érintetteknek jobban a fogukhoz kellett verni a garast. Egy-egy kisvárosban aligha volt elképzelhető, hogy a testület el­kótyavetyéljen hatalmas vagyont fillérekért, vagy azért, mert értékesíthető vagyona nincs, vagy ha van, akkor arról tudnak a hetedik utcában is. Történt persze nagyvo­nalúság, itt-ott nagylábonélés, s bizonyára a négy év erkölcsi mérlegén felfedezhetők sötétebb foltok is (jó néhányról lapunk ha­sábjain is olvashattak), de ez arányaiban és jellegében távolról sem hasonlítható az or­szágos botrányt kavaró milliárdos pénz-el­szivárgásokhoz. Hozzátehetjük: még sikere­sebb lehetett volna településeink lakosainak négyéves buzgalma, ha az őket megillető privatizációs pénzekért nem kell elzarándo­kolniuk az Alkotmány Bírósághoz. Ha nem is rózsás településeink helyzete ezekben a napokban sem, az idézett pol­gármesteri nyilatkozatok mégis sejttetik ve­lünk, hogy az önkormányzati választásokat követően nem a nulláról kell rajtot venniük a bizalmat kiérdemlő testületeknek, tisztség- viselőknek. Jön az új ezres bankó Ferter János karikatúrája Ismeretlen folyóba ugrottunk Sárközy Tamás: minőség, stabilitás, összhang hiányzik még a gazdasági jogból Nyíregyháza (KM - GB) — Ne­ves jogászok részvételével rendezett országos szakmai konferenciát a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Jogász Egylet. Az I. Sóstói Jogász Napok szep­tember 11-én kezdődött kétnapos tanácskozásának egyik rangos előadója volt a Magyar Jogász Egylet elnöke is. Sárközy Tamás professzorral szakterülete, a magyar gazdasá­gi jog helyzetéről, feladatairól, s aktuális gazdasági eseményekről beszélgettünk. — A gazdasági jog elsődleges feladata, hogy a megkezdett áta­lakulási folyamatot, lehetőleg si­keresen, lassacskán fejezze be. A második, előbbivel összefüggő dolog, alkalmazkodni a világgaz­daságban végbemenő jelentős változásokhoz, amelyet globali­zációnak. nemzetközi pénzügyi folyamatok rendkívüli felgyor­sulásának szoktak nevezni, s amelyet a magyar tőzsdeviszo­nyok alakulásán is le lehet mér­ni. A harmadik dolog, amely az előző kettővel szervesen össze­függ, az Európai Unió gazdasági szabályzóihoz való alkalmazko­dás, amiért elég sokat tettünk már eddig is. A magyar verseny- törvény, vagy a társasági tör­vény már maga euro-konform, de hát azért a kétezres évek ele­jéig, a magyar európai uniós csatlakozásig, még egy csomó feladat van. A magyar gazdasági jog szerintem elég jó állapotban van, főleg ha a környező volt szo­cialista országokhoz hasonlítjuk. Or. Sárközy Tamás Am főleg a minőség javítása te­kintetében, még sok teendőnk is van. □ Ön a magyar gazdasági áta­lakulást alapvetően szabályozó paragrafusok szülőatyja. Az el­múlt tíz év vállalati átalakulása­inak ismeretében mi az, amit másképp csinálna, ha újra kezde­né? — Sok mindent másként csi­nált volna az ember tíz évvel ez­előtt. Az 1988-as társasági tör­vényt lényegében könyvekből, külföldi törvényekből készítet­tük. Mivel gyakorlati tapasztala­A szerző felvétele tunk nem volt, a törvénybe ter­mészetszerűleg bekerültek olyan rendelkezések, amelyek aztán a gyakorlatban nem állták meg a helyüket. Alapvetően azonban úgy gondolom, hogy a társasági törvény, s más gazdasági jogsza­bályok alapstruktúrája helyes volt, amit megerősít az, hogy 1997-ben az új társasági törvény­nél a régi számos elemét felhasz­náltuk. Szeretném azonban hoz­zátenni, ha egy jogász lényegé­ben hipotézisek alapján úgy al­kot törvényeket, hogy előresza­lad. akkor borítékolható a nagy hibalehetőség. Ezt csak fokozta, hogy az akkori viharos gazdasá­gi törvényhozási folyamatok közepette, a különböző jogszabá­lyok eltérő időben születtek, így a társasági törvény nem volt összhangban sem a számviteli, sem az értékpapír-törvénnyel. — Teljesen nyilvánvaló, hogy tíz évvel ezelőtt egy ismeretlen folyóba ugrottunk, s a mélyvíz­ben meg kellett szenvednünk a gyakorlati tapasztalatokért, de én azért úgy gondolom, hogy a magyar gazdasági jog alapvetően betöltötte rendeltetését. — Lassacskán azért már le­nyugszik a lázas törvényalkotási folyamat. A piacosság alapvető törvényei már megszülettek, ugyanakkor a minőség még túl gyenge, túl sokat változnak a jogszabályok. A következő 4 év fő feladata a minőség javítása, a stabilitás és az összhangnak a megteremtése, □ Végezetül egy aktualitás. Ön szerint az orosz pénzügyi válság megakaszthatja-e a Magyaror­szágon elindult kedvező gazdasá­gi folyamatokat? — Megakasztani nem tudja, mert a miénk alapvetően már egy privát gazdaság, amely elin­dult egy növekedési pályán. Az irányultságunk 70 százaléka a nyugati piacokra szól. Ugyanak­kor azonban súlyos nehézsége­ket okozhat, főleg olyan me­gyében, mint Szabolcs, amely 80 százalékban részesedik abból a 4 százalékból, amely az egész magyar külkereskedelmi forga­lom oroszországi részarányát je­lenti. Közlekedik a család Fontos a szülők példamutatása Budapest, Nyíregyháza (KM- F. A.) — Az Országos Rend­őr-főkapitányság és az Orszá­gos Balesetmegelőzési Bizott­ság a közlekedési balesetek számának csökkenése érdeké­ben ebben az évben is meghir­deti országos családi vetélke­dőjét. A vetélkedő célja, hogy a közlekedők résztvevőinek — gyalogos, kerékpáros, gépjár­művezető; utas — figyelmét egy időben irányítsák a biz­tonságos, balesetmentes köz­lekedésre. Meghatározóan fontos a szülők példamutatá­sa, a családi közösség nevelő ereje és hatása. A versenyre nevezhet műi­den olyan család, ahol leg­alább az egyik szülő rendelke­zik érvényes „B” kategóriás vezetői engedéllyel, és lega­lább egy gyermek még nem tölti be december 15-ig a 18. életévét (a három generáció­val — nagyszülő, szülő, gyer­mek — jelentkező család a verseny folyamán pluszpontot kap.) Jelentkezni a tesztláp és je­lentkezési lap kitöltésével (be­szerezhető a lakhely szerinti rendőrkapitányságon) a me­gyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztá­lyán lehet szeptember 30-ig. A területi (városi kapitánysá­gok) versenyek időpontjáról és helyszínéről a jelentkező írásban kap értesítést. A me­gyei döntőket november 15-ig bonyolítják le, ahonnan az el­ső helyezettek jutnak tovább az országos fináléba, amit de­cember 3-5. között Budapes­ten a Városligeti Műjégpályán rendeznek meg. A fődíj egy VW Polo Classic személygépkocsi. A második helyezett család egy San Die- go-i utazást nyer, míg a har­madik egy Yamaha robogót kap. Mezei tolvajok Vasmegyer (KM - F. A.) — A megyeszerte elszaporodott mező- gazdasági lopásokkal szemben példaként lehet említeni a keme- csei rendőrőrs munkatársainak, polgárőröknek és a mezőőrök­nek az összefogását. Körzetük- bem rendszeresen közösen indul­nak ellenőrző körútra, hogy visszatartsák a nemkívánatos betakarítókat. Az elmúlt napok­ban is járták a határt amikor a vasmegyeri Szép Imre polgárőr­nek és Vajkó Gyula szőlőőrnek feltűnt négy személy, akik kerék­párral paradicsommal teli ládá­kat toltak. Azonnal látták, hogy idegenekkel van dolguk. A hely­színre érkező Borbély Gyula vas­megyeri körzeti megbízott segít­ségével kiderült, hogy nagyhalá­szi tolvajokat fogtak, akik több mint egy mázsa paradicsomot szedtek le egy gazda kertjéből. Füstbe ment terv Amit ezen a szeles, esős, au­gusztus végi napon a Tv2 Jó es­tét Magyarország című műsorá­ban a bemondó közölt, arra még Morzsa kutyám és kender­magos cicám is hegyezni kezdte a fülét. Kiderült, hogy egy magyaror­szági kies szőlőhegyen három­négy méter magas vadkender- ültetvényt leplezett le a ható­ság. A veszedelmes vegetációt egy nyolcvanhárom éves férfi termesztette, akinek — saját be­vallása szerint — fogalma sem volt arról, hogy milyen bűnös tevékenységet folytat, hogy kedves „neveltjei" kábítószert. konkrétabban marihuánát tar­talmaznak, ebből következően feketepiaci értékük magasan meghaladja szelídkender roko­nukét. Az idős ember a vadkendert nem droghordozóként — a ma­rihuánáért — nem is rostjáért, pozdorjájáért, kocáért vagy szö­széért termesztette. „Hát akkor mi a szöszért?" — kérdezhetné a nyájas olvasó. Természetesen a kendermagért, amelytől — ahogy a derék tenyésztő, saját megfigyelésére alapozva — el­mondta, minden kendermagos anyám tyúkja sokkal intenziveb­ben tojik. A kenderes ember azonban a magot, amelynek szakértők sze­rint minden parányi szemecské- je, mint kábítószerbázis leg­alább egy magyar forintot ér, nem tyúkok etetésére, hanem kedves unokája papagájai táp­lálására, a madárkák felzsöndi- tésére szánta. A hatóság — miután alapos laboratóriumi vizsgálatnak veti alá az elkobzott, veszélyes drog alapanyagot — zsip-zsup, ken- derzsup, ha megázik kidobjuk — minden bizonnyal megsem­misíti, elégeti az inkriminált nö­vényeket. A papagájok kénytelenek nél­külözni a ritka csemegét. A te­nyésztő terve tehát füstbe ment. Kábító, bodor, marihuá­nás füstbe Nincs kutyább érzés a vágyakozásnál és nincs annál jobb, amikor az ember álmainak nem szab a pénztárcája határt. Felvételünk Nyíregyháza belvárosában készült Martyn Péter felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom