Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-11 / 213. szám
1998. szeptember 11., péntek 3. oldal Balogh József ^Viogy a valamikor bolgár filmsorozat címe hangzott: Ott vagyunk minden kilométerkőnél. Akinek kezébe került tegnap a legnagyobb példányszámú napilap, olvashatta: a Josip Tot, illetve a Kaya Ibrahim nevéhez fűződő tömeges magyarországi cég- fantomizálódás a napokban új céggel, sőt egy új fantomtulajdonossal gyarapodott: a cég eredetileg nyíregyházi helyszínnel lelhető fel a cégnyilvántartóban. Kiderült: Seneca Mabic, Josip Tot üzlettársa egy Németországban élő horvát ápolónő még sohasem járt Magyarországon, így Nyíregyházán sem, érthetetlen előtte, miként jegyeztek be nevére itt egy gazdasági társaságot. Igaz, egyszer elvesztette útlevelét, de később ott találta meg, ahol hagyta, a többi papírjával együtt. Aki nem emlékezne rá, ez az az összekuszált ügy, amit az említett újság az új adóhivatali elnök múltjával hoz összefüggésbe. De most nem erről szól ez a jegyzet. Hanem arról, hogy mi, szabolcsiak, ott vagyunk minden kilométerkőnél, olyánok vagyunk mint rendszerváltás előtt a Fehérvár Aruház, nálunk mindig történik valami. Csak a tegnapi lapunkat kell elővenni, ott áll benne, hogy egy nyíregyházi állami gondozott kislány is a hágai pedofil pasas egyik áldozata volt, minden bizonnyal ő is ott szerepel a mintegy félezer fotó és számos videokazetta egyikén. De említhetjük a Nógrádban felfedezett hamis pénzek ügyét, a hamisítás szálai itt is Újfehértóra vezettek. Aztán amikor Debrecenben kirabolták a Secab céget, a tettesek között ott voltak a szabolcsiak. Máriapócsi illetőségű volt a nemrég Borsodban felfedezett gyilkosság egyik tettese, és a besurranókirály, a 648 bűncselekményt elkövető tolvaj is megyénkben „képezte" magát arra, hogy rekordjával a Guiness-könyvbe kerüljön. Felsorolhatatlan hosszúságú lehetne azoknak az ügyeknek a felemlegetése, melyekben akár áldozatként, akár tettesként ott voltak megyénk lakói, vagy az innen elszármazottak a pakisztáni kábítószercsempészettől a dél-alföldi olajszőkítésig, dunántúli olajvezeték-fúrástól a Bács-Kiskun megyei szeszcsempészetig, de nem biztos, hogy sok értelme lenne. Valaki úgy vélekedik, hogy ezeknek is szegénységünk az oka, azért mennek el más tájakra, azért keverednek itt összeütközésbe a törvényekkel, mert nincs más lehetőség a pénzszerzésre, mert gazdagabb vidékeken nagyobb a lehetőség a vagyongyűjtésre, és egyáltalán: máshol is így csinálják, miért épp mi lennénk a kivételek. Vagy a gazdasági társaságok eladása a cégvilágban elfogadott menekülési útvonal? Magyar helyzet, orosz valóság Ferter János karikatúrája Huszáros roham az almáskertbe Az új-zélandi termesztők keményen fizettek a zöld alma reklámozásáért Nyéki Zsolt Geszteréd (KM) — Jön az ősz, s ilyenkor, mint a huszár a trombitaszóra, bizsergést érez a kertészethez közel álló ember: el kell menni a nyírségi almásokba, megnézni, hogyan pirosodik a gyümölcs. Nem más, mint Tomcsányi Pál akadémikus tett vallomást e szavakkal a Geszteréden közelmúltban megtartott szakmai tanácskozáson. Jöttek is a „huszárok”, azaz a kertészek széles e hazából, az érdeklődés pedig jelzi: jócskán akad tennivaló e szakmában, nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. Erre kegyetlen őszinteséggel hívta fel a figyelmet a Magyar Gyümölcs Szövetség és Terméktanács elnöke, Thurn László, aki a magyar kertészet nehéz helyzetéből, ezen belül az almatermesztés válságából kivezető utat a piaci szemlélettel kereste. Mert a kereskedelem évezredes törvénye szerint elsőként azt a kérdést kell feltenni: tudunk-e olyan árut és olyan áron produkálni, amit megvesz a vevő? A válasz az almánál is csak igen lehet, különben más megélhetés után kell nézni. S ha igen. akkor következik a piacszervezés, a marketingmunkája, hiszen a vásárlót meg kell győzni: valóban érdeke, hogy éppen ezt vagy azt a gyümölcsöt fogyassza rendszeresen. A kitűnő reklámok látnak Tomcsányi Pál akadémikus (balról) a geszterédi ültetvényben napvilágot, de nem egy közülük kicsit bosszantó. Itt van például az egészséges fogakat hirdető képsor a televízióból, ahol zöld almát nyom a szimpatikus orvos a boldogan mosolygó páciens kezébe. A honi szakemberek szerették volna elérni, hogy a magyar szemnek, szájnak kedvesebb piros alma legyen a szimbólum. de kiderült: az új-zélandi almatermesztők keményen fizettek azért az adott fogkrémet gyártó cégnek, hogy e reklámmal a náluk termett gyümölcs kússzon be a köztudatba szerte a világon. Megelőztek minket — mint annyi más területen és annyi más alkalommal. Pániknak azonban nincs helye, mert ez sehová sem vezet, másrészt elindult már a szép magyar alma of- fenzívája. Tavaly éppen Nyíregyházán, a Nyírségi Almanapok rendezvényén mutatták be a Garantáltan Egészséges Alma (GEA) programját, amelyben külön emblémával, levédett márkanévvel látják el a legmagasabb Martyn Péter felvétele minőségi követelményeknek megfelelő gyümölcsöt. Nos, a debütálás sikeres volt, az Almanapoknak és a kísérő akcióknak köszönhetően addig nem is remélt helyekről érkezett megrendelés, kötöttünk üzleteket olyan külföldi partnerekkel, akikről addig álmodni sem mertünk. Persze ezek még óvatos vásárlások, a piacot „gyúrni” kell, s a folytatás újabb mérföldköve lesz az idén újra megrendezendő Nyírségi Almapok Nyíregyházán, szeptember 24-26. között. Művelődési házak napja Hátrányban Nyíregyháza (KM) — A kisvállalkozók naponta találkoznak azokkal a diszkriminációkkal, amelyek megélhetésüket veszélyeztetik. Ha például betegség miatt kiesnek a munkából, 15 napig nem kaphatnak táppénzt, akkor sem jogosultak rehabilitációs járadékra, ha önhibájukon kívül mennek csődbe, s munkanélküli-segélyre sem számíthatnak. Minderre Szabó László, a Kisvállalkozók Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Együttműködési Társulásának ügyvivője hívta fel a figyelmet, amikor hivatalosan is bejelentette a szervezet megalakulását. A társulás pártsemleges szervezetként számos szakterület képviselőit igyekszik összefogni, tagjai számára többek között jogi tanácsadással, szerződések elkészítésével, szakmai továbbképzések szervezésével, idegen nyelvi levelezéssel nyújt segítséget. A kisvállalkozók érdekképviseletét vállalva az aktuális problémák között szó esett a magas adóterhekről, illetve a társadalombiztosítási és egyéb járulékokról, a bonyolult adminisztrációról, a hitelhez jutás nehézségeiről. Mindezen túlmenően állást foglaltak a kötelező kamarai tagság eltörlése mellett, s törvényes eszközökkel, de határozottan törekednek a diszkriminációk megszüntetésére. Élmények Nagykálló — „Nyári élményem a családdal” címmel rajzpályázatot hirdet a Brunszvik Teréz Óvoda (Nagykálló, Szabadság- harcos u. 8.) óvodás gyermekeknek. Beérkezési határidő: szeptember 23., eredményhirdetés: szeptember 28-án, az óvodapedagógiai napon lesz. Minden pályázó ajándékban részesül. Nyíregyháza (KM — B. I.) — A Lakókörzeti Művelődési Házak Igazgatósága szeptember 11-én ismét megrendezi a művelődési házak napját Nyíregyházán a Kossuth téren. A 16 órakor kezdődő látványos rendezvényen bemutatkoznak az intézmény egységeiben működő csoportok, együttesek és klubok. Fellép a Vasutas Művelődési Ház nyugdíjasklubja, a Tirpák Népzenei Együttes, a Babszem és Margaréta Tánccsoport, több népdalkor és táncklub. A nyár utolsó, az ősz első napsugarai még kicsalogatják a nyíregyháziakat a sétálóutcába. De jó találkozni régi és új ismerősökkel, de jó megfüröszteni még arcunkat a fényben! Martyn Péter felvétele A sármos férfi Hej valamikor de snájdig volt, sok-sok női szívet megdobogtatott amerre járt. Csupa sárm és káprázatos póz tudott lenni. Alakja mint a remekbe szabott márványszobor, testén minden tag, vonal tökéletes, akárcsak egy Dávid-szobron. Ruháit a legjobb úriszabók készítették, csináltatott cipőire is különös gondot fordított. A legnagyobb hőségben is gondosan megkötött mintás nyakkendőt viselt, mindig a felöltőkhöz megfelelően. Ha hűvösre fordult az idő, karjáról sosem hiányzott a szépen összehajtogatott ballonkabát sem. Barátai előtt szívesen dicsekedett hódításaival, sikereivel. Halk fölényes kuncogással dicsekedett; azt mondtam a kis szőkének, csak most légy forró kisszőkém, forró és ügyes. Ha meglátott egy szép nőt, forró vére buzogni kezdett, teste remegni, mint egy tropikus buja virág, ha váratlan szellő éri. Igazán sohasem szeretett senkit, érzéseit mindig a tarka múlandó pillanat művelte. Olyan volt, mint a bennünket körülvevő természet, amelynek csak a fizikai életről van tudomása, a morális életet nem ismeri. Amikor barátai nógatták, nősüljön már meg, hiszen elérte a férfikor delét, mindig talált szellemesnek hitt kifogásokat. Ilyeneket, hogy a nős ember okosabb mint a nőtlen, de akkor már késő. A nős barátait meg azzal, ugratta, hogy mindenkinek van valakije, akár több is, csak ti vagytok egyedül nősek. Hosszú idő után láttam újból. Hallottam, sohasem nősült meg, s mostanában eléggé el is hanyagolja magát. A parkban egy pádon ült, arcát süttette a lebukó őszi nappal. A nap sugarait szürke, szomjas fellegek itták be, borzongtak a fák levelei. Egy-egy pillanatra a maszatos felhőmassza mögé bújt a nap, de még így is jól láthattam a vaskos nyugalommal maga elé meredő arcát, amelyik olyan volt már, mint az aszott szentjánoskenyér. A padba szerelmes bicskák valamikor harmatos női neveket véstek, ha olvasta azokat, vajon mire gondolhatott. Talán arra, hogy másnap már mindig, mindenben okosabbak vagyunk. Minden kilométerkőnél
