Kelet-Magyarország, 1998. szeptember (55. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-08 / 210. szám

1998. szeptember 8., kedd 5. oldal A köz biztonsága A tranzitforgalom ellenére is igen jónak minősíti Nyírmada közbiztonságát a pol­gármester, s ebben nagy szerepe van a kö­zel nyolc éve működő rendőrőrsnek, s az ötvenfős polgárőrségnek is. Poór István főtörzszászlós, az őrs pa­rancsnoka is alátámasztotta ezt a véle­ményt: — Hosszú ideje nem történt kiemelt bűncselekmény a településen, a garázda jellegűeket is sikerült visszaszorítani. Ez talán annak is köszönhető — tette hozzá, hogy nagy figyelmet fordítunk a megelő­zésre. Az őrs illetékességi területéhez to­vábbi három falu — Pusztadobos, Ilk és Gemzse tartozik —, a települések vezetői­vel, s a polgárőr szervezetekkel is jó együttműködést sikerült kialakítani. Ha a rendőrök kérnek, szavuk nem pusztába kiáltott szó, ha az önkormányza­tok, akkor a rendőrök intézkednek gyor­san. Előfordult, hogy egy kocsma elől ello­pott valaki egy kerékpárt, de gyakorlatilag a tolvajjal együtt érkeztek a rendőrök a házhoz, hamar visszakerült tehát gazdájá­hoz a kétkerekű. Az iskola előtt Nyírma- dán is rendőr posztói rendszeresen a bűn- megelőzés jegyében, de a közlekedési isme­retek oktatását, vetélkedők szervezését, le­bonyolítását is felvállalta Poór István — a diákok nagy örömére. A prostituáltakat gyakorlatilag elűzték a területről, inkább másfelé „posztóinak” a leányok, asszonyok, a stricik közül több el­len is eljárás indult kitartottság miatt. Akad olyan „hölgy”, akire már több, mint 400 ezer forint bírságot róttak ki pályafutá­sa során — fizeti is részletekben, mert nem akarja leülni az ellenértéket. Igaz az is, hogy olykor napi 8 „fuvarja” is van/volt al­kalmi vagy visszatérő kuncsaftjai révén... □ A településen mintegy 200 fő idős em­ber betegsége vagy kora miatt szorul házigondozásra. Az ellátásukat 26 szociális munkás végzi, akik besegítenek a házi­munkába, szükség esetén bevásárolnak, főznek, takarítanak, de a portát is rendben tartják. J A* utóbbi három évben több áttelepült ukrán család választotta új otthonául Nyirmadát. A határ túloldaláról jöttek száma jelenleg eléri a százötvenet. Segélyre várva Nem múlik el nap, hogy valamilyen segé­lyért ne kopogtatnának a polgármesteri hi­vatalban. Ottjártunkkor átmeneti segélyre várt vagy két tucatnyi ember. — A lakosság egynegyede fordul hoz­zánk rendszeresen, hogy segítsünk rajtuk. De sok szegény rászoruló szégyell eljönni, inkább nélkülöznek, mintsem kérjenek — mondja Albi Istvánná szociális főelőadó. — Éves szinten a költségvetésünk nagy részét a különféle segélyek viszik el. Ez az összeg eléri a 100 millió forintot. Az egyéb segé­lyek mellett például mintegy 1200 gyerek után fizetünk gyermekvédelmi támogatást. A tanévkezdésre minden általános iskolás­nak az önkormányzat vásárolta meg a tan­könyvet. De jelentősen apasztja a kiadáso­kat. hogy minden évben nő a közköltségen eltemetettek száma, mert a hozzátartozók a temetési költséget nem tudják kifizetni. Kis település, kis KGST. Az I ABC oldalánál mindig akad turkálni való Az oldalt írta Fullajtár András és Ko- váts Dénes. Fotók: Fullajtár András. Sok a szegény, kevés a munkahely Ottjártunkkor is sokan álltak sorba segélyért, segítségért a község­házán Az állami gazdaság, a termelő- szövetkezet és a húsipari válla­lat volt a rendszerváltozás előtt a nyírmadaiak többségét* foglal­koztató három munkahely, a pri­vatizáció, illetve a gazdasági áta­lakulás következtében viszont a dolgozók többsége munka nélkül maradt — érzik is káros hatását napjainkban. Hazánk egyes településein az állami tulajdon az önkormányza­té lett, a madai állami gazdaság vagyonát viszont az államkassza vitte el. A szociálpolitikai nehéz­ségek miatt 46 milliós forráshi­ánnyal indította az idei évet az önkormányzat, ezen a nyertes pályázatok enyhítettek ugyan, de nem eleget. Különösen azt fáj­lalják — derült ki Kosa Barna­bás polgármester szavaiból —, hogy a megyei fejlesztési tanács­tól egy fillér támogatást sem si­került elnyerni — az okokat fir­tató kérdésre nem kaptak érde­mi választ. Azt, hogy a forráshiány több, mint 30 millió forinttá} csök­kent, egyebek között a 14 milliós „önhikis”, a 8,5 milliós útépítés­re kapott, a 2,5 milliós egészség­ügy korszerűsítési, valamint az 1,9 millió forintos szociális fold- programos pályázati pénzeknek köszönhetik. A szociális föld­programban 112 helybeli vesz részt, kukoricát, burgonyát, zöldségeket termesztenek, kisál­latokat nevelnek. Enyhített a gondokon az is. hogy a petneházi gázátadó értékesítéséből 5 millió forint a nyírmadai önkormány­zatot illette. Ezen információk ismereté­ben talán nem is meglepő, hogy az idén nem sokat tudtak beru­házásra fordítani. Ide jószerivel csak az orvosi rendelő korszerű­sítése, mintegy 800 méter út épí­tése, valamint a középületek kül­ső állagmegóvása sorolható. Sokatmondó adat: a rászoru­lóknak mintegy 50 millió forin­tot fizettek ki eddig segélyekre és támogatásokra — költségveté­sük több, mint egynegyedét, a gyermekvédelmi támogatásra a gyermekek több, mint 90 százalé­ka jogosult... Összehasonlításul érdemes közzétenni még néhány számot — hívta fel figyelmünket a pol­gármester: a hasonló lélekszámú Balatonfűzfő évi 500 millió forin­tos költségvetéssel gazdálkodik, ellentétben a nyirmadai 276-290 millióval, Fűzfőn 80 miliő forint adóbevétellel számolhatnak, míg Madán 7 millióval... Múltidéző Nyírmada neve személy­névből ered, 1254-ben még csak terra, tehát aligha la­kott település. 1296-ban Ka­rászi Sándor bán birtoka volt, ez idő tájt már két fa­luból, Nagy- és Kismadából állt, ez a kettősség a 19. szá­zadig megmaradt. 1354-ben a faluról elnevezett család tagjai megosztották egymás között az egyutcás, kétház- soros Kismadát, a templom közös maradt. A Madai család a 14. szá­zad közepén két ágra sza­kadt, a Madai és a Pazonyi ágra, ettől kezdve négy­száz éven át a két ág és a ve­le rokon, kisebb szabol­csi nemesek osztozkodtak rajta. A falu a 16. század vé­gén vásártartási jogot is ka­pott, ettől kezdve oppidum, azaz mezőváros néven emlí­tik. A 18. században már szá­mos birtokosa volt, a job­bágyfelszabadítás idején az akkor már egyesült faluban 1607 lélek élt. Az 1848/49-es forradalom és szabadság- harc idején Patay István őr­nagyként szolgált a magyar seregben. Munkanélküliség: betegség — Sajnos katasztrofális a köz­ségben élők egészségi állapo­ta. A körzetembe tartozó kö­zel 2600 ember mintegy 20 szá­zaléka alkoholista vagy alko­holbeteg — mondja nem kis keserűséggel a hangjában dr. Tisza József háziorvos. — „Divatos” betegség lett a dep­resszió, amit elsősorban a munkanélküliség és családi problémák váltanak ki. A nők körében is egyre gyakoribb betegség a májzsugor. Nagyon sok a beteg gyerek is, ami el­sősorban a táplálkozási rend­ellenességre vezethető vissza. Sajnos sokan beletörődnek a sorsukba és nem is akarnak dolgozni. Tisza doktort sok beteg keresi fel Kevesebb az iskolás — Összesen 549 gyerek kezdte el az új tanévet. Sajnos az elmúlt évhez képest ez 31 gyerekkel ke­vesebb. Ennek egyik oka, hogy 1992-től jelentősen csökken a szü­lések száma, így a 60-70 első osz­tályos helyett már most is csu­pán 54 érkezett. A másik ok, hogy az iskolás korú gyerekek szülei jelentős számban költöz­nek el a településről a megélhe­tési nehézségek miatt — halljuk Ferenczi István iskolaigazgató­tól. — Azért történtek pozitív dolgok is iskolánkban. Bekap­csolódtunk az Internetbe. Az 5-7. osztályokban megkezdtük a szá­mítástechnika oktatását, s jelen­leg 70 gyerek tud a számítógépen dolgozni. Előre léptünk az ide­gen nyelv oktatása terén is. Pá­lyázati pénzből angol-német kis- nyelvi labort indítottunk be. A gyerekek már a 3. osztálytól is­merkedhetnek a nyelvekkel és választhatják ki azt, amelyiket magasabb szinten szeretnék el­sajátítani. Mindent egybevéve jól indult a tanév. Kaptunk szá­A gyerekek érdeklődnek a szá­mítástechnika iránt Hűtőgépeket, fénymásolót, be­kapcsolódtunk az Internetbe és nálunk is indult a tejprogram, így elmondhatom, hogy a szemé­lyi és tárgyi feltételek biztosítot­tak a zavartalan oktatáshoz. Szüreti bál A nyári pangás után las­san beindul az élet a helyi művelődési házban is. Bár, ahogy Gipczei Zoltánná igazgatónő elmondta: szep­tember hónapban nem sze­rencsés rendezvényeket szervezni, mert a lakosság az iskolakezdés miatt mé­lyebbre nyúlt a pénztárcájá­ba. — A 13 éve működő nyugdíjasklub a nyáron sem tétlenkedett. Számos kirándulást szerveztek és most szeptembertől hetente tartanak foglalkozásokat. Havi két összejövetellel in­dul a gazdaklub is. Nyáron sikeres volt az ifjúsági klub ténykedése. Most a diákok szétszéledtek. így csak hét­végeken szerveznek progra­mokat. A gyerekeknek mesedél- előttöket és bábszínházi elő­adásokat szervezünk. Újra indul a zongoratanfolyam is, amire még lehet jelent­kezni. Tervünk, hogy ötven év után felelevenítjük a szü­reti mulatságokat. Színes felvonulást és bált rende­zünk. — Budapestről tizenegy év után az idén márci­usban kerültem vissza Nyírmadára. Itt szület­tem és szeretek itt lak­ni, azért is vágytam ha­za. Vásárosnaményban dolgozom, így a bejárás sem jelent különösebb gondot. Itt szeretnék családot is alapítani, de előbb az anyagi alapo­kat szeretném megte­remteni. Véleményem szerint minden olyan üzlet megtalálható a te­lepülésen, ami a min­dennapi bevásárláshoz szükséges, de komo­lyabb műszaki cikket nem lehet magkapni. Félegyházi Imre BM-dolgozó — Itt nőttem fel, itt mentem férjhez. Jól ér­zem magam. Ami nem jelenti azt, hogy nincse­nek problémáim. Egye­lőre a szüleimnél la­kunk, de szeretnénk sa­ját lakásba költözni, ami a mostani nehéz világban nem könnyű. Férjemmel úgy döntöt­tünk, hogy a kislá­nyunk mellé vállalunk még egy gyereket és akkor a szocpollal vala­mit tudunk kezdeni. Szerencsére a férjem­nek van munkahelye. Én egyelőre még otthon vagyok a kislányom­mal. Remélem rövide­sen találok munkát. Éles Pálné, kismama — Megvagyok, de na­gyon sok gondról lehet­ne beszélni ebben a fa­luban. Korábban ki­sebbségi képviselő vol­tam, de nem voltam megelégedve a lakosság aktivitásával a gondok megoldásában, köztük a kisebbséggel sem. Az­tán a nagy önkormány­zat sem támogatta a munkámat úgy, ahogy kellett volna. Csak szét kell nézni Nyírmadán és látni, hogy semmit sem fejlődött. Elisme­rem persze, hogy a ci­gányság sem úgy áll hozzá a gondok megol­dásához, ahogy kellene. Jóni Dezső, volt kisebbségi képviselő — Hetvenegy éves va­gyok és itt élek születé­sem óta. Az tény, hogy most sokkal nehezebb a megélhetés mint tíz év­vel ezelőtt. De azt is tu­domásul kell venni, hogy aki dolgozik, az megél. Sajnos megszűn­tek a korábbi munka­helyek. Sokan az ön- kormányzati segélyek­től várják a boldogulá­sukat, ahelyett, hogy maguk is próbálnának segíteni a problémáju­kon. Én termelek ezt- azt és a felesleget el­adom a piacon. A ke­véske nyugdíjhoz jól jön a kiegészítés, id. Biró Sándor nyugdíjas

Next

/
Oldalképek
Tartalom