Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-18 / 193. szám
1998. augusztus 18., kedd 3. oldal A kötődés kockázata Balogh József Ha nevet kellene adni a heteknek, a múlt hét alighanem a személycserék és az azokat követő véleményütközések hete lehetett volna. Gondoljunk csak az APEH vezetőinek menesztésére és az utódok kinevezésére, vagy az ÁFV Rt. vezetőire, s ha lophatunk még néhány napot a héthez, hát ide számíthatjuk a Postabank vezérkarát is. A váltásról szóló hírek után nyomban olvashattuk a róluk szóló véleményeket is. Ha végiggondoljuk, teljesen természetesnek tekinthető, hogy az előző ciklusban kormányzó pártoknak nem tetszettek a leváltások, hiszen a kicserélt embereket ők nevezték ki. Csoda-e, ha a szocialista párt elnökjelöltje a politikai kultúra íratlan szabályait és a jóízlést sértő lépésnek nevezte az új APEH-el- nök kinevezését, a szabaddemokraták volt művelődésügyi minisztere pedig politikai cinizmusnak titulálta a „fideszes pártkatona, pártkincstárnok" kinevezését. Eszembe jut, mi történt négy éve, a választás után. Szép csendben kicserélődött mindenki. Bőd Péter Ákos, előtte Gálszécsi András, még előtte az APEH éléről indult el Minarik György, mivel megcsappant iránta a politikai bizalom. Korábban az ÁVÜ éléről köszönt el Csépi Lajos, előtte Sepsey Tamás a kárpótlási hivatal. Botos Katalin a Bankfelügyelet vezetői székéből kelt fel, de említhetnénk a teljes kormányhivatalt, a minisztériumok vezető beosztású dolgozóit, a diplomáciai testületek többségének vezetőit, tagjait, a tévések, rádiósok egy részéről pedig kár is szót ejteni. Igazából nem is kellene ezen csodálkozni, valószínű, majd megszokjuk: új műsorhoz új férfi kell és természetesek lesznek a választások utáni cserék. (így látta ezt a szocialista Katona Béla is, aki nem várta meg, hogy leváltsák, önként távozott posztjáról.) Tudomásul vesszük, hogy vannak olyan beosztások, hivatalok, amelyek a hatalomhoz kötődnek, s vezetői négyévenként a vesztesekkel együtt változnak. Az új emberek kinevezése pedig mindenkor a kinevező felelőssége volt és marad. Talán még azt is ki lehetne hozzá találni, hogy az ilyen, a hatalomváltáshoz kapcsolt beosztásokból ne nagy végkielégítésekkel kelljen távozni, hisz aki ilyen hivatalról álmodik, annak tisztában kell lenni azzal is, mi lesz vele ébredés után. És akkor nem csak a választók pillanatnyi akaratát fejezné ki a választás, hanem kevesebbe is kerülne. Ne ellenkezz, Mariska! Búza szalmát most látsz utoljára ezen a földön... Ferter János karikatúrája Megyeházi ráhangoló Nyíregyháza (KM) — Hat téma szerepel a megyei közgyűlés napirendjén szerdán, majd a rendes ülést ünnepi követi Módosítják az idei költségvetésről szóló rendeletet, döntenek a kislétai ápoló-gondozó otthon igazgatójának személyéről. Újfent nincs viszont olyan személy, aki be- tölthetné a TURINFORM iroda vezetői posztját, vélhetően ismételten új pályázatot kell kiírni. A közgyűlés tagjai határoznak még megyei közalapítványok alapító okiratának módosításáról, majd ingatlanügyben döntenek. Az ünnepi ülés 11 órakor kezdődik, ennek keretében adják át a megyei kitüntető díjakat. A tb-tartozás milliárdokra rúg A legnagyobb adósok változatlanul a nagymunkáltatók és az egyéni vállalkozók A társadalombiztosítás megyei székháza, ahol milliárdok sorsáról kell dönteni... Harasztosi Pál felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Még csak az ötlet született meg arra, hogy a Társadalombiztosítási Igazgatóság tartozásait behajtó intézmény országosan létrejön, máris tb- kommandóként emlegetik a majdani testületet... Mennyi a megyénkben nyilvántartott tb-tartozás, kik a legnagyobb adósok? — tettük fel a kérdést Ladányi Jánosné dr.-nak, a TB Szabolcs-Szatmár-Beregi igazgatójának, aki készséggel válaszolt. — A legfrissebb adatokat tudom mondani. Ez év júniusában csak a mi megyénkben 7 milli- árd-négyszázmillió forint volt a kintlévőségünk, ami összehasonlítva az előző időszakkal, változatlanul növekvő tendenciát mutat, majd négyszázmillióval több, mint a megelőző időszakban volt. Megállapítottuk azt is, hogy az úgynevezett élő számláknál, a működő cégeknél és magánvállalkozóknál megállt a növekedés. A különbség főképp a megszűnt, felszámolás, végelszámolás alatt lévő cégek tartozásaiból tevődik össze. Lényeges sajátosság az is, hogy a növekmény túlnyomó részét késedelmi kamatok, pótlékok adják, ha úgy tetszik, az ügyek folyamatosságából adódnak. A legnagyobb adósok a nagymunkáltatók és a vállalkozók köréből kerülnek ki. A szövetkezetek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, bt.-k, közkereseti társaságok gyűjtik össze és görgetik maguk előtt a kifizetetlen számlákat. Arra a kérdésre, hogy mi az oka a tartozások felhalmozásának, a rossz fizetési fegyelemnek, Ladányi Jánosné dr. elmondta: a rossz gazdálkodásból, a csődhelyzetből változatlanul egyenesen következik a tartozások felgyülemlése, s szakemberként már most meg merné jósolni azt, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdasággal foglalkozók körében ősztől ugrásszerűen megnő majd a nem fizetők, illetve a fizetni nem tudók száma. A szakemberek pozitív jelenségként értékelik, hogy a nagy adósok mind gyakrabban törekszenek a megegyezésre, s igyekeznek is betartani a tb-vel kötött megállapodás pontjait. Azok, akik nehéz helyzetükben is vállalják a fizetést, engedményt kaphatnak. Azt, hogy milyen mértékű és mennyi ez az engedmény, általánosságban nem lehet megmondani, hiszen minden esetben egyedi elbírálás alapján, a gazdasági mutatók megismerése után, azok alapján kötik meg az üzletet. Azok, akik elvben megállapodnak, de a gyakorlatban nem fizetnek, súlyos következményekre számíthatnak: a tb minden előzetes értesítés nélkül felbontja a szerződésüket, s a korábban kialkudott kedvezményeket is elveszítik az illetők. Változik a fizetési határidő, a türelmi idő is. A fentiek alapján lehet egy hónap, de lehet több is, attól függően, mennyi a tartozás és milyen a hozzáállás. — Akinek ilyen jellegű szerződése van velünk, jól teszi, ha figyeli a naptárt, és rendesen, megadott időben törleszti tartozását — mondja Földesi Gábor- né, a tb megyei igazgatósága végrehatási osztályának osztályvezetője. A behajtást, a végrehatást ugyanis előzetes felszólítás nélkül kezdjük meg. Sokszor előfordul, de nem vezet eredményre, hogy az illető azzal védekezik, elnézte a dátumot. A szerződésben egyértelműen szerepelnek a feltételek, kifogásokat nem tudunk elfogadni. Az előzetes bejelentkezést azért is szüntették meg az igazgatóságok, mert annak kézhezvétele elegendő ok volt arra, hogy a végrehajtók megérkezéséig az adós kimentse a cégből, amit menteni érdemes, s az üres kasszát, a lerabolt céget mutassa a végrehajtóknak. Örvendetes tény ugyanakkor, hogy a felszámolási hullám mára a végéhez közeledik. A nagy cégek, nagy adósok sorsa úgy- ahogy rendeződött, most a kicsiken, a kisebbeken a nehéz idők sora... Kajaaniba repül a Primavera Nyíregyháza (KM - K. J.) — Szerdán hajnalban Finnországba indul a nyíregyházi Primavera Balettegyüttes. Nyíregyháza testvérvárosában ugyanis a napokban kezdődik a település negyedszázada bővülő nemzetközi — városközi — kapcsolatainak ünnepségsorozata. Ennek tiszteletére nyelvrokonaink Nyári Nemzetközi Kulturális Fesztivált rendeznek, melyre megyeszékhelyünk balettosait meghívták. A primaverások — tudtuk meg a társulat vezetőjétől, koreográfusától — Feketéné Kun Ildikótól — szerdán érkezik meg az ezer tó országa fővárosába, Helsinkibe. Városnézést követően onnan indulnak tovább — éjszaka, vonaton — a félezer kilométerre északabbra fekvő Kajaaniba. Az augusztus 21-én kezdődő kulturális találkozón táncosaink közös műsorban lépnek fel — többek között — a finn Kajaani Fúvószenekarral, a német Las- kansenből érkező tánccsoporttal, a svéd östersundi cirkusziskola növendékeivel, az osztrák Ca- samba tánccsoporttal. A mieink a megnyitó gálán a jellegzetes magyar palotást is eltáncolják. Második fellépése alkalmával a Primavera másfél órás — önálló — műsort ad a Kajaani Kongresszusi Központ Színháztermében. Nyelvápolók tábora Nyíregyháza, Szurdok- püspöki (KM — K. J.) — Közeledik a nyárvég, de ez mit sem csökkent az egyre-másra szerveződő táborok működési kedvén. A közeljövőben — augusztus 22-én — veszi kezdetét az az egyhetes együttlét, melyet életre hívói a határon túl élő magyar fiatalok számára szerveztek meg — anyanyelvápoló célzattal. És hogy kik a kezdeményezők? Nos, a résztvevőket a Duna Televízió toborozta, a tábori program tartalommal megtöltéséről, az előadói gárda verbuválásáról a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium gondoskodott; a funkcionáltatá- si költségek felét pedig megyei önkormányzatunk állja. Romániából hatvanötén, a Vajdaságból (Jugoszlávia) harminchármán, Szlovákiából hatan, Ukrajnából (Kárpátaljáról) tizennégyen vesznek részt az augusztus 29-ig zajló foglalkozásokon. Rajtuk kívül jelen lesznek hazai — budapesti —- diákok, úgyhogy — velük együtt — az összlátszám közel 160 fősre alakul. A tábori napok legnagyobb részét az anyanyelvi kultúra erősítésére, csiszolására fordítják. Ezenkívül lesznek honismereti, hungarológiai előadások, filmesztétikai elemzések, néptánctanulás, és még sok más, hasznos elfoglaltság. A darázs y\zokon a napokon, amikor a kisvárosunk központjában van elintézni valóm, soha nem eszem otthon bőséges reggelit. Ennek az az oka, hogy a főtéren van egy pékárubolt, ahol olyan friss süteményeket kapok, amelyeket akkor vettek ki a sütőből. Ezeknek az édes, fűszeres illata mindig elcsábít egy tízóraira, egy gábelfrústökre. A feleségem meg is jegyezte, hogy érdekes módon minden délelőtt van valami fontos dolgom a városban. A titokról a mai napon leb- bentettem fel a fátylat, amikor három frissensűlt és még meleg túrós táskával állítottam haza. Kibontottam a kis csomagot és a környezetet pillanatok alatt betöltötte a vaníliás, mazsolás illat. Hazajövetelemtől a kicsiny családom el volt ragadtatva. Csak az utolsó falat elfogyasztása után közölte a feleségem, hogy most már érti, hogy miért mászkálok el olyan gyakran és így nem is talál benne semmi dorgálásra valót. Soha rosszabb helyre ne költsem el a pénzt. Elmondtam, hogy szisztematikusan derítettem fel a terepet azaz, az elmúlt napokban végig kóstoltam szinte az egész kínálatot. A túrós táska mellett a különböző — mákos, meggyes, epres, almás, stb. — piték lopták be magukat a szívembe. Különösen az almás, amelyikből egy darabot ma is megettem, amíg vártam, hogy a túrós elkészüljön és kivegyék a sütőből. Bent az üzletben is kényelmesen elfogyaszthattam volna valamelyik asztal mellé leülve, de inkább becsomagoltattam és kiültem vele a parkba egy padra. Az augusztusi napsütésben a megszokott padomon kényelmesen elhelyezkedtem és azon meditáltam, hogy a polgáriaso- dásnak milyen apró jeleit lehet megfigyelni még itt a pékáruboltban is. Látszik, hogy komoly törzsvásárló rétegük van, akik egy kis finomságra költötteket nem tartják fölösleges pénzkidobásnak. A betérő fiatalok otthonosan válogatnak az üvegvitrin előtt és megbeszélik az eladóval azt a süteményt, amelyikre éppen most támadt gusztusuk egy csésze tea, vagy egy pohár kóla mellett. Betérnek ide a közeli piacról a bevásárlás után hazafelé igyekvők is, hogy egy-egy süteményt vigyenek a gyerekeknek, az unokáknak vagy éppen saját maguknak a délutáni sziesztá- zás utánra. A csendes meditáció közben bontogatni kezdtem a selyempapírba csomagolt pitét, amikor kitudja, honnan-honnanse pillanatok alatt megjelent egy darázs és hangos zümmögéssel mintegy bejelentette magát kosztostársnak. Kénytelen voltam hirtelen egy stratégiát rögtönözni, hogy darázscsípés nélkül és élvezettel elfogyasszam az áhított süteményemet. A továbbiakban ez úgy zajlott le, hogy letörtem egy falatot, bekaptam miközben a maradékot pánikszerűen visszacsomagoltam. A darázs kénytelen volt megelégedni a földrehulló porcukros morzsával. A darázson vett diadalt egy tejszínhabos kávéval ünnepeltem.
