Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-18 / 193. szám

1998. augusztus 18., kedd 3. oldal A kötődés kockázata Balogh József Ha nevet kellene adni a heteknek, a múlt hét alighanem a személycserék és az azokat követő véleményütközések hete lehetett volna. Gondoljunk csak az APEH vezetői­nek menesztésére és az utódok kinevezésé­re, vagy az ÁFV Rt. vezetőire, s ha lopha­tunk még néhány napot a héthez, hát ide számíthatjuk a Postabank vezérkarát is. A váltásról szóló hírek után nyomban ol­vashattuk a róluk szóló véleményeket is. Ha végiggondoljuk, teljesen természetesnek te­kinthető, hogy az előző ciklusban kormány­zó pártoknak nem tetszettek a leváltások, hiszen a kicserélt embereket ők nevezték ki. Csoda-e, ha a szocialista párt elnökjelöltje a politikai kultúra íratlan szabályait és a jóíz­lést sértő lépésnek nevezte az új APEH-el- nök kinevezését, a szabaddemokraták volt művelődésügyi minisztere pedig politikai ci­nizmusnak titulálta a „fideszes pártkatona, pártkincstárnok" kinevezését. Eszembe jut, mi történt négy éve, a vá­lasztás után. Szép csendben kicserélődött mindenki. Bőd Péter Ákos, előtte Gálszécsi András, még előtte az APEH éléről indult el Minarik György, mivel megcsappant iránta a politikai bizalom. Korábban az ÁVÜ éléről köszönt el Csépi Lajos, előtte Sepsey Tamás a kárpótlási hivatal. Botos Katalin a Bankfel­ügyelet vezetői székéből kelt fel, de említ­hetnénk a teljes kormányhivatalt, a minisz­tériumok vezető beosztású dolgozóit, a dip­lomáciai testületek többségének vezetőit, tagjait, a tévések, rádiósok egy részéről pe­dig kár is szót ejteni. Igazából nem is kellene ezen csodálkoz­ni, valószínű, majd megszokjuk: új műsor­hoz új férfi kell és természetesek lesznek a választások utáni cserék. (így látta ezt a szo­cialista Katona Béla is, aki nem várta meg, hogy leváltsák, önként távozott posztjáról.) Tudomásul vesszük, hogy vannak olyan be­osztások, hivatalok, amelyek a hatalomhoz kötődnek, s vezetői négyévenként a veszte­sekkel együtt változnak. Az új emberek ki­nevezése pedig mindenkor a kinevező fele­lőssége volt és marad. Talán még azt is ki lehetne hozzá találni, hogy az ilyen, a hatalomváltáshoz kapcsolt beosztásokból ne nagy végkielégítésekkel kelljen távozni, hisz aki ilyen hivatalról ál­modik, annak tisztában kell lenni azzal is, mi lesz vele ébredés után. És akkor nem csak a választók pillanatnyi akaratát fejezné ki a választás, hanem kevesebbe is kerülne. Ne ellenkezz, Mariska! Búza szalmát most látsz utoljára ezen a földön... Ferter János karikatúrája Megyeházi ráhangoló Nyíregyháza (KM) — Hat téma szerepel a megyei közgyűlés napirendjén szerdán, majd a rendes ülést ünnepi követi Módosítják az idei költségvetésről szóló rendeletet, döntenek a kislétai ápoló-gon­dozó otthon igazgatójának személyéről. Új­fent nincs viszont olyan személy, aki be- tölthetné a TURINFORM iroda vezetői posztját, vélhetően ismételten új pályáza­tot kell kiírni. A közgyűlés tagjai határoz­nak még megyei közalapítványok alapító okiratának módosításáról, majd ingatla­nügyben döntenek. Az ünnepi ülés 11 óra­kor kezdődik, ennek keretében adják át a megyei kitüntető díjakat. A tb-tartozás milliárdokra rúg A legnagyobb adósok változatlanul a nagymunkáltatók és az egyéni vállalkozók A társadalombiztosítás megyei székháza, ahol milliárdok sorsáról kell dönteni... Harasztosi Pál felvétele Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Még csak az ötlet született meg arra, hogy a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság tartozá­sait behajtó intézmény or­szágosan létrejön, máris tb- kommandóként emlegetik a majdani testületet... Mennyi a megyénkben nyilván­tartott tb-tartozás, kik a legna­gyobb adósok? — tettük fel a kér­dést Ladányi Jánosné dr.-nak, a TB Szabolcs-Szatmár-Beregi igazgatójának, aki készséggel vá­laszolt. — A legfrissebb adatokat tu­dom mondani. Ez év júniusában csak a mi megyénkben 7 milli- árd-négyszázmillió forint volt a kintlévőségünk, ami összehason­lítva az előző időszakkal, válto­zatlanul növekvő tendenciát mu­tat, majd négyszázmillióval több, mint a megelőző időszak­ban volt. Megállapítottuk azt is, hogy az úgynevezett élő szám­láknál, a működő cégeknél és magánvállalkozóknál megállt a növekedés. A különbség főképp a megszűnt, felszámolás, végel­számolás alatt lévő cégek tarto­zásaiból tevődik össze. Lénye­ges sajátosság az is, hogy a nö­vekmény túlnyomó részét kése­delmi kamatok, pótlékok adják, ha úgy tetszik, az ügyek folya­matosságából adódnak. A legna­gyobb adósok a nagymunkálta­tók és a vállalkozók köréből ke­rülnek ki. A szövetkezetek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, bt.-k, közkereseti társaságok gyűjtik össze és gör­getik maguk előtt a kifizetetlen számlákat. Arra a kérdésre, hogy mi az oka a tartozások felhalmozásá­nak, a rossz fizetési fegyelem­nek, Ladányi Jánosné dr. el­mondta: a rossz gazdálkodásból, a csődhelyzetből változatlanul egyenesen következik a tartozá­sok felgyülemlése, s szakember­ként már most meg merné jósol­ni azt, hogy a kedvezőtlen időjá­rás miatt a mezőgazdasággal fog­lalkozók körében ősztől ug­rásszerűen megnő majd a nem fi­zetők, illetve a fizetni nem tudók száma. A szakemberek pozitív jelen­ségként értékelik, hogy a nagy adósok mind gyakrabban törek­szenek a megegyezésre, s igye­keznek is betartani a tb-vel kö­tött megállapodás pontjait. Azok, akik nehéz helyzetükben is vál­lalják a fizetést, engedményt kaphatnak. Azt, hogy milyen mértékű és mennyi ez az enged­mény, általánosságban nem le­het megmondani, hiszen minden esetben egyedi elbírálás alapján, a gazdasági mutatók megismeré­se után, azok alapján kötik meg az üzletet. Azok, akik elvben megállapodnak, de a gyakorlat­ban nem fizetnek, súlyos követ­kezményekre számíthatnak: a tb minden előzetes értesítés nélkül felbontja a szerződésüket, s a ko­rábban kialkudott kedvezménye­ket is elveszítik az illetők. Válto­zik a fizetési határidő, a türelmi idő is. A fentiek alapján lehet egy hónap, de lehet több is, attól függően, mennyi a tartozás és milyen a hozzáállás. — Akinek ilyen jellegű szerző­dése van velünk, jól teszi, ha fi­gyeli a naptárt, és rendesen, megadott időben törleszti tarto­zását — mondja Földesi Gábor- né, a tb megyei igazgatósága vég­rehatási osztályának osztályve­zetője. A behajtást, a végrehatást ugyanis előzetes felszólítás nél­kül kezdjük meg. Sokszor előfor­dul, de nem vezet eredményre, hogy az illető azzal védekezik, el­nézte a dátumot. A szerződésben egyértelműen szerepelnek a fel­tételek, kifogásokat nem tudunk elfogadni. Az előzetes bejelentkezést azért is szüntették meg az igaz­gatóságok, mert annak kézhezvé­tele elegendő ok volt arra, hogy a végrehajtók megérkezéséig az adós kimentse a cégből, amit menteni érdemes, s az üres kasszát, a lerabolt céget mutassa a végrehajtóknak. Örvendetes tény ugyanakkor, hogy a felszámolási hullám má­ra a végéhez közeledik. A nagy cégek, nagy adósok sorsa úgy- ahogy rendeződött, most a kicsi­ken, a kisebbeken a nehéz idők sora... Kajaaniba repül a Primavera Nyíregyháza (KM - K. J.) — Szerdán hajnalban Finn­országba indul a nyíregy­házi Primavera Balettegyüt­tes. Nyíregyháza testvérvárosában ugyanis a napokban kezdődik a település negyedszázada bővülő nemzetközi — városközi — kap­csolatainak ünnepségsorozata. Ennek tiszteletére nyelvrokona­ink Nyári Nemzetközi Kulturá­lis Fesztivált rendeznek, melyre megyeszékhelyünk balettosait meghívták. A primaverások — tudtuk meg a társulat vezetőjétől, kore­ográfusától — Feketéné Kun Ildi­kótól — szerdán érkezik meg az ezer tó országa fővárosába, Hel­sinkibe. Városnézést követően onnan indulnak tovább — éjsza­ka, vonaton — a félezer kilomé­terre északabbra fekvő Kajaani­ba. Az augusztus 21-én kezdődő kulturális találkozón táncosaink közös műsorban lépnek fel — többek között — a finn Kajaani Fúvószenekarral, a német Las- kansenből érkező tánccsoporttal, a svéd östersundi cirkusziskola növendékeivel, az osztrák Ca- samba tánccsoporttal. A mieink a megnyitó gálán a jellegzetes magyar palotást is eltáncolják. Második fellépése alkalmával a Primavera másfél órás — önálló — műsort ad a Kajaani Kong­resszusi Központ Színháztermé­ben. Nyelvápolók tábora Nyíregyháza, Szurdok- püspöki (KM — K. J.) — Közeledik a nyárvég, de ez mit sem csökkent az egyre-másra szerveződő táborok működési ked­vén. A közeljövőben — augusz­tus 22-én — veszi kezdetét az az egyhetes együttlét, melyet életre hívói a ha­táron túl élő magyar fiata­lok számára szerveztek meg — anyanyelvápoló cél­zattal. És hogy kik a kezdemé­nyezők? Nos, a résztvevő­ket a Duna Televízió tobo­rozta, a tábori program tar­talommal megtöltéséről, az előadói gárda verbuválásá­ról a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium gondos­kodott; a funkcionáltatá- si költségek felét pedig megyei önkormányzatunk állja. Romániából hatvanötén, a Vajdaságból (Jugoszlávia) harminchármán, Szlovákiá­ból hatan, Ukrajnából (Kár­pátaljáról) tizennégyen vesznek részt az augusztus 29-ig zajló foglalkozásokon. Rajtuk kívül jelen lesznek hazai — budapesti —- diá­kok, úgyhogy — velük együtt — az összlátszám kö­zel 160 fősre alakul. A tábori napok legna­gyobb részét az anyanyelvi kultúra erősítésére, csiszo­lására fordítják. Ezenkívül lesznek honismereti, hun­garológiai előadások, fil­mesztétikai elemzések, nép­tánctanulás, és még sok más, hasznos elfoglaltság. A darázs y\zokon a napokon, amikor a kisvárosunk központjában van elintézni valóm, soha nem eszem otthon bőséges reggelit. Ennek az az oka, hogy a főté­ren van egy pékárubolt, ahol olyan friss süteményeket kapok, amelyeket akkor vettek ki a sü­tőből. Ezeknek az édes, fűszeres illata mindig elcsábít egy tízórai­ra, egy gábelfrústökre. A felesé­gem meg is jegyezte, hogy ér­dekes módon minden délelőtt van valami fontos dolgom a vá­rosban. A titokról a mai napon leb- bentettem fel a fátylat, amikor három frissensűlt és még meleg túrós táskával állítottam haza. Kibontottam a kis csomagot és a környezetet pillanatok alatt betöltötte a vaníliás, mazsolás il­lat. Hazajövetelemtől a kicsiny családom el volt ragadtatva. Csak az utolsó falat elfogyasztá­sa után közölte a feleségem, hogy most már érti, hogy miért mászkálok el olyan gyak­ran és így nem is talál benne semmi dorgálásra valót. Soha rosszabb helyre ne költsem el a pénzt. Elmondtam, hogy szisztema­tikusan derítettem fel a terepet azaz, az elmúlt napokban végig kóstoltam szinte az egész kíná­latot. A túrós táska mellett a kü­lönböző — mákos, meggyes, epres, almás, stb. — piték lop­ták be magukat a szívembe. Kü­lönösen az almás, amelyikből egy darabot ma is megettem, amíg vártam, hogy a túrós elké­szüljön és kivegyék a sütőből. Bent az üzletben is kényelme­sen elfogyaszthattam volna va­lamelyik asztal mellé leülve, de inkább becsomagoltattam és ki­ültem vele a parkba egy padra. Az augusztusi napsütésben a megszokott padomon kényel­mesen elhelyezkedtem és azon meditáltam, hogy a polgáriaso- dásnak milyen apró jeleit lehet megfigyelni még itt a pékáru­boltban is. Látszik, hogy komoly törzsvásárló rétegük van, akik egy kis finomságra költötteket nem tartják fölösleges pénzki­dobásnak. A betérő fiatalok ott­honosan válogatnak az üvegvit­rin előtt és megbeszélik az el­adóval azt a süteményt, ame­lyikre éppen most támadt gusz­tusuk egy csésze tea, vagy egy pohár kóla mellett. Betérnek ide a közeli piacról a bevásárlás után hazafelé igyekvők is, hogy egy-egy süte­ményt vigyenek a gyerekeknek, az unokáknak vagy éppen saját maguknak a délutáni sziesztá- zás utánra. A csendes meditáció közben bontogatni kezdtem a selyem­papírba csomagolt pitét, amikor kitudja, honnan-honnanse pilla­natok alatt megjelent egy da­rázs és hangos zümmögéssel mintegy bejelentette magát kosztostársnak. Kénytelen vol­tam hirtelen egy stratégiát rög­tönözni, hogy darázscsípés nél­kül és élvezettel elfogyasszam az áhított süteményemet. A to­vábbiakban ez úgy zajlott le, hogy letörtem egy falatot, be­kaptam miközben a maradékot pánikszerűen visszacsomagol­tam. A darázs kénytelen volt megelégedni a földrehulló por­cukros morzsával. A darázson vett diadalt egy tejszínhabos ká­véval ünnepeltem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom