Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-13 / 189. szám
1998. augusztus 13., csütörtök 3. oldal Aratódal Nagyjából befejezték vagy inkább, ha a belvízzel is sújtott, legszegényebb vidékeinkre gondolunk, lehetne úgy is fogalmazni, abbahagyták az idei kalászos gabona aratását a megye termelői. Van olyan, idén iszonyú mennyiségű eső áztatta szatmári település, ahol a helyi vezető szerint a község egész határa nem terem kétmillió árú terményt. A megyében többfelé szomorkodó, elgazosodott búzatáblák silány, lábán is fokozatosan romló minőségű termését most már nem is érdemes a gazdájának levágattatni. A legtöbb helyen hektáronként tízezer forintot is meghaladó (bér)kombájnolási költség ugyanis egyértelmű veszteség lenne a számára. Az más kérdés, hogy az ilyen táblába semmi pénzért nem engedné be sokmillióért vásárolt gépét egyetlen józanul gondolkodó kombájntulajdonos sem. Mondhatná erre sok földművelő, ha jobb ára lenne a búzának, a végső bevétel jobban elbírná a vetéstől aratásig felmerülő költséges ráfordításokat is. Ám ez számos esetben utólagos okoskodás, hiszen amikor még nem volt sejthető, milyen alacsonyak leszenek a búzaárak, akkor sem volt hajlandó (sok esetben nem is volt képes) kellő mértékű ráfordításokra egy nagyobb és jobb minőségű termés érdekében nagyon sok'kistermelő. Hogy milyen fontos, az évről évre biztonságosabb és eredményesebb gazdálkodást megalapozni képes „jó gazda gondossága" — beleértve az szükséges anyagi áldozat- vállalást is —, beregi kistermelő ismerősöm példája lehet a bizonyíték. A kárpótlásban visszakapott pár hektár földjén kevés „pénzmaggal", annál több szakértelemmel és paraszti fortéllyal kezdett gazdálkodni. Miután tisztában volt vele, hogy jót csak jóból lehet termelni (készíteni, főzni stb ), azt mindig meg is adta munkában, vetőmagban, műtrágyában, növényvédő szerben a növényeinek. A hét végén fejezte be az aratást, aminek eredményét — tíz tonna kiváló, malmi egyes minőségű és tíz tonna takarmánybúzáját a maga épített színben letárolta az udvarán, sőt ismerősével közös Kalmár rostáján meg is tisztítja és vár. V,„ mert sejti, a jó búzának „szeme" lesz még később. A végén pedig, ha nem is nagy haszonnal, de mégis csak jövedelmezően fejezi majd be ez évi gazdálkodását is, ami esélyt ad, hogy jövőre még jobban tegye a dolgát, s három társával megvehes- sék azt a használt kombájnt, ami tovább csökkenti a kistermelői kiszolgáltatottságot. Reggeli élénkítőnek most ennyi elég a*kétteskének Ferter János rajza Felvásárlás Jánkmajtis (N. L.) — Szatmárban is szép számmal vannak, akik a gabona és a kukorica termesztéséből szeretnének megélni. Jó hír nekik, hogy a Jánkmajtison lévő Szamosföld Kft. telepén átveszik a terményt. A cég szárítója és magtára nem kevesebb mint 2500 négyzetméter alapterületű. A cég bértárolással, tisztítással és szárítással egyaránt foglalkozik. Kiszolgáltatott munkavállalók A minimálbéren foglalkoztatottaknak sóra sem futja majd nyugdíjukból az évek múltával Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Eddig is tudtuk: a rendszer- váltás egyik kárvallottjai a munkavállalók. Most még nem világos, hogy a Munkaügyi Minisztérium megszűnésével ki lesz a gazdája a munkaügynek. Megszűnt a Közmunkatanács is. Folyamatban van a koncepció kidolgozása — az érdekeltek bevonása nélkül. Vajon milyen ma a megyében munkavállalónak lenni? Ezzel a kérdéssel kerestük meg Takács Tiborné munkajogi szakértőt, az MSZOSZ jogsegélyszolgálatának vezetőjét. A megye* sajátos helyzetéből következik, hogy a tulajdonosi szerkezetátalakulás alaposan megrázta a munkaügyi biztonságot. Ennek alapja az, a még 1992- ben hatályba lépett munkajogi törvény, mely a munka világának szereplőit jogilag azonos pozíciójúnak tekinti. A jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben viszont lehetetlen, hogy egyenrangú partnerként tárgyaljanak a munkajog tartalmi kérdéseiben. Ezzel egyidejűleg megszüntették a szakszervezetek normális működéséhez szükséges vagyoni alapokat. A megyei munkaerőpiacon túlkínálat keletkezett, a helyzetet súlyosbította a külföldről behozott feketemunka is. A kialakult helyzet ellenérdekeltté tette a munkáltatókat, ráadásul a vállalkozások zöme nem annyira tőkeerős, hogy a bérek adó- és tb- terheit el tudják viselni. A munKöltöznek Túristvándi (MK) — A több, mint 700 Túristvándi- ban élő lakos a közeljövőben új helyen keresheti a helyi polgármesteri hivatalt. Az utca (Móricz Zsigmondi ugyan azonos, de a körülmények megváltoznak. A régi ódon falak közül új helyre költöznek a hivatalbéliek. A település legfiatalabb közintézménye, az iskola szomszédságában lévő Művelődési Ház — felújítási munkákat követően — kínál új munkafeltételeket. Az előző épületben nem volt vezetékes ivóvíz, a fűtés is régi rendszerű volt. Az új helyen megoldódik a fűtés; igaz a radiátorok vizét még hagyományos fűtésű kazán melegíti, de a vezetékes gáz csonkja a bejáratnál van s amint erre lesz pénz, a kazáncserére is sor kerülhet. Üdítő a nyíregyházi EKO Kft helyzete, ahol Kollektív Szerződésben védik a munkavállalók érdekeit Balázs Attila felvétele kavállalók helyzetét tovább rontotta, hogy a közszférában is megjelent a funkcionális privatizáció (lásd: megyei kárház), s ezek szereplői kiestek a közalkalmazottak kedvezményezettjei közül, védtelenné váltak. Egyre több munkát végeztetnek megbízási jogviszonyban, alvállalkozásban, hogy ne a munkáltató fizesse a tb-t, s meg tudja kerülni a munkavédelmi előírások betartását. Kollektív szerződések alig vannak („üdítő” példaként a nyíregyházi konzervgyárat, a papírgyárat, a gumigyárat lehet említeni). Vagy ha vannak is, azok nem lépnek túl a munkatörvénykönyv kötelező előírásain. A legsúlyosabb gond, hogy igen sok munkáltató minimálbért fizet, legalábbis papíron. Ennek a hátulütője — jövőre ugyanis megszűnik a minimális nyugdíj —, hogy akik ma a járulékot a minimálbér után fizetik, olyan csekély nyugdíjat kapnak majd, ami a puszta létfenntartáshoz sem lesz elegendő. A munka- vállalóval sok esetben olyan szerződést íratnak alá, amelyben nincs meghatározva a munkaköre, -helye. Magyarán: a munkáltató oda helyezi, ahová akarja. Sőt, mivel rendszerint határozatlan időre szól a szerződés — ha egyáltalán van — akkor bocsátja el, amikor akarja (rendszerint „közös megegyezéssel”), természetesen végkielégítés nélkül. A jogsértések a munka világában megyénkben (is) szinte mindennapiak: a díjazás nélküli túlóráztatás, az órabér helyébe a teljesítménybér lépett, de ha megszakad is a dolgozó, akkor sem kap többet a minimálbérnél. Tisztelet a kivételnek. A jogsegélyszolgálathoz — melynek szolgálatása díjtalan és nem csak szakszervezeti tagoknak ad tanácsot szerdánként 10 és 14 óra között — szinte naponta futnak be konkrét jelzések. Honfoglaló magyar — lábtól lefelé Régészetilelet-szenzációra bukkantak Csengersimán Kállai János Nyíregyháza, Csengersima —A véletlennek köszönhető, hogy nemrég régészeti leletszenzációra bukkantak Csengersimán. Megtalálták a történelmi Szat- már megye területén a második honfoglalás kori sírt. Németh Péter, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója a kuriozitásról az alábbiakban tájékoztatta lapunkat. — Sokáig úgy vélték, hogy Szatmárban — ellentétben Szabolccsal — valamilyen oknál fogva nincsenek honfoglalás kori emlékek. Az első bizonyítékot, hogy mégis vannak, 1992-től datáljuk. Ekkor találták meg Csengerben az első sírt Árpád idejéből. — Most a másodikat Csengersimán áshattuk ki. Az már maga szenzáció, hogy a nyomra vezető tárgyakat miként fedezte fel egy helybeli sírköves. A lelet Martyn Péter felvétele — Nos, a mesterember, sétálgatván a temetőben, észrevette, hogy az egyik sírhalom feltöltéséhez a régi temetőből földet hordott — vödörrel — egy öreg házaspár. A kupac tetején pedig ott hevert egy honfoglalás kori zabla és egy kengyel! A megtaláló azonnal bejelentette a dolgot, mi pedig rögvest rohantunk a helyszínre. Megtaláltuk az eredeti sír maradványait, benne — lábtól lefelé — egy honfoglalás kori elődünk csontmaradványait. Azért csak ennyit egykori ősünkből, mert 150 évvel ezelőtt, amikor a református temető sírjait ásták, „ráástak” az alatta húzódó nyughelyre. Az egészen jó állapotban levő lószerszámok — a kengyel és a zabla - és a halott lábcsontjai azért maradhattak meg, mert a nyerget is lábtól tették, ami védte a vele takrat részeket. — A csengersimai határátkelőhely bővítése során földmunkákat fognak végezni. Nekünk is szándékunkban áll géppel folytatni a további feltárásokat. Inda a pincéből A kánikulai hőség elöl a kutyánk a pincében szokott menedéket keresni. Kiókumlált magának egy napozási módszert, amelynek ésszerűségét nem tudom kibogozni. Ez a program úgy zajlik le, hogy kora délelőtt és délután a borókák alatt a homokban a maga által kialakított pihenőteknőjében heverészik és figyeli az utcán zajló forgalmat és beleugat a szomszéd kutyák eszmecseréjébe. De a déli hőségben kifekszik a kert alatti pihenőterasz füvére és a tűző napon felforrósítja magát, majd ilyen felhevülten lenyargal a pince hűvösébe. Ezt megismétli naponta háromszor-négyszer. Szerintem tiszta csoda, hogy még égyszer sem kapott tüdő- gyulladást. A minap is a pincelejárat előtt toporgott és várta, hogy felkapcsoljam a pincei világítást. Már régebben kiderült, hogy fél a sötétben egyedül maradni. Én ugyan többször elmagyaráztam neki, hogy fajtája szerint ő az éjszakai ragadozók családjába tartozik, érvelésem szemmel láthatólag nem hatotta meg: következetesen ragaszkodott hozzá, hogy ottlétekor a pincében világosság legyen. Ennek a makacs követelésnek eleget téve a kapcsolót most is felkattintottám és ő legaloppozott a lépcsőn, de néhány pillanat múlva visszanyargalt és a tekintete tele volt szemrehányással amikor rám nézett. Lejjebb mentem néhány fokot és láttam, hogy nem ég a lámpa. Nyilván kiégett az izzó, mert más rendellenességet nem fedeztem fel a kapcsolónál és a vezetéknél. Felkészültem a körte kicserélésére, vagyis kicsavartam az egyik csillárból egy hatvanas izzót, mivel fogalmam se volt róla, hogy hová tettük a tartalékot. Azzal, meg egy zseblámpával felszerelve lebotorkáltam a lépcsőn és a pincehelyiség bejáratánál majdnem hasra estem egy vastag inda-szerűségben. Miután stabilizáltam a helyzetemet, erről az indáról hamarosan kiderült, hogy egy véletlenül a tárolóhelyen maradt tavalyi krumplinak a hosszúra nőtt csírája. Ez a nyirkos, langyos pincében elindult a bejárat, a fény felé termőföldet keresni, hogy be tudja teljesíteni a génjeibe az élet által beprogramozott feladatot. Az a küzdelem, amit a pincében a létért folytatott, igazán eliii \ gondolkodtató és példát adhat a csüggedőknek. Mert ez a krumpli minden lehetőséget azonnal megragadott és felhasznált, hogy jelezze élő jelenlétét és keresse a túlélés módját. Az a véletlen, hogy egy ilyen elkényeztetett, raplis kutyánk van, az ő számára azt jelentette, hogy a nyitott pinceajtón át fény és meleg áramlott a mélybe, ami a pince levegőjének a páratartalmát csírázásra és fejlődésre alkalmassá tette. Ezt kihasználva a krumpli életre kelt, kereste a kivezető utat oly annyira, hogy a helyiség bejáratát elérve, csúcsa már a lépcső felé vette az irányt. Élni akarását értékelve jutalmul felvittem a kertbe a virágok közé és két dália bokor között helyet csináltam neki. Azok is gumósok, háthajói megértik egymást. Galambos Béla
