Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-12 / 188. szám

1998. augusztus 12., szerda 3. oldal Megy a bomba Kállai János IVlégy a bomba, megy a bomba, hopp, hopp, hopp! — énekli a Republic együttes egyik legújabb slégerében, és mi, békére, nyugalomra vágyó polgárok szomorúan konstatáljuk: nemhogy megy, jön, sőt, már itt is van a robbanószerkezet kies-szép me­gyeszékhelyünk centrumában. Merthogy: immár nem hitegethetjük ma­gunkat azzal, hogy na, itt aztán nincs és nem lesz semmiféle duhaj piff-puff. Lett! Hétfőn, éjszaka tízkor levegőbe röppent egy Mercedes a Korona Szálló és a Casino közös parkolójában. A hír — amiről legtöb­ben a tegnap hajnali rádióadásokból érte­sültünk — ennyi. Amit viszont érzelmeink­ben, gondolatainkban, hétköznapi cselek­véseinkben indukál, az egyelőre egyedi — nyíregyházi — esetnél jóval több, távolabb­ra mutató, a kiszolgáltatottság, a félelem tartományait már-már határtalanná szélesí­tő. Pedig, kifogyhatatlan humorunk okán nemrég még azon vekengtünk: ugyan, mi lehet(ett) az utóbbi néhány napban, ami felverte az éji homály csöndességét úgy ti­zenegy óra tájban megyeszékhelyünkön. Messzire hallatszottak a bumm-bummok, néhányan még torkölattüzeket is véltek lát­ni. Találgatások: itt a maffia; netán valakik lövik a várost; általános hajtóvadászat zajlik a sötétben araszoló, kóbor kutyákra? Per­sze, később kiderült: a nyári, szabadtéri színházi szezon egyik legnagyobb „durraná­sának", az Evita-nak a szervezői, rendezői kedveskedtek az előadások csúcspontján néhány petárdás tűzijátékkal a nagyon há­lás közönségnek. Igen, magam is tanúsíthatom, hiszen ott voltam: a Jereván-kertben égbe röppentett szikravirágok gyönyörködtettek, senkit sem bántottak, meglepetést, s vele együtt örö­möt hoztak az amúgy is frenetikus hangula­tú éjszakába. Vagyis: az Evita-produkció „időzített '-je — konkrétan és jelképesen — messze világító fényeivel ránkirányította a figyelmet, ránk, akik élvezni akarjuk mind­azt, amit e sok jóval kecsegtető nyár szóra­koztatásban, kikapcsolódásban, pihenés­ben adni tud. Ezt az ígéretes, fokozatosan emelkedő és erősödő jó miliőt rombolta szét — bízvást; nem végérvényesen! — a Merd elleni me­rénylet (ha az volt, ami történt...). Kár, na­gyon nagy kár lenne, ha most, a Nyírségi Ősz '98 hamarosan elkezdődő, sok-sok ven­déget hozzánk csalogató rendezvénysoro­zata előtt az alvilági detonációk rémségei jelentenék az éppen aktuális szenzációt szű- kebb pátriánkban. A bajelhárító felelősség terhe ott nyugszik valamennyiünk vállán. Ledobhatatlanul. Fizessen csak úgy, mint otthon, her Müller, márkában Ferter János rajza Fúvósvarázs Nyíregyháza (KM) — A Szabadtéri Szín­padon augusztus 25-én este 8 órakor Fúvós­varázs címmel az Ewald rézfúvós kvintett, a Liszt Ferenc Zeneakadémia együttese ad koncertet, amely Narbonne-ban megnyerte a világ egyik legnagyobb rézfúvós verse­nyét. A kvintettben két szabolcsi fiatal is játszik. A műsort a mazsorettcsoport pro­dukciója teszi majd színesebbé. A rózsa neve: Szabolcsi Két éve kezdődött termelési integráció eredménye a krumpli egységcsomagban Nyíregyháza (KM) — Feleleve­nedhetnek a régi ízek, ugyanis már ősszel Szabolcsi rózsa már­kanévvel, két- és ötkilós zsákok­ban megtalálhatják a vevők azt a burgonyát, amelynek garantált a minősége, termesztése a szabol­csi hagyományokon alapul. Erre a Felső-Szabolcsi Térség- és Gaz­daságfejlesztő Innovációs Kht. léte adott alapot. A burgonyatermesztés integ­rációja volt az egyik célja két év­vel ezelőtt a közhasznú társaság megalakításának. Az alapítók között kertbarát- és gazdakörök, Kisvárda környéki önkormány­zatok szerepelnek. Tavaly több termelő gazdaság, valamint a Szabolcs Gabona Rt. csatlakozott a közhasznú társasághoz, hogy egységesen tudjanak fellépni a piacon. Mind a kht., mind a Szabolcs Gabona Rt. sikeresen pályázott a megyei területfejlesztési tanács­nál. A társaság a burgonyatúl­termelés levezetése, az egységes piaci fellépés érdekében lépett, a Szabolcs Gabona Rt. pedig a kö­zeli Demecserben az ország egyetlen burgonyakeményítő­gyárát szeretné újraindítani. A munkát nagymértékben segítet­te, hogy kapcsolatba kerültek az USA nemzetközi fejlesztési ügy­nöksége magyarországi szerve­zetével. Az ACDI/VOCA szakem­berei közreműködtek abban, hogy a kistermelők részére bur­gonyatermesztési tanfolyamot A bemutatókon népszerűsített külföldiek mellett újra sikeresek a magyar burgonyafajták szerveztek, valamint kiadtak egy tudományos igénnyel megírt, de közérthető termesztési kéziköny­vet, amelyben az éghajlati és ta­Galambos Béla felvétele lajadottságok ismeretében ad­nak tanácsot a fajtaválasztástól, a megfelelő növényvédelem al­kalmazásán át a betakarítás op­timalizálásáig. Az ügynökség azt is kilátásba helyezte, hogy a bur­gonyatermesztési integráció fej­lődése érdekében az üzleti ter­vek és pályázatok elkészítéséhez hathatós segítséget nyújt anyagi­akban is. A kht. a pályázaton nyert négymillió forinthoz ugyan­ennyi saját forrást tett hozzá. Mint dr. Kruppa József tudomá­nyos munkatárstól megtudtuk (aki tavaszig a kht. ügyvezető te­endőit is ellátta) ez a pénz szük­séges volt az alap infrastruktúra kiépítésére. Vettek egy mobil csomagológépsort, hogy a hazai fizetőképes kereslethez igazodva egységes minőségű, két- és négy­kilós zsákokba csomagolt burgo­nyát kínálhassanak a boltokban. Főleg a társaság tagjai révén idén tavasszal 300 tonna vető­burgonyát forgalmaztak. A további megmérettetés ősz­szel lesz, amikor a megtermelt burgonya eladásából remél hasz­not mindenki. Rövidesen dönt a kht. igazgatósága az új ügyveze­tő személyéről, de ettől is fonto­sabb, hogy munkába állítsanak egy olyan marketingest, aki ké­pes a termelők összefogására, új piaci kapcsolatok kiépítésére. Az új szakember példaként veheti a hatvanas évek amerikai tapasz­talatait, amikor az egységes fel­lépés, a szigorúan vett minőségi termelés tette lehetővé, hogy a kistermelők az áruházláncok el­látására is tudtak vállalkozni. Aszfalt­program Fehérgyarmat (MK) — Mint a legtöbb települé­sen, Fehérgyarmaton is fontosnak tartják az utak állapotát. A Szolnoki, Somogyi és Li­get utcákban alkalmazott módszerhez hasonlóan foly­tatják a város belterületén az utak új aszfaltszőnyeggel történő borítását. A pénz megvan a mun­kákra. A kivitelező ugyan­csak, de júliusban még Ro­mániában dolgozott. A szer­ződés értelmében viszont 1998. augusztus végére vál­lalták a munkák befejezé­sét. Ugyancsak folytatja az önkormányzat lakásainak értékesítését. Negyedik éve, hogy a 260-270 lakás eladá­sát megkezdték. Időközben 60-70-re csök­kent a még ma is önkor­mányzati tulajdonban lévő lakások száma. Részükre is felkínálta az önkormányzat a törvényes kedvezményeket, támogatá­si formákat — kevés siker­rel. Természetszerűen nincs mindenki olyan helyzetben, hogy korábbi lakását meg­vegye. Egy részüknek még a lakbér fizetésével is gond­juk van. A helyzet ismeretében je­lentős változás (vásárlás) nem várható, csak esetleges elköltözés vagy elhalálozás nyomán. Újság még, hogy a parki út mellett lévő világhá­borús emlékművet felújít­ják. A két világháború illetve a holocaust áldozatait meg­örökítő táblákat, illetve az időjárás viszontagságaiban megrongálódott emlékmű­vet (az alapokat) is rendbe- teteti Fehérgyarmat város önkormányzata. Egy szokásos nyíregyházi reggel, amikor a teraszokon az első vendég érkezéséig mir den a helyere kerül Balázs Attila felvétele Hamis csillogás Hogyan került a nagyapa életmentésért kapott kitüntetése a kisunoka kezébe, töprengtek az óvónők, amikor a kis Eszter- ke ruháján meglátták a szokat­lan díszt. Az óvónő egy kis rá­beszéléssel, hogy szeretné ő is feltűzni a ruhájára, kölcsönvette a gyermek szemében játékszer­nek tartott kitüntetést. Aztán ké­sőbb gondosan eltette a fiókba, nehogy a gyerekek között kéz­ről kézre vándorol, lába keljen a szokatlan játékszernek. Délután, amikor az apróságokért megje­lennek a szülők, aznap a nagy­apa jött Eszterkéért. Az óvónő mint egy megmentett értéket, a nagyapa kezébe csúsztatta a ki­tüntetést. Biztosan véletlenül került a gyermek kezébe —jegyezte meg az óvónő, mintha neki kel­lene egy kicsit röstellkednie azért, hogy a családi ereklye a gyerekjátékszerévé válhatott. De a nagyapa nem mutatott túlságosan nagy érdeklődést az óvónő megjegyzése iránt. Meg­köszönte ugyan és zsebre vágta a kitüntetést. De az örömnek semmi jelét nem árulta el az ar- ca. Valójában ő adta a gyerek­nek a kitüntetést, mintha meg akarna szabadulni tőle. De ez természetesen nem tartozik az óvónőkre. Sőt még a családjára se nagyon. Elvégre hogyan me­sélhetné el bárkinek is, miért kapta annak idején, úgy a hat­vanas évek táján a ritka elisme­rést, amivel még egy kis pénz is járt. Talán ha az egyik alkalommal nem iszik egy kicsivel többet a kelleténél, soha nem tudja meg a családja, mi is a története a sokáig féltve őrzött kitüntetés­nek. Fiatalkori vagányság, dac, ki tudja miben gyökerezett a szokatlan virtus. Talán a sértett hiúság, irigység is közrejátszott, hisz a kollégák közül már szinte mindenkinek volt már kitünteté­se. Munka Érdemrend, Kiváló Dolgozó jelvény és egyebek. Meg akarta mutatni: ő is képes kiharcolni magának egy kitünte­tést, mégpedig nem is akármi­lyet. Amikor a barátjával megosz­totta a titkát, az csak nevetett és azt válaszolta, ha kiderül a tur­pisság, talán még börtönbe is kerülhetnek. De gondosan ki­dolgozták a tervet, nem lehet baj. De többször is visszariadtak a tényleges cselekvéstől. Ez mégsem egy gyermekcsíny. Aztán egy nap, igaz egy-két kupicával felöntöttek a garatra, megcsinálták. Kimentette a ba­rátját a vízből, holott annak esze ágában sem volt beleful­ladni. Nagyon is jól úszott, de ezt csak ők tudták, ketten. A he­lyi tanácselnök megkereste és felterjesztette az Életmentő ki­tüntetésre. Ő szabadkozott, sze­rénykedett, de már nem volt visszaút. így lett életmentő. Ezért adta most a gyereknek a kitüntetést, amelyet érdemtele­nül kapott? Ki tudja, tény, hogy Eszterke büszkén viseli a mellén a nagyapa kitüntetését. Csak neki van az oviban ilyen szép jelvénye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom