Kelet-Magyarország, 1998. augusztus (55. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-01 / 179. szám
1998. aug)Ztus 1-, szombat 15. oldal PyKer, a miVészetpártoló Itt ayár. az üdülések, kirándulások ideje. \ merre veszi az irányt? A céltól függ. De 2 biztos: sokan választják Egert, s nem cs? a híres boráért. a. Égerbe vetődő idegenre két épület- efittes gyakorol hatalmas benyomást: a vr, és az a tér, amelyen a líceumot gróf szterházy Károly egri püspök, a székesegyházat felsőeőri Pyrker J. László egri érsek építtette (az egri püspökök 1804 óta vannak érseki rangban). Pyrker Lászlót 1827-ben nevezték ki egri érsekké, előtte velencei pátriárka, 1818- tól szepesi püspök, korábban a lilienfeldi (ausztriai) cisztercita rendház apátura volt. A székesegyház valóban megérdemli a figyelmet és csodálatot, mert klasszicista bazilikáink között ez a legegységesebb. Építését Pyrker érsek Hild Józsefre bízta, aki „hatásosan tagolt külsővel, ünnepélyes belsővel és nagyszerűen megoldott kriptával legvilágosabban képviseli a klasszicizmus és historizmus fokozatos egymásba áramlását” — állapítja meg Zá- dor Anna művészettörténész. 1831-1837 között épült a régi Mihály-templom helyén, még jeles elődjének, Esterházy püspöknek az elképzelései szerint. A szobrok és belső domborművek faragását Marco Casagran- déra bízta. Az egri főszékesegyház északkeletről Harasztosi Pál reprodukciója Pyrker érsek azonban nem állt meg a székesegyháznál. A művészetek és a történelmi múlt iránt fogékony főpap rögtön Egerbe helyezése után hozzáfogott az omladozó vár pusztulásának megállításához. 1827-ben Egerbe vitette Dobóruszkáról Dobó István vörösmárvány síremlékét, s a várfal kapuüregébe tétette. Azután kutató ásatásokba kezdett. Megtalálták a régi, Szent István idejében épült bazilika egyik pillérét, amelyre 1835-ben ráhelyeztette Szent István szobrát, a dómon dolgozó Ca- sagrande művét. Pyrker érsek gondoskodott a vár parkosításáról is. Még Esterházy püspök hozatta helyre a régi török fürdőt, építette meg az érseki palota egyik szárnyát, s fódette bádogkupolával a minaretet is, és ő növelte a líceum könyvtárát 31 ezer kötetre. Az érsek két iskolát alapított. Egy rajziskolát és egy tanítóképzőt. A Regélő 1842- ben ez utóbbiról írva kiemeli, hogy benne „a népnevelés nagy fontosságú pályájára ügyes, tapasztalt tanítók által alkalmas egyének képeztetnek...” Ez volt hazánkban az első magyar tannyelvű tanítóképző. A népoktatás felkarolása az érsek egyik kimagasló érdeme. Azzal indokolta, hogy „több falusi iskolákban olly tanítókra találtam, akiknek inkább tanulni, mint tanítani kellene...” Velencei pátriárka korában Pyrker itáliai mesterektől kitűnő érzékkel vásárolt festményeket, amelyeket palotájának hat szobájában és egy termében helyezett el. Ezt a 190 műtárgyból álló képgyűjteményt 1836-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, amelynek képtára tíz évvel később ezzel az anyaggal nyílt meg, és alapja lett a mai világhírű Szépművészeti Múzeumnak. A jótékonykodásban jeles érsek író-költőként is jelentősei alkotott. Német nyelven, ám magyar történeti és egyházi tárgyú műveket írt, mint a Korvinák, Kis Károly Magyarország királya, Zrínyi halála, Jézus és az apostolok élete stb. Összes költői műve három kötetben jelent meg Stuttgartban. Hosszas betegség után, 1847-ben halt meg. Dr. Csonkaréti Károly Az engedelmesség áldása Az Úr Jézus idejében a Galileai tenger környékének lakói halászattal keresték a kenyerüket. Történt egyszer, hogy egész éjjel hiába fáradoztak a halászok: a hálók üresen maradtak. Amikor a Mester a parthoz közeledett, két hajó állt a vízen. Jézus beszállt az egyikbe, amelyik a Simoné volt, és innen tanította a sokaságot. Mikor befejezte, kérte Simont, evezzen a mélyre. Simon csodálkozott, majd meg is mondta, hogy egész éjjeln odabenn fáradoztak, de engedelmeskedett Jézusnak: „a te szavadra mégis kivetem a hálókat” (Lk 5,5). Nem morfondírozott, nem mérlegelt, nem ellenkezett, nem mondta, hogy nincs értelme, különben is fáradt vagyok és nincs is kedvem hozzá — hanem szót fogadott. És lám, mi lett az eredménye engedelmességének? A hálók szakadoztak a sok haltól. Jézus áldást készített Simonnak. Ha jól utánagondolunk, egész életünkben szót kell fogadnunk valakinek. A szüléinknek, nagy- szüleinknek, az óvónéninek, a tanító néninek, a főnökünknek stb. Sokszor megkérnek valamire és bizony nem mindig ugrunk a kérő szóra. Gyakran elodázzuk a tennivalót, most nincs kedvem, most nem érek rá, majd később, majd máskor. De hogyan esik ez a másiknak? Nem gondolunk arra, hogy az a legközelebb talán már későn lesz. Sokan vannak, halogatják idős beteg szüleik meglátogatását, legtöbbször időhiányra panaszkodnak, pedig amikor elveszítik őket, már késő. Már nem tehetik jóvá, amit elmulasztottak, hogy nem engedtek a kérésnek, nem hallották meg a hívó hangot. És hogy mennyire szót kell fogadnunk, elmondja a Biblia is: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüléiteknek mindenben, mert ez kedves az úrnak” (Kol 3,20). Az Úr tehát gyönyörködik abban, ha szót fogadunk. Amint láthattuk, Simon Jézusnak szó nélkül engedelmeskedett, pedig nem tudta, mi jó származik ebből neki. Jézus nekünk is áldást készített, hozzánk is szól. Vajon meghalljuk? Vagy elengedjük a fülünk mellett? Vagy halogatjuk a döntést, majd talán később? Volt egy lány, aki gyönyörűen tudott zongorázni. Elvégezte a zeneiskolát, konzervatóriumot és sok hódolója akadt, sőt jó pár szerződés is volt a zsebében. És ekkor megtörtént a változás az életében. Jézus megszólította, ő pedig igennel válaszolt a hívásra. Csakhogy választás elé került: választania kellett a hírnév és Jézus útja között. Nem tudta, mit tegyen. Végül egy idős kersz- tyén ismerősét kereste fel, aki annyiban segített neki, hogy egy papírra felírta a két lehetőséget, és elment. Mire visszajön — mondta — addig döntenie kell. Amikor visszatért az ismerős, könnyes szemeket látott, de a papíron a helyes választást. A lány Jézus mellett döntött, mert tudta, hogy Jézus jót akar neki. Simon is választás előtt áll: itt a halakkal telt hajók, élete legnagyobb fogása, micsoda siker, ott a Jézus követésére szólító hívás, ami együtt jár a földi gazdagságtól való búcsúvétellel. A zongorista lány előtt is az egyik oldalon a karrier, a másikon a Jézussal való élet. Mi is sokszor választás előtt állunk: vagy a szórakozás, a játszás, lustálkodás, vagy a szót fogadás. Engedelmeskedünk-e a kérő, hívó szónak vagy nem? Jézus azért hív engedelmességre, mert meg akar áldani, ahogy Simon Péter engedelmességét is megáldotta, nemcsak teli hálóval, hanem a Krisztus követés során emberhalásszá tette, Isten országának munkásává. Követőinek ma sem ígér kevesebbet. Balogh Tihamér esperes Beiktatás Vámosorosziban A vámosoroszi templom belső keleti része A szatmári református egyházmegyéhez tartozó Vámosoroszi a Szamosközben fekszik. Vámos előnevét onnan kapta, hogy az északi részén lévő Tapolnok nevű patak hídján régen vámot szedtek. A templom a XV. század második felében épült. A hajót és a szentélyt csúcsíves diadalív választja el. A templom nyugati végére 1818-23 közt nyolcszögű, vöröszsindelyes tornyot építettek. A templomot és a tornyot támfalak támogatják. A toronyban két harang van, a kisebbik gót betűs köriratú, melyet 1585- ben öntöttek, a nagyobbikat 1797-ben. Július 12-én, vasárnap délután ünnepi istentiszteletre hívogattak az oroszi harangok, hiszen Balogh Tihamér szatmári esperes ezen a napon iktatta be lelkipásztori tisztébe Varga Zoltán lelkipásztort. Az esperesi tanításban elhangzott, hogy nemzedék, őrségváltás van Isten földi anyaszentegyházának vámosoroszi gyülekezetében, mint őrségváltás történt a társadalomban. Lezárult egy korszak, kezdődik egy másik, új feladatok, új kihívások új embereket igényelnek, de az újaknak is szükségük van az Istennel való közösségre, a felfelé nézésre. Ebben kell példának lenni a most beiktatott lelkésznek, erre kell segíteni gyüle- " kezet minden tagját. Ezt követően került sor az ünnepélyes beiktatásra, amikor az esperes a beiktatott lelkésznek átadta a templom kulcsát és a bélyegzőt, majd megáldva beiktatta vámosoroszi lelkipásztori tisztébe Varga Zoltán lelkipásztort. Majd huszonhét palástos lelkész köszöntötte a beiktatott lelkészt és a gyülekezetei egy-egy igével. A köszöntések után Varga ZolSzalai László református lelkész KM-archiv tán tett bizonyságot az elhivatá- sáról, lelkipásztori szolgálatáról. Elmondta: az Úr kiválasztotta, elhívta s ő örömmel adta, adja át magát Istennek és a szolgálatnak, ezt tette korábban is ezt az utat szeretné járni Isten kegyelméből aj jövőben is. Ezután került sor az egyház- községi közgyűlésre, melyet So- hajda Béla egyházmegyei főjegyző vezetett. Itt hagzott el Varga István gondnok, Végh András polgármester, Szilágyi István presbiter és Kis István által Nagy Józsefné levélben elküldött köszöntése. Gyöngyössy Szabolcs gimnazista verset mondott. A falu minden tagját mozgósító ünnepi lelkészbeiktatás szere- tetvendégséggel fejeződött be. Búcsú a pro- tonotáriustól Elhunyt Tóth K. János apostoli protonotárius, a Lateráni Bazilika prelátus- kanonoka — közölte a Római Vikariátus. Hosszantartó betegség után, életének 90. évében érte a halál. Az olasz fővárost felkereső magyar turisták és zarándokok számára főként a Római virágszedés című könyve alapján ismert lateráni kanonokot 1933-ban szentelték pappá. 1943-tól a Külügyminisztérium alkalmazottja volt szentszéki referensként és miniszteri tanácskosként. 1947-ben menekült el Magyarországról. Tóth K. János történészként, levéltári kutatóként és művészettörténészként is maradandót alkotott. Ő volt talán a római katolikus templomok legalaposabb ismerője. Tudományos munkái közül kiemelkedik a Szent Péter Bazilika építéstörténetéről német nyelven megjelent, illetve a lateráni bazilikáról francia nyelven írt műve. A Szent István társulat 1988-ban adta ki a Római virágszedés című könyvét, mely a római bazilikák és templomok, az Örök Városhoz kapcsolódó magyar emlékek gazdag útikalauza. A lateráni bazilika magyar kanonokját 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Tiszti Keresztjével tüntették ki a magyarsághoz hű lelkipásztori, művészettörténeti és kutatói munkássága elismeréseként. Rafaello: A csodálatos halfogás. London, Victoria and Albert Museum KM-reprodukció
