Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-17 / 166. szám
1998. július 17., péntek 13. oldal letel*» KULTÚRA Szobor születik Mátészalka (KM — K. J.) — Ismét egy gyönyörű, köztéri szoborral gazdagodik Mátészalka belvárosa. Az új Kölcsey-szo- bor, melyet augusztus 20-án lepleznek le, Bíró Lajos — Szálkán élő — szobrászművész kezemunkáját dicséri. Az alkotó ötnegyedes, életnagyságú szobrot készít, melyet klasszicista hangulatot idéző kőarchitektúra centrumában helyez el. Az új kompozíciót Mátészalka szívében, a Kölcsey-parkban állítják fel. Képünkön a készülő mű a mintázás fázisában látható. Szűcs Róbert felvétele O Díjkiosztás. A XII. Weiner Leó Nemzetközi Hangszeres Verseny győzteseinek díjkiosztó gálahangversenyét július 17-én tartják Nyírbátorban, a városháza dísztermében. O Előadóest. Nyíregyházán, a Sóstói Múzeumfalu kisdobronyi műemléktemplomában július 18-án — este hat órától — Király Csaba (zongora) és Gyöngyösi Zoltán (fuvola) előadóestjét hallgathatják meg az érdeklődők. (KM) O Oktatás, nevelés. A napokban — gazdag tartalommal — megjelent a Pedagógiai Műhely ez évi első száma. (KM) Kurzus Bécsben Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — A Studium Nyelvoktatási Közalapítvány szervezésében július 26-án kilencvensét tanuló és nyolc pedagógus utazik Bécsbe német és angol speciális kurzusra. A kéthetes program keretében a diákok osztrák nyelvtanárok segítségével — tudásuknak megfelelő szinteken — tökéletesíthetik idegen- nyelv-tudásukat. A program beszédközpontú, de a kívánt mélységig szolgálja a nyelvtani ismeretek elmélyítését, a szövegértést- és feldolgozást. Délutánonként az osztrák és magyar tanárok szervezésében, felügyeletével ismerkednek az osztrák kultúrával, Bécs nevezetességeivel, strandolnak, sportolnak. (Félre) szállóigék Mizser Lajos 1977-ben jelent meg Békés István Napjaink szállóigéi című-munkájának javított és bővített kiadása. A bővítés inkább politikai jellegű volt. Arról ugyancsak hallgatott, hogy vannak bizonyos személyek, akiknek a nevéhez szállóige fűződik, de éppen politikai okoknál fogva nem célszerű az említésük. így volt ez a 30-as évek népszerű Írójával, Somogyváry Gyulával is. Megyénkben vonatkozása is van: míg az író börtönben volt, a családját Dombrádra deportálták. Regénycímei akár Jókait is idézhetik, hiszen nagy elődjéhez hasonlóan olyan címeket választott, amelyek később szállóigékké váltak: Ne sárgulj, Fűzfa, Rajza köd- bevész, És mégis élünk stb. „A fiú nem üthet vissza” szállóigét Kossuthnak szokták tulajdonítani. Amikor Kossuth Lajost megfosztották magyar állampolgárságától, állítólag ezt jelentette ki. Ám Kossuth ezt soha nem mondta! Ezt, bizony, Somogyváry írta A fiú nem üthet vissza című dramolettjé- ben. Lássuk a kifejlést Somogyváry előadásában: „Magyarország megütött minket... Az anyakéz. Az anya megvetheti, kitaszítja fiát, de a fiú sohase üthet vissza”. A legutolsó mondat hozza a szállóigévé vált sort. A második bécsi döntés után vált ismertté az Édes Erdély itt vagyunk, az Elhangzott a szó című verséből származó szállóige. Új Sztálin-könyv — kuriózumokkal Erénye, egyben hibája is, hogy „megszállott” szerző munkája Marik Sándor Nyíregyháza — (KM) Az idei könyvhét egyik szenzációja volt Edvard Radzinszkij orosz történész-levéltáros Sztálin című munkája. A több, mint 40 íves (720 oldalas) vaskos kötet tartalmában alig hasonlít a korábbi Sztálin-köny- vekre — köszönhetően a glasz- nosztynak, majd az oroszhonban is végbement rendszerváltozásoknak, az évtizedek elteltével feloldhatott titkosításoknak. Rengeteg újonnan hozzáférhető dokumentum felhasználásával készült a könyv, ráadásul egy olyan történész írta, akinek ifjúkorától kezdve feltett szándéka volt ez, amelyhez már 1969-ben hozzákezdett. Erénye, egyben hibája is a könyvnek, hogy ilyen „megszállott” szerző munkája. Vitatható, jó-e, hogy saját — nem mindig objektív — véleményét is beillesztette a sorok közé. Az előszóban maga utal rá: „A fordulat a Sztálinhoz fűződő viszonyomban felsős koromban következett be, amikor az esztelen imádat úgy változott szenvedélyes gyűlöletté bennem, ahogy csak ifjúkori őrült szerelem után történik az emberrel. ” Az olvasónak tehát tanácsos lehántani a gyűlölet burkát, s itt-ott fenntartásokkal forgatni a lapokat, elvonatkoztatni némely pikírt megjegyzéstől. Radzinszkij könyvét olvasva számomra úgy tűnt, még egy generációváltásra szükség lesz ahhoz, hogy valóban és csak a történelem mércéje érvényesüljön, ha a generalisszimusz életét, — A Nagy Művet — mutatják be. Ettől függetlenül a történelmi és a politikai tárgyú könyvek kedvelőinek érdekes olvasmány lehet. Már csak azért is, mert korábban sok kozmetikázott munka látott napvilágot Sztálinról és koráról. Radzinszkij nem kozmetikázott, legfeljebb itt-ott hangsúlyosított, másutt hagyta a jótékony homályt. Ez utóbbi nem volt nehéz, mert Sztálin az Oroszországban egyébként is jellemző titkosságot abszolút érvényűvé tette. Például ilyen mondatok olvashatók az Elnöki Levéltárban őrzött titkos jegyzőkönyvekben: „A Politikai Bizottságnak a legsúlyosabb kérdésekről hozott határozatai ne kerüljenek be a hivatalos jegyzőkönyvbe" (1920), vagy „A Központi Bizottság titkársága munkatársainak munkáját konspirativ pártmunkának kell tekinteni. ” (1924). Radzinszkij utal arra: talán ez, a totális titkosság adta Sztálin erejét és így juttathatta érvényre rengeteg vérrel átitatott akaratát. A ma embere — többpártrend- szeri demokráciában, a kormányok váltómunkálkodása idején — másképpen nyugtázhatja a nyilvánosságra hozott titkokat, mint ahogy akár 10-15 évvel ezelőtt olvasta volna. Beleborzong a szörnyűségek sorozatába, a hidegvérrel elpusztított harcostársak tragédiájába. Próbálja megérteni, hogy a legszörnyűbb diktatúra, a lágerek, a mindent átszövő félelem éveiben hogyan voltak ott őszintén boldog emberek; és annyi szörnyűség után miért van ma nosztalgia Oroszországban a régi szovjet-éra iránt; s miért „fekete bárány” saját hazájában Mihail Gorbacsov rendszerváltó pártfőtitkár, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ma (Kelet-) Európa is a demokrácia útján tipeg. Radzinszkij könyvét elolvasva könnyebb a válasz az ilyen kérdésekre is, mindamellett, hogy rengeteg újdonságot, érdekességet lehet megtudni Oroszországról, történelméről, az orosz nép- lélekről. (Európa Könyvkiadó) Felfedező fiatalok Budapest (KM - N. I. A.) — Hagyományőrző gyerekeket, ifjakat hív Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyébe a hazai és a kárpátaljai felfedező szövetség. Olyanokat, akikben romantikus vágy él a régi korok kutatására, majd játékkal, élménnyel való felidézésére. Gazdag történelmi, néprajzi kincset kínál ehhez a szabolcsi táj. Fehérgyarmaton a város ifjú szülöttére, Illyés Bálintra emlékeznek, aki tizenhárom évesen a szabadság- harc vitéz hadnagya volt Felejthetetlen lesz a szat- márcsekei út, amikor minden felfedező maga ír emlékszalagot Kölcsey Ferenc emlékére, s teszi sírhantjára. Tarpán, ahol egykor Esze Tamás kibontotta a Rákóczi zászlót, kuruc-labanc hadijáték várja a gyerekeket Jándon az aratás ősi emlékeit kutatják a néphagyományőrző igricek. Aratóbállal fejeződik be a nap. A hagyományőrzők házigazdája a vajai Vay Ádám Múzeum igazgatója lesz, aki a várkastélyban köszönti a felfedezőket július húszadikán. Ugyanitt avatják fel a szövetség ifjú Rákóczi és Igric tisztjeit huszonnegyedikén. „Lola" újból meghódította a németeket Korábban minden hasonló színpadi megemlékezés kudarcot vallott Berlin (MTI) — Egész életében nem tudták megbocsátani neki, hogy hátat fordított Németországnak, és az amerikaiak oldalán harcolt a nácik ellen. Halála után hat esztendővel azonban meghódította Berlint A kék angyal Lolája — Marlene Dietrich (eredeti nevén Marie Magdalena von Losch). A berlini Reneszánsz Színházban június 28. óta minden este telt ház előtt játsszák — Judy Winter közreműködésével — „Lola” életének megelevenítését prózában és dalban. A közönség- siker minden képzeletet felülmúl, idősebbek és fiatalok egyaránt meghatottan állítják, hogy „Marlene visszatért, a berliniek újra megtalálták a nagyasszonyt, KM-reprodukció A titokzatos szépségű Marlene aki nagyon szerette hazáját”. Az óriási siker mindenkit meglepett, mivel korábban minden hasonló színpadi megemlékezés kudarcot vallott Berlinben, még Ute Lemperrél a főszerepben is. Annak ellenére, hogy a Josef Sternberg által Berlinben a húszas évek végén felfedezett „Lola” (A kék angyal, 1930) nagyon rövid idő alatt legendává magasztosult Hollywoodban és a század legjobban ünnepelt német színésznőjeként tartják számon, a németek egy része soha nem bocsátotta meg neki, hogy felvette az amerikai állampolgárságot a második világháború alatt és a „Lili Marlene”-nel szórakoztatta az amerikai katonákat Az 1992- ben, 90 éves korában elhunyt Marlene Dietrich „rehabilitálása” csak lassan történt meg. Volt egyszer egy banda: CREAM 1966. október 12-én Jimi Hendrix-szel jammeltek Londonban Budapest (MTI) — Harminc évvel ezelőtt, július első napjaiban jelentette be Eric Clapton, hogy a Cream együttes, a fehér blues, a progresszív rock egyik legnagyszerűbb csapata feloszlik. A gitárkirály, Jack Bruce basszusgitáros és Ginger Baker dobos nem teljesen önszántából hozta döntését: a banda születésénél is menedzserek bábáskodtak, és megszűnése sem volt független a zenebirodalom uraitól. A Cream-sztori azért is volt érthetetlen, mert az általa képviselt zenei stílusnak voltak még tartalékai. A három kiváló zenész 1966-ban kezdte Robert Stig- wood „védő” szárnyai alatt. Első koncertjüket július 29-én, Manchesterben tartották, három nap múlva a rangot adó és jelentő londoni Marquee klubban léptek fel, amely a blues egyik bölcsője volt. A bulin az első kislemezen megjelent Wrapping Papért, a Cat Squirrelt, valamint a Spoon- fult, a Rollin and Tumblint, az I’m So Gladet és az I Feel Freet Eric „Slowhand" Clapton KM-illusztráció játszották. A hely szelleme segített a másokat is útjára bocsájtó klubból indult be a Cream gépezete. 1966. október 12-én már Jimi Hendrix-szel jammeltek Londonban, s az évet első albumukkal, a Fresh Creammel búcsúztatták. A következő évben a hazai pozíciók erősítése mellett Bruce, Baker és Clapton bevette Amerikát, s megjelentette a Disraeli Gearst. A szétválás évében a legjobb produkciók követték egymást a színpadon és a stúdiókban is. Az év nagy részét Amerikában, főként Kaliforniában töltötte a három fiú koncertekkel és lemez- felvételekkel. Nem sokkal ezután Slowhand (Clapton beceneve Lassúkéz) bejelentette a búcsút, de még piacra dobták legjobb lemezüket, a platinává nemesült Wheels of Fire-t. A dupla album első lemezére 1967-es stúdiófelvételek kerültek, a második korongra a 1968-as San Franciscó-i koncertek anyagából válogattak. Három hónap telt el a feloszlás bejelentése és a búcsúkoncertek között. Az október-novemberi turné javarészt az Egyesült Államokban bonyolódott, de közbeékelődött a november 26-i koncert a Royal Albert Hallban. Ezen fellépett a Taste együttes az új gitáros csillaggal, Rory Gal- lagherrel és a Yes együttes. A Goodbye Cream című album 1969 márciusában jelent meg. Linda-film London (MTI) — A jövő hónapban mutatják be Linda McCartney rövidfilmjét, amelyet közvetlenül áprilisban bekövetkezett halála előtt készített. A „Wide Prairie” című animációs film Linda egyik dala alapján készült Oscar Grillio argentin művész tervezésében. Emléktúra Budapest (MTI) — Az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc főbb helyszíneinek felkeresése, a felvidéki és erdélyi magyarság önrendelkezésért vívott mindennapos harcának bemutatása, a világ magyaljai közötti kapcsolatteremtés — e célok jellemzik azt az emléktúrát, amelynek megnyitóját Budapesten tartották. A túra július 26-ig zajlik.
