Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-25 / 173. szám

17. oldal KdetyMafpiforsf&g RÁADÁS 1998. július 25., szombat Szegény megye? Fullajtár András minap egy külhonba szakadt hazánkfiá­val futottam össze Nyíregyháza belvárosá­ban. Az ilyenkor szokásos kölcsönös üdvöz­lés és udvarias kérdések után jólesően nyug­táztam észrevételét. — Kedves barátom közel tíz éve nem jár­tam Magyarországon. Azóta most jöttem haza, és utolsó állomásként szülővárosom­ban, Nyíregyházán és a megyében néztem körül. Kellemes megdöbbenéssel tapaszta­lom, hogy mekkorát fejlődött. Megyeszerte új házak épültek. Nyíregyháza egyes részei­re alig ismerek rá. Az új épületek, üzletházak gomba mód elszaporodtak. Az emberek jó- kedvüek és nem utolsósorban a lányok még mindig nagyon szépek. Nem is tudom miért neveznek benneteket szegény és sötét Sza­bolcsnak. Amikor búcsút intettünk egymásnak első gondolatom az volt, hogy a külföldön élő barátomat elvakította a honvágy és azért lá­tott mindent szépnek és jónak. (A lányok szépségét egy percig sem vitatom). Aztán rájöttem, hogy van némi igazság abban amit mondott. A megye településeit járva az oly sokat emlegetett nehézségek ellenére sem látszik a szegénység. Valóban számos új lakóház, üzlet jelzi, hogy aki akar, tud bol­dogulni. Most nyáron a falu népe a határ­ban serénykedik. Szervezetten vagy önálló vállalkozásban termelnek, szaporítva a csa­lád éves bevételét. Persze akadnak, akik a hüs kocsmákban keresnek menedéket a me­leg elől, nyilván van nekik miből. Ha másból nem, segélyből oltják szomjukat. De med­dig? Mi itteniek a napi rohanásban sokszor ész­re sem vesszük, hogy a megyeszékhely is mekkorát fiatalodott. A felújított régi épüle­tek mellett számos új születik. Mondhatnánk ezek csak külsőségek. De nem így van. Csak néhány példát említek. A megyeszékhelyen jóformán minden nagyobb banknak van képviselete. Az Amerikai Kereskedelmi Kama­ra szervezésében hazánkba látogató külföldi üzletemberek kilencven százaléka az ország keleti régiója iránt érdeklődik, mint leendő befektető. Bármilyen hihetetlenül hangzik, de Nyíregyházán a lakásárak az országos át­lag felett vannak. Vagy említhetek egy érde­kes adatot. Egy pontos felmérés szerint az év első felében megyénkben forgalomba helyezett új gépjárművek száma kis híján megduplázódott. A számuk 1881-ről 3670- re emelkedett. A fenti adatok egyike sem a megyében élők szegénységére vall. Érde­mes eljátszani a gondolattal: Mi lenne, ha egy-két éven belül autópályával kapcsolód­nánk az ország vérkeringésébe? A már egy másik kérdést vet fel, hogy or­szágszerte, Így megyénkben is az egyes csa­ládok jövedelmi arányai durván eltolódtak. Talán emiatt is érezzük úgy sokszor, hogy másokhoz képest szegények vagyunk, de nem élünk sötétségben... Nyugtalanság az otthonban A hollandok felfüggesztették a további támogatásokat Máthé Csaba Kornisné Liptay Elza Szociális és Rehabilitációs Közhasznú Társaság, Tiszavasvári. Ez a hi­vatalos megnevezése a város bu­di részén lévő kastélynak és a hozzá tartozó parknak, épít­ménynek. A kht. táppénzen lévő igazgatónőjét, Maros Lászlónét a helyi képviselő-testület július­ban rendkívüli felmondással fel­mentette a munkavégzés alól, he­lyére Lohárt Gábornét nevezte ki, aki a helyi önkormányzat ál­tal működtetett egyik kft. gazda­sági vezetője. Megbízatása a kht. gazdasági ügyvezetői posztján 1999. május 31-ig szól. A rendkívüli felmon­dás egyébként azt jelenti, hogy az intézményt 11 éve vezető Ma- rosné végkielégítésre sem jogo­sult. Az igazgatónőt egyébként ugyanez a képviselő-testület ne­vezte ki egy évvel ezelőtt. Maros- né és ügyvédje tegnapra kért egyeztetést az önkormányzattól. A gazdasági igazgató, Lakatosné Daróczi Anna július 31-vel mon­dott fel. Persze a szokásos indok,, gondolnánk: biztos rosszul gaz­dálkodtak, a bentlakók állandó­an rendetlenkedtek, a mínuszt már nem bírta az önkormányzat kifizetni. Nem, nem: a kht. a ta­valyi évet 14 millió (!) plusszal zárta, ami egyedülálló a szociális otthonok listáján. Akkor most kajánkodjunk: biztos túl sok volt a nyereség! Vagy talán „beját­szott” valami más? De nézzük sorjában! A szociális otthon 1997. július 1-től alakult át kht-vá, az alapítói okirat szerint Marosnét 2001-ig bízták meg az ügyvezetői teen­dők ellátásával, s vele határozat­lan időre szóló munkaszerződést kötöttek. A szociális otthon 220 bentlakót számlál, őket főleg négyágyas szobákban helyezték el, többségük ágyhoz kötött, illet­ve olyan, aki saját magáról nem tud gondoskodni. A lakók egy ré­sze emelt szintű gondoskodást kap, ők tartós használatba, akár egy motelben, önálló lakrészt kaptak, amiért 350-600 ezer forin­tot fizettek. Azok a lakók, akik nem ágyhoz kötöttek, napközben dolgoznak az intézmény terüle­tén, például kertészkednek, állat­tartásban segítenek, takarításba és konyhai előkészítő munkába vonták be, a mosodában vasal­nak, hajtogatnak. A lakók helyi Újságot adnak ki, hangos újságot működtetnek, kulturális kört tartanak, tehát mozgalmas az életük. Valamennyiüket az ápo­lói személyzet látja el, a saját dolgozói létszám kb. 126 fő (ebből 16 közmunkás), közöttük vannak a műszakiak, karbantartók, a mosodában, varrodában, kony­hában dolgozók. A kisebb gazda­sági részlegek külső munkákat is vállalnak, a mosodában a kör­nyékbeli tábornak mosnak, a konyhában naponta több mint 400 adagot főznek, ennek egy ré­szét külső megrendelőknek. A húsalapanyag-utánpótlást is megszervezték, a saját ólban több mint 100 disznő röfög. A varrodában bérmunkában bőr­díszműveket, kézimunkákat ké­szítenek. Ennek sikerét jelzi az, hogy a tavalyi évet a kht. 14 mil­liós nyereséggel zárta. A műkö­dési költség eléri a 100 millió fo­rintot, amit saját maguknak kell előteremteni, ugyanis az állami támogatáson kívül (ez kb. 70 mil­lió) a helyi önkormányzat nem ad anyagi segítséget. Az elmúlt 11 év alatt a szociális otthon or­szágosan és nemzetközileg elis­mert intézmény lett. Ami nagyon sokat lendített az ügyön, az a holland kapcsolat. Marosné 1995-ben több megyei intézmény munkatársával Hol­landiába látogatott, ahol egy he­lyi alapítvány vezetőivel vette fel a kapcsolatot. A hollandok, miu­tán személyes látogatást tettek a szociális otthonban, adományo­kat ajánlottak fel. Kamionszám­ra érkeztek holland adományok, ruhaneműk, ágyak, tolószékek, éjjeliszekrények, építkezéshez szükséges építési anyagok (pl. csempék, kézmosók, zuhanytál­ca, kádak, szerelvényezési anya­majd felmentik, ők is léptek: visszamondták valamennyi ado­mányt, gépet, berendezést. Azt mondták, csak Marosnéval együtt vagy sehogysem. Most ott áll üresen a lezárt épület. Az önkormányzat akkor ka­pott az addig jól működő intéz­ményről igazán belső informáci­ót, amikor Marosné felmentette Mezei József igazgató-helyettest. Ezután ugyanis Mezei vaskos anyagot nyújtott be Marosné el­len, amely vélt vagy valós sza­bálytalanságokra hívta fel a fi­gok). Ennek értéké kb. 2-3 millió forint. A hollandok azt tervezték, hogy a csökkent munkaképessé­gű helybelieket munkával látják el, ehhez a kastély mögött saját kivitelezésben megépült a vado­natúj kétszintes épület. A foglal­koztatóházra, amely elsősorban a bentlakók foglalkoztatására épült, 11 millió forint pályázati támogatást kaptak, a többit saját bevételből fedeztük. Emellett az 580 négyzetméter alapterületű épületben a helyi vállalkozók (Gazdag László, Hircsu Mihály, Pap János) ingyenes felajánlás­ként végeztek kőműves munká­kat, míg a Nyír-Spec Kft. enged­ményes áron festette ki az épüle­tet. A kht. karbantartói stábja pedig a többi munkát végezte. Amikor a hollandok megtudták, hogy Marosnét „piszkálják”, gyeimet. Az önkormányzat ek­kor lépett: „bevetette” a felügye­lőbizottságot, ennek elnöke Tün­dik András. Ugyanakkor bein­dult egy pénzügyi revízió is, amely nem talált jelentős pénz­ügyi szabálytalanságot, s aláírta a 14 milliós nyereségről szóló ki­mutatást. A július 3-i képviselő- testületi ülésen már az egyebek között szerepelt Marosné felmen­tése, aki nem kapott hivatalos meghívót, sem az előterjesztésről szóló anyagot. Az ülés után Oláh Sándor képviselő szerette volna a lakók és a dolgozók véleményét kikérni, de a július 6-ra szerve­zett fórumot Sulyok József pol­gármester nem engedélyezte. A polgármester szerint ehhez nem volt joga a képviselőnek, ráadá­sul a testület utasította a polgár- mestert, hogy a lakóknak és a Balázs Attila felvételei dolgozóknak ismertesse a testü­let határozatát, ami meg is tör­tént. A képviselő-testület július 14-én 14-1 arányban elfogadta a bizalmatlansági indítványt Ma­rosné ellen, egyedül Oláh Sándor ellenezte, aki végül tartózkodott. Tündik András, az fb. elnöke sze­rint sok összetevője volt Maros­né felmentésének, aki sorozato­san megszegte azokat az előírá­sokat, amelyeket a testület elren­delt számára. Az fb. mindezt in­dítványban összefoglalta és be­nyújtotta a képviselő-testűiét számára. Oláh Sándor kérdé­sünkre elmondta: véleménye sze­rint kellően nem volt megalapo­zott a felmentés, nem volt elég információ a miértről, emiatt szavazott ellene. Abba viszont beleegyezett, hogy határozott időre megbízzák Lohártnét, ugyanis a kht. működését fenn kell tartani. Azt azért furcsállta Oláh képviselő, miért nem be­szélhetett a szociális otthonban a lakókkal és a dolgozókkal. Érdekesség, hogy erre az omi­nózus ülésre Marosnét elfelejtet­ték meghívni. Bár ehhez a fel­mentéshez taggyűlési határozat kellett volna, ez nem történt meg, ami esetleg formai kifogás lehet. A jegyző kapta azt a fel­adatot, hogy jogi szakértők bevo­násával vizsgálja meg Marosné felmentésének jogi lehetőségeit. A vizsgálat sikeres volt, hiszen a továbbra is táppénzen lévő ügy­vezetőt felmentették. — Számunkra is érthetetlen, hogy egy jól működő, a megyé­ben és országosan is elismert in­tézménynél hogy fajulhattak idá­ig a dolgok — mondta Sulyok Jó­zsef polgármester. — A felügye­lőbizottság, amelynek tagjai egyébként kétszer is lemondtak, szabálytalanságokat állapítottak meg, amelyhez kapcsolódóan a rendőrségi vizsgálat jelenleg is tart. A vezetők között a belső vi­szony megromlott, egymást je- lentgették fel, ráadásul a lakók is aláírásokat gyűjtögetnek a jelen­leg is táppénzen lévő Marosné és Mezei mellett. Ezenkívül pedig levelezgetnek különböző szerve­zetekkel és a sajtóval. A képvise­lő-testület április 30-ig adott ha­táridőt Marosnénak, hogy ren­dezze a belső ügyeket. Ezt nem teljesítette, emiatt történt a fel­mentése. Konkrétumokat azért nem mondhatok, mert a vizsgá­lat még tart. Az új gazdasági ve­zetőtől azt várjuk, hogy elsősor­ban pénzügyileg rendezze az ügyeket. Az mégsem mehet, hogy nincs aki aláírja a számlá­kat. A tiszavasvári szociális otthon Paszulyt fejtenek az ebédhez Ártéren Balázs Attila felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom