Kelet-Magyarország, 1998. július (55. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-25 / 173. szám
1998. július 25., szombat 8. oldal Azonos piacokra A hazai élelmiszeripar kapacitását ismerve illúzió lenne azt hinni, hogy mi, magyarok befolyásolhatjuk a különböző zöldség- és gyümölcsáruk világpiaci árait. Márpedig ez az az alap, amelyből megkezdődhet a visszaszámolás, amely több-kevesebb lépcső és árrés után az alapanyagot szolgáltató termelőknél ér véget. Azt is látni kell, hogy az esetek többségében a felvásárlók nem exportőrök, csupán közvetítő szerepet játszanak, így a feldolgozói árakat sem ők határozzák meg. Korrekt partneri kapcsolatra törekszünk, ezért szorgalmazzuk a termeltetési szerződések kötését —- említ egy receptet a feszültségek megelőzésére Földvári István, a nyíregyházi EKO Kft. beszerzési osztály- vezetője. E rendszerben a feldolgozó előre ajánl a kistermelőnek egy garantált árat, amelyet írásban is rögzítenek. A kalkulált nyersanyagár azonban piaci mechanizmus következtében változik: ha kevés gyümölcs terem, az magasabb felvásárlói árakat eredményez, a dömping pedig árletörő hatással bír. A világpiaci mozgás a legnagyobb befolyásoló tényező, nehéz kiszámítani, hogy miyen termékár jelenik meg a közép-európai piacon. A felvásárlóknak is érdeke, hogy lehetőleg állandó árakkal dolgozzanak, mert sem nekik, sem a kistermelőknek nem kedveznek a szélsőséges értékek. A Nyíregyháza és környékén kialakult hasonló felvásárlói áraknak az lehet az oka, hogy az itt működő cégek kevés kivétellel azonos piacokon értékesítik az árualapot. Konkurencia- harc a feldolgozók és a nyersanyagexportőrök között alakulhat ki, hiszen mindenkinek az a célja, hogy áruját nyereségesen el tudja adni — szögezi le Földvári István. Szép árura érdemes termeltetési szerződést kötni Jogkör nélkül Az agrárgazdaság gondjainak enyhítésére, a mezőgazdasági termelésből fakadó problémák megoldására alakították meg bő négy évvel ezelőtt az agrárkamarát és építették ki országos rendszerét. Feladatként határozták meg az információk kétirányú továbbítását, vagyis pontosabb információk gyűjtésével kell segítenie az ágazatot érintő központi döntések előkészítését, eközben a termelői kört is tájékoztatja a kormány agrárpolitikai intézkedéseiről. Gazdajegyzői hálózatával ez a szervezet tartja pillanatnyilag a legközvetlenebb kapcsolatot a termelőkkel, éppen ezért a kamara előtt sem lehet ismeretlen a szezonálisan ismétlődő felvetés, panasz. Hogyan foglal állást egy ilyen kényes kérdésben az agrárkamara, tehet-e valamit egyáltalán a feszültség enyhítéséért? — Az árak befolyásolásához a kamara semmiféle jogkörrel vagy eszközrendszerrel nem rendelkezik, csupán az üzleti forgalom biztonságában vállalhat szerepet. Gondolok itt a hatósági engedélyek ellenőrzésére, a belföldi gazdasági kapcsolatok szervezésére, a minőségi illetve jogvitát kísérő véleményezésre — foglal állást a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara ügyvezető alelnöke, Bíró Miklós. Elmondása szerint a felvásárlói ár közvetlenül a kereslet és a kínálat, közvetve a termelési költségek függvénye. A piaci folyamatok alakulásában az Agrárkamara egy költségfigyelő rendszer elemeként működik közre, gazdasági információkat gyűjt a termelőktől, bizonyos mértékig az árakról is, s csak közvetett módon hatnak az árak alakulására. Az oldalt írták: Hankó Ágnes és Nyéki Zsolt. A fotókat készítette Martyn Péter. Több vállalkozás, azonos árszint A termelők gyanúsnak tartják, ha a felvásárlási ár forintra együtt mozog Nyíltan vagy burkoltan, de visszatérő rendszerességgel illeti súlyos vádakkal a mezőgazdasági termelők jelentős része a felvásárló cégeket. Az ingerültség oka a fel- vásárlási ár, pontosabban annak mozgása. „Uraim, a téma nem az utcán, hanem a földeken hever: érdemes lenne már megvizsgálni, miért adnak ugyanannyit az egész megyében a felvásárlók a termésért? Több mint gyanús, hogy megegyeznek az átvételi árakban, ez már árkartell, ami törvényellenes” — kereste meg szerkesztőségünket egy felháborodott kistermelő, aki egyéb jelzőkben sem válogatott. Panaszáradatából nehéz elkülöníteni az érzelmi töltetű mondanivalót a száraz tényéktől, merthogy mindkettőből akad jócskán. Nemcsak esetében, a százezres nagyságrendű termelői körből több hasonló észrevétel, megjegyzés érkezik évről évre. Ritkán fordul elő, hogy a köszmététől almáig tartó szezont elégedetten zárja termelő és felvásárló, feldolgozó és kereskedő. Aki már csinálta, tudja: milyen kemény munka egy-egy növény- kultúra gondozása, mit jelent kapálni, permetezni. Közben imádkozni is kell, hogy kegyes legyen az időjárás, hogy ne vigye el fagy, jég, özönvíz vagy éppen aszály a termést. De keményen dolgozik a szalagsor mellett álló munkás is, a gyárban sem olcsóbb az energia, igazságot tenni tehát adminisztratív úton nem lehet. Ha a legkisebb lehetőségem lenne más megélhetésre — folytatja a nevét inkább elhallgató K. F. —, azonnal abbahagynám a gazdálkodást. Nekem ne mondja senki, hogy minden felvásárlónak forintra ugyanannyit ér a köszméte, a meggy vagy éppen az uborka! Ez csak akkor lenne lehetséges, ha mindenki ugyanonnan szerezné be az alapanyagot, ugyanazzal a céggel szállíttatná az árut, s azt ugyanannak adná el itthon vagy külföldön. Amíg ez nem így működik, addig az egységes ár igenis megegyezés kérdése, a cégek nem licitálnak egymásra. Ismerek olyan kisebb felvásárlót, akit a nagyok megfenyegettek: megölik, ha nem igazodik hozzájuk — ér véget immár krimit idéző információkkal az interjú. Talán azért itt még nem tartunk, de tény: a szezonális időszakok több milliárd forintos forgalma eléggé súlyos ügy ahhoz, hogy egy kicsit körbejárjuk a témát. Kit milyen jövedelem illet? Nézze, ebben az évben eddig még nem mozogtak feltűnően együtt a felvásárlási árak, de tavaly és az azt megelőző években voltak furcsa esetek. Gyakran előfordult, hogy egyetlen nap alatt négyszer vagy ötször is változott a kiírt ár, s az átvevőnél lepakoló termelő, amikor rákerült a sor, már nem annyi pénzt kapott a termésért, mint amennyivel beállt — emlékszik rosszabb időkre a kéki (külteleki) Hajzer András. A környék egyik legismertebb, köztiszteletnek örvendő gazdálkodója, 72 évesen a sokat látott ember bölcs gondolatait önti szavakba. Azt már mindenki sejti, hogy amikor egy-egy zöldség vagy gyümölcs nagyobb szedése közeleg, általában hétvégén, akkor leesnek, de hét közepén ismét fölSzervezetten Az eddig leadott termések átvételének tapasztalatai alapján úgy tűnik, hogy az elmúlt évektől eltérően idén nem alakult ki az az egységes felvásárlási ár, ami korábban bizony sokszor borzolta a termesztők kedélyeit — ad értékelést Jakab Ferenc, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Gazdakörök elnöke. — Minden gyümölcs vagy zöldség értékesítésénél ismétlődő tendenciákkal szembesülünk. Visszatérő jelenség az áregyezség, ezt mindenki látja, amikor egyik éjszakáról másnap reggelre ugyanannyival mennek le vagy emelkednek az árak. Általában így működik a rendszer, de ebben az évben úgy látszik, az exportőrök és a belföldi kereskedők nem tudtak megegyezni, az élénk külföldi kereslet miatt versenyhelyzet alakult ki közöttük. Ennek köszönhető a magas ár, de nem tudom, jövőre is si- kerül-e majd ezt elérni. A legkedvezőbb az lenne, ha az egész szezonban kiegyenlített maradna az árszint. A gazdakörök már hosszú ideje szorgalmazzák a termelők értékesítő szövetkezetének megalakítását, több kezdeményezés is volt már e téren, de a tőkeszegénység miatt lassan haladnak a megkezdett úton. felé kúsznak az árak. Gond csak akkor van, ha az egész megyében forintra ugyanannyival csökken és emelkedik a termés értéke. Ideje lenne már a termesztőnek, feldolgozónak és kereskedőnek végre egy asztalhoz ülni s megbeszélni: kit müyen jövedelem illet meg munkájáért. A termelők ugyanis jelenleg kiszolgáltatottak, s nem hazabeszélek, ez a valóság. Ugyanakkor azt is látni kell: a termesztőknek is többet kell tenniük saját boldogulásukért — tárja fel a problémák gyökereit Hajzer András, s mindjárt sorolja a feladatokat. A termelői körnek saját, független szervezetre lenne szüksége, mert nagyon sokan vannak, s egyedül képtelenek az érdekérvényesítésre. Ezzel szemben a néhány felvásárlónak csak egy hívás a mobilon megtudni, mi A mindenkori piaci árakat nem a hazai felvásárló, hanem a nyugat-európai piac határozza meg — erősíti a kiszolgáltatott helyzet tényét Závodny Béla, a Pongó Export-Import Kft. apagyi hűtőházának igazgatója. A szakember szerint a felvásárlói árak együttes mozgásában az is szerepet játszik, hogy a kereslet és a kínálat aránya, viszonya is egyszerre változik. Tény: a hétvége a megye, de az ország egész területén azt az egy-két szombatot és vasárnapot jelenti, amikor a legtöbben szedik a termést. A pangó napokon pedig egy időben esik vissza a felhozatal, ami a keresletet, így az árakat is növeli. újság szerte a megyében. Ezzel együtt is a zöldség vagy gyümölcstermesztésből élőknek el kell jutni az önbecsülés olyan szintjére,- amelynél már nem akarja becsapni a felvásárlót, egyöntetű minőségű árut kínál megvételre, s nem teszi a láda aljára az apró vagy sérült termést. Csak ekkor (de akkor határozottan) kérheti számon a másik féltől a korrekt magatartást. Abból kell kiindulni, hogy a vevőnek mindig igaza van, s ebben az esetben a termesztőnek, a feldolgozónak és a kereskedőnek egyaránt annak kell alárendelnie magát, hogy mit vár el a boltban a fogyasztó. Ez a követelmény az együttműködés alapja, hiszen az ember nem lehet boldog akkor, ha neki jut a jóból, a másiknak meg nem — hangzik a gazdálkodói hitvallás. A felvásárolt áru jelentős részét Csehországban és Lengyel- országban dolgozzák fel, csak kis mennyiséget értékesítenek a hazai piacon azok a cégek, amelyek nyers gyümölcs és zöldség felvásárlásával foglalkoznak. Az azonban biztató információ, hogy külföldön kedvelik a magyar ízeket, de az árak kialakulását döntően a kínált áru mennyisége és minősége befolyásolja. A felvásárlók messze nem képesek olyan árréssel dolgozni, amüyenre sokan gondolnak, a megfelelő árualap megszerzése miatt számukra is fontos, hogy a termelők megelégedésére alakítsák az árakat. Kartell — A tőkés monopolegyesülések egyik legelterjedtebb formája. A kartellben részt vevő vállalatok lényegében megtartják jogi, szervezeti, pénzügyi önállóságukat. Egyik legelterjedtebb formája az árkartell. (Új Magyar Lexikon) — A tőkés országokban a monopóliumok egyik formája: több kapitalista vállalat megállapodása a piac elosztására. a beszerzési és eladási árak közösen történő megállapítására (...). (Idegen szavak és kifejezések szótára) — A termelési ág vállalkozóinak olyan természetű megállapodása, amely a kölcsönös verseny megszorítását és megszüntetését célozza (...). (Révai Nagy Lexikona) Versenyben Ha a magyar állampolgár, így a zöldség- vagy gyümölcstermesztő úgy érzi, tisztességtelen piaci magatartás áldozata lett, bejelentéssel fordulhat a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GV). A bejelentésben le kell írni a konkrét esetet, jelenséget, meg kell nevezni a kartell feltételezett tagjait, s érdemes csatolni az állítást alátámasztó dokumentumokat, például írásos szerződéseket. Minél több információ szerepel a benyújtott anyagban, annál könnyebben járunk a dolgok végére — szolgált információval Krepsz Jenő, az Ügyfélszolgálat vezetője. A gazdasági élet tisztasága fölött a Versenytörvény őrködik. A negyedik fejezetben szerepel a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma. A Gazdasági Versenyhivatal szakértők bevonásával 30 napos határidőn belül kivizsgálja az esetet, határozatot hoz, amelyben még csak valószínűsíti vagy éppen elveti a bejelentés megalapozottságát. Előbbi esetén indul el a hivatalos eljárás, s a Versenytanács határozata már döntő értékű. Ez ugyanis a GV bírósági testületé, büntetheti illetve felmentheti az ügyekben érintetteket. Mérlegen az elvégzett munka eredménye Kedvelt magyar ízek ZWítm EGYBŐL HBBITi MOZGÓ ÁRAK A kistermelők magukra maradtak
