Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-27 / 149. szám

1998. június 27.. szombat 15. oldal ga% r - v* g ** Sértő közöny A Nyugdíjasok Közössége Karitatív Egye­sület 1998. május 10-én 197 nyugdíjas alá­írásával hívta meg városunk szociális egészségügyi bizottságát június 16-án 14 órára a Széchenyi u. 20. sz. alatti székhe­lyére nyilvános fórumra. A fórum tárgya a bizottság április 24-i levele lett volna, mely szerint az általunk működtetett szociális boltok támogatását csak június 30-ig bizto­sítják. ennek okát szerettük volna megis­merni. Sajnos a bizottság egyetlen tagja sem tisztelte meg közösségünket. Ez szá­munkra megalázó és sértő volt. A jelenlévő tagjaink egyhangú döntése volt, hogy a Széchenyi utcai és nyírszőlösi nyugdíjas szociális boltok működését július 1.-au­gusztus 15-ig szüneteltetni fogjuk. A kény­szerű döntés miatt ezúton szeretnénk mindazoktól a nyugdíjasunktól elnézést kérni, akik szociális boltjainkban vásárol­nak. Makara István. elnök Traecsolás a tónál Igen intenzív a nyíregyházi nyugdíjasok élete. A Fegyveres Erők klubja május 24-én Debrecenbe látogatott. Előbb a nagyerdei strandfürdőnél kötöttek ki. Igen hamar el­repült a délelőtti pancsolással az idő. Dél­utánra a vekeri tó környéke volt kiszemel­ve célpontként. A tarisznyákban hozott ebéd elfogyasztása után következett az ak­tív pihenés. Kialakultak a külön összeszo­kott. csoportok, megkezdődött a terefere. Csaknem egy óráig tartott, míg a társaság az igen vadregényes nagy tavat körbesétál­ta. majd csoportonként egy-egy pihenő padnál folytatták a beszélgetést. Az idő itt is rohamosan telt. s hogy sötétedés előtt Nyíregyházára érjünk, már délután hat órakor indulni kellett haza. Nagyon jól érezte mindenki magát, hiszen a legjobb napos időt fogtuk ki. A jól sikerült kirán­dulásért köszönet a klub vezetőségének és a buszvezetőnek. M. Takács Ferenc Útban hazafelé. Sok-sok idős embernek jelenti a megélhetést, ha kertjé­ben termelt zöldséget, gyümölcsöt a piacra viszi, értékesíti. A hazafelé húzott üres lá­da holnapra ismét megtelik... Balázs Attüa felvétele Szórakozás A Sóstói Szivárvány Idősek Otthonának la­kóit a Nyíregyházi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának tagjai zenés, táncos műsorral szórakoztatták a közelmúltban, mégpedig nem először. Köszönjük az idős emberek nevében, hogy kellemes délelőttöt szereztek, vidám­ságot hoztak hétköznapi életünkbe. Továb­bi munkájukhoz kívánok jó egészséget és sok sikert. Kissné Szabó Zsuzsanna, igazgató Szeretetotthon Nyírvasváriban A nyírvasvári görögkatolikus egyház támogatóinak segítségé­vel megépítette a templom mel­lett. ideális környezetben a tér­ség egyik legszebb és legtetszető­sebb szeretetotthonát, valamint az egyházközség közösségi életét szolgáló közösségi házát. Nyüvasvári lakosainak száma 1980 körüli, s bizony csökkenő tendenciát mutat, hiszen egyre több az idős. egyedül élő ember. Az akácerdőktől övezett telepü­lés lakóinak megélhetési forrása elsősorban a mezőgazdaság len­ne. ennek eltartó ereje viszont a gyenge minőségű talajviszonyok miatt korlátozott. Ezért is keresik az iparban a megélhetésüket, melyéket vi­szont csak az ország más vidéke­in találnak meg. Az idősebb em­berek, akik itt vertek gyökeret itt maradtak, számukra a tisztes öregkor eltöltésében csak az egy­házi szeretetotthon adhat segít­séget. Az építkezésre az adott apro­pót. hogy az egyházközség visz­szakapta a templom melletti, volt kántortanítói lakást az ön- konftányzattól. melyben azonnal elkezdődött a tevékeny munka. — tájékoztat Tóth Tibor görögka­tolikus lelkész. Megalakult a nyugdíjasok klubja, mely a mos­tani időre taglétszámát illetően meghaladta a száz főt. Itt talált lehetőséget sok ifjúsági rendez­vény. karácsonyi és farsangi ün­nepség. Mindezek azonban egy lakásjellegű és eléggé elhanya­golt állapotú helyiségben voltak. Egyre inkább érett az igény arra, hogy korszerűsítsük, kulturált körülményeket teremtsünk ezek­nek a rendezvényeknek. Ezek mellett állandóan lelki gondot jelentett a közösségünk­nek az a szomorú tény, hogy évente átlagosan 12-14 idős em­ber kerül el falunkból a környék­beli szociális otthonokba. Felve­tődött a kérdés: rajtuk hogyan segíthetünk? Az a vélemény érlelődött meg bennünk, hogy lehetőséget kell teremtenünk az itthoni elhelye­zésre. Ezért kerestük azokat a forrásokat, ahonnan segítséget remélhetünk, s megvalósíthat­juk mindkét vágyunkat, neveze­tesen a közösségi ház kialakítá­sát, valamint az időseink elhe: lyezését és teljes ellátását szolgá­ló szeretetotthont. Ennek a feladatnak megvalósí­tásában sietett segítségünkre elő­ször a Népjóléti Minisztérium, ahonnan azonnal anyagi segítsé­get nyújtottak. A következő és legnagyobb segítséget az együtt­működő holland alapítványoktól kaptuk. Támogatott minket a Me­gyei Területfejlesztési Tanács is. Lehetőségeihez képest a helyi ön- kormányzat is segítette a megva­lósuló létesítmény együttest. Az épület kész van ugyan, de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesen rendben van minden. Még további segítségre van szük­ség ahhoz, hogy teljesen komfor­tos és minden szempontból elfo­gadható otthonba költözhesse­nek a megbecsült időseink. További pályázatok megértő bírálóitól várják azt a segítséget, mellyel elkészülhet az épület hi­degburkolása, a fürdőszobák tel­jes berendezése, a konyhai esz­közök meglegyenek, továbbá a bentlakók kényelmét és komfort­igényét szolgáló mosó- és hűtőgé­pek meglegyenek. — A falu lakossága a maga eszközeivel segíti a beruházás megvalósítását. Az elmúlt héten jótékonysági bált rendeztünk, ahol közel száz résztvevő volt je­len, de legalább ennyien segítet­tek különböző adományaikkal. Ajándékokat ajánlottak fel a vál­lalkozók, az áfész, az iskola, az óvoda dolgozói, valamint azok a névtelenségüket kérő egyszerű emberek, akik kevesebbet, de ta­lán mégis a legtöbbet ajándékoz­ták. A nyírvasváriak a környezet és az épület takarításával tiszta­ságot és rendet teremtettek. Ma­gukénak érzik az egész, epület- együttest. erejükhöz képest segí­tik és munkálkodnak, áldozatot hoznak érte. Még jár, de nem fog A nyugdíjreform számos változást, többnyire köny- nyítéseket, új lehetőségeket hozott. Olyanokat, mellyel igen sokan éltek. Egy felmérés szerűit leg­alább 31 ezren dolgoznak például korkedvezményre jogosító munkakörben, ám a valóságban a jogosultak száma sokkal több. Az 1992- ben befagyasztott kedvez­ményes munkaköri listára még indokolt esetben sem kerülhettek föl új jelentke­zők. igaz, a kedvezmény most azoknak is jár, akik­nek a jövőben már nem fog. Egy megállapodás alap­ján 1992 óta még orvosszak- mailag indokolt esetben sem kerülhettek föl a ked­vezményes listára újabb munkakörök. Az elmúlt 4-45 évben mintegy húsz mun­kakör igényét utasította el a népjóléti miniszter és a Nyugdíjbiztosító Önkor­mányzat a mentőápolóktól a szőnyegszövőkön és rádi­óbemondókon át a színmű­vészekig. Bár az egészségügyben dolgozók szakszervezete és a kormány kötötte megál­lapodásnak is része volt a nyugdíjkedvezmény kiter­jesztése a mentőápolókra, ez nem valósult meg. Még 1991-től datálódik az elhatározás, hogy felülvizs­gálják a korkedvezményes nyugdíjazás jelenlegi rend­szerét és 2000-re kidolgoz­zák az újat, melynek során a ma még kedvezményt él­vező munkakörök kerülhet­nek le a listáról. A jövőben ugyanis nem a munkaköröket, hanem a munkavégzéssel összefüg­gő, egészségkárosodást oko­zó munkakörülményeket veszik alapul, mégpedig az objektivitáshoz közelítő, or­vosszakmai pontrendszer szerint. Az Alkotmánybíróság márciusi határozatában al­kotmányellenesnek minősí­tette egyes korkedvezmé­nyes munkaköröknél a nők­re utaló megszorítást, így szeptember 30-ával vissza­menőleges hatállyal meg­semmisítette azt. Ez várha­tóan érvényes lesz a jegy­zékben szereplő vala­mennyi munkakörre. Szó van arról, hogy 1999. márci­us 1-jéig elkészül a kor­mánydöntéshez szükséges előterjesztés is. Arvízidő Ezt nézzék meg emberek! Láthatják meddig feljött a víz Harasztosi Pál felvétele A kívül rekedt világ Dankó Mihály A férfi gyorsan lép ki a garázs­bolt ajtaján. Néhány méter után mégis megáll. Körbenéz, mintha segítséget várna vala­honnan. Egy ember a hatalmas toronyház tővében. Egy pará­nyi lény ebben a világrengeteg­ben. Esik az eső. Kémlelve körbe­néz, menedéket keres. Mű­anyag szatyor csüng a kezében. Lassan felemeli. Mozdulataiban van valami zavartság. Szeme fé­nyesen csillog, miközben egy féldecis pálinkát vesz elő. Lát­szik, hogy vívódik mohóságá­val. Komótosan lecsavarja a ku­pakot. A címkét figyeli, majd mélyet kortyol az italból. Hirte­len kapja el a szájától, mintha attól félne, az egész leszalad egyszerre a torkán. Az üveget a fal melletti beton párkányra teszi. Végig fut rajta a megelégedettség. Enyhe derű simítja el arcán a ráncokat. Né­zelődik, figyelmét semmi sem kerüli el. A repedésbe fészkelő vadgalamb, az esőáztatta járda, a rohanó emberek. Számára kí­vül rekedt a világ. Az ébredést egy társ megjele­nése hozza meg. Rövid kézfo­gás után, ő is előveszi a kis üve­get. Látszik, hogy régi ismerő­sök. Beszélgetnek. A közös sors bőven ad témát. — Bevásárolni küldött a me­nyem — szabódik az első, — Van időm. Csak ez az eső ne es­ne már! — Kell a növényeknek —je­lenti ki határozottan a másik. Látszik rajta, hogy kenyere javát megette már. — Mikor járt oda­haza? — A hétvégén kivittek a gye­rekek, de bár ne tették volna. Már a kutya sem bírta, megdög­lött ott ástuk el a kertben. Nem tudom mi van velem — sóhajt —, de ha itt vagyok, hazavá- gyok a régi otthonomba, mikor meg megérkezünk a legszíve­sebben fordulnák vissza. — Csak el ne adja a házat — erősíti meg amaz. — Addig van becsülete az embernek — s mintha elfelejtette volna mit akart mondani, inkább az üve­get veszi elő. — Nekem nem volt eszem, hagytam magam rá­beszélni. Negyven év nagy idő, én raktam le minden téglát, a hátamon cipeltem a cserepet. Most egy idegen él benne, még csak nem is falubeli vette meg. — Nem panaszkodom, na­gyon szeretnek a gyerekek. Vá­lasztani kellett vagy hozzájuk költözöm, vagy az otthonba. Még ezért sem haragusznak meg — húzza meg ő Is a félde- cist. — Csak a bezártságot nem bírom.. Na végre elállt. Elbúcsúznak. Visszakerül az üveg a szatyorba Lassan indul tovább. Lépteit csoszogóssá las­sítja a bánat. Távolban, messze a várostól az egykori otthoná­ban, most üt tizet a nagyóra. Valahol harang szól. Fürdőzők A nyár a strandolás, a pihe­nés főszezonja. Az unokák, a városban élő gyermekek ilyenkor a falvak felé veszik az irányt. A falusi nyaralás rengeteg élményt ígér, ráadá­sul a nagymama főztjét is. Szerencsére azért arra is akadt példa, hogy az idősek, a nagyik is pihennek Balázs Attila felvétele IftltW ÉLETÜNK ŐSZÉN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom