Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-26 / 148. szám

1998. június 26., péntek 3. oldal yj ^Ü^ÜVÍ'J.' Diploma és jövő Szőke Judit Es Ön, tanárnő, tanár úr, mi szeretne len­ni? — tehetnénk fel a kérdést a megyénk­ben most diplomát kézbe kapó közel ezer pedagógusnak. Nincsenek ugyanis könnyű helyzetben a titán tanárok, nem mintha a pálya nem kezdés más rétegekben nem okozna komoly gondot. Sokuk számára nem adatik meg, hogy zsebükben a friss diplomával, ezzel a drága papírral, bebizo­nyíthassák rátermettségüket ott, ahová, ké­szültek. '95 decemberében 287 általános is­kolai friss diplomás pedagógusnak nem volt állása, egy évvel később pedig már 386- nak. ’97 januárban 354 volt ez a szám, mely a tanítási óraszámok csökkentése mi­att év végére emelkedett. A pályakezdő kö­zépiskolai tanárok körében is növekvő ten­denciát mutatott a munkanélküliség. Jel­lemző, hogy a kezdőket általában egy évre alkalmazzák, s szívesen veszik fel helyettesí­tőnek. De vajon mit rejt a jövő? Egy felmérés szerint 2010-ben főiskolai végzettségű pe­dagógusból 116 ezerre lesz szükség a kép­zett 279 ezerrel szemben. Egyetemi vég­zettségűeknél ez az arány 100 ezer kontra 75 ezer. Tehát a főiskolát végzők tartós el­helyezkedési gondokra számíthatnak, mig a fiatal középiskolai tanároknak csak 2010-ig kell kibírniuk valahogy. Megoldást jelenthet persze a továbbtanulás, feltéve, ha van fél­évente minimum hatvanezre a másoddiplo- ' más kurzusra. Mit tehet az állás nélküli „újsütetű" peda­gógus? Elhelyezkedhet biztosítóknál, utazá­si irodáknál, ügynökösködhet, vállalkozásba foghat, szerencséjükre általában nagyon univerzálissá tesz ez a képzés. Ám nem ke­csegtető ez a megoldás. Különösen nem annak, aki, ugye, nem erre készül. Átkép­zéssel vagy állás nélkül kezdeni a választott pályát — mindenkinek emberpróbáló. A kis- tanár még „bele sem szippanthatott" a dip­loma szagába, máris küszködhet másikért. A nemzet valamikori napszámosainak az ez­redfordulókor pályakezdőként számos na­pot kell parkolópályán tölteniük, hogy az is­kolában néhány év eltelte után azért az át­lag bruttó negyvenezerért hivatásukat gya­korolhassák. Ha kitart addig a kedvük. Bosszantó, hogy már két hete képtelen vagyok ezt a kis lucernát levágni, mert mindig futás a vége... Ferter János karikatúrája Fogy az üdítőital Budapest (MTI) — A magyar fogyasztó majdnem annyit költ gyümölcslé-vásárlás­ra, mint szénsavas üdőitalokra, de a gyü­mölcslé fogyasztásnövekedése gyorsabb ütemű, s így ez az arány is változóban van — derül ki GFK Hungária Piackutató Inté­zet felméréséből. A GFK Hungária adatai szerint a 17,9 milliárd forint értékben vásá­roltak tavaly szénsavas üdítőitalt Magyar- országon, ami 86 millió forinttal magasabb mint egy évvel korábban, ugyanakkor a gyümölcslevek 14,9 milliárdos forgalma 233 millió forintos növekedést jelent. Magyarként az építőipar piacán Nyíregyháza (KM - G. B.) — Si­keres évet zárt 1,7 milliár­dos tavalyi forgalmával a nyíregyházi Ke-Viz Kft., amely eredeti mélyépítő pro­filját a piac igényeihez alkal­mazkodva bővíti tovább. A kilenc éve alakult cég ügyve­zető igazgatója Bencze Antal a számszerű eredménytől többre becsüli a hatékonyság s a foglal­koztatottság terén elérteket: „Tisztán magyar tulajdonú cé­günktől igazán nem lebecsülen­dő teljesítmény az eddigi, hiszen fel tudjuk venni a versenyt a tő­keerős külföldiekkel is a piacon. Ezt csak úgy érhettük el, hogy minden nyereséget visszaforgat­tunk a vállalkozásba. Bátran mondhatom, a megye legjobb mélyépítő gépparkjával rendel­kezünk.” Kóstolgatja a Ke-Víz a külföldi munkákat is, például Ukrajná­ban, amelyet — mondja az igaz­gató — hosszú távon hatalmas felvevő piacként kezelnek. „Ma­Bencze Antal Balázs Attila felvétele gyarországon nyomulnak előre a multinacionális cégek, ezért nekünk meg kell találnunk a he­lyünket a piac újabb, feltárat­lan réseiben. Tulajdonos társa­immal úgy döntöttünk mara­dunk magyar tulajdonban, ne­künk ne más mondja meg mit te­gyünk. □ Jó bornak nem kell cégér. És a Ke-Víz-nek? — Ahol eddig dolgoztunk — idehaza zömmel infrastruktúra területén — oda vissza is hívnak bennünket. Ám az újabb külföldi munkáinkra is nagyon büszkék vagyunk. Az első befejezését kö­vetően már öt térség keresett meg bennünket Ukrajnában, mert szeretnének ők is olyan va­súti épületfelújításokat, pályaud­vari perontetőket építtetni ve­lünk, amüyen az volt. Összesen hétmillió dolláros üzletről folyta­tunk tárgyalásokat. Csupán az ukrán pénzügyi helyzet szab ha­tárt a beruházásoknak. Az infrastruktúrális beruhá­zások visszaszorulása miatt Ke- Víz „ősi” profiljának rugalmas változtatására kényszerül. Az építőipar már 15 százalékot kép­visel a cég tevékenységéből. „Legújabb tervünk a magasépí­tészet megcélozása”, enged bepil­lantás a cégstratégiába Bencze Antal. □ Említést tett a külföldi tulaj­donú építőipari cégek magyaror­szági „nyomulásáról”. Milyen taktikával szállhat versenybe egy olyan, hazai közepes méretű vál­lalat, mint az önöké? — Anyagilag nem lehet velük versenyezni, itt kezdődik a prob­léma. Mi is úgy érezzük, egy ho­ni kis-, és középvállalkozás nem kapja meg azt a támogatást, ame­lyet megérdemelne. Szinte bün­tetik a vállalkozót azért, hogy embereket foglalkoztat. Vannak olyan hatósági irányvonalak, amelyek szinte csak eltűrik azt a vállalkozást, amelyik 250-300 em­bernek ad munkát. Pedig mi azt várnánk — javasoltuk is már több fórumon —, hogy az illeté­kesek például a területkiegyenlí­tési alapokra beadott pályázatok értékelésénél, a támogatások odaítélésénél figyelembe vegyék: melyik vállalkozás mennyi adót, tb járulékot fizet az államnak, az önkormányzatoknak. Szeret­nénk, ha szubjektivitástól men­tesen csupán ez az elv lenne a mérce. Zoo-suli Telt ház van a Vadas­park már második he­te tartó Zoo-sulijában. Legnagyobb becsben a háziállatok vannak, hiszen hozzájuk be le­het menni, játszani le­het velük és etethetik őket a „nyári diákok” Az itt eltöltött egy hét alkalmat ad arra, hogy a gyerekek köze­lebb kerüljenek az őket körülvevő termé­szethez, megismerked­jenek az élővilág cso­dáival, az állatok vi­selkedésével. A nagy sikerre való tekintet­tel a Zoo-suli folytató­dik a jövő héten is Balázs Attila felvétele Búcsú lovasbemutatóval l'H« (ÄHrg Nem apad a Kraszna Nyíregyháza (MTI) — Csü­törtök éjjel sem változott a helyzet a Kraszna mentén: a folyó vízszintje miatt vál­tozatlanul harmadfokú ké­szültség van érvényben — tájékoztatta az MTI-t Bod­nár Gáspár, a Felső-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke. Mint elmondta: a gátak mentén változatlanul sok az átázás miatti vízcsurgás és szivárgás. A káros jelensé­gek helyét mindenütt meg­jelölték és folyamatosan el­lenőrzik, s amennyiben szükséges, azonnal megte­szik a védelmi intézkedése­ket. Egyelőre azonban nincs gond, mivel — a főmérnök fogalmazása szerint — tisz­ta víz szivárog a töltések mentén. Ez ugyanis azt je­lenti, hogy az ár erőssége még nem jelez veszélyt. Be­avatkozni akkor kell, ha a víz zavarossá válik, ebben az esetben a csurgások, szi­várgások helyét a lehető legrövidebb idő alatt körbe kell sáncolni. A többi Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei folyó kö­zül csütörtök reggel már csak a Tisza Záhony alatti részén, valamint a Túr mentén, illetve a Lónyay-fő- csatorna torkolati szaka­szán volt I. fokú árvízvédel­mi készültség. Tartja magát viszont a belvíz is: a folyamatos véde­kezés ellenére sem csökken az elöntött 11 ezer 500 hek­táros terület. Nem lehet nö­vényápolási munkát végez­ni további 60-70 ezer hektár földön sem, a túlnedvese- dettség miatt. A szabolcsi térség 12 bel­vízvédelmi szakasza közül tizenegy körzetben van ké­szültség, s abból nyolc he­lyen II. fokú készenlétet tar­tanak a vízügyi dolgozók. Elmarad Nyírtelek (KM) — Nagy gondban vannak a Nyírtele­ki Horgász Egyesület veze­tői, ugyanis a június 28-ára hirdetett egyesületi ver­seny a Tisza magas vízállá­sa és a tiszalöki Kenyérgyá­ri holtágon kialakított pá­lya alkalmatlansága miatt valószínűleg elmarad. Szabolcs (KM - L. Gy.) — Me­gyénk névadó településén, Sza­bolcs községben június 28-án, va­sárnap a hagyományos Szent László-napi búcsú alkalmából nagyszabású lovasbemutatót tar­tanak. A nagyközönség harma­dik ízben szemlélheti a Szabolcsi Lovasnapok eseményeit a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Lo­vasszövetség, a Nyírségi Lóte­nyésztő Egyesület és a helyi ön- kormányzat rendezésében. Elő­ször 1996-ban, a millecentenári­um megyei ünnepségén szerepel­tek a lovasok Szabolcson, s a ki­váló hely adta lehetőség jegyezte el a remények szerint hosszú időre a lovasokat és a történelmi települést. Az egész napos látnivalót kínáló lovasnapok programjá­ban fogatok akadályhajtása, kez­dő lovasok díjugrató versenye, illetve a Szabolcs Kupáért díjug­rató verseny szerepel a Tisza- parti páston, ahol a lovaspálya mellett körhinta forog, kirakodó árusok sátrai várják majd a bú­csúfiával hazatérni szándékozó­kat. Szombaton este, ugyancsak hagyományosan, a földvárhoz közeli autósparkolóban utcabá­lon rophatják a táncot az oda­érkezők, míg vasárnap este a lo­vasnapok helyszínén, a tiszai kikötő mellett diszkózhatnak, ha az idő, s a medréből kilépő Tisza is úgy akarja — tudtuk meg Lakatos Dénes polgármes­tertől. Földi paradicsom A fiatal házaspár sorsa egy csapásra jóra fordult: a fég ka­pott munkát, szolgálati lakást sőt bútort is. Minő boldogság, már útban van a gyerek! Szokás mondani: a baj nem jár egye­dül. Úgy látszik, egyesek életé­ben a jó is többed magával ér­kezik. A megváltást, a boldogu­lást jelentő szolgálati lakás a fa­lu szélén van, az egykori tsz-te- lep helyén, kőhajításnyira a Ti­szához. Valaha iroda volt ez az épületrész. Adminisztrátor lá­nyok újjai botladoztak az írógé­peken, könyveltek itt tonnát, hektárt, fagykárt, belvizet. Most kétajtós ruhásszekrény áll a páncélszekrény helyén. Egy kis közfalkiütés, átalakítás után másfél szoba-konyha jelen­ti itt a boldogság szigetét. A ház körül, a telep kerítésén kívül meggyfák piroslanak, az árok partján dús tőgyű tehenek le­gelnek békésen, a szántó terü­leten a szapora égi áldástól mintha zsinóron húznák, úgy növekszik a paprika és a paradi­csom. Az ifjú házaspárnak ez a hely maga a földi paradicsom. A nem minden napi történet úgy kezdődött, hogy a tél vé­gén a fát metsző idénymunká­sok között az egyik fiatalember így panaszkodott a munkadó­nak: „Hej, Szabó úr! Ebből a napszámból csak harminc év múlva tudok magunknak lakást venni. Pedig az anyósnál kupo­rogni már nagyon nehezemre esik." Szabó úr már be akart szállni a terepjáróba, ám meg­gondolta magát, visszament és így szólt: — Én megértem magát, hi­szen szegény paraszti sorban nőttem fel, én is anyósnál kezd­tem a házas életet, aztán szűkös albérletben folytattam. Csak az utóbbi pár évben lettem jobb módú vállalkozó. Kap a telepen egy kis lakást és tavasztól maga lesz ott, meg a földeken a biz­tonsági őr-mezőőr. /\ fiatalember hálálkodott a jóságos Szabó úrnak, aki csak ennyit mondott: Jobb adni, mint kapni." A minap a bizton­sági őr a ház sarkához invitálta munkaadóját és ezt mondta: — Nézze csak, főnök! Hogy nagyobb biztonsággal védjem a vagyont, vettem ezt a kutyát és a munkatársammá fogad­tam. Hulladék deszkából építet­tem ezt az ólat, neki ez a „szol­gálati lakás". HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom