Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-20 / 143. szám
1998. június 20., szombat Vizsgamunkák A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatának négy szakágán — szobrász-bronzöntő, alkalmazott fotográfus, díszítöszobrász, bőrműves — az idén huszonnégy növendék tesz érettségi és szakmai vizsgát. A jelöltek — a korábbi évek kialakult hagyományaihoz hasonlóan — a nagy megmérettetésre készített műveiket tárlaton tették közszemlére a nyíregyházi Kölyökvár — Gyermekközösségek Háza dísztermében. A kiállított produktumok mindegyike jó felkészültségről, kifinomult technikákról, tehetségről tanúskodik, ami az intézmény oktatógárdájának munkáját is dicséri. Kovács Andrea alkotása Boros Miklós Az ördög nem alszik Elek Emil felvételei Székely népballada A megölt legény Eltiltják az ifjú legényt A barna leánytól. Eltiltja az édesanyja, A legény nem hallja. Jár a leány háza körül, Míg ott marad halva. Odament az édesanyja, Költi, de nem hallja, Kelj föl, kelj föl, édes fiam, Borulj a nyakamba. y Gesztenyeszín sárga haja Vállára van fagyva. Odament az édesapja, Költi, de nem hallja. Kelj föl, kelj föl, édes fiam, Borul a váltamra. Sárga sarkantyús csizmája Lábához van fagyva. Odamene testvérbátyja, Költi, de nem hallja. — Kelj föl, kelj föl, jó testvérem. Borulj karjaimba. Sárga irhás bőrbundája Vállához van fagyva. Odamene a babája, Költi, de meghallja. — Kelj föl, kelj föl, édes babám. Sföl is kel a halott legény, S borul karjaira. (Marosszék, Sóvidék) 18. oldal Tilos azonnal lerohanni Az elutasítás is mindennapos, a pénztárca nem engedi, hogy a nyugdíjas éveire gondoljon Nyíregyháza (KM - M. Cs.) — Ügynök. A hátam néha borsódzik a szó hallatán. Kidobom az ajtón, bemászik az ablakon, telefonon zaklat, hivatkozik emberekre, akik ajánlanak. A lényeg, valamit vásároljak tőle, de hogy mit, azt nem mondja el. Szaknyelven szólva a „titok- szendviccsel” próbál megetetni, vagyis próbálja felcsigázni érdeklődésemet és azt hangoztatja, csak nekem ajánl olyat, amit másnak nem és ami nagyon, nagyon megéri az árát. Ráadásul ha kettőt veszek, akkor a főnöke is küld nekem egyet, de csak nekem. A kilencvenes évek elején a háztartások zömébe becsengettek ilyenfajta ügynökök, akik a képeslaptól a porszívóig szinte mindent árultak. Ők azt mondták hiánycikk, mi a többségére azt válaszoltuk, felesleges. Amióta szinte mindent lehet kapni a boltokban, az áruházláncokban, ráadásul még katalógusból is lehet, azóta már hanyagolnak bennünket Helyüket újak, mások, a nyug- díjpénztáras és a biztosítási ügynökök vették át. De ez valahogy más kategória. Modorosabbak, jól öltözöttek, nem topisak és főleg nem izzadtságszagúak, mint az a porszívóügynök, aki a műanyagcsövet a nyakán tekerve hordta. Ők persze más taktikával dolgoznak, mert olyat kínálnak, amit nem lehet ott helyben megmutatni. Erről a taktikáról, a kulisszatitkokról faggattam őket. L. közel 20 éve biztosítós, az egyik legrutinosabb, T. fiatalabb, nemrég vették fel a csapatba. A szakmai felkészültség a legfontosabb, hangsúlyozza, utána jöhet a többi: felsőfokú végzettség, intelligencia, ápoltság, jól öltözöttség, beszédkészség. A „hideg”, vagyis ajánló nélküli megkeresést ő sem alkalmazza, tudja, az ügyfél bizalmatlan. Viszont amikor valakire hivatkozva hívja fel, már sokkal nyi- tottabbak az emberek. Ha telefonon keresi az illetőt, azonnal megkérdezi, beszélhetnek-e néhány percet, mert soha nem lehet tudni, hogy a hivott éppen ebédel, vagy a barátnőjénél van „munka közben”. A konkrét megbeszélést mindig munka utánra tervezik, családi körben, amikor a férj és a feleség is jelen van. Napközben ugyanis csörög a telefon, jön az ismerős, faxot kell adni, elsikkad a mondanivaló. — A tapasztalatok alapján az érett, 25-30 év feletti, családos, felsőfokú végzettségű, intelligens kollégák, ügynökök a legjobbak — ecseteli L. — Az lehet férfi, vagy nő, ebben a szakmában nincs különbség közöttük. Azt mindenki tudja, ne akarj rögtön eladni — emeli fel figyelmeztetőül mutatóujját, majd folytatja. — Az azonnali leroha- nást senki sem szereti. Nagyon fontos az első benyomás: hölgyeknél kosztüm, férfiaknál öltöny. Persze nem kell a divatot követni, inkább a konzervatív viselet a nyerő. Kb. 1-1,5 órát vesz igénybe, míg elmondom a biztosítás lényegét. Nagyon fontos a pontosság, az érthetőség, a kérdésekre a konkrét válasz. Ott nem lehet mellébeszélni, csak így lehet szerződést kötni. Sokszor az adott témában a romba- döntés módszerét használom, elmondok olyan statisztikai adatokat, amelyek igencsak negatívak. T. nevetve vág közbe. A legtöbben ilyenkor kérdezik meg: és mindez mennyibe kerül? Olyan árat kell kalkulálni, felel a kérdésre már sokkal komolyabb arccal, ami az ügyfél igényének megfelelő. — Nyugaton már megtalálták a módját a takarékosságnak és a gondoskodást a jövőről — mondja T. — Nekik bankbetétjük, ingatlanjuk van, egy kicsit tőzsdéznek, meg szinte mindenki rendelkezik valamilyen jövőt érintő biztosítással. Mi azt reméljük, ez a világ előbb-utóbb hozzánk is elér. De maradjunk idehaza. Az igényszint meghatározása után megkötjük a szerződést, de ezzel nem felejtjük el a partnert, hiszen évente legalább egyszer, de sokszor kétszer, háromszor is felkeressük. Születésnapjára, karácsonyra üdvözlőlapot küldünk neki, szóval éreztetjük vele, ez nem csak egy „futó kapcsolat”. — Persze nehogy azt képzeljék, mindenki azonnal az ügyfelünk lesz. Sokszor akad olyan helyzet, hogy egy illetőt több kolléga is megkeres, hiszen mindkettő ismeretségi körébe tartozik, vagy őt többen is ajánlották. Az elutasítás is mindennapos, hiszen sokaknak a pénztárcája nem engedi meg, hogy akár fiatalon, akár középkorúan a nyugdíjas éveire gondoljon. Mások különböző okok miatt nemet mondanak. Ilyenek például: elege van az ügynökökből, már megint pénzt akarnak kihúzni a zsebéből, a lakására ne jöjjön senki. Találkoztunk olyannal is, aki azzal mondott nemet, hogy ó már egy másik társaságnál hasonló konstrukcióban kötött szerződést. Ezt lehetetlen ellenőrizni! Rámenős, piócaszerű? — teszem fel a kérdést. Egyik sem, tiltakoznak mindketten. Jó kapcsolatteremtő képesség, kellő beszédkészség szükséges a már elmondottak mellett, magyarázzák, na meg az, hogy állandóan készenlétben legyél: előre nem lehet tudni, ki lehet az ügyfelünk. Egy befektetést szeretnék ajánlani Harasztosi Pál felvétele Nagyenyedi Demokritus (Részletek) 6. Csehi János udvarhelyszéki pap ifjúságában megszereti gonosz végre egy paraszt ember hallgatójának jó forma, de tiszta életű feleségét, s igen utánaveté magát, — az okos asszony sem mu- tata kedvetlenséget. Igére Csehi az asszonynak egy pár veres csizmát, ha engedné magát meg- csehelni, s az asszony jó szót a da, ha a csizmát előre megvenné, és ide s ide vinné éjjel az aszalóba. Meg is cselekvé Csehi, s elmene az ajándék csizmával az aszalóba, de a ravasz asszony megjelenté ezt Csehiné asszonynak idején, s javallá, hogy lopná magát az aszalóba. Csehi azt vélvén, hogy az asz- szony volna, akivel ő megszerződött vala, kezdé a feleségét idegen gyanánt nyalni-falni, oda adá a csizmát is, azután pedig közösült véle, s az asszony elől elméne, s otthon lefekvék, teteté is mintha alunnék. Azonban Csehi is megérkezék, kérdé a felesége, hol járt volna ilyen késő éjszakáig? Elhazudá egyfelé. Csehiné hajnalban felkelt, és az új piros csizmát felvonván, jár és sepreget vala a házban mint gazdasszony. Csehi pedig a kasnak alóla látván az új csizmát, s tudván, hogy a feleségének új csizmája nincsen, kérdé: — Hol vetted azt a piros csizmát. feleség? Melyre az asszony haragosan ki kezdé tálalni a titkot. Csehi pedig megijedvén, kérni kezdé, hogy hallgasson, igéré, hogy mást is vészen nékie. De a titok kinyilatkozék, és generális vizitá- ció következék, melyen vádolta- ték is. Fogá pedig magát, és vitt Udvarhelyt a püspöknek. Veszprémi Istvánnak ajándékba egy nyulat, s kedvesen vévé a püspök. De kerülvén-fordulván. ello- pá a nyulat, s ismét béajándéko- zá másnap, mellyel a vén gutaütött püspököt annál inkább le- csendesíté, s nem lön baja. De midőn indulni akarna a püspök, a két nyulat keresnék, csak egyet találnak, mely dolgot nevetnek vala, akik tudják vala az ő tréfáit. 31, Udvarhely városában vala egy vén és jó asszony, aki gyermekségemben esztendeig gondomat víselé, ki is a kártyajátékot felette nagy bűnnek tartotta, de minket attól nem tudott elfogni. Sőt a Küköllő jegére ültünk télen, ő a partról fenyegetett, de a sík jégre nem mert béjönni. Ennek a vén asszonynak ifjú korában fazakas félje volt, igen együgyű ember, kivel az asszony semmit sem gondolt, sőt megverte, ágy alá bújtatta. Volt egykor, hogy az asszony megverte a férjét, s a vert férfi béülvén a kemence alá. ott zokogdogált. Megriassztotta az asszony, mondván: — Szepegsz-é még, tűzre való? Melyre zokogással felele a férfi: — Szepegek, szepegek. tűzre való, mert bennem vagyon a férfi természet. Mikor ennek a vén asszonynak a gondviselése alatt volnék, sokszor láttam, hogy igézet-vizet vét vala. Én pedig az édesatyámtól az afféle babonák ellen másképp taníttattam vala, s haszontalan, sőt vétkes dolognak mondom vala. Lön egy nagypénteken, midőn a jézsuíták Krisztus szenvedését ki akarnák komédi- ázni, hogy én is felmennék oda a hegyre tátogni. Menyek s jövök valaki s bé a templomba. A pápista ösztövér ábrázatú, aszú- kaszú egyházfi pedig megharaguvék, és fenyeget vala, hogy megkorbácsol. Megharaguvám azért reája, s mondék magamba: „Ördög vígén el, nem kell nékem a ti haszontalanságtok" — s menők a szállásra, tetetvén, hogy beteg vagyok. Az öreg gazda- asszony megtapogató a fejemet, s legottan megesmeré, hogy a templomban az asszonyok igéz- tek meg, minthogy közikbe is találtam volt ülni és igen szép ado- lescens is voltam. Foga azért a vénasszony, és vizet vete, s a lement s fennúszkáló szenekből jobban is megesmeré, hogy erősen megigéztek az ártalmas szemek. Az ágyhoz hozzá pedig a vizet, kére. hogy innám egy keveset belőle, s a többivel megmosná a homlokomat, ábrázatomat, biztatvány, hogy meggyógyulok. A víz pedig több vala egy fertálynál. Fogám azért az edényt, megivám a vizet mind, s elnevetém magamat. Észrevé- vén a banyó, hogy kikaptam az ő szenteltvizén, megplágála farba gyengén. De én a szenes víztől egy kissé rosszul kezdtem lenni. (Hermányi Dienes József müvének eredeti cime Nagyenyedi síró Heráklítus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus; megjelent 1759-ben, Enyeden.l Séfet m RÁADÁS
