Kelet-Magyarország, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-09 / 133. szám
1998. június 9., kedd 5. oldal RAMOGSAHÁZA ÚJDONSÁGAI Szolgálat és kihívás A mintegy 1600 lelket számláló településen 550-en a református gyülekezet tagjai. A Gaál lelkészházaspár éppen hollandiai ta- nulmányútját töltötte, s itt érte őket a község hívószava. Ekkor még ismeretlenek voltak egymásnak pap és hívek, ám hat év teltével a kölcsönös megelégedettség e kapcsolat jellemzője. Ez persze nemcsak Gaál Sándor lelkész, de felesége, Gaál Sándorné lelkész esetében is igaz, merthogy mindketten életre szólóan a papi hivatást választották. így Ramocsaháza mellett a szomszédos Nyíribronyban is ők szolgálnak. Eszter asszony jelenleg gyesen van három gyermekük legkisebbikével, az öt hónapos Benedekkel. A Gaál házaspár A tiszteletes úr megyénkbeli, rohodi, mig a tiszteletes asszony a szomszédos Abaúj megyéből, Hejcéről való. Együtt végeztek a debreceni Hittudományi Egyetemen, együtt voltak az amerikai, majd a hollandiai tanulmányúton, s együtt is szolgálnak a mindennapjaikban. Számtalan ötlet, megvalósítandó feladat jelent közös munkát, kihívást számukra. Fiatalságuk, tudásuk, hitük segíti őket a szolgálatban. A református iskola épületében tartalommal töltik meg a szobák falát, itt működtetik a Keresztény Ifjúsági Egyesületet (KIÉ) szombat délutáni programmal, itt tartják a hitoktatást, a reggeli imákat, a kismamaklub foglalkozásait, Ferenczi Erzsébet főiskolai docens segítségével pedig énekkar született. Nyári nyelvi, zenei és kézműves táborokat rendeztek-rendeznek, s hát a tűrázás sem maradhat el. Gaál tiszteletes a debreceni Hittudományi Egyetem tanársegédje is. A kapocs Asztalos András fő foglalkozása: postás. Tehát hivatásszerűen jártja a falu felét. A másik felét pedig a felesége, Katalin. Tulajdonképpen naponta kezet fognak a faluval. Ha valahol gond van, azonnal szólnak a községházán. Ez Asztalos Andrásnak már csak azért is kötelessége, mert tiszteletdíjmentes önkormányzati képviselő is. Emellett ő a református egyház presbitériumi pénztárosa. Azt kérdezem, az elmúlt hónapok postásgyilkosságai miatt nem félnek-e. — Ramoesaházi ember ilyet sose tenne. Itt mi mindenkinek még csak .lépteit, a hangját is ismerjük. Most azt tapasztalom, hogy az emberek tele vannak várakozással, bizakodással. Pedig a legtöbben nagyon szerény körülmények között élnek. Bizony elég gyakran előfordul, hogy kölcsön adunk egy-egy kenyérre, hogy ne éhezzenek a legszegényebbek. Főleg a gyerekek. De mindig megadják, az az első. Jó a kapcsolat az önkormányzat és az egyház között; támogatták a templom rendbehozatalát, visszakapta az egyház volt iskolaépületét, ami ideiglenes faluház is. Kúriából otthon A Tatár család egykori kúriája ’45 után előbb szociális bérlakás, majd bölcsőde, ma idősek otthona lett. Előbb az első, most pedig a hátsó parkot szépítik-rendezik. Természetesen közmunkások. Az öregek otthonában tízen férnek el kényelmesen három szobában. Az együttlét senkinek sem lesz kínos, hiszen az ágyak bokszokban vannak. Zuhanyozó, WC, betegszoba,, rendszeres meleg étel várja a lakókat. Az oldalt összeállította Györke László és Lefler György, fotók: Martyn Péter. Ugrásra felkészülve Aki csak átrobog egy településen, az annak külleme alapján formál véleményt az ott lakókról. Nos, aki Ramocsaházán rohan végig, ugyancsak kapkodhatja a fejét: emitt narancssárgába öltözött emberek szorgoskodnak az árkok körül (betonlapokkal rakják ki a medret), amott sziklakertet építenek. A községházára éppen új cserép kerül, mellette pedig egy vadonatúj, még vakolatlan épület emelkedik. Amint Simon József polgármestertől megtudom: az iskola két osztálya kap itt helyet, meg faluház, hiszen az új létesítmény éppen a néhai művelődési ház helyére épült. — Augusztus 20-án szeretnénk avatni, ha... — mondja Simon József. Megszakad a beszélgetés, mert cseng a telefon. (Nem illik hallgatózni, de a polgármester nem is rejti véka alá érzelmeit a kapott hír hallatán.) — Nagyszerű! Akkor lesz avatás! — szól a Simon József telefonba, majd nekem: — Most kaptam a hírt, hogy nyert a pályázatunk, így már biztos, hogy gond nélkül befejezzük az iskolát! Persze, a külcsín nem minden. Hiszen Ramocsaházán is 20 százalék feletti a munkanélküliségi ráta, az önkormányzat csak akkor képes az intézményeket zavartalanul működtetni, ha nyer „önhikis” pályázatuk. Reménykednek, hiszen, sajnos, az úgynevezett HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) „kategóriába” tartoznak. — Minden pályázati lehetőséget megragadunk köz-, illetve közhasznú munkára. Akiket látott a faluban dolgozni, mindnyájan e programnak köszönhetően kapnak legalább 8,5 hónapra munkát. Tudjuk, hogy nem ez az igazi megoldás, viszont az a célunk, hogy felkészítsük a települést egy esetleges konjunktúrára, hogy legyen kedvük megállni, majd idetelepülni a vállalkozóknak. — Ehhez még annyit: szorgalmasak a ramocsaháziak, ezt bizonyítja: mindig többen jelentkeznek közmunkára, mint ahányat fel tudunk venni. Cl Közel 350 gyermek jogosult gyermekvédelmi támogatásra Ramocsaházán, azaz a gyerekek 85-90 százaléka. □ A jószágtartási kedv — az általános tendenciával ellentétben — növekedett a községben. Míg 1993-ban 26, az idén már 50 szarvas- marhát tartanak. ü Gyarapodott a település, az utóbbi néhány évben javult a születés-halálozási arány, ezenkívül tíz fiatal házaspár telepedett le és építkezett az elmúlt években Ramocsaházán, ahol még kapnak az első lakáshoz jutók támogatást. a A szolgáltatások körét akarják bővíteni: a már meglévők (ezek közül a legjelentősebb a Ramoesaházi Kht.) mellé egy szolgáltatóházat terveznek, ahol a kisebb vállalkozások közös teherviselésével megteremhetnék a működési feltételeket. mm Ok mondják sorsukról, falujukról Lucskai László közhasznú munkás: — Három szakmám is van, gépszerelő, lakatos és hegesztő, most mégis örülnöm kell, hogy egyáltalán kapok munkát pár hónapra. Négy éve szűnt meg az pesti cég, ahol dolgoztam. Feleségem óvónő, két gyermeket nevelünk. A nagyobbik a tanárképzőre jár. Nagyon kell a pénz, persze, hogy elvállalok bármiféle munkát, hisz a gyermekek jövőjéről van szó. Hogyne lennék büszke arra, hogy ramoesaházi vagyok, hiszen NB I-es kézilabdázónk van, három falubeli focista is játszik magasabb osztályban. Rácz Sándor közhasznú munkás: — Segédmunkás voltam Pesten, kilencven óta nincs állandó munkám. Ha lehetőség van, mindig jelentkezem közmunkára, csak több a kereset, mint a segély. Három kiskorú gyermekem van, azokat szeretném tisztességesen felnevelni. A legnagyobbik a Sipkayba jár Nyíregyházán, kereskedőnek készül. Nagyon nehéz helyzet vannak a cigány családok, ezért is tartom jó dolognak ezt a munkalehetőséget Ragányi Mihály gazdálkodó: — Harmincöt hektáron gazDolgoznak a közmunkások dálkodok, 200 hektáron szolgáltatok. Három gyermekem és vő- im alaposan besegítenek, ha kell, napszámost is fogadunk. A mezőgazdaságból nagyon nehéz megélni. Két dolog kellene: egy bank, amely hitelt ad a földművesnek, és egy olyan szervezet, amely biztosítja teremékeinknek a piacot. Jó, hogy szerveznek a faluban gazdaestéket. Nagy Péter napszámos: — Ötvenkilenc éves vagyok, segédmunkás voltam. Nyugdíjazásom óta vállalok napszámos munkát, mert szűkös a megélhetés, kevéske a kettőnk nyugdíja. Egyik gyermekünk még velünk lakik, a másik hivatásos katona Várpalotán. Négy unokánk van. Nekik tán már jobb soruk lesz... Nagy László, a közmunkaprogram műszaki vezetője: — Bár tudjuk, hogy nem ez az igazi megoldás, a közmunkának azonban több okból is pozitív a hatása: aki közösségben dolgozik, biztos, hogy nem a bűnözésen töri a fejét, javul a közbiztonság, szépül a falu, formálódik az emberek szépérzéke. Még annyit: Ramocsaházán nem okozott gondot a belvíz, amit egyértelműen a közmunkásoknak köszönhetünk. Állandó ügyeletes Négy éve háziorvos Ramocsaházán dr. Lenyu András. A szülőfalu, Tiszakanyár után az orvostudományi egyetem következett, majd nyolc évig dolgozott a Kis- várdai Kórház 2-es belgyógyászatán. Nemcsak itt, hanem a szomszédos Nyíribronyban is ő látja el a betegeket. A körzet legkomolyabb problémája, hogy rohammentősök legközelebb Nyíregyházán vannak, s ha gyorsan kell cselekedni, akkor bizony gond van. A másik nehézség — bár remény van rá, hogy hamarosan megoldódik —, hogy nincs ügyeleti rendszer. Magyarán: állandóan ügyeletben van itt a háziorvos. — Nagy súlyt fektetünk a megelőzésre — mondja. — Talán ennek köszönhető, hogy kevesebb a haláleset, mint volt korábban. A szociális helyzet miatt elsősorban az etnikum körében a gyermekjóléti szolgálattal és védőnővel, Nagyné Szilágyi Margittal együtt heti négy-öt alkalommal is felkeresik a kicsinyeket, nem is volt csecsemőhalálozás az elmúlt néhány évben. MEGKÉRDEZTÜK: HOGY ÉRZI MAGÁT? Köszönöm, jól! Pedagógusként dolgoztam a helyi iskolában, ám jelenleg gyesen vagyok a három hónapos kisfiámmal, aki láthatóan élvezi a délelőtti babakocsizást. A nagy meleg elől viszont időben el kell, hogy bújjunk. Itt születtem, szeretem Ra- mocsaházát, a férjem itteni központtal több környező település állatorvosa. Szeretnénk a szolgálati lakást idővel egy sajáttal felváltani. Az itt élők legnagyobb problémája a munkanélküliség, bár a képviselő-testület jó közmunkaprogramot nyújt. Or. Róka Istvánná, kismama Legjobban most a tanulás köt le, merthogy nem sokkal vagyunk a szóbeli vizsga előtt. Az írásbeli megfelelően sikerült. Az újfehértói Bajcsy-Zsilinszky Endre Textilipari Szakközépiskola negyedikeseként egy évig még maradok, így technikusi oklevélhez juthatok az ötödik év végén. Az osztály többsége hozzám hasonlóan döntött. A legtöbb fiatal a faluból eljár más helyekre szórakozni, a mi társaságunk Ajakon ver tanyát. Apa közmunkás, anya „jövpótlós”, szóval nem könnyű az életünk. Pásztor Mónika, érettségiző ^Tyolcvanöt éves vagyok, s nagyon gyengélkedem, de a feleségem sincs valami túl jó erőben. A doktor úr rendszeresen eljár hozzánk, jó orvos. Jó a polgármester is, sok munkát ád a falunak. Az a véleményem, hogy meg lehetne élni, ha némelyek nem kocsmáznák el azt a kevéskét is a családtól. Mindkét fiunk Pesten él, hívnak magukhoz, mi meg mennénk is, meg maradnánk is. Tudja, meghalni azért csak Pestre megyünk, mert ott legalább lesz, ki gondozzon bennünket. Szabó István, nyugdíjas
