Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-02 / 102. szám
Napkelet • Életünk őszén 1998. MÁJUS 2., SZOMBAT e ■ - mám Nagy elődök szellemei A Nyugdíjas Pedagógus Mécses Klub és a Nyugdíjas Vasutas Klub hetven- fős közös kirándulást szervezett április 23-án Gödöllő nevezetességeinek megtekintésére. Természetesen az utazás vasúton történt, hiszen a pedagógusok nagy része túl van már a 65. életéven. Dicsérendő és a jó szervezést bizonyítja, hogy a vasút minden lehetőséget biztosított, hogy az utazás kényelmes legyen. A közelmúltban nagy költséggel felújított Grassalkovics kastélyban is nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az erősen látogatott helyen készségesen rendelkezésre állt az idegenvezető hölgy, aki az utolsó két évszázad történelmi eseményeiről elevenítette meg a kastélyt. 1A felújított termekben az előadás folytán mindenütt szinte ott éreztük körünkben az uralkodóház tagjait. Különösen kedves bájjal idéztük fel a magyarokat is igen kedvelő Erzsébet királynőt. 1945 után öregek otthonát rendeztek be e történelmi falak között. Sok szépséget láttunk és sok hasznos történelmi adatot tanultunk a látottak, hallottak alapján. A másfél órás séta után a kastélypark másik nevezetességét, a pálmakertet tekintettük meg. A nyíregyházi vonatkozású kertészkedés sok gyönyörűséges virág szemléletével örvendeztetett meg bennünket. A hazaiból elfogyasztott ebéd után a várost is megtekintettük, majd a délutáni vonattal indultunk vissza Nyíregyházára. M. Takács Ferenc Klubélet Győrteleken Ez év januárjában megalakult az idősek napközi otthona (ÖNO) Győrteleken. Az otthon nappali ellátást nyújtó intézményként működik; körülbelül 15—20 idős ember tölti napjait az ÖNO-ban, akik mondhatni törzstagoknak számítanak, mivel minden nap azonos időben jelennek meg és távoznak — számolt be lapunknak Kovács Éva otthonvezető. Az intézmény egy korábban szolgálati lakásként funkcionáló épületben kapott helyet. Irányítója — ő tájékoztatta szerkesztőségünket — jelenleg végzős hallgató a Bessenyei György Tanárképző Főiskola művelődésszervező szakán. Rajta kívül két házi szociális gondozó látja el az ÖNO-val kapcsolatos feladatokat. A napi foglalkoztatás keretébe tartozik a zenehallgatás, felolvasás, kötés, horgolás, szövés, kézimunkázás, kártyázás, dominózás, névnapok és az aktuális évfordulók megünneplése, virágoskert telepítés, gondozás és a csütörtökönként megtartott bibliaóra a község papjának köszönhetően. Távlati tervként szerepel: a kirándulás, délutáni séta, szalonnasütés, lekvárfőzés. Az ÖNO szolgáltatásait igénybe vevők átlag életkor 65—75 év között mozog. Hétköznapokon reggel 8-tól délután 16 óráig várja az intézmény a magányos vagy a közösségbe vágyó embereket. Adott a lehetőség a napi egyszeri meleg étkeztetésre. Az ételnek nemcsak helybeni, hanem otthoni elfogyasztására is van mód. Terefere A Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában a közelmúltban terefere-összejö- vetelt tartottak. A szép számmal összegyűlt lakók húsvéti népszokásokat, locsolkodóverseket, ünnepi sütés-főzési fortélyokat elevenítettek fel. Élni a dalok szárnyán Szerencsére még megvannak az alapító tagok közül jó néhány an Dankó Mihály Nyírpazony (KM) — Negyvenhárom év, emberöltőnyi idő, még végiggondolni is sok, de már ennyi idős a Nyírpazonyi Népdalkor. Először női kórusként működtek a helyi kultúrház fenntartásában. — Sajnos 1957-ben összedőlt a kultúrház, nem volt tovább fenntartónk — kezdi a bemutatást Ivancsó Dénes, aki az alakulás óta (rövid szünet kivételével) a mai napig vezetője a közösségnek. — A föjdművesszövet- kezet vett szárnyai alá bennünket, s azóta — harminc éve — tart a jó kapcsolat. Kezdetben elsősorban népdal-feldolgozásokat és az akkor szokásos munkásdalokat énekeltük. Hamar felfigyeltek rájuk, rendszeresen kaptak meghívást a járási, megyei, körzeti találkozókra. így résztvevői voltak többek között az első Tisza-parti Dallos Találkozónak és a Vásárosnaményi Folklór Fesztiválnak is. Elmaradhatatlan szereplői a nyíregyházi Gyümölcs Karneváloknak. Az országos szövetkezeti fesztiválok keretében ellátogattak hazánk minden jelentősebb településére. De a dal „elvitte” őket külföldre is: pl. a szlovákiai Buzita és Makranc községekbe, Kárpátaljára Nagy- bégányra, Husztra, Erdélybe Bogdándra. — Zenei kísérőként kerültem az együtteshez citeráztam, brácsáztam — folytatja a gondolatot Márton Miklós alapítótag. — Nagyon sokat köszönhetek a csoportnak, talán soha sem jutok el Ópusztaszerre, Pannonhalmára és még sok szép helyre. Mert mi nemcsak énekeltünk, sokat kirándultunk, ismerkedtünk az ország nevezetességeivel. — A dal, a társaság hozzátartozik az életünkhöz — folytatja Pataki Andrásné, aki harminc éve került az együtteshez. — Közös kirándulás a kis táncosokkal Sajnos volt időszak, mikor betegségek miatt nem tudtam eljárni, de nagyon hiányzott a közösség. Jól esik, hogy mindenki ismer bennünket a faluban, hiszen szinte minden eseményen fellépünk. Sőt, mi mozgósítunk a rendezvényekre, így az egész településre kihatással vagyunk. Paulenszki Jánosné korábban a megye- székhelyre járt be dolgozni. Mindig is figyelemmel kísérte az együttes munkáját, s ahogy nyugdíjas lett, azonnal kérte a felvételét. Mint mondja: a fellépések mellett, az együtt töltött idő, a névnapok, a szereplések utáni vacsorák valóban jó közösséggé kovácsolták a csapatot. Nem bánta meg, igazi barátokra lelt a népdalkörben. — Összenőttünk, különösen a több napos együttlétek forrasztották össze a tagokat — teszi hozzá mosolyogva a vezető. — Megtörtént, hogy miellőtt megnéztük volAmatör felvétel na (a nyitás után egy héttel!) a Feszty-kör- képet, elmentünk a Vereckei-hágóhoz, gyönyörködtünk a beregi síkságban. A létszám sokat változott a közel félévszázad alatt, szerencsére még élnek az alapító tagok közül jó néhányan. 1970-től népdalkörként és vegyeskarként működnek. Jelenleg huszonhatan vesznek részt a munkában, zömében idősek, de azért mindig van utánpótlás. Nagy öröm számukra, hogy ma már a Színi Károly Általános Iskola tánckarával közösen lépnek fel. — A mi nyugdíjasaink kezdeményezésére alakult meg négy éve a most 55 főt számláló helyi nyugdíjasklub. S velük is nagyon sok közös programot szervezünk. Jó példa ez arra, lehet találni értelemes, sikerélményt nyújtó elfoglaltságot az időskorban is, lényeg, hogy a szívünk legyen fiatal — fejezi be Ivancsó Dénes. Ez a ház velem kedveskéim, Balázs Attila felvétele Jósavárosi öregek Egyesületünk 1993-tól működik. Az idén ünnepeljük fennállásunk ötéves évfordulóját. Létszámunk 60 fő. Városszerte jó hírünk van, egyre többen Vagyunk, a város minden részéből jönnek hozzánk az idős emeberek. Jólesik együtt lenni, jót, rosszat megbeszélni. Különösen kedvesek azok a meghitt bibliaórák, amelyeket László Olga olyan sok szeretettel készít elő, minden szavát áhítattal hallgatjuk. Az elmúlt évben több kirándulást szerveztünk. Kárpátalján jártunk, itt színjátszóink verssel-énekkel kedveskedtek vendéglátóinknak. Jártunk Beregszászon, Munkácson, a Vereckei hágónál. Az Ópusztaszeri kirándulás is felejthetetlen maradt, az ősmagyar emlékek, a Feszty-körkép megtekintése csodálatos élmény volt. Kirándultunk Egerbe, Szalajka völgyébe, és ősszel szüreti kiránduláson jártunk Tokajban. Á kis közösség úgy összekovácsolódik, egy nagy család vagyunk, és együtt köszöntjük az ünnepeket, melyeket nagy szeretettel készítünk elő, mindenki kap ajándékot is. Ez évi terveinkben is szerepel több kirándulás többek között Pannonhalmára, Mátraverebélyre és egy erdélyi út is, természetesen az anyagiak függvényében. Ismereteink bővítésére különböző előadások szolgálnak. Kedves és hangulatos szalonnasütéseket szervezünk, egy ilyennel szeretnénk megünnepelni fennállásunk ötéves évfordulóját is. Kiss Jánosné, Jósavárosi Nyugdíjas Egyesület, vezetőségi tag
