Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

Ir • • ......■■■, Utazóknak Kezdődik a nyár, vele az utazás, pi­henés szezonja. Mit tehet a külföldre utazó, ha bajba kerül? Akár munkát vállal, tanulmányokat folytat, turis­taként, vagy egyéb jogcímen tartóz­kodik átmenetileg egy másik ország­ban, a kint felmerült költségeinek megfelelő térítést kapja a magyar egészségbiztosítástól. A költségeket a biztosítottnak kell kint kifizetnie, majd a hazatérését követő 15 napon belül a lakóhely szerint illetékes me­gyei egészségbiztosítási pénztárhoz kell benyújtani a megtérítésre vonat­kozó igényt. Ha a számlát valamilyen oknál fogva külföldön nem fizették ki, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár engedélyezheti a belföldi költség összegének a külföldi kórház részére történő közvetlen megtérítését. Amennyiben a sürgősségi betegszállí­tást nem magyar betegszállító szolgá­lat végzi, a devizában felmerült számlát a biztosítottnak kell kifizet­nie és a térítésre vonatkozó igényt, a fentiekhez hasonlóan szintén a lakó­hely szerinti megyei egészségbiztosí­tási pénztárhoz kell benyújtani. Fontos tudni, hogy Lengyelország, a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köz­társaság, Bulgária, Románia, a FÁK- tagállamok, Szlovénia és Horvátor­szág esetében hatályban vannak a kétoldalú államközi szociálpolitikai egyezmények. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyezmények alapján az adott országok valamelyikében tar­tózkodó magyar állampolgárok he­ves sürgős esetben, a feltétlenül szük­séges mértékig térítésmentesen jogo­sultak az egészségügyi szolgáltatásra. A sürgősségi ellátáson túli egészség- ügyi szolgáltatásért azonban itt is a kinti árak szerinti díjat kell megfizet­niük. Hasonló módon működnek a Nagy-Britanniával és Észak-írország- gal, a Svédországgal, Finnországgal, Norvégiával kötött egészségügyi ellá­tási egyezmények is. Ketten a mezőn... Harasztosi Pál felvétele Több lábon A nyugdíjbiztosítási reform részeként ma már több lábon áll a magyar nyugdíjrendszer. Idén várhatóan több mint egymillióan lépnek át ma­gánnyugdíj-pénztárakba, míg a kor­mány eredetileg nyolcszázezer átlé­pőt prognosztizált — tájékoztatott nemrégiben közleményében a Pénz­ügyminisztérium. Az év első négy hónapjában mint­egy 750 ezer ember választotta a ma­gánnyugdíj-pénztári rendszert, ami a közlemény szerint azt mutatja, hogy az érintettek bíznak az új rendszer­ben és a gazdaság fejlődésében. A vártnál nagyobb érdeklődés ugyan­akkor nem okoz gondot a társada­lombiztosítási nyugdíjak kifizetésé­ben, mivel az átlépők által kieső be­vételt a költségvetés pótolja. A nyug­díjreformmal kapcsolatos költségve­tési kiadások finanszírozását szolgál­ja a Világbanknál nemrég felvett 150 millió dolláros kölcsön. Napkelet • életünk őszén 1998. MÁJUS 30., SZOMBAT Töprengők Elek Emil felvétele Sseratatműsor időseknek A nagykállói Idősek Szociális Intézete la­kóinak nagy örömet jelent, ha hozzátarto­zóikon kívül más — egyéni vagy csoportos — látogatóik is elidőznek, jól érzik magu­kat közöttük. A helybeli Körösi Csorna Sándor iskola felsős napközis csoportja szeretetműsor- ral, saját kezűleg készített kis ajándékok­kal, s virággal kedveskedett az intézet la­kóinak. Az idősek, Papp Tiborné vezetőnő, Ba­logh Ferencé gondozónő és az ifjú vendé­gek közös dalolgatása valamennyiük lelkét gazdagította. Különösen mély hatást gyakorolt e nem mindennapi élmény a gyermekek lelkivilá­gára: a fáradt, bágyadt, öregségtől barna, ráncokkal barázdált arcok az öröm fényé­től megifjodtak. Az öröm, a tisztelet, a szeretet, mely a jelen voltak szívéből áradt, visszasugárzott a hálás tekintetek­ből. Rokkantjövő A rokkantnyugdíjasok helyzetéről gyakran, sokhelyütt zajlik vita. Az új tervezet az úgynevezett passzív, pénzbe­li ellátásokról az aktív, rehabilitációs célú juttatásokra helyezi a hangsúlyt, annak érdekében, hogy a rokkantnyug­díjast segítsék visszavezetni a munka­erőpiacra. Eszerint továbbra is rokkant­sági nyugdíjban részesül a teljesen mun­kaképtelen, nem rehabilitálható sze­mély. Ezt az ellátást véglegesen vagy öt évre állapítják meg. Mértéke megegye­zik a jelenlegivel. Egészségkárosodási járadékban része­sülnek a súlyos munkaképesség korlá- tozású, nehezen rehabilitálható ellátot­tak. Ennek mértéke várhatóan a rok­kantsági nyugdíj 80 százaléka, öt évre állapítják meg, de azt követően meg­hosszabbítható. A rehabilitációs járadékot azok kap­hatják, akik munkaképességükben je­lentősen korlátozottak, de várhatóan eredményesen rehabilitálhatóak. Ellátá­suk mértéke várhatóan a rokkantnyug­díj hatvan százalék lesz. Az ellátás idő­tartama maximum két év, de utána is­mét elbírálják az egészségkárosodás mértékét. A Munkaerő-piaci Alap ellátásai ezen felül a rehabilitációs időszakban, illetve akkor illetik meg az egyént, ha sikeres rehabilitáció után sem tud elhelyezked­ni. Az új rendszer lényeges eleme, hogy a munkavégzésre kíván ösztönözni, emiatt a járadék mellett elért bármely nagyságú kereset sem befolyásolja a to­vábbi folyósítást. Kézfogás naplementekor Sándor bácsi sírva búcsúzott a régi ottho­nától. A lábtörése volt a végső érv, hogy beköltözött az otthonba. Erzsiké néni mo­solygott. O szívesen ment, vágyott az em­berek közé. Két nap különbséggel érkez­tek. Nem volt könnyű az elhelyezkedés, megváltozott életmódba beilleszkedni. A négyágyas szobákban szűkös élettér várt rájuk, egy éjjeliszekrény, egy szék, néhány fénykép és használati tárgy jelezte a ma­gántulajdont. A két embert a nehéz per­cek, a közös sóhajok egyre jobban össze­forrasztották. Nem voltak teljesen idege­nek egymásnak, még fiatal korukban jár­tak együtt a cséplőgéphez. Igaz akkor a nyalka legény nemigen vette észre a kis csitri lányt. Azért mégis jó volt emlékezni, mesélni a múltról. Gyakran üldögéltek a kertben külön a pádon. Már hiányzott, ha egyik vagy másik valamilyen ok miatt nem jelentkezett. Persze a többiek sem hagyták szó nélkül. Nem hiába mondják az idős kort második gyermekkornak, megkezdő­dött az élcelődés, a mutogatás. Őket nem zavarta. Mégis meglepetésként hatott, mi­kor bejelentették a vezetőnőnek: ők bi­zony összeházasodnak. — Azt az arcot kellett volna látni — hú­zódik közelebb újdonsült feleségéhez Sán­dor bácsi. — A gyerekek is csak hápogtak. Megbolondult apám, tízévi özvegység után? — állt nekem a fiam. Mi lesz ma­gukkal itt? Hiába beszéltek. — Nekem sajnos könnyebb dolgom volt, szinte senkim sincs, akitől megkérhe­tett volna az uram — mosolyodik el Erzsi­ké néni —. Azt mondják teljesen megfiata­lodtam, persze úgy hetven fele nem kis do­log belevágni. Szerencsére a vezetők meg­értők voltak. Kaptunk külön egy kétsze­mélyes szobát. S elárulok egy nagy titkot, szeretnénk el is menni innen. Van egy kis megtakarított pénzünk..., már néztünk is lakást magunknak. S mintha csak megbánná őszintesé­gét, rövid hallgatásba burkolózik. Majd minden átmenet nélkül visszatér a nagy napra. Az ebédlő zsúfolásig megtelt, el­jött mindenki, aki számít. A tisztelendő úr itt adta össze őket. Volt vőfély, zene, tánc. — Sokan gratuláltak, de sokan irigyel­tek is bennünket — folytatja az asszony. — Minek ez vén fejjel? Hogyan magyaráz­zam meg nekik, hogy mennyire boldog va­gyok. Sokáig voltam egyedül, a hosszú rémséges esték és éjszakák után van kihez szólni. Úgy érzem egy erős kéz tart állan­dóan, vigyáz rám. Jólesik, hogy valakinek én is fontos vagyok. Számít ő is rám. So­kat bajlódik a lábával, mondom neki, nem baj Apukám, majd segítek én. Ki tudja meddig élünk még, akkor miért ne lehet­nénk boldogok. A délutáni park csendes, a két idős kéz egymásba fonódik. — Nem, nem feledtem el az első felesé­gemet, de ő már halott, Isten nyugosztalja. Tőle hiába várok támogatást. Együtt men­tünk ki a temetőbe a sírjához, vittünk vi­rágot — teszi hozzá a férfi. Szemén látszik a szomorúság. Aztán mégis, mintha most ébredne, az asszony felé fordul és megsi­mogatja a haját. — Köszönöm a sorsnak, hogy nekem adott. Dankró Mihály Illusztráció Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom