Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-23 / 120. szám
1998. május 23., szombat HÁTTÉR Konténer Európa autógyáraiba Milliárdos értékű acélszerkezeteket gyárt az idén Csenger új üzeme Balogh József Csenger (KM) — Ha az ember lassítás nélkül húz el a Csengerbe bevezető úton, a valamikori Lenin tsz telepe előtt arra gondolhat: ennek is befellegzett. Ám ha megáll egy kicsit nézelődni, felfedezheti: van ám itt forgalom. Ha pedig végigmegy a belső úton, olyan fémszerkezeteket lát, mintha épp egy űrállomás összeszerelése előtti pillanatokban csöppent volna ide. Pedig nem ez történik, a BICO Systemtechnich Hungam Kft üzeme gyárt az európai autóipar számára speciális autóalkatrész-szállító acélszerkezeteket. — Nevezhetjük speciális konténereknek is, mondja So- ós Zoltán, az 1997 májusában alakult a kft. üzemvezetője, s míg körbevezet a csarnokokon, beavat a gyár rövid történetébe. — Akár véletlennek is nevezhetjük, ahogyan ez az acélMunka közben Harasztosi Pál felvétele szerkezet-gyártás Csengerbe került. Itt van mellettünk a cipőgyár, ahol talpakat gyártanak — kezdődik a történet. — A talpüzem tulajdonosa, egy Végső István német üzletember jött ide és eljött vele a barátja, Harald Korbnet, aki ma a főnököm. Megnézték a helyet, mert a ci- pőtalp-üzem tulajdonosa közelebb akart kerülni a cipőgyártóhoz. Felépítettek itt egy üzemet, s közben az én főnökömnek is megtetszett ez a hely. Barátokra talált ebben a régióban és egynapos gondolkodási idő után megvette ezt a volt betonüzemet, amit évek óta nem használtak semmire. Itt indult be az acélszerkezet-gyártás. Először óvatosan, 44 ember foglalkoztatását tervezték, de decemberben már 97 volt a létszám, most pedig 250-en dolgoznak itt. Fiatal, bajuszos férfi jön ki a csarnokból. Megszólítjuk, bemutatkozunk. Ő Végső István. Pár napja dolgozik itt, igaz, előtte a betanulási idő alatt is itt dolgozott. Ide járt hegesztőtanfolyamra, amit a Nyíregyházi Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központ szervezett munkanélküliek számára. — A vizsga után álltunk itt munkába. Azelőtt munkanélküli-segélyen voltam. Mikor meghallottam, hogy hegesztőtanfolyam indul, jelentkeztem a Munkaügyi Központban. Tetszik a munka, reméljük a kereset is jó lesz. Órabérben dolgozunk most egy hónapig, míg tart a betanulási idő, aztán ki mennyit tesz az asztalra, annyit keres. — Mi készregyártást végzünk, s közvetlenül az autóiparnak szállítunk és viszünk még a németországi üzemünkbe különböző részegységeket is, mondja Soós Zoltán, majd azzal folytatja a megszakadt beszélgetést, a múlt év decembere óta nagyon rövid idő állt rendelkezésükre a gyártás felfuttatásához. —Január óta hetente 5-6 kamion megy ki tőlünk, sőt az utóbbi időben már a 10 kamion sem ritkaság, de valószínű, hogy még tovább kell emelni a fuvarozó autók számát, mert ahogy a termelés bűvül, ahogyan egyre-másra új szériák Szűcs István gyártásába kezdünk, úgy szaporodik a szállításra váró termékek száma. Meg aztán az idő múltával egyre jobban belejönnek a dolgozók is. Újból ismerkedünk. A 21 éves Szűcs Istvánnal, aki eddig szintén munkanélküli volt. Ő is a Munkaügyi Központban tudta meg, hogy indul itt egy tanfolyam. — Azt is megmondták, hogy ha elvégzem, lesz munkám, jöhetek ide dolgozni. Szűcs István a szüleivel él, még nem alapított családot. Volt már gépi forgácsoló és marós szakmája, de azzal nem tudott elhelyezkedni, mert ezen a környéken nincs olyan munka. — Ez tetszik, s most úgy látszik, hosszú távra megtalálja az ember a számítását. Az órabér is elég jól mutatja, hogy ha megszerezzük a gyakorlatot, szépen kereshetünk vele. Az üzemvezetővel áttérünk a gyár jövőjére. Azt mondja: az idén négyszázra szeretnék emelni a létszámot, mert munka van. A gond, hogy a környéken már nincs kikből válogatni, mindenkit összeszedtek, akik valamilyen ipari képzettséget szereztek. Ezért a munkaügyi központ és az átképzőközpont segítségével folyamatossá kívánják tenni az átképzést. Igazából nem volt itt nagy hagyománya az iparnak, főképp a vasipamak, így most kell megtanítani amire üzemnek szüksége van. Ignácz János is most tanulta. A 23 éves fiatalembernek ugyan volt munkája, sok is, az édesapja mellett dolgozott, mint juhász. Kötetlenebb, szabadabb munka volt, mit a gyári, de így mégiscsak a maga gazdája lesz, lesz keresete, amivel maga rendelkezik, s nem attól függ, mennyit ad a papa. Tyúkodról jár be tized- magával, valamelyik munkatárs kocsiján, aztán közösen állják a költségeket. A BICO az idén anyagérték nélkül egymilliárd forint termelési értéket akar elérni. Ezért sokat kell dolgozni, két Ignácz János műszakban, de — ahogy Soós Zoltán mondta meg is fizetik. A minőséggel már most sincs probléma, a mennyiséget pedig a gyakorlat majd meghozza. Vízüzlet Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Az Európai Unió szakértői szerint Magyar- országon az ivóvíz minősége többnyire elmarad az uniós követelményektől, ezért a vízkezelési technológiák fejlesztése hazánkban egy 3,5 milliárd ECU- s (mintegy 800 milliárd forintos) üzlet lesz a közeljövőben. Erre Bulla Miklós, az Országos Környezetvédelmi Tanács főtitkára hívta fel a figyelmet. Rámutatott: hazánkban az OECD-tagság elnyerésével tudatosult igazán, hogy a környezet védelme, a fenntartható gazdálkodás a világgazdaság egyik pillére, a nemzetközi együttműködések meghatározó eleme. Magyarországon már tíz éve megkezdődött a környezeti állapotok felmérése, mely szerint a víz- gazdálkodás, a hulladékkezelés és a levegőtisztaságvédelem ma a legkritikusabb pont. A megoldásra váró feladatok finanszírozásában az EU is sokat segít, amepnyiben átgondolt pályázatokkal fordulunk a különböző alapok kezelőihez— mondta a főtitkár. r ivadar csak nézi a lepkét kergető unokát, aki lába elé sem néz, átgázol mindenen, hogy elérje célját, a tarka pillangót. — Kikapsz a mamától, ha le gázolod a virágait!—próbálja más irányba téríteni a mokány gyereket. De Akos- ka oda sem figyel, csak megy a lepke után. — Várj, jövök én is! Együtt csak megfogjuk! Már ketten kergetik a lepkét. Olyan hévvel, hogy Petyka is kedvet kap. Korát meghazudtoló gyorsasággal veti magát közéjük, csaholásá- val alaposan felbolygatja az udvart, melyet az utóbbi napokban felver a gyerekzsivaj. Akoska itt van, a nagyszülők felügyeletére bízva. E nagy ricsajozásra a mama is kidugja a fejét a szőlőlugas mögül, már rikácsol is.-— Akoska, gyere be, nézzed a televíziót! — nyújtja a kezét a fiúnak. — Te meg ember, rakjál rendet, ha már bolondozni támadt kedved! Tivadar szája le fitty ént. Elvitték az eleven gyermeket, az unokát. Bosszankodva kapál, gereblyézik. Végül megcsillan a szeme. Eszébe jut a bogárgyűjtemény. Sutba dobja a szerszámokat és akkorát hahotázik, hogy még Petyka is felkapja a fejét, és vakkant hozzá párat. Régi a történet, de cselekménye idején véresen komoly. Technikumba járt a városba. Fecskovics tanár úr kitalálta, hogy bogár- gyűjteményt kell készíteni. Tivadar is szorgalmasan gyűjtögette a rovarokat. Ismerve rejtekhelyüket, a legkülönfélébbeket gyűjtötte össze. Gyufásdobozokba dugdosta őket. Egy részük ugyan megszökött, de tudta pótolni. Nem is beszélve a lepkékről. De gondot jelentett a doboz, átlátszó üveggel. Sokáig törte Tivadar a fejét, hogyan oldja meg. Végül csak talált egy méretes fadobozt, fedelet készített rá, beüvegezte, s abba rakta a gyűjteményt. Gyönyörű sorok. Mint valami kincset zötyögtette a vonaton, papírba bugyolálva. —Hát ez mi? Ez egy nyúl- ketrec! Ma is fülében cseng az osztálytársak fergeteges vigyorgása, s utána a csúfol- kodásuk. Azzal már senki sem törődött, ahogy a tartalmát megdicsérte. Egy hónapja is van, hogy Akoska anyja, Eszter a kórházba került. János csak esténként jön a fiúért. Hazaviszi, hogy reggel újra oda vigye. Tivadar már arra is megtanította, hogy tudjon titkot tartani. Konok, makacs gyerek, célratörő. Mennek a kórházba. Eszter fekszik az ágyon, sápadt ugyan, de meleg szemében öröm csillan meg. Akoska odaszalad. — Ajándékot kaptam — s előveszi a mini lepkegyűjteményt. — Ezek a lepkék majd hazarepítenek. Eszter mosolyog. Majd nevetésbe tör ki, mert eszébe jut apja, Tivadar nyúlketre- ce. Lepkék a ketrecben----------——----------rX i i ~r 4 * j * 1 * J11 ’lift Védelem a tanúnak J ó néhány éve Amerikából hazatérő ismerősöm mesélte: ott, ha valamilyen bűncselekmény történik az úton vagy a lakónegyedben, az emberek elfordítják a fejüket, ők nem láttak, nem hallottak semmit, mert ellenkező esetben az ő életük is veszélybe kerülhet. Maga is elhúzott autójával egy több sávos úton, melynek szélén éppen fegyver dörrent, csörömpölt a szélvédő s lehullott a kormány mögé az áldozat. „Tanúnak lenni nemcsak életveszélyes odaát, hanem költséges is. Zaklatják, macerálják, ide-oda hívogatják a polgárt, akinek pedig az idő pénz, s odakint a pénz az úr.” Ez jutott most eszembe, amikor hírét vettem, hogy a kormány kezdeményezi a magyar büntető eljárási törvény módosítását. Azt, hogy az új országgyűlés ősszel fogadja el a javaslatot: részesüljenek fokozott védelemben a tanúk.' Mint az indoklásból kiderül, az elmúlt években a bűnözők számtalanszor úgy próbáltak meg és tudtak kibújni a felelősségre vonás alól, hogy megfenyegették az ellenük tanúskodó személyt. Persze olcsó poén volna most azt állítani, hogy ebben már befogtuk Amerikát, hiszen másak ott és másak itt is a körülmények, indítékok, még a következmények is. Ám a közbiztonság (amely nem csupán az utcai biztonságot jelenti) az utóbbi időben számtalan vereséget volt kénytelen elviselni amiatt, hogy a világnak ezen a táján kezd uralkodóvá válni ama bizonyos elfordulás. Nem feltétlenül leszámolás, gyilkosság, súlyos testi sértés esetén nehéz az egyébként jelenlévő szemtanúk bevonása a bizonyítási eljárásba. A kisebb súlyú bűncselekmények, szabálysértések végkifejlete is zsákutcába vezet ilyen okok miatt. Sőt! Az együttélés minimális szabályainak megsértése fölött is szemet hunyunk. Védtelennek érezzük magunkat a nagyhangúak, a lehengerlők, a gátlástalanok bosszújától. Ahol érdekek manifesztálódnak, jelennek meg (s ezek jó része az utóbbi időben anyagiakhoz kötődnek) ott valóban a pénz beszél, készteti meghátrálásra azt is, aki egyébként szólni, kiáltani szeretne a közösség érdekében. Mert már itt kezdődik az az elbizonytalanodás és félelem, amely majd a társadalomra nagyobb mértékben veszélyes cselekményeknél bénítólag hat: a tanú hallgatása. Kérdés persze, milyen lesz az a végleges javaslat, hogy az új parlament valóban garantálja-e azok védelmét, akik segítenek a bűnösök felderítésében, megbüntetésében. Ha megtalálják a különböző módokat (pl. az alvilágba beépültek védelme), a személyes védelem garanciáit, akkor talán egy lépéssel közelebb juthatunk nemcsak a bérgyilkosok, a félelemkeltők felderítésében, megbüntetésében, hanem ennek jótékony hatása lehet az élet más, ma még törvénnyel kevésbé fenyegetett szabálysértéseinek a megelő-11 zésében is. ^ Angyal Sándor Vasárnap már keleten is minden kiderül Ferter János rajza Rajt az írásbelin Nyíregyháza (KM — K. J.) — Hétfőn, azaz május 25-én a közös írásbeli-felvételi dolgozatok elkészítésével folytatódik az idén végző középiskolások vizsgaszériája. A korántsem könnyű tudáspróbának helyet adó Bessenyei György Tanárképző Főiskola illetékes fő- igazgatóhelyttesét, Had- házy Tibort kérdeztük néhány időszerű tudnivalóról. — A három nap alatt főiskolánkon naponta 250- 300 diák fordul majd meg; mintegy 850 jelentkezőnek küldtünk „behívót”. Május 25-én délelőtt 9-től 12 óráig zajlik a megméretés fizikából és franciából; délután 14 órától 17 óráig pedig matematikából. Kedden, május 26-án délelőtt 9-től ismét matematikából írásbeliznek; délután kettőtől biológiából és németből. Szerdán, május 27-én csak délelőtt lesz írásbeli: 9-től készítik a jelöltek dolgozatukat angolból, kémiából és németből. — Újszerű vonása az idei „közösnek”, hogy matematikából — attól függetlenül, hogy a felvételiző melyik felsőoktatási intézménybe pályázik — egyetlen (egységes) feladatsor készült; ezt kell megoldani. — A három nap alatt főiskolánk tanulmányi épülete csak és kizárólag a felvételizőknek áll a rendelkezésére; ők is csak a behívólevél felmutatásával léphetnek be az épületbe. A kísérőknek, a hozzátartozóknak kollégiumunkban adunk lehetőséget és helyet a várakozásra.
