Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-21 / 118. szám
1998. május 21csütörtök HATTER Kontárok az utakon Nyíregyháza (KM) — A májusra elrendelt országos ellenőrzési akció keretén belül fokozott közúti ellenőrzést tartottak 18-án és 19-én megyénkben. Kilenc ellenőrzési ponton a megyei közlekedési felügyelet ellenőrei mellett Heves, Hajdú-Bihar és Békés megyei kollégáik, továbbá a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési rendőrei és közlekedési polgárőrök vettek részt a munkában. A kétnapos fokozott ellenőrzés elsődleges célja a „cabotage” forgalom (külföldi gépjárművekkel belföldön engedély nélkül végzett fuvarozás), valamint a magyar hatósági jelzésű járművekkel engedély nélkül végzett közúti közlekedési szolgáltatás (kontárkodás) kiszűrése. Ösz- szesen 1400 járművet ellenőriztek. melyek 23 százalékánál tapasztaltak műszaki hiányosságokat. A járművezetők nagyobb részét a helyszínen figyelmeztették, 14 járművet azonban soron kívül hatósági vizsgára rendeltek be. Hét esetben állapították meg. hogy szabálytalan — vagyis engedély nélküli — fuvarozást vagy személy- szállítást végez a járművezető. (Az engedélyek kiadására egyébként mindkét esetben a közlekedési felügyelet jogosult.) Rendőri intézkedésre 134-szer volt szükség: bevontak nyolc hatósági engedélyt, egy esetben szabálysértési feljelentést kezdeményeztek, s kiszabtak összesen 128 000 forint bírságot. A bevont forgalmi engedélyek között találtak olyat, amelyiken az engedély érvényességét átjavították, illetve nem valódi címkével érvényesítették a „műszakit”. Lélegzet adósoknak Négy év alatt másfélszeresére nőtt a közüzemi kintlévőség Ha az embernek nem marad semmije, könnyebben kicsúszik a lába alól a talaj is Martyn Péter felvétele Szőke Judit Nyíregyháza, Vásárosna- mény (KM) — Április legutolsó kormányülésén rendelet született a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterheinek enyhítése és lakhatási körülményeinek javítása érdekében. A szociális intézkedés csak a legalább hathavi adósság — közüzemi hátralék, lakbér, vagy lakáshiteltartozás — rendezésére vonatkozik. A csomag 55 (hátrányos helyzetben lévő önkormányzatoknál 80) százalákát a központi költségvetés biztosítja, de csak azzal a feltétellel, hogy a fennmaradó részt a település vállalja. Az idén erre fordítható összeg négymilliárd forint — jövőre 10 milliárdot szánnak a feladatra. Ahhoz, hogy a segítség célba érjen, az önkormányzatoknak saját rendeletet is alkotniuk kell az adósságkezelés szabályairól és a rászorultság feltételeiről. A perifériára jutott családok legkorábban ősszel juthatnak lélegzetvételhez. A magyar háztartásokban felgyülemlett adósság halmozódik. Országosan a távhő, vezetékesgáz- és áramfogyasztás díjával összefüggő tartozás összértéke 219 milliárd forint. A szolgáltatók lakossági eredetű kintlévősége megközelíti a 10 milliárd forintot (ennyiből gazdálkodik egész Nyíregyháza egy évben). 750-800 ezer háztartás került valamilyen díjhátralékba, 5-8 százalékuk pedig egyszerre több szolgáltatónak is tartozik. A 120 ezer lakosú Nyíregyházán — tudtuk meg Vitái Attila szociológustól, aki a nyíregyházi polgármesteri hiavatal megbízásából végzett felméréseket — különösen a bérlakásban élők, illetve az oda beszorultak vannak nehéz helyzetben. A díjhátralékos családok száma rövid idő alatt 1500-ról 1800-ra nőtt. Míg 1994-ben 291 millió forint volt a kintlévőség. addig 1997 végére ez a szám elérte a 455 millió forintot. Ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor is aggasztó az emelkedés. Az a jellemző, hogy majdnem minden negyedik háztartás egyszerre több szolgáltató felé is „sáros", ráadásul beindult a spirál. A nyíregyházi családok 46,6 százaléka 2-3 hónapnyi fogyasztásnak megfelelő adósságot görget maga előtt, egyre többen vannak, akiknek eredetileg átmenetinek induló likviditási gondjaik állandósultak. Míg az országos trend az, hogy az érintett kör nem bővül, addig megyeszékhelyünkön ez sajnos fordítva van. Ha a másik oldalról vizsgáljuk a témát, megállapítható, hogy azon szolgáltatók a szerencsésebbek, a gáz- és az áramszolgáltató, amelyek nem fizetés esetén szankcionálásra képesek, azaz „le tudják kapcsolni” az adóst. Ennek ellenére érdekes, hogy épp e két területen működik a kompenzáció. A másik három krízisterület a víz, a távfűtés és a lakbér — állandó fizetési nehézséget jelentenek. A lakosság adósságainak sorában a távhő- tartozásokat az OTP-tartozá- sok, ezt a lakbér- és közöskölt- ség-tartozás követi és csak harmadik a listán a gáz- és villanyhátralék. Nyíregyháza felkészült a számokból, sőt országosan is az élen jár a helyzet tisztázása terén. De nézzünk egy vidéki várost, Vásárosnaményt, azok közül, melyek még nem tartanak itt! 3 millió forintot különítettek el lakásfenntartási támogatásra — eddig húsz család igényelt belőle —, s érdekes tapasztalatuk, hogy bár segítségre kényszerülő akad bőven, a polgárok nem nyújtják be a szükséges számlákat, sőt zaklatásnak veszik a feltételek szabását. Pedig objektív adatok nélkül nehéz határozatot hozni. nők bizonyosan isme- M 1 rik báró Sz. urat, a főrendiház tagját, a leghallgatagabb törvényhozót. Alacsony zömök ember, kurta nyakkal, galambfehér haja rövidre van nyírva, ki- beretvált húsos arcán a kedélyesség ömlik el. Egy rossz szokása van, hogy minden főrendiházi ülés alatt elbeszéli, mennyi sok mondanivalója volna, ele lehetetlen felszólalnia, mert fogadása van rá. — Hogyan? Fogadás? Miféle fogadás? Csak ezt a kérdést várja a báró s menten elkezdi mondani az alábbi epizódot. Nehezen megy neki, mert nem igen bírja horvát létére nemcsak a mi nyelvünket, de hebegő ember létére a saját nyelvét sem. Általában rossz elbeszélő. Mindegy. Mi azért mégis vele beszéltessük el a saját dolgát. Az 1841-diki diétán együtt laktunk Pozsonyban az ín kedves barátommal, a Maj- láth Gyurival és Szemere Berciivel. Két tágas szobánk volt és egy közös Spanga szolgálta ki betűinket. Pompásán ildegeltünk magunknak. Derik ember, jó pajtas volt Gyuri is, Bérezi is. Nagy szerepet vittek a die— Akármiről, de szép legyen... gyönyörű szép legyen. —A milyen fülednek, szádnak tetszik. Úgy is történt. Másnap ideadja nekem egészen elkészítve, bevágom szórul-szóra ézs elmondom harmadnap diétán. Jaj haj! Látni kelet Mikre hallgat a bíró? tán mind a kelen, kiváltképen a Bérezi. Egyszer en izs megirigyeltem övék babérjaikat, megszólítok tehát magamat: te báró, milyen szíp volna, ha te is tartanál egy oratiót. Mire visszafelelek magamnak. Esz kellene ahhoz, te báró. No bizony — mondok czáfolólag — ha nincs, hát kírek a Berciit ől kölcsön (ő is igy szokta tenni velem, ha pénze nincs). Szólítom is mingyart Szemerét félre: — Berciiként lelkem, csináljál te nekem egy beszidet. — Nagyon szívesen, fiam. Miről? volna a lelkesedist, csak úgy renget a terem a viharos tapsoktól s mint a menydörgés, úgy morajlott a vivat, viat. Maga a palatínus is nem győzte a fensiges fejivei bo- lingatnyi, hogy: valde bene, bravissimo. Akor kostoltam teljes életemben először dicsőséget. Mondhatom édes maszlag. Szemeim ragyogtak, szivem hangosan dobogta. És ebben a magasztos pillanatban csengeti elnök, is kirdezi diétától: — Kinek van valami ellen- vetise, vagy iszrevétele? Kevilyen nizek szét. Némán ültek helyeiken a követek is mozdulatlanul, mint szélcsendben a buzakalászok. De nini! mit latom szemeiméi: ki kel fel? Hát a Szemere Bertalan! No ugyan mit akarhat ez a Bérezi? De nini! mit halok füleimmel. Valosag vagy megbolondultam, — azon kezdi, hogy: — Tekintetes karok és rendek! A mit az előttem szóló elmondott, az elejétől fogva végig helytelen és alaptalan — s csakugyan neki esik, tönkre czáfolja, összetöri a beszídemet. De mar erre aztán én is dühbe jöttem, arezomat elfutotta a tűz. — Ne higyjenek neki, tekintetes karok és rendek — kiáltottam közbe — hiszen ő csinálta a beszídemet! Lett erre nagy hahota, kaczagott mind az ötvenkít vármegye, kaczagott a palatínus is, én pedig megfogadtam magamban, hogy soha sem többet nem szonoko- lom. Mindennap akasztás A z ott a világ legmagasabb szállodája, hívta fel a figyelmemet a közeli felhőkarcolóra szingapúri ismerősöm. Túlságosan távolra nem nagyon mutogathatott, hiszen a tengerszoros egyik oldalán Malajzia, a másikon Indonézia terül el, ugyancsak karnyújtásnyira. A városállam parlamentje melletti parkban vettük szemügyre az innen látható nevezetességeket. A félig maláj, félig kínai férfi közben szemmel látható büszkeséggel sorolta mindazon vívmányokat, melyeket az oroszlán jelképét hordozó államocska magáénak tudhat. A legendás tisztaságról és rendről itthon is hallani. Nincs túlzás a messziről jött hírekben. Ragyognak az utcák, a parkok, tiszták, elegánsak, derűsek az emberek pár száz kilométerre az indonéziai véres zavargásoktól. És ott akasztják a bűnözőket... A parlament szomszédságában, a Legfelsőbb Bíróság melletti épület, ahová a karmozdulat szememet vezette, azonnal baljóslatú arculatot öltött. Ha nem tudtam volna rendeltetését, megmaradt volna jellegtelen voltában, de így... Szingapúr nemcsak arról híres, hogy egy kiköpött rágógumiért százdollárokra büntetik a polgárt, hanem arról is, hogy itt akasztanak. De hogy ennyi embert, azt nem hittem volna. Márpedig az én maláj-kínaim elég szavahihetőnek tűnt. Nálunk elég másfél gramm anyagot birtokolni, és biztos a kötél, ismertette a törvény sarokkövét. Aztán következtek a részletek. Az ítélet itt születik, az illetőt már nem is viszik máshová. Az újságok naponta megírják, hány embert lógattak fel aznap. Nem múlik el hajnal anélkül, hogy hárman-négyen be ne fejeznék bűnös életüket a bitón. Ottlétemkor is több százan várták a dicstelen véget. A még borzasztóbb részletek: a delikvens alatt háromméteres mélység nyílik meg, amikor a hóhér a megfelelő mozdulatot megteszi. Fulladásról szó sincs, nyaka törik az illetőnek. Ha mégse, akkor kétórai lógás után szabadon eltávoz- hat(na). Erre még nem volt példa. Mint ahogy kegyelemre se nagyon. Akkor sem, ha az elítélt egy szuperhatalom polgára. Dicséretet hallok még a miniszterelnökről, akinek köszönhetően se korrupció, se más lazaság. Közben a hazai rémtörténetekre gondolok, amelyeket ékesebb ismerőseim meséltek azokról az időkről, amikor még nálunk is volt munkája az ítéletvégrehajtónak. Sőt meg lehetett nézni az aktust, mint ma Szingapúrban. Bármely itteni polgár folyamodhat a holnap reggeli esemény végignézéséért, és senkitől sem tagadható meg. Aztán megkérdeztem, hogy régebben volt több akasztás, vagy mostanában? A válaszból kiderült, hogy nagyjából azonos szinten van évek óta. Akkor mi értelme az akasztásnak, folytatom arra gondolva, hogy nálunk éppen napirenden volna a halálbüntetés visszaállítása. Ezeket a gazembereket hiába akasztják fel, kapom válasznak a fejcsó- válást. Amelyik megússza, száz évig élhet a pénzből. • Esik Sándor Hálószobakilincs Ferter János rajza Allergia, asztma Nyíregyháza (KM) — K. É. — Korunk népbetegsége az allergia, az asztma. Ezért is van nagy jelentősége annak a tanfolyamnak, amelyet a Magyar Asztma Nővérek Országos Egyesülete szervez a megyei kórház támogatásával június 8-11. között Nyíregyházán, a Sóstói u. 62. szám alatti tanácsteremben. A tanfolyamot 25 fő részére hirdették, s az ország minden részéről érkeznek vendégek. Az előadók pulmonológus és al- lergológus szakorvosok, akiket a szakma legjobbjai között tartanak számon, akik Pécsről, Debrecenből, Budapestről, Miskolcról érkeznek, vagy éppen Nyíregyházán dolgoznak. A tanfolyam hallgatói, a végzett egészségügyi dolgozók tüdőgondozóban, al-' lergológiai szakrendelőben, pulmonológiai osztályon, vagy iskolavédőnőként tevékenykednek, asztmaklubot vezetnek, hatékonyan részt vesznek a betegoktatásban. Munkájuk jelentőségét bizonyítja, hogy céljaikat támogatja a Népjóléti Minisztérium, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Nyíregyháza Város Ön- kormányzata, és a Megyei Önkormányzat és az Astra gyógyszergyár is. Az idei rendezvény jubileumi, országosan a tizedik, s a szervezők öröme, hogy iránta mind nagyobb az érdeklődés.
