Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-19 / 116. szám

Nagyot égtünk. Ráadásul: jó nagy közön­ség előtt. Huszonharmadik lett ugyanis a birminghami eurovíziós dalfesztiválon Horváth Charlie. Huszonöt indulóból. Es ez bizony blama akkor is, ha tudjuk, ez a fesz­tivál sohasem az aktuális trendekről meg a dögös zenékről volt híres. Mert bizonyara meg a legádázabb technokraták és rocke­rek is elismerik, hogy a különben csöpögő tánczenében is van, amit tizenöt sör után frankón lehet énekelni. Mert van hangulata, mert jó. Mint a Csinibaba dalai például. Némi elégtétellel veszem tudomásul ezt a bukást. S nem azért, mert nem szeretem Charlie dalait. Hanem mert ez­zel egy kicsit a hazai popbiznisz mechanizmusa is bu­kott. A hetvenes években nem volt igazán nagy sztár a ha­zai rockpalettán Charlie. Érdekes fazonnak számított a loboncos hajával, meg a rekedtes hangjával, született né­hány slágere is, de ezzel együtt sem tartozott a megha­tározó előadók közé, ahogy zenekarai is csak a második és harmadik vonalban nyomultak. Pár éve azonban páratlan popkarriert futott be. Ráncok árkolta arccal, még füstösebb hanggal hazatért külföldi vendégszereplé­seiből, és jól megmutatta a hazai szakmának. Hogy mit is? Hát mondjuk azt, mennyire hasonlít a magyar nyelv az angolra, meg hogyha valami elég mélyen szól, akkor az már majdnem blues, és hogy biztosak legyünk a dol­gunkban és a hatás ne maradjon el, vedeljünk csak whis- ky-t dupla jéggel... Nem kellett kanál sem, Charlie-t so­kan és nagy tételben fogyasztották. Alig jelent meg két lemeze, máris Best of...-ot dobott piacra, rádió, tévé va­dul sugározta, és ahol csak lehetett, megjelent és énekelt és nyilatkozott, és időnként még azt is megtudhattuk róla - szerencsére nem tőle! -, hogy a zene tulajdonkép­pen ő maga. A popzene nem művészet. Charlie-t sem fenyegeti az a veszély, hogy helyet kellene találnia magának a halhatat­lanok sorában. A zenéje nem túl eredeti és nem túl ak­tuális. A szövegei nem rosszak, de a zenei sablonokat nem feledtethetik. Hiába játszanak remek muzsikusok az albumain, attól még egy szintetizátor-hangszínre nyu­godtan rá lehet mondani, hogy igénytelen vendéglátós hangszín - ha az. (Mint ahogyan sokszor az.) Két­ségtelen és talán egyetlen érdeme e zenének, hogy egyen­letes színvonalú és jó hangminőségű - ami viszont nem igazán érdem. Profi kísérőktől, akik vélhetően megren­delésre, egy kiagyalt design kiszolgálására dolgoznak, ez az elvárható minimum. A hangminőség pedig ma már egyre inkább technika-függő, vagyis bárkié, aki meg tud­ja fizetni. A nyolcvanas évek elején többen is megpróbáltak választ keresni arra a kérdésre, miért nincs magyar világ­sztár a popéletben. A válasz ma is ugyanaz: központilag kiválasztott jelölteket a külföldi piac nem fog felvenni. A sikerhez kevés a forint. Kell hozzá szufla és a dekoráción túl ráció is. Plusz mindezek mellett - de nem helyette! - az a többlet, ami nem a tegnapra, meg nem a tegnap- előttre, hanem a holnapra jellemző. A külföldről haza­lopott bóvlira hiába írjuk rá nagy betűkkel, hogy gu- lasch, meg tsikosch. Ha származási helyén próbálunk házalni vele, csak kiröhögtetjük magunkat. Tény, hogy ez az eurovíziós pofaparádé rég nem a zenéről szól. A szavazatokat ezúttal nem is igazán az elő­adók, hanem a országok kapták. Ettől függetlenül nem ártana azt is megtanulni, hogyan lehet tisztességben megőszülve visszavonulni, megöregedni, és otthon, szűk családi körben emlékezni a régi időkre meg a régi si­kerekre. Meg a régi hangra, ha volt. (szénási) © orze UNNY KRAVITZ hatvanas éve­ket idéző rocktnuzsíkájának újabb reneszánsza várható szerényen 5 cí­met viselő új lemezét követően. Ebbe az is besegíthet, hogy a ’68-as ese­ményeknek idén van a harmicadik évfordulója... A CRANBERRIES jptévi szünet után újra stúdióba vonult, hogy Dublinban rögzítsen egy új albumot, amely várhatóan ősszel kerül a boltokba... A FUGEES rappere, Wycleaf Jean önálló lemezzel töttötte ki a Lauryn Hill énekesnő kismamasága miatt keletkezett szünetet, mely rövidesen lejár, hogy újult erővel álljon csata­sorba a reggae-hip-hop csapat... STING meditációs utazásaihoz olyan amazonasi hallucinogén itókát hasz­nál (Dead Man’s Root), mely orvo­sai szerint kikezdheti idegrend­szerét... A SZÉP REMÉNYEK című, Dic­kens regénye alapján készült, mai környezetbe helyezett amerikai film nagy sikerrel fut a mozikban, ami­ben része van a kitűnő zenének is. A Warner kiadó a filmmel egy időben forgalomba hozta a CD-t, amelyen olyan előadókat hallhatunk, mint Tori Amos, Chris Cornell, Duncan O Vagy nagyon könnyű kérdést adtunk fel k legutóbb, vagy nagyon sokan ismerik a 5 » szóban forgó előadót, minden­faték esetre akadt dolguk a f postásoknak a leve­lezőlapok kézbesítésével. Azok tippeltek jól, akik Janet Jackson nevét adták meg. A helyes megfejtők között Janet, a Pet Shop Boys, a UB 40, Vanessa-Mae, a Chaka Demus and Pliers és a Fool ’s Garden maxi CD-it sorsoljuk ki. Nyertesek: Hajdú László - Geszteréd, Gyu- ricza Jánosné - Sajószentpéter, Kőrössy Éva - Debrecen, Tóth László - Budapest és Lukács Attila Zsolt - Miskolc. A nyereményeket postán küldjük el. Új játékunk rendhagyó. Az eurovíziós dalverseny ma­gyar kudarca után azt kérdezzük: te vajon kit indítottál volna Magyarország képviseletében, és miért? A legszel­lemesebb válaszokat beküldők között a BMG, a Hun­garoton Gong és a Polygram kiadók CD-it sorsoljuk ki. Beküldési határidő: május 25. Cím: Jövünk/Játék, Napló­székház, 4024 Debrecen, Dósa nádor tér 10. SlágeriMg A Magyar Hanghordozók Szövetségének országos listája az eladott CD-k alapján (április 27.-május 3.) 1. Modern Talking: Back for Good (BMG) 2. Hupikék Törpikék: Hajrá Törpök! (EMI-Quint) 3. Titanic (Sony) 4. Madonna: Ray of Light (Warner) 5. Irigy Hónaljmirigy: Snassz Vegas (Zebra/Polygram) 6. Animal Cannibals: Kés, villa (Magneoton) 7. Celine Dion: let's Talk About Love (Sony) (Továbbra is várjuk egyéni slágerlistáitokat öt magyar és öt külföldi előadó megnevezésével.) Ember legyen a talpán az a koncert­szervező, aki a német Haggard klub­turnéján megfelelő méretű színpadot állít, a banda ugyanis kitenne egy teljes futballcsapatot a szakvezetés­sel együtt. A Haggard-nak nem ke­vesebb, mint tizenhat állandó tagja van, a metalzenéhez elengedhetetlen énekesen, gitároson, doboson és basszusgitároson túl egy nagyon csi­nos hölgy hárfázik, két másik hege­dül, egy negyedik pedig csellózik. Ehhez jön még a klarinét, az oboa, a fuvola, a zongora és a csembaló. A stúdióban ezt a már így is meglehe­tősen komplex hangzást ráadásul még megtámogatja az ugyancsak ti­zenhat tagú müncheni Schalleluja kamarakórus is. Ami pedig mindeb­ből - „And Thou Shalt Trust... The Seer” címen - összeáll, az leginkább az olasz Rhapsody kitűnő debütáló Sheik, a Pulp, Mono, Iggy Pop, a The Grateful Dead, Poe. (Képünkön) A REPUBLIC tizennegyedik albu­mán dolgozik, és állítólag már szín­padra sem lépnek a 2000-ben a Nép­stadionba tervezett gigantikus kon­certjükig... A MOTÖRHEAD szokásos formá­ját hozta új lemezén, melyről élőben is meggyőződhet a hazai közönség június 30-án a PeCsában... albumához, a Legendary Tales-hez hasonlatos, ám a tálján metal-vité- zekkel szemben a Haggard muzsiku­sai a klasszikus barokk és reneszánsz zenét nem a ’80-as évek klasszikus heavy metaljával, hanem az annál súlyosabb death metallal ötvözik. Sőt a német csapat esetén már-már úgy tűnik: a komolyzene az elsőd­leges. (Serenade) (Aki a Haggardról, illetve a Nost­radamus jóslatai köré épülő szöveg- világú albumról további informá­ciókat szeretne kapni, keresse fel a http://www.tu-chemnitz.de/1aho/ Haggard/ haggard.html internetes címen található, német nyelvű web­oldalákat.) 9/10 N. G. M. Felmelegíthető-e a töltött káposzta? Hogyne. Sőt úgy még jobb. ujjáala- kulhat-e egy másfél évtizedes múltra visszatekintő zenekar? Hogyne. A nyolcvanas évek második felének - fiatal értelmiségiek köreiben is - népszerű együttese, a Bikini két éve áranyalbumot jelentetett meg, amely­nek sikere folytatásra ösztönzött. Üj lemez készült A szabadság rabszol­gái címmel, s a feltöltött akkumulá­tora banda tavaly októberben nagy hangulatú koncertet adott a BS-ben. Ennek kétórás ányaga a Körutazás a Balkánon című dupla CD-n jelent meg. A húsz szám között elhang­Fürdőruha zanak a Bikini egykor volt slágerei (Legyek jó, Hazudtunk egymásnak, Adj helyet magad mellen, Nehéz a dolga, Fagyi, Mielőtt elmegyek) és az újabb sikerek (A szabadság rab­szolgái, Valóság állomás, Füstmér­gezés) is. A hangzás a régi, az érzés is majdnem, az idő múlása egyedül D. Nagy Lajos hangját viselte meg. A csapat fénykora óta persze nagyot változott a popzene, a papírforma szerint ez a romantikusan dacos, cinikusan érzelmes, áthallásos szöve­gű, dallamos rockzene olyan, mint preparált rovar a gyűjteményben. De vigyázat, nem a biológia-szertárban vagyunk, ez a zene él és mozog, a számok hatásosak, a muzsikusok profik (Kató Zoltán szaxofon játéka kiváló), a koncert hangulata vibráló. A Bikini volt, van, és ha nem volna, úgyis kitalálnák. 7/10 Zalai Balázs Törvényszegők A Dr. Valter és a Lawbreakers for­máció egyedülálló színfoltja a hazai akusztikus bluesmuzsikának. Leg­újabb lemezük is ékes bizonyíték erre. Amellett, hogy zenetörténeti feltáró munkát végeznek a század- eleji blues muzsikát illetően, érdekes kísérleteket tesznek más, szintén akusztikus népzenékkel való keresz­tezésére. A Mountain Hop című nótában például a Tatros zenekarral a moldvai muzsikát oltják a bluesba, és ezt hallgatva valós képet kapha­tunk arról, hogy miként is szólhatott az, amikor majd’ száz éve az ameri- kába emigrált magyarok hangsze­reikkel egy ottani zenés mulatságba keveredtek. Igen érdekes Bakó Kata népdalénekes ihletett előadásában hallani Bessie Smith egyik dalát. Per­sze nemcsak a vendégzenészek reme­kelnek (pl. Bob Cohen a Cottoneyed Joe autentikus megszólaltatásával, vagy Jeszenszky István indiai sza- rud-játékával), hanem a zenekar ala­pítója, a szájharmonikás Oláh An­dor is, aki nagy tudással bűvöli apró hangszerét, vagy az új gitáros, bendzsós Gál Csaba, aki mellesleg remek énekes, és a többiekhez ha­sonlóan régi kutatója a műfajnak. Itt fújja a rezet a környék legjobb - és bizonyára egyetlen - blues-tubása, Bényei Tibor. Csonka Valternek, az öblös hangú énekesnek mintha kevesebb szerep jutott volna ezen a lemezen, amely kártyajátékokra uta­ló címet kapott. Az igényes produk­ció erénye, hogy nemcsak könnyen befogadható, hanem élvezetes is. (Dr. Valter and the Lawbreakers: Skin Game Blues - Fonó Records) 9/10 HeP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom