Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-18 / 115. szám
1998. május 18., hétfő HÁTTÉR Lakodalom van a mi utcánkban Csak az a gond, hogy csaknem minden szombaton • Van-e megoldás? Gyerke László Újfehértó (KM) — „Lakodalom van a mi utcánkban'’ — mondja a nóta. A lakodalom általában „örömünnep”. A násznépnek. Ám akik az ezzel járó dolgokat kívülállóként olyan hűsz-harminc méterről elszenvedik, aligha örülnek. Legalábbis ez derül ki Kapitány Sándorné panaszából, akit a „lakodalmas ház”-tól mindössze egy utca választja el Újfehértón. — Két éve „üzemel” a lakodalmas ház — mondja a panaszos. — Télen nincs gond, mert ritkábban van lakodalom. De nyáron az zene iszonyatos erővel hallatszik lakásunkban, a gyerekek, a férjem, aki kamionsofőr, s szombatonként tudná magát kipihenni — nem tudnak aludni. Sok kellemetlenség — Hétfőnként olyanok vagyunk, mintha mi is lakodalomban lettünk volna, csak éppen nem mulattunk. Arról nem beszélve, hogy a kocsikkal el- állják a kaput, meg aztán, hisz tudja, mivel jár a lakodalom, sok apró kellemetlenséget okoznak, ami lehet, hogy nekik fel sem tűnik, hisz ők mulatnak. Legutóbb például 45 percig húzták közvetlenül az ablakunk alatt az utcán. Ott volt kedvük mulatni. Azt reméltem, hogy helyben is el lehet intézni a dolgot, azért is vártam mostanáig. De nem változott semmi. — Többször is kihívtuk a rendőrséget, amikor már elviselhetetlen volt a lárma. A rendőrök azonban nem léptek közbe. Ahogy jöttek, úgy el is mentek. Érdekes mód, amikor pedig a lakodalmas ház tulajdonosa tett ellenünk feljelenA lakodalmas ház tés, úgymond birtokháborításért — pedig soha nem jártunk ott, csak szóltunk, hogy halkabban muzsikáljanak — igen hamar itt volt a hatóság. Nemcsak mi szenvedünk itt majdnem minden szombaton, hanem a szomszédok is. Az épület nincs leszigetelve, meg aztán jó időben amúgy is kinyitnak mindent. Szóval valósággal belebetegedtünk már ebbe a helyzetbe. S ahogy halljuk, a nyár folyamán alig lesz olyan szombat, hogy ne legyen lakodalom. Igény a vendégházra Kapitány Sándorné tavaly nyáron a polgármesteri hivatalhoz fordult. Az 1997. július 16-án kelt válaszlevélben azt olvashatjuk, hogy „...a vendégházat üzemeltető felé intézkedést tettem, melyben teljesítési határidőt jelöltem meg részére a kialakult helyzet megszüntetésére.” — Csak az a baj, hogy a valóságban semmi nem történt — teszi hozzá Kapitány Sán- domé. Mester János tulajdonostól előbb azt kérdeztük, honnan jött az ötlet, hogy ilyen „intézményt” hozzon létre. — Újfehértó elég nagy település, már ugye város, igény van egy ilyen vendégházra. Ä telek adott volt, hát belevágtunk. Nézze, amikor a polgár- mesteri hivatal megszabta, milyen feltételek mellett működhet a lakodalmas ház, én minden feltételnek eleget tettem: megcsináltuk a szigetelést, belső parkolót alakítottunk ki. A birtokháborítási feljelentésemet egyébként visszavontam, én a békés egymás mellett élés híve vagyok, nem akarok senkit jelentgetni. Szabályos Papp Lászlóné jegyző elmondta, hogy a napokban A szerző felvétele munkatársaitól bekérte a szükséges iratokat az üggyel kapcsolatban, hiszen mindkét fél tett feljelentést. Csak alapos kivizsgálás után derülhet fény arra, például szabad volt-e egyáltalán kiadni a működési engedélyt. Egyrészről jogos a környéken lakók panasza, hogy zavarja éjszakai nyugalmukat az „intézmény”. De vajon a jóhiszeműen szerzett jogot sárba lehet-e tiporni? — vetődik fel a kérdés a másik oldalról. — Az azonban, sajnos, már most nyilvánvaló, hogy mindenki számára megnyugtató megoldást találni a kialakult helyzetre szinte lehetetlen. Telepóczki Miklós műszakistól megtudtuk: mind a vendégház működési engedélye, mind maga a vállalkozás szabályos. Persze ez aligha nyugtatja meg panaszosunkat és a környék lakóit. Huncutkák S zinte vígjátékba illő a történet, de mivel rajtunk, a mindennapi fogyasztókon, az egyszerű állampolgárokok csattan, koránt sincs kedvem nevetni rajta. Az elmúlt hét végén pattant ki ugyanis az a hír, amely szerint háromszáz tonna import állattápszer-adalék került az ország különböző élelmiszer-feldolgozó üzemeibe zsíros tejporként. Igaz, az anyag — szerencsére — nem mérgező, azonban emberi fogyasztásra szánt tejporként nem kerülhetett volna forgalomba. Még belegondolni is rossz, vajon hányszor tettünk a kávénkba tejpor gyanánt a borjútápszerek takarmánykiegészítőjéből, s vajon mennyi — ezzel az állati tápszerrel készült — süteményt, édességet fogyasztottunk el. S míg mi ittuk az így ízesített „feketelevest”, addig az élelmes vállalkozó közel hetvenmillió forintot tehetett zsebre. Sajnos, nem ő az egyetlen kis hazánkban, aki tisztességtelen üzlettel minél hamarabb szeretne nagy vagyonra szert tenni. A XX. század utolsó tíz évét nyugodtan nevezhetjük Magyarországon a csalók, a szélhámosok, a huncutkák évtizedének. Gondoljunk csak az őrölt paprikát míni- ummal összekeverőkre, vagy a közelmúltban leleplezett borhamisítókra. Vannak, akik zsíros milliók reményében kockáztatnak, s lépnek a bűn útjára, míg másoknak már az is öröm, ha pár száz forint érdekében verik át az ügyfelet. E kisstílű csalással Nyíregyházán a vásártéri piacon is gyakran találkozhatunk. Nincs arról például statisztika, vajon hányán rökönyödtek meg, amikor az otthon felbontott cigarettás kartondobozban csupán papírfecniket találtak. Csak remélni lehet, hogy a piacgazdálkodás további erősödésének, az ellenőrzések gyakoriságának, a szigorúbb büntetéseknek köszönhetően mind kevesebben próbálkoznak meg a csalással. Talán egyszer minden termelő, vállalkozó és üzletember belátja a régi bölcsesség igazságát: Szőlőből is lehet bort készíteni. M. Magyar László Mikor is tanultunk meg írni?... Ferter János rajza Ültetik a dohányt Pócspetri-Hajdúsám- son-Hajdúhadház (KM) — Újabb szakmai konzultációra hívta múlt héten a megyehatár közeli településekre partnereit a Nyidofer Rt. A szakemberek három helyszínen eltérő adottságú termelőnél tekinthették meg a már lapunkban is bemutatott hidrokulturás palántanevelési technológiát és a szántóföldi kiültetést. A bemutatón a dohány tápanyag-utánpótlásával és növényvédelmével kapcsolatban tájékoztatta a résztvevőket Princzinger Gábor FM-főtanácsos és Sallai Pál, a megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója. Beszámoltak a Nyidofer és az FM között kialakult, főként az újabb, korszerűbb növényvédő szerek termesztéstechnológiába állítására végzett közös kísérletekre kiterjedő együttműködés eredményeiről, feladatairól. A dohánynövény bronzfoltosságát okozó vírust terjesztő tripszekről, az ellenük való védekezésről a Nyidofer által e probléma megoldására felkért Jenser Gábor akadémikus tartott ismertetőt. A fóliasátrakból kiültetett dohánynövény számára rendkívül fontos, hogy minél gyorsabban, stresszhatás nélkül elegendő gyökeret tudjon nevelni. Éz az alapja a gyors és ütemes tápanyagfelvételnek, növekedésnek, s később a bő termésnek. A növénynek ekkor nagyobb mennyiségű, s könnyen felvehető foszfor tápanyagra van szüksége. Ezt Horinka Tamás, a vízoldható starter műtrágyával rendelkező Kemira Kft. képviselője hangsúlyozta. A Nyidofer Rt. szakvezetői külön kiemelték azokat a támogatásokat, melyekkel a termelőiket kívánják segíteni a színvonalas tápanyaggazdálkodás és növényvédelem érdekében. Felhívták a termelőik figyelmét, hogy növényvédelmi munkáknál csak a dohánykultúrában engedélyezett szereket használják fel, figyelembe véve a káro- sítót és a felhasználással kapcsolatos valamennyi előírást. Mint elhangzott, az alkalmazható növényvédőszerekről a termelők a dohánytermesztési szerződésükben kaphatnak tájékoztatást. Megtalálható benne a permetezési napló is. A Nyidofer a növényvédelem alapvető kérdéseiről és a felhasználható szerek köréről termelőit levélben is tájékoztatja majd. Keiet-Mativararszás 3 P 1 f T SE mm \ Harasztosi Pál, Martyn Péter, Vincze Péter felvételei Nyíregyházán, Nyírbátorban. Kisvárdán és Nagykáf...........................................................................................:....................................................................-_____________I
