Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-02 / 102. szám

1998. május 2., szombat Mindig elsírom Özv. Dűli Jánosnét hét fia és egy magam köszönti anyák napján vájár, hegesztő, vasbetonsze­relő, víz- és gázszerelő, fű­tésszerelő, kőműves. Csak hát amióta takaréklángon van a magyar gazdaság, bizony többször nincs munkájuk, mint van. Egy fia Nyírmihály- diban, egy pedig Pesten lakik. A többiek, no és Veronika a szülőfaluban, Nyírbogáton. — Azt kérdezi, volt-e, van-e kedvenc gyermekem? Lehet, hogy vannak édesanyák, akik valamelyiket jobban szeretik. Nekem sose volt kedvenc gyermekem, mindegyiket egy­formán szerettem és szeretem ma is. Hisz mind az enyém. Bár hét fia közül öt kiszol­gált katona, olyan időszak nem volt, amikor többen egy­szerre öltöztek volna angyal­bőrbe. így aztán majd két évti­zeden át volt kiért izgulni. Mindezzel együtt, ha most lenne fiatal, újra vállalná a nagy családot, sok gyermeke gondját, az álmatlan éjszaká­kat. — Még nem múlt el anyák napja úgy, hogy gyermekeim ne köszöntöttek volna. Tudja, ilyenkor mindig elsírom ma­gam, mert szeretetet kapok tő­lük. Ilyet csak a gyermekeitől kaphat az édesanya. Györke László Nyírbogát (KM) — Három­szor ment férjhez özv. Dűli Jánosné, Veronka (néni). Mint a mesében, három a magyar igazság: a harmadik házassága volt a legboldo­gabb. Hét fia közül ötnek a családi neve Dűli. És persze az egyetlen lányának volt, amíg férjhez nem ment. A fiúk — Timándi István, Karszt Ferenc, valamint Dűli János, Csaba, Attila, Zsolt, Szabolcs — között két-három év a korkülönbség. Nem nehéz kiszámítani, hogy Dűli János- nénak több mint két évtizeden át mindig volt picinye. — Tudja, amikor már töb­ben voltak, a nagyobbak istá- polták a kisebbeket — mond­ja. — Szükség is volt a segít­ségükre* mert nem maradhat­tam otthon velük, ki kellett járnom a mezőre. A dohány­ban volt mindig a legkemé­nyebb a munka. Nem éltünk sose könnyen, mégis voltak nagyon boldog időszakok. Ak­kor voltam a legboldogabb, amikor még élt a harmadik uram, kisebbek voltak a gyere­Özv. Dűli Jánosné, a kit katonafiai után kitüntettek Harasztosi Pál felvétele kék és együtt volt a család. Nehéz volt, de szép. Életem, meg talán a gyerekek legszo­morúbb, legfájdalmasabb ese­ménye volt, amikor hat éve meghalt Jánosom. Két gyer­mekem még kiskorú volt. Gondolhatja, nem volt könnyű egyedül annyi gonddal. Ma már gyermekeim közül három családos — hét unokám van — a többiek még velem élnek egy háztartásban, de tudja, se­hogy sem tudom megszokni, nem tudok belenyugodni, hogy nincs a háznál családfő. A fiúk nagyon jó gyerekek voltak és ma is számíthatok rá­juk. Képzelje, mindegyik tud főzni! Valamennyiüknek van ta­nult szakmája, akad köztük A fúvósok kitüntetése Több évtizedes, kitartó, művészi munka eredménye (D)rág a cserebogár Nyíregyháza (KM) — Már megjelentek az éhes, főként az igen tápláló virágot rág­ni vágyó cserebogarak a megye déli részein. A vala­mennyi virágzó ültetvényt károsító és idén a Nyíregy- háza-Újfehértó-Ny írbátor térségében legerősebben rajzó májusi cserebogarak ellen a méhkímélő szerek (Thiodan, Decis, Fendona, Zolone) méhkímélő mó­don, azaz esti órákban tör­ténő kijuttatására hívta fel a figyelmet a megyei Nö­vényegészségügyi és Talaj- védelmi Állomás, hozzá té­ve, hogy a nem virágzó gyümölcsösökben az eset­leg virágzó aljnövényzetre kell figyelemmel lenni. Nyíregyháza (KM - B. I.) — Rangos elismerésben részesült a Szabolcsi Koncert Fúvósze­nekar és Majorette Csoport. Az együttes csütörtökön má­jus 1. alkalmából MSZOSZ- díjat vett át Balatonfüreden. A kitüntetés több évtizedes, ki­tartó, művészi munka eredmé- nye. A MÁV nyíregyházi fúvós­zenekara 1937-ben alakult amatőr zenészekből és folya­matosan működött 1986-ig. Ekkor egyesült a város másik zenekarával, az Ifjúsági Fúvós- zenekarral, amelynek alapítá­sa Tonté László karnagy nevé­hez fűződik. Nyíregyháza és a vonzáskörzetébe tartozó tele­pülések diákjai alkották az együttest, amely hamarosan felvette az Ifjú Gárda Fúvó­szenekar nevet. Európa több országában is fellépett a zene­kar. A Majorett Csoport 1973- ban alakult meg, Magyaror­szágon elsőként. Ekkor vették fel a ma is használatos nevet. Ettől kezdve a zenekar hang­versenyeit, parádéit táncoslá­bú lányok műsora is színesí­tette, amelyet Dánia, Német­ország, Franciaország és Bel­gium közönsége is láthatott. A majorettek programjaikban előnyben részesítik a magyar lépésvariációkat, a csárdás és a verbunk elemeit. A lányok és a zenekar ruhájának a stílu­sa a magyar történelmi hagyo­mányokhoz nyúlik vissza; a huszárok ruháit idézi fel. Az idők során a karmesteri pálcát Kiss László, Tóth Ta­más, Nagy Gyula vette át. Je­lenleg Rosta Sándor irányítja az együttest. A tagok többsége tíz éve dolgozik együtt. Éven­te 50-60 fellépésük van, első­sorban hazánkban, de eljutot­tak nemzetközi rendezvények­re is. Tavaly Németországban szerepeltek és Franciország­ban egy több napos fesztivá­lon vettek részt, mindkét or­szágban nagy sikerük volt. A fúvószenekar 1993-ban első ízben rendezte meg a hasonló együttesek országos találko­zóját, amely később nemzet­közi rendezvény lett. Az újévi koncert már ha­gyománnyá vált a zenekar és majorettek életében. Előadásról előadásra min­dig megújulva lépnek a pódi­umra. A z ominózus kérdés — amely a gyanú árnyé­kát volt hivatva elosz­latni — a harmadik emeleti özvegy szájából hangzott el, aki először fedezte fel a szo­katlan jelenséget. Egy óvat­lan pillanatban nyomába eredt a gyanús szomszédnak, a: első emeleti ugyancsak nyugdíjas tisztviselőnek és mellének szegezte a kérdést: — Hát maga mit csipeget a földön, szomszéd? A megszólított lakótárs először ügyet sem vetett a kí­váncsiskodó nőszemélyre, folytatta áldásos tevékenysé­gét. A köztiszteletben álló nyugdíjas tisztviselő agyá­ban meg se fordult, hogy egy ideje a gyanú árnyéka lengi körül. Csak azt vette észre, a ház­beli szomszédok egy kicsit furcsán méregetik az utóbbi időben. Mintha megcsappant volna a korábbi érdeklődés iránta. Köszönnek és szó nél­kül mennek tovább. A már említett haimadik emeleti özvegy vette észre először a házból, hogy az idős úr az első emeletről, a ház körül járkál, s valamit szedeget a földről. Azt tudták róla, nagy dohányos, állan­dóan a szájában lóg a ciga­retta. De hogy a csikkek gyűjtögetésére adja a fejét, mikor elég szép nyugdíja van, ez sehogyan sem ment a indult a szokásos portyára. A találgatások lassan felborí­tották a ház eddigi békés, csöndes nyugalmát. Akadtak, akik az idős úr feleségét akarták megkörnyékezni, tud-e róla, hogy a férje az utóbbi időben a földön csipe­A gyanú árnyéka fejekbe. A gyanú árnyéka mégis kezdett belopakodni az agyakba. Egyesek azt is meg­figyelték, naponta háromszor is körbejárja a házat és kör­nyékét. Különösen szokatlan, még a: esős napokat sem hagyja ki. Sőt, akkor van iga­zán elemében. Hajlong, keresgél, ami már nemcsak a házbelieknek, hanem a játszótéren és a parkírozó környékén bóklá­szó alkoholistáknak is szemet szúrt. Okét inkább a konku­renciától való idegenkedés foglalkoztatta, nem annyira a kíváncsiság, mint a házbe­lieket. A köztiszteletben álló, nyugdíjas tisztviselő minder­ről tudomást sem vett. Fogott egy kis műanyag tálacskát és get valamit, minden bi­zonnyal csikkeket. De nem akart senki haragot, így a kérdés nem hangzott el. De a gyanú árnyéka ettől még to­vább nőtt. Egyes jószemű szomszédok már a közeli parkban is látni vélték a szokatlan foglalatos­ságba elmerülő férfit. Néme­lyek az öregkori elbutulás egyik jelének vélték a csipe- getést, mondván, talán nem azért szedegeti a csikkeket szegény, hogy elszívja, ha­nem úrrá lett rajta valami beteges tisztaságmánia. De ettől még nem lett okosabb senki, ez talán még rosszabb, mint az előző felvetés, véle­kedtek az aggodalmaskodó szomszédok. Aztán az ominózus kérdés csak elhangzott a harmadik emeleti özvegy szájából, aki a legilletékesebb volt az ügy­ben, mivel ő fedezte fel el­őször a szokatlan jelenséget. De bár ne kérdezte volna meg. Még be sem fejezte a mondatot, a válasz máris vi­lágos volt számára. De azért a köztiszteletben álló férfi kisvártatva illendően vála­szolt a nem éppen tapintatos kérdésre. — Mit csipegetnék, hát lát­ja, gilisztát. Nem tudta, hogy szenvedélyes horgász va­gyok? A ztán talán a keserű­ségtől, talán dicsek­vésből az özvegy elé borította a tál tartalmát. A képzelt csikkek valóságos gi­lisztává változtak. Az özvegy pedig ott állt megrökönyöd­ve. Aztán egy „jaj de ron­dák” felkiáltással faképnéI hagyta a csalimilliomost, aki nyugodtan, komótosan foly­tatta a gilisztavadászatot, ha már a természet, a sok eső előcsalogatta őket a földből. Kész terített asztal. Első vasárnap T örténhet bármilyen horderejű esemény a belpoliti­kában, a világpolitikában, most egy dolog mindent megelőz. Megelőzi a választásról szóló híreket, megelőzi az Egyesült Államok kongresszusának NATO- beli csatlakozást ratifikáló szavazását, de megelőzi a mohi atomerőmű elleni tiltakozást, Brüsszel aggódását... Nem folytatom. Holnap május első vasárnapja, ANYÁK NAP­JA! így, tiszta nagybetűvel, mert az édesanyák gyermeke­ik iránti szeretetét, törődését és féltését, olykor szenvedé­sét semmivel sem lehet kifejezni és visszaadni, akkor leg­alább ennyivel tiszteljük meg őket. Háromszázhatvanöt napból áll egy esztendő. Abból egy nap, a tavasz legszebb vasárnapja, amikor édesanyánkról emlékezünk meg, amikor egy csokor virággal, egy doboz csokoládéval, szeretetünkkel ajándékozzuk meg őt. Egyet­len egy nap az esztendőből, de micsoda nap! Minden édes­anyának elszorul ilyenkor a torka, melegség önti el a szí­vét: rám gondolnak a gyerekek. A messzi távolba elszár­mazottak is felkeresik édesanyjukat, aki pedig már nincs közöttünk, arról legalább gondolatban megemlékezünk. Gondolatban. A maradék háromszázhatvannégy nap ép­pen erre való. Nap mint nap arra gondolni, mit kaptunk édesanyánktól. Hiszen a legfontosabbat, az életet kaptuk tőle, az első szó, amit kimondtunk, az neki szólt, s hozzá vezettek az első bizonytalan léptek is. A világ szeretetét kaptuk örökbe tőle, mert nemcsak a kisgyereknek, a gye­reknek van szüksége az édesanyjára. A fogamzás pillana­tától az utolsó leheletig elkísér az édesanyai örökség, ami meghatározza létünket, egész életünket. Azt is mondhat­nám: minden ember kicsit az édesanyja is. Az ő szokásait, viselkedését, magatartási formáit és szeretetét hordozzuk magunkban, bennünk, a szívünkben él, s ezzel tovább él, örökké. Nincs olyan ember, aki elfeledkezne erről a napról. Nem lehet elfelejteni egy édesanyát, amint az sem lehet, hogy egy napra szűkítsük le iránta érzett szeretetünket. Az esz­tendő minden napja anyák napja, amiből egy a köszöntésé, az emlékezésé, hogy aztán a többi napon ugyanolyan sze­retettel gondoljunk édesanyánkra, mint azon a májusi va­sárnapon. Sipos Béla Úgy látom fiam, ez a feladat nagy kérdőjel számod­ra... Ferter János rajza Aranyág '98 Az Aranyág Alapítvány, a TMA Film és a Magyar Te­levízió a beteg gyermekek és az őket gyógykezelő in­tézmények támogatását tűzte ki célul. Holnap, anyák napján immár ne­gyedszer jelentkezik az MTV1 és 2. csatornáján az Aranyág ’98 című egész napos jótékonysági műsor és maratoni telefonos prog­ram. Eddig közel 200 millió forintnyi pénzbeli és esz­közadomány gyűlt össze 60 ezer jóérzésű felajánlótól. Tavaly megyénkből 740 adakozó 1 millió 300 ezer forintot szánt a nemes célra. A képződött pénzügyi alap­ra a kórházak, egészség- ügyi intézmények gyer­mekosztályai pályázatot nyújtanak be. Főleg mű­szervásárlásra fordítják a pénzt. Hozzánk is került jócskán a befolyt összegek­ből. Most is látványos show kíséretében teremtik meg a szép célok hátterét. Az adás ideje alatt a teendő csak annyi: felhívni a műsor te­lefonszámát, ahol népes csapat várja a hívásokat. A név, cím, a felajánlás be­mondása után az informáci­ók pár perc múlva megje­lennek a képernyőn. Befi­zetni a postahivatalokban beszerezhető Aranyág­csekkeken vagy az alapít­vány bankszámlaszámán is lehet: 10200847-32414347 -00000000. Igazolás alap­ján a támogatás adócsök­kentésre jogosít (ha az ado­mányozó igénybe szeretné venni a kedvezményt, a be­fizetést igazoló csekken fel kell tüntetnie az adóazono­sító jelét vagy az adószá­mát). Egy kis ízelítő a kínálat­ból: a 2-es csatorna délelőt­ti műsorában fellép a Zig Zingers, az 1-esen 11 és 12 között kívánságműsor lát­ható majd, este nyolctól éj­fél utánig pedig sztárparádé szórakoztat híres előadó- művészekkel és együtte­sekkel. A beteg gyerekek és gyó­gyítóik most is várják az önzetlen segítséget.------------------------------------,-------------­jj ! r7TT:;T7 ■ ,, mmmm i* mm m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom