Kelet-Magyarország, 1998. május (55. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

Napkelet • A hit világa 1998. MÁJUS 9., SZOMBAT Kéki siker Olyan élményben volt részünk a mi­nap, amelyről írni kell. Emberformá­ló, szép munka fejeződött be április 25-én Kisvárdán, ahogyan az orszá­gos bibliatörténet-mondó verseny bí­rálóbizottságának nevében fogalma­zott Szanyi Katalin tanárnő. Igen, egy féléves munka befejezése volt e megmérettetés. Előbb az itthoni, majd a debreceni területi verseny után öt kéki kisdiák jutott az orszá­gos döntőbe. Nagyhírű egyházi isko­lák mellett — Budapest, Kecskemét, Gyula, Kaposvár, Debrecen, Nyír­egyháza stb. — mi voltunk talán a legkisebbek. Csodálatos érzés volt gyermekeink nevét hallani Csiszár Ákos esperes úrtól a díjkiosztáson. Az első osztá­lyos Kurucz Enikő ötödik helyezett. Kezdésnek nagyon szép. A második osztályt Béri Barbara, a harmadikat Hajnal Dávid képviselte. Ritz Judit ötödik osztályos 3. helyezése és a he­tedikes Szabó Mária országos első helyezése pedig örömkönnyeket csalt szemünkbe. Nagyon sok rajzunk is bekerült a kiállításra, és Somogyi Krisztián másodikos tanuló Mózes születése című rajza első díjat kapott. Méltán örülhetünk a szép eredmé­nyeknek, hiszen nemcsak falunkat, de egyházkerületünket is képviseltük. Elismerés a kisvárdai református iskola vezetőinek, tanárainak, tanu­lóinak, a szülőknek, a református egyház vezetőinek, a város vezetői­nek. Köszönet Csiszár Ákos esperes úrnak, aki karmesteri pálca nélkül irányított, aki észrevett minden rez­dülést, aki egy-egy pillantással min­dent felmért és intézkedett. Köszönet az igazgató úrnak, aki az előkészítő munkát úgy megszervezte, hogy lát­hatatlanul, de mégis érezni lehetett irányító jelenlétét. Köszönet a ked­vességükkel, közvetlenségükkel segí­tőkész nevelőknek és gyermekeknek, akik a roskadásig tele asztalnál oly szívélyesen kínálgatták a finom fala­tokat, hogy nem lehetett ellenállni. Köszönet a nevelőszülőknek, az egy­házközségnek és a városnak, hogy mindezt támogatták. Gratulálunk a gyönyörű kiállításhoz, a szépen ren­dezett szőttesekhez és hímzésekhez. Mindezt annak kapcsán teszem, hogy egy felejthetetlen napot töltöt­tünk Kisvárdán az Országos biblia­történet-mondó versenyen, ahol az ország minden tájáról érkezett gyere­kek, nevelők, szülők, egyházi szemé­lyek lehettek részesei a kisvárdaiak vendégszeretetének. Bobik Jánosné, nyugalmazott tanárnő Zarándok­utak A honi Mária-kegyhelyekre indul za­rándoklat autóbusszal Mándokról július 14-16. között. A zarándoklat előre láthatólag érinti Vértessomlót, Hédervárt, Oslit, Röjtökmuzsajt, Sopronbánfalvát, Kópházát, Fertő- szentmiklóst, a Pannonhalmi Apátsá­got, Csatkát, Jásd-Szentkutat, Bodaj- kot és Székesfehérvárt. Valamennyi kegyhelyen szertartásokon vesznek részt a zarándokok. Az út ára körül­belül tízezer forint lesz. Jelentkezni a mándoki római katolikus plébánián lehet. Ugyancsak autóbuszos zarán­doklat indul augusztus 16-19. között Csiksomlyóra és Máriaradnára. A négynapos zarándoklat útvonala: Mándok, Nyíregyháza, Debrecen, Ártánd, Déva, Szászszeben, Gyulafe­hérvár, Balázsfalva, Medgyes, Seges­vár, Korond, Székelyudvarhely, Csík­szereda, Csiksomlyó, Parajd, Maros- vásárhely, Torda, Kolozsvár, Zilah, Vállaj, Vásárosnamény, Mándok. A szertartások mellett természetesen az irodalmi, történelmi, kultúrtörténeti nevezetességek, látványosságok meg­tekintése is szerepel. Az út ára 15 ezer forint körül lesz. A mennybemenetel emlékéve Elek Emil felvétele Baktai templombelső Áldozócsütörtök Baktalórántházán kettős ünnep: az Úr mennybemenetelén kívül a római katolikus templom ünnepe is, az ol­tárkép Urunk mennybemenetét ábrázolja. A templom építésére vonatkozó korai ok­leveles adatok nincsenek, építése azonban alaprajzi elrendezése és színesmázas tégla- falazata alapján a XIII. század második felére tehető. A templom belső terébe ve­zető reneszánsz kőkeretes ajtó párkánya alatt felirat látható: „Matheus de Bakta Faciundum, Curavit 1519”. Ennek alap­ján sokáig ezt tekintették a templom építé­si idejének. A XVIII. század elejétől viszont már is­mert a templom története. 1731-ben a ko­rábban protestáns kézre került templomot gr. Haller Gáborné szül. gr. Károlyi Klára vette vissza; a beírás szerint: „Templomot tehetségem szerint felépítgettem, devotiót szüntelen belé állítottam!” 1811-ben a templom visitatiója alkalmából a helybeli plébánost utasítják, hogy csak a legszüksé­gesebb munkákat végeztesse el. Megtud­juk még, hogy kevés a pénz, a templom elég rossz állapotban van, vakolása szük­séges, tetőzete javításra szorul, s tornya is erősen beázik. Az érsekség utasítása sze­rint „egyszerű sapka tétessék a toronyra minden festés nélkül.” Az Országos Műemléki Felügyelőség .1961-ben a templom külső falkutatását végezte el és annak helyreállítását is (ter­vező: Pazárné Szilágyi Éva). Belső kutatá­sára nem volt mód, de tudjuk, hogy a szentélyben és a hajó északi oldalán van falkép. A XIII. századi templom szűknek bizo­nyul, hajóját nyugat felé megtoldják, tető­zetét a sekrestyével együtt megemelik. Ez a nagyobbmérvű átalakítás Baktai Máténak tulajdonítható (1519). A bővített épület elé kerül a XVIII. században a zömök, kétszintes, második emeletén ikerablakos torony. A templom nyugati homlokzata elé épí­tett, két támpillér által közrefogott torony kétszintes, második emeletén ikerablakos zömök teste óraíves párkánnyal és törtvo­nalú sisakkal zárul. Ä déli oldalon három félköríves, nagyméretű, rézsűs ablak, foly­tatólag a szentély déli oldalán hasonló ki­képzésű kisebb méretű ablak, míg a keleti falon ma két ablak látható. Ezek koráb­ban el voltak falazva. A körbefutó lábazat hármas tagolású, a legfelső tagozatot fél­körívesre faragott tégla alkotja. A szentély keleti falán két különböző méretű befala­zott, félköríves záródású ablakából — ha­zánkban első ízben — középkori ablak­üvegek eredeti fakeretben kerültek elő. Az ablakok között, a szentély délkeleti és északkeleti sarkán, valamint a déli hajó és szentély csatlakozásánál lefaragott támpil- lérek nyomai látszanak. A síkfedésű toronyaljból finoman kere­teit és tagolt reneszánsz kőkeretes ajtó ve­zet a templom belsejébe. Az ajtó szemöl­dökén vésett felirat: „Matheus De Baktha. Faciundum. Curavit 1519.” A hajó nyuga­ti oldalán lévő karzatot két szabadon álló és két féloszlop tartja. A síkmennyezetű hajóhoz csatlakozó szentély dongabolto­zatos, diadalíve félköríves. A szentély északi oldalán egyszerű, csúcsíves szent­ségtartó fülke. A szentélyből nyíló sekres­tye ugyancsak dongaboltozatos. A főoltáron a XVIII. századból szárma­zó Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festmény látható. Á szószék fából készült; mellvédjén tükrökben fára festett táblákon evangélista ábrázolások. XVIII. század. Kép: Károlyi Klára fogadalmi képe a Köpenyes Szűz Máriával. Ä festmény alján felirat: „Bosnyában Banjaluka vára alatt 1737 hogy VI. Károly császár kevés népé­re a török nagy sokaságának véletlen ro­hanásában jelenlévő testvéröcsém G. Ká­rolyi Fér: S Haller 1st és Gábor fiaim meg­maradásokhoz semmi reménységem nem lévén: járultam a könnyező Szűz (kitül vi­gasztalás nélkül semmiben nem jöttem) Pócsi Szent képhez s ott fogadást tettem Sz. Fiatul vigasztaló kegyelem nyeréséért s a Mária Czelli csudálatos Sz. képnek leho- zandója jele a baktai templomba való he­lyeztetésére örökös hálaadó emlékezetül, kiben is segítséget érezvén követésével ho­zott oltárt ide is... ki ki magasztalására ó Isten bűneinkért.” Festmények: Szt. Erzsébet betegeket ápol; Fájdalmas Szűz. Oltárképek a XVIII. századból. Nagyon rossz állapotban van­nak, jelenleg a plébánián. Az 1779-es ca- nonica visitatio megemlíti őket. A kehely filigrános, dús díszítéssel, hat- karéjos talppal, áttört módusszal és új kuppával. 1500 körül. Csészéjét megújí­tották. Jelenleg ismeretlen helyen. A műemlék miseruhát Károlyi Klára ké­szítette a baktalórántházi templom számá­ra 1735-ben, a kehelytakarót és az ante- pendiumot. Középsávjában bordó alapon arannyal, ezüsttel hímzett, ritkán elhely- zett, stilizált virágok. Két szélén kék színű brokát, futó hímzéssel. A szegélyezés és a sávozás anyaga zöld brokát. Hátul arannyal hímzett felirat: „Ajánlom Jesu- som — szerelmes Krisztusom — szent tisz- teletedert — keserves kinnyaid — sok jo tetemenyid — meg halalasaért — testünk­ben s lelkűnkben — meg ne vessedd ké­rünk — ved be mi keresünk — vered érde­miért. — 1735.” Elöl: „Szent szolgalatod­ra szolgálod segeljed — éltünk s holtunk után gondunkat viseljed — irgalmasságod­dal bűneink fedezzed — szent áldozatok­ban lelkünk részeltessed. K. K.” A harang 1596-ból való. Elmegyek és helyet készítek néktek A mennybemenetel tulajdonképpen Krisz­tus feltámadásának zárójelenete. A tanít­ványok testi szemeikkel áldozócsütörtö­kön látták utoljára Jézus Krisztust. A mennybemenetel csodája fényt derített a számukra odáig érthetetlen szavakra, dol­gokra, cselekedetekre. Hiszen az a Jézus emelkedett szemük láttára dicsőségesen az égbe, akit korábban sokan megcsúfoltak, akit megostoroztak, elítéltek és keresztre feszítettek. A tanítványok előtt most vált nyilvánvalóvá, hogy ez volt az ár, amit a cél elérése érdekében le kellett fizetni. Annak a bűnös embernek, akinek el kel­lett hagynia Isten közelségét, a paradicso­Az Újszövetség elbeszélése szerint Jé* I zus meghalt a kereszten, de halála I után a harmadik napon Isten feltá­masztotta. Feltámadása után többször is megjelent a tanítványoknak, akik mindenkinek elmondták, hogy Jézus újra él, és találkoztak vele. A feltámadt jézus a Biblia szerint ' utoljára húsvét után a negyvenedik na- 1 pon jelent meg tanítványainak. Kihívta 1 őket a városból, együtt felmentek egy I hegyre, s ott elbúcsúzott tőlük. Meg­ígérte nekik, hogy hamarosan megkap- I i ják a Szentjeiket. A Szentlélek erejével eltelve tanúságot tesznek majd Jézus- I ról, és minden embernek hirdetni fog- | ják az ő örömhírét. E szavak után sze­mük láttára fölemelkedett és felhő ta- | karra el őt szemük elől (ApCsel 1 1,4-14). mot, most megnyílt az út az Atyá­hoz, hiszen Jézus ezt mondta és ígérte: „Jobb néktek, hogy én el­menjek; mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigaszta­ló...” (Ján 16,7), „És ha majd el­megyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz vesz­lek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján 14,3). Az áldozócsütörtök már rövid­del a kereszténység elterjedése után nagy ünnepnek számított: a karácsony ellenpárját látták ben­ne. Míg karácsonykor „Az Ige testté lett és lakozék mi közöt­tünk” (Ján 1,14), addig áldozó­csütörtökön a test újra igévé lett, hogy Krisztus életének, halálának és feltámadásának tényei és áldá­sai minden hívő számára valós­sággá legyenek. „Ismét eljövök” — mondja Jé­zus, s a mennybemenetel valósága úgy lesz teljes értékű, ha erről nem feledkezünk meg. A Krisztus­ban igazán hívő lélek számára Jé­zus visszajövetele nem kétséges. Ezért úgy kell élnünk, hogy na­ponta feltehessük magunknak a kérdést: Igaz hitet fog-e Krisztus a szívemben találni, és azokéban, akikért fe­lelős vagyok? Teljesítem-e a szeretet pa­rancsát minden embertársammal szem­ben? Buzgó vagyok-e az adakozásban és a jótéteményekben? Addig cselekedjünk jót, amíg van időnk! Mert „... egy kevés idő, és megláttok majd engem” (Ján 16,16). Ez az idő, amelyet kegyelmi időnek is nevezünk, mert Isten hosszútűrése lesz benne nyilvánvalóvá. Ebben az átmeneti időben csak a bűnbánat vihet minket Isten országának közelébe. Balogh Tihamér, esperes Eza

Next

/
Oldalképek
Tartalom