Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-07 / 82. szám

1998. április 7., kedd Iskolanévadó Petneházán A megyében itt szervezték meg először az órarend szerinti úszásoktatást Petneháza (KM - K. J.) — Nagy esemény elé néz a pet- neházi általános iskola: ugyanis május 30-án nevet kap. Egészen pontosan: a XVII. században élt Petne- házy Dávid ezredes nevét ve­szi fel. — A történelmi személyiség­ről — mondta Ozsváthné Réz Ilona magyar szakos tanár, a Petneházy-kutatás helybeli szakértője — túl sokat nem tu­dunk. Azt igen, hogy részt vett Buda ostromában, amikor 1686-ban visszafoglalták a tö­rököktől. Birtokainak közpon­ti telephelye a mai Petneháza volt. A község képviselő-tes- tülete elfogadta a névválasztá­sunkat, mi pedig folytatjuk a dokumentumok, a Petneházy família élő leszármazottainak a keresését. — Iskolánk nem túl nagy in­tézmény — kapcsolódik a be­szélgetésbe Siposné Juhász Il­dikó igazgató. — Kétszázhúsz nebuló jár hozzánk, tizenkét délelőtti, há­rom délutáni csoportban okta­tunk alsó és felső tagozaton. A gyermeklétszámot illetően mondhatom: picikét növek­szik. Most szeptemberben 28 elsőst várunk. A petneházi tanulók a közelmúltban műsorukkal bemutatkoztak a budapesti gyer­mekfesztiválon Martyn Péter felvétele — A szakos ellátottságunk százszázalékos. Rajzosunk, ének-zenésünk is van. A ná­lunk oktatott idegen nyelv: az orosz. Az utóbbi években — és ez az előző igazgató érdeme — jól alakult a tantestület összetétele. Az átlagéletkort tekintve fiatal a kollektíva, de pályakezdőnk nincs. Inkább a már „beállt”, harminc alattiak a meghatározóak. — Ami a tárgyi feltételein­ket, a gazdálkodásunkat jel­lemzi: különösebb zavaraink nincsenek, kijövünk a fenntar­tónkkal. Az épületünk régi szárnya 1962-ben, az újabb még nincs tíz éve, hogy épült. — A tartalmi munkánkat a sokszínűség, az akítv tanulói versenyeztetés jellemzi. Érde­kességként említhetem meg: a megyében itt, Petneházán volt először iskolai úszásoktatás — már valamikor a harmincas években. Merthogy: a falunk­nak strandja is van... — De visszatérve az iskola­keresztelőre! Tehát: május 30- án lesz, összekapcsolva a für­dőkertben tartandó nosztalgia majálissal, valamint az intéz­ményünk tornatermében este nyolckor kezdődő nosztalgia bállal. Kállai János „Az egész szomszédság mind el­lened zendül” (Arany János) S okasodtak gondjaink a nemzetiségekkel ápri­lis második felében, és a helyzetük miatt elégedet­len céhlegények is sorozato­san tüntettek. Utóbbiak a cé­hek korlátainak eltörlését követelték. A Pestre költözött kor­mánynak még olyan népgyű­lési mozgalommal is far­kasszemet kellett néznie, amely április 19-én a követ­kező negyedévi lakbérköve­telések eltörléséért lépett föl. A Batthyány-kormány ezért április 20-án kelt kiáltványá­ban rendeletileg szabályozza a népgyűlések tartását. (24 órával előbbi bejelentés szükséges.) Nem volt könnyű dolga a minisztériumnak, ahogyan a Kossuth által 20-án közrea­dott pénzügyi mérleg is mu­tatta — a kincstár helyzete elég kilátástalan. Készpénz­ben 402 565 forint állt ren­delkezésre. Ebből látható, hogy a pénzügyminiszter a közszükségleteket a követ­kező országgyűlésig sem lesz képes fedezni. így hát takarékoskodni kellett. („A sajtószabadság... biztosítása következtében, a censorok- nak... hivataluk megszűn­vén,... fizetésök is azonnal megszüntetett” — írta egye­bek mellett Kossuth rendele­té.) Az udvar pedig mindent elkövetett, hogy az utolsó rendi országgyűlés hangadó­ját, a pénzügyminiszterré lett Kossuth Lajost lejárassa. A császári pénzügyminiszter elrendelte, hogy Bécsbe szállítsák a magyar bányák termékeit, s a magyar pénz­ügyminiszternek április 20- án rendeletileg kellett ezt le­állítania. A vármegyékben is fontos volt átvenni az ellenőrzést, ezért 21-22-én új főispáno­kat neveztek ki a megyék élére. Ekkor lett főispánná Szatmárban Károlyi György Borsodban Vay Lajos, Bi­harban Beöthy Ödön, Nóg- rádban Ráday Gedeon, Zemplénben Andrássy Gyu­la, Szabolcsban Patay Jó­zsef. Az április 22-i napon a mi­niszterelnök elrendeli, hogy a nemzetőrség vezényleti nyelve a magyar lesz. A ren­delet szerint az oktatás is magyarul folyik majd. A nemzetőrségnél csak egysé­ges gyalogság és lovasság létezhet. 1848. április 22-én konfli- tus alakul ki a magyarok és a szászok között Erdélyben az unió kérdésében. Az erdélyi Szász Egyetem ugyanis el­utasítja az Uniót. (Már a ma­gyar hivatalos nyelv beveze­tése ellen is tiltakoztak a ’40-es években.) De ugyan­így romlott a királyföld­ről betelepült románok és szászok viszonya is. Vi­szont a magyararok elleni fellépés időnként szövetsé­gessé tette e két erdélyi nép­csoportot. Április 23-án István nádor elrendeli a Partium vissza­A pozsonyi zsidónegyed, ahol a reakciós céhpolgárok által felbujtott csőcselék április 23-24-én pogromot rendez R. Acon acélmetszete, Robert Batty rajza nyomán csatolását, s ennek végrehaj­tására Wesselényi Miklós vezetésével királyi biztossá­got nevez ki. Megszaporodtak a zsidó- ellenes fellépések 1848 tava­szán. Az 1846-47-es évek rossz termése nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy ezek a pogromok állandósuljanak. A zsidóellenesség okai kö­zött kell keresnünk a vallási eredetű antiszemitizmus (Krisztus elárulói és gyilko­sai, titokzatos vallási szertar­tások résztvevői) mellett a gazdasági tényezőket is. Április 24-én a kormányfő tájékoztatja az osztrák had­ügyminisztert, hogy Mészá­ros Lázár hazatértéig meg­tiltja bármiféle hadianyag szállítását az országban. A hadügyek irányításával ide- iglesen Franz Ott- inger budai dan­dárparancsnokot bízza meg. Az osztrák miniszter- tanács kijelenti, hogy az áprilisban elfogadott törvé­nyek nem érintik a hadsereg egységét. Pedig szüksé­günk van önálló hadseregre, hiszen a nagykikindai szerbek 24-27-i magyarellenes megmozdulása, és Jellasics április 25-i lépései (meg­tiltja, hogy a hor- vát közigazgatá­si szervek a ma­gyar kormánnyal érintkezzenek) na­gyobb veszélyt sej­tetnek... Nagyjaink kicsiben O lvasom, hogy a Time magazin az évszázad húsz legnagyobb vezetőjét szedte sorra, és a maga har­mincmillió újságpéldányában immár nyilvános­ságra is hozta, kire gondolt. Elgondolkodtató, vajon ho­gyan érzi magát a rég halott Hitler és Mao társaságában a még élő, és viruló Gorbacsov és Thatcher? Nemigen szere­tik egymást, de nincs mit tenniük, nevükhöz is fűződik a huszadik század. Vagy a huszadik századhoz a nevük? Azoknak a neve, akik azon vitatkoznak, hogy a nevek csi­nálják e a történelmet^ vagy a történelem a neveket nincs az első húsz között. Ők „csak” történészek, filozófusok. Az ő dolguk, hogy a fentebb említettek tettei, neve megfe­lelő értékelés után a nagy képzeletbeli arcképcsarnokba kerüljön. De vajon hogy állunk ezzel a dologgal itthon, házunk tá­ján, kicsiben? Ä történelmi közelmúlt nagyjai a rendszer- váltást követő meglepett években nem kerültek tárgyila­gos kritika alá. A hétköznapi politika anyázás szintű átko- zódásai semmiképpen nem nevezhetők személyi helyreté­telnek. Évtized múltán sem látott még napvilágot olyan nyugodt és kiegyensúlyozott értékelés, amely igazat adna a Kádárt szimpla gyilkosnak nevező, vagy Bethleni egyen­súlypolitikusi magasságokba emelő végletek között vala­melyik változatnak. Amíg nincs történelmi távlat, elhamarkodott minden íté­let, hallom a választ. Aztán azt gondolom: közben pedig meghalnak a szemtanúk, kisebb a tévedés rajtakapásának a veszélye. Tényleg sokan elmentek, de közöttünk járnak a Berecz Jánosok, a Pozsgai Imrék, a Szűrös Mátyások, sőt korábbról is néhány jól ismert figura. Van e felkészültség, és bátorság, kellő távolságtartás azon hozzáértőkben, akik máris tollat foghatnának és elin­dulhatnának visszafelé az időben? A nyíregyházi utcán nap mint nap szembetalálkozhatunk a rendszerváltás utáni és előtti nagy emberekkel, megyei és városi vezetőkkel. Akik nemhogy a Time magazinban, de még az országos lapokban sem fognak oldalakat kapni. Csak nekünk na­gyok. Nagyok, mert sokat köszönhetett nekik a megye, a város, vagy mert sokáig foglalták a helyet a kormánynál, de nem nagyon forgatták. Itt élnek köztünk. Vajon írnak e emlékiratokat? Készít e velük valaki csak úgy asztalfiók­nak mélyinterjúkat? Tesznek e félre ilyesféle kutatóknak pályázati pénzeket? Ha újabb évtized múlik el az értékelés bátorsága nélkül, fehér foltok harapóznak el színes törté­nelmünkön. Esik Sándor Most mit vagy úgy oda! Nem a Hiltonban vagy... Ferter János rajza Hangversenyek a templomban Nyíregyháza (KM - K. J.) — A kapuit a közelmúlt­ban megnyitott Sóstói Mú­zeumfalu — kihasználva épületbeli adottságait — az idei évadban is meghirdeti (és szervezi) a nyári hang­versenysorozatot a múze­um református templomá­ban. A nyitókoncerten — má­jus 23-án — a nyíregyházi Piccoli Archi Kamaraegy­üttes lép fel. Június 8-án Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán Tizenöt zsoltár című kompozícióját adják elő a Gryllus testvérek — Dániel és Vilmos —, valamint Se­bestyén Márta. Nagy Csaba tárogatóművész előadói estjét június 20-án hallhatja a közönség. Világhírű operaéneke­sünk, Gregor József lép pó­diumra július 4-én; zongo­rán kíséri: Oberfrank Péter. Király Csaba zongoramű­vész és Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész közös elő­adói estjét július 18-án ren­dezik meg. Augusztusban két kon­certtel zárul a sorozat: 8-án barokk műsorra várják a szép muzsika barátait. Szászvárosi Sándor gor­donkán, Barnácz Erzsébet hegedűn, Marton László csemballón szólaltaja meg a Bach-, Corelli, De Fech-, Marcello-kompozíciókat. A búcsúhangversenyt au­gusztus 15-én tartják; fel­lép: Vigh Andrea hárfamű­vész, valamint Gulyás Dé­nes operaénekes. Fontos tudnivaló, hogy a Múzeum­falu Baráti Köre szervezé­sében lezajló koncertek mindig koraeste, hat órakor kezdődnek. Kelet-Magyaiország 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom