Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-01 / 77. szám

] 998. április 1szerda MINDENFELŐL □ m Életre kelt mini­dinó A Nature Magazin közöl­te a képen látható di­noszaurusz-csontvázat a napokban. A Scipionyx samniticust Olaszország­ban találták. A világon az egyik legszebb álla­potban megmaradt lele­tet a tudósok felhasznál­ták arra, hogy egy teljes méretű modellt készítse­nek belőle. A milánói Pa­leontológiái Intézet mun­katársainak igyekezetét, de legfőképpen fantáziá­ját dicséri az élethű ős­gyík, amit egyikük a kezében tart AP-felvétel Elsőnek volt az Antarktiszon New York (MTI) — „Wilkes- land” (Wilkes-föld) — így hívják az Antarktisz délkeleti részén elterülő, nagy kiterje­désű földnyelvet. Nevét felfe­dezőjéről, Charles Wilkes amerikai tengerésztisztről és Déli-sark-utazóról kapta, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1798. április 3-án született New Yorkban. Charles Wilkes 1839-ben azt a feladatot kapta, hogy egy amerikai dél-tengeri expedíció során a bálnák szo­kásait és a bálnahalászat felté­teleit tanulmányozza. Eköz­ben egész sor szigeten — Sa­moa, Tonga, Hawaii és Uj-Zé- land — etnológiai kutatásokat is végzett.A rákövetkező év­ben két német tudós — Kari Friedrich Gauss és Alexander von Humboldt — kezdemé­nyezésére nagy igyekezettel keresni kezdték a déli földteke mágneses pólusát. Az Északi­sark mágneses helyzetét első ízben az angol James Clarke Ross határozta meg 1831-ben. Az Antarktisz vizein indult kutatásokban — a Ross által vezetett expedíció (Ross meg akarta ismételni az Északi-sar­kon elért eredményét) és a vi­lágot körülvitorlázó francia Dumont d’Urville mellett — részt vett egy öt hajóból álló amerikai expedíció is Charles Wilkes parancsnoksága alatt. Miután az amerikai hajók mintegy 2000 kilométert vi­torláztak a 160-ik hosszúsági fokkal párhuzamosan, nagy kiterjedésű tömör jégmezőhöz érkeztek. Fehérgyarmat rendőrei mar jól ismerik a varos piacan heti rendszeresseggel meg­jelenő két kínai árust, akikkel problémamentes kapcsolatot sikerült kialakítaniuk Balázs Attila felvétele KGB-múzeum Litvániában Kínvallatások az alagsori magánzárkában Vilnius (MTI) — Vilnius­ban, Litvánia fővárosában a KGB régi épülete ad ott­hont a Népirtás és Ellenál­lás Központjának, ismer­tebb nevén a KGB-múze- umnak, ahol a látogató hátborzongató betekintést nyerhet a balti állam törté­nelmének egyik sötét feje­zetébe. A volt Szovjetunió területén ez a nem minden­napi múzeum egyedülálló a maga nemében. „Ez az épület a litvánok szenvedéseinek a jelképe. Majdnem minden litván csa­lád megszenvedte a szovjet megszállást” — mondta a Reuters-nak a múzeum igaz­gatója, Eugenijus Peikshie- nis. Hat évvel azután, hogy az út túloldalán álló nagy Le- nin-szobor felrobbantásával a litvánok megünnepelték függetlenségük kivívását, a múzeum több, mint tízezer látogatót vonz évente. Ide­genvezetői között sok a volt fogoly. Az 1899-ben, a cári Oroszország idején bíróság­nak készült épületet a KGB elődje, a rettegett NKVD sa­játította ki, amikor Sztálin 1940- ben véget vetett Litvá­nia függetlenségének. Az 1941- től 1944-ig tartó náci megszállás idején a Gestapo használta, majd újra az NKVD vette birtokába, miu­tán 1944-ben a vörös hadse­reg ismét benyomult Litvá­niába. Ekkor új terrorhullám kez­dődött. 1953-ig 350 ezer lit­vánt szállítottak marhavago­nokban Szibériába. 15 ezer embert szovjetellenes tevé­kenysége gyanúja miatt ki­hallgatásra hurcoltak be az NKVD vilniusi székházába. Több mint 700-at közülük agyonlőttek; maradványai­kat a városközponttól né­hány kilométernyire felfede­zett tömegsírban találták meg. Sokakat kínvallatásnak vetettek alá az alagsori ma­gánzárkákban. Az informá­ciószerzés kedvelt módszere volt, hogy nem hagyták aludni a foglyokat. Két, víz­zel elárasztott cellában be­tonlejtő tetején álltak, s ha elbóbiskoltak, belecsúsztak a vízbe és rögtön felébred­tek. A kihallgatásra szolgáló alagsori cella falait kipár­názták, hogy ne hallatszon ki a megkínzottak üvöltése. A szabálysérő foglyokat hét napra fűtetlen, ablaktalan magánzárkába csukták. Napi élelmiszeradagjuk 30 deka kenyérből és fél liter vízből állt, amit a nehéz tölgyfaajtó keskeny nyílásán át dugtak be nekik. Az egykori börtön legne­vezetesebb foglya Menahem Begin egykori izraeli állam­fő volt. Egy cionista ifjúsági szervezet vezetőjeként 1940 szeptemberében Vilniusban letartóztatták, és néhány na­pig ebben az épületben tar­tották fogva, itt hallgatták ki, majd átvitték egy másik bör­tönbe. Egy héttel azelőtt depor­tálták őt Szibériába, hogy Hitler 1941 júniusában meg­támadta a Szovjetuniót, s alighanem e deportálás men­tette meg az életét. Litvánia 220 ezer fős zsidó lakossá­gának több, mint 90 százalé­ka elpusztult a holocaust idején. tBegin dossziéja ma is ott van a KGB-archívum- ban. Gyilkos Kicsike A biológusok elpusztult fókák csontvázait rekonst­ruálják a perui San Juan természetvé- , delmi területen 500 kilométerre Dél-Ke­letre Limától. A ked­ves tengeri állatok ezrei éheznek és pusztulnak el táplá­lék hiányában, mi­vel az El Nino, azaz a Kicsike elhajtja a meleg vizet a par­tok mellől és ezzel az éleimül szolgáló állatokat is. Az alsó kép sarkán egy ke­selyű látható, amint szemügyre veszi az élők sorából nem­rég eltávozott fókák tetemeit AP-felvétel Az El Nino^^^elűzte a fókák táplálékát Peruban

Next

/
Oldalképek
Tartalom